szerda, szeptember 07, 2011

Egy táskahordozóról

„Gréczy úgy viselkedik, mint Gyurcsány Ferenc utolsó fegyverhordozója, márpedig aki így viselkedik, az ne játssza el a független újságírót.” - mondta Horn Gábor. Mint hosszú időn át szerkesztője, tanúsítom, hogy soha nem játszotta el. Mindig nyilvánvalóvá tette, hogy Gyurcsány Ferenc barátja. Az írásaiban is. Sok vitám volt emiatt, kollégákkal, politikusokkal is, mert úgy gondolom, hogy mára - a kilencvenes évek közepe óta - hazuggá vált a független újságíró póza. Azt is lehet becsülni, ha valaki nem tesz úgy, mintha. A polgári lét feltételeinek hiánya miatt kénytelenek vagyunk pártokat, politikai csoportokat szolgálni. A kérdés csak az, hogy elvtelenül, vagy azért marad még némi gerincfélénk. Gyarmati, gyepűvidéki viszonyok ezek, de ez van: igény lenne a függetlenségre, csak az emberek nem tudják megfizetni. Ez ennyire egyszerű. A pártok tudnák megfizetni, de megszerzett pozícióikkal anyagi és erkölcsi értelemben is szolgasorban tartják a sajtót. Ezért majd egyszer megfizetnek, de most praktikusnak tűnik. Alig van már független szerkesztőség ebben az országban.
Gyurcsány Ferencet ugyan némiképp felelősnek tartom azért, ami a baloldali médiarendszerrel történt, ám azt el kellett fogadnom, hogy ezzel indokolta aligcselekvését: nem nagyon tud segíteni, mert „lopott pénzből nem”.
Gréczy Zsoltban azt becsülöm, hogy Gyurcsány Ferenc bukása után sem fordított hátat neki, ez egy pillanatra sem merült föl benne, noha kaphatott volna megfelelő állást – például Gyurcsány ellenfeleinek jóvoltából. Akik ma is olyanokat terjesztenek róla, hogy milliókat keres, pártpénzből persze, ésatöbbi. Kicsit mocskos, kicsit piti, de nagyon magyar. Nem véletlen, hogy olyanok terjesztik, akik Gréczyhez képest a tizedét sem teszik a magyar baloldalért. Mondataik, cselekedeteik, arcuk ismeretlen a jobb sorsra érdemes, ám még mindig bizakodó, várakozó népség köreiben. 
Zsoltot szinte gyerekkora óta ismerem. Meggyőződésem, hogy éppen ezért nem fordított hátat Gyurcsánynak, mert nem a táskahordozója, hanem a barátja. Van ilyen. És van olyan is, hogy valaki túl az érdekeken is szolgál egy gondolatot, egy ügyet. Akkor is, ha hosszú-hosszú időre reménye sincs arra, hogy amit képvisel, azt az emberek többsége elfogadja, pláne arra, hogy a hatalom közelébe engedje.
Azt meg, hogy Horn Gábor minek beszél ilyeneket, nem tudom. Nem értem. Nekem is barátom Kuncze Gábor, én is sajnálom, hogy nincs műsora az ATV-ben, de aligha hiszem, hogy érdemes egymás gyalázásával még mélyebbre jutni abban a kútban, amelyben mi, nem orbánisták lakunk.

 .

2 megjegyzés:

Eszter írta...

Helló!Hallgattam ma a beszéljük meg műsorban Géczi Zsoltot és teljesen egyetértek veled abban,amit leírsz.Sajnálom,hogy a volt SZDSZ-es politikusok is lesüllyednek arra a szintre,amit Orbánék használnak.Igaz Horn már az együtt kormányzásuk idején is nagyon sokat megengedett magának!Nem kellene ilyen megalázó és és lekezelő módon beszélnie embertársairól.Ezzel remélem,hogy nem fog visszakerülni a nagypolitikába!

János Bolló írta...

Teeljes mértékben egyetértek Eszter megjegyzésével!

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések