Cenzort akarok!

A technet.hu képén a kínai kollégák
láthatók ádáz munka közben

Hamarosan megfogalmazok egy levelet Szalai Annamáriának, amelyben vázolom kellemetlen helyzetemet, ami abból adódik, hogy bár azt látom, hogy nagyon megbüntethet, azt nem tudom, pontosan miért. Mert ugye régebben az volt, hogy a Cenzúrahivatal megolvastatta az írásokat az  arra alkalmas szakemberekkel, akik megmondták, hogy ezért és ezért nem jelenhet meg. És akkor a bölcs újságíró ugyanazzal nem próbálkozott többé. (Persze előtte is tudta, hogy ez vagy az a duma esetleg nem kap pecsétet, de kicsit bátorkodott, esetleg.)  Most meg az van, hogy én csak írok bele a világba, vaktában, de a leghalványabb fogalmam sincs, mi lehet az, ami miatt Szalai Annamária rám – vagyis hát szegény Németh Péterre - küld egy végrehajtót egy jelentősebb készpénzigénnyel, vagy esetleg egy termetes munkatársat, hogy elkobozza a munkaeszközeimet, mint bűnjeleket, vagy miket.

A korrekt ajánlatom a következő: Szalai Annamária vagy személyesen ellenőrizze az írásaimat – ettől lennék a legboldogabb, bár a megtiszteltetésnek nyilván kell valami határt szabni – vagy jelöljön ki egy-két arra alkalmas embert, akiknek én minden írásomat elküldöm. És akik természetesen a szerkesztőségek rendjéhez igazodva, mondjuk harminc percen belül válaszolnak. Megírják, hogy amennyiben ez és ez megjelenik, akkor ekkora és ekkora büntetésre számíthatok, ezért és ezért. Ha mégis leadom az írásomat, akkor én vagyok a felelős.

Mivel Szalai Annamária csúcshivatala tízmilliárdokkal gazdálkodik, sőt százmilliósnál is nagyobb – tervezett - bevételre is számít, nyilván lesz annyi pénze, hogy szakavatott, vagyis jogjártas, plusz újságírói végzettségű hivatásos olvasókat vegyen föl. (Bár az se lenne baj, ha hit- és erkölcstanból is lenne valami papírjuk.) Az is szempont lehet a fölvételinél, hogy jó erősek legyenek, arra az estre, ha például nem vagyok hajlandó kihúzni valamit, amit nyilvánvalóan valami titkos informátortól tudok. Ilyenkor még az írás megjelenése előtt eljöhetnének a szerkesztőségbe és azonnal elkobozhatnák a számítógépemet. (Kicsit bonyonyultabb persze a helyzet, mert hiába veszik el a gépemet, hiszen azon semmit nem tartok. Minden dukumentumom egy lenyelhető pendrájvon található. Ha időben meglátom őket, akkor a kakimban kutakodhatnak, ha van ehhez kedvük. Ezt jobb, ha most megmondom, mert úgyis lefigyelik.) Ez kényelmes, vonzó munka lenne. Ha több újságíró is csatlakozna hozzám, akkor akár mobil különítményeket hozhatnak létre, autóban olvashatnák az írásokat, hogy percek alatt lecsaphassanak. 

Azt hiszik, hogy viccelek. Pedig nem: ha Európa legmocskosabb sajtótörvénye életbe lép, minden írásomat elküldöm előzetes bűnkontrollra Szalai Annamáriának, és erre bíztatok majd minden kollégát. Ha ugyanis egy hivataltól előzetes vizsgálatot kérünk bármire, és az nem emel kifogást, utólag már nem tehet semmit. Ha ezer kolléga követ, a nyakukra tekeredik a sajtópuccs-törvényük.

 .