szerda, július 02, 2008

A lóláb

Nagyon hasznos dolog is lehetne a korrupédia nevű internetes oldal, ha nem lógna ki belőle, alóla a nagy büdös lóláb. Ha valaki a korrupció ellen küzd bármilyen eszközzel, akkor egyet nem engedhet meg magának: az elfogultságot. Mert az a hazugság egyik formája. Pont olyan veszedelmes, mint a korrupció.
Ha az oldal megálmodója, a Fidesz példásan akarna föllépni a korrupció ellen, akkor a saját uralmának korszakát is belevette volna ebbe a sajátos lexikonba. Hogy ez nem várható el? Dehogynem. Vagy legalább az, hogy ne csak az alaphírt ollózzák ki az újságokból, hanem a cáfolatokat, netán a helyreigazításokat is. És valaki vállaljon érte felelősséget. De ilyen embert – impresszumot, vagy legalább egy szerkesztőt – nem lelünk.
A dolog egyébként is mélységesen pitiáner. Vegyük például azt, hogy a Népszava kiadója nyer egy nyílt pályázaton. Olyanon, amelyik „közszolgálati” ismeretek terjesztését szolgálja. Ez a világon bárhol lehetséges, kivéve nálunk. Mert a Népszava hiába teljesít mindent, amit vállalt: ez korrupció, mert akkor kapta a pénzt, amikor baloldali kormány volt hatalmon. Nevetséges.
Nem illik egy publicisztikába saját történetet vinni, de mégis megteszem, mert tanulságos.
A korrupédia, idézi a Magyar Nemzetet, amelyik „kiderítette”, hogy a fiam a miniszterelnöki hivatalnak dolgozik. Tekintettel arra, hogy a nemzetesek igen jó viszonyban vannak a fiammal, pontosan tudják, hogy egyetemi évei kezdetén, minden tiltakozásom ellenére vállalta azt, hogy a hivatalnak - mint Nyilas Misi Pósalaky bácsinak - híreket válogat, tájékoztatókra jár el. Vagyis dolgozik, mint bárki. De ha ezért pénzt kap, akkor az már korrupció. (Ráadásul az eredeti, a Fidesz honlapján még megtalálható írásban sunyi módon odabiggyesztik, hogy én meg Táncsics-díjat kaptam – mintha nem tudnák, hogy arról nem a minisztérium, hanem az újságírók döntenek. Fura módon ez a súlyos korrupció, a korrupédiáról már kihúzatott.)
Ha ennyire megalapozott a korrupédia többi leleplezése is, akkor nagyon jó országban élünk.
De nincs mit csodálkozni azon, hogy az egészért senki nem vállal felelősséget, vagyis semmi más, mint egy nagy határ névtelen följelentés. Olyan igazi fideszesen nyomorúságos stílusban.




2 megjegyzés:

Malvina írta...

Shakespeare azt mondja ugye, hogy "színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő." /Most ne bonyolódjunk bele, ezért is tekintsünk is el e kijelentéssel kapcsolatos, a színjáték lételméletével foglalkozó megközelítésektől./

Tehát, ha ebben a "színházvilágban" színész minden férfi és nő, akkor nyilvánvalónak tetszik, hogy rendező/k/nek is kell köztük lennie/ük. Namármost. Mit is tesz a rendező? Interpretál, azaz a tényanyagot / életanyagot/ saját magán "átszűrve", a megcélzott üzenet, a kívánt hatás érdekében értelmezi, próbálja dekódolni.
Csakhogy az olyan "rendező", aki sose számol azzal, hogy az általa interpretált, feldolgozott darabot, tényanyagot, életanyagot mások is ismerik/hetik, akkor bizony elég hamar kilóg majd a lóláb.

A demagógiát, a demagóg hozzáállást soha nem volt, és ma sem nehéz felismerni. A baj csak az, hogy e felismeréssel nem számolhatjuk fel az általa okozott károkat.
Tehát én egy cseppet sem csodálkozom a posztban leírtakon. Hiszen, ha körülnézünk, láthatjuk, hogy ez a fajta világmagyarázási mód, "rendezés" aljas önérdekből miként is fosztja meg a világot, mint tragikomikus valóságot , hol a komikus, hol pedig a tragikus elemeitől, imígyen taszítva az egészet a demagógia mocskába, mocsarába.

De, hogy azért pozitív is legyek, nagy-nagy örömömre szolgál, hogy se Moliére, se Csehov, se Pinter, se Háy , se Tasanádi, se Kiss Csaba, stb. darabjait nem kaphatja a kezei közé ez a tisztességtelen és tehetségtelen bagázs.
És én konokul hiszem, hogy a felsorolt írók, művészek, gondolkodók és társaik hangja mindig messzebb hallik majd az efféle kártékony, köznapi akarnokok hangjainál.

bagarja írta...

'56-ban a keresztapám (akinek a fia akkor lelépett a szabad világba) nem mert kimenni az utcára, amíg nem konszolidálódott a helyzet. Ugyanis AVH-s volt. Annyira, hogy naponta járt be hozzájuk dolgozni. Bútorokat újított fel, kiváló kárpitos volt. Nem ő lett volna az egyetlen, akit felkoncolnak azért, mert valaki rákiált, hogy ott megy az ávós! Tudta, hogy miért kell otthon maradnia.
Ugyanaz, mint hogy Iván fia a miniszterelnöki hivatalnak dolgozik. Hol tartunk? Kik itt a hangulat urai? Hányhatnékom van...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések