csütörtök, július 17, 2008

Amíg meg nem telik a szája vérrel

Hogy minek van az ember kitéve, ha internetes naplót ír, arra jellemző ez az épületes hozzászóló megjegyzés: "Betiltanál egy pártot egyetlen vezető egyetlen nyilatkozata miatt, te kis zsebdiktátor? Miután a szarfaszú fajtáddal leszámoltunk, atomerőműveket fogunk építeni..."
Persze ebben nem a kérdés zavart, sem a jobboldalra jellemző - egyébként vallásos, parancsolattartó, szeretettől folyamatosan elolvadó emberek, ja és nagyon magyarok, akik szépen beszélik ezt a nyelvet - ocsmány kifejezés. Az se, hogy le akar számolni velem, meg velünk. Hogy kik vagyok én, azt nem tudom pontosan, de mindegy. Aki számolni akar, ráadásul le, annak mindegy, ki lesz az áldozat. Amíg meg nem telik a szája vérrel, addig öl. Aztán siránkozik, hogy senkise szereti. Megvetik a népek!
Hanem az zavart, hogy miképpen jön most ide ez az atomerőmű. Micsoda baromság ez? Ugye azt kifogásolja, hogy én azt a megjegyzést tettem a Jobbikra, hogy amikor az alelnök kijelentette, miszerint a cigányok a zsidók biológiai fegyverei, senki nem tiltotta be a pártot. Igen, azt gondolom, hogy egy ilyen kijelentésért nagyon is jogos lenne, ha az ügyészség náciság alapos gyanújával eljárást indítana, és bírósági döntésig fölfüggesztené a párt tevékenységét. De nálunk ezt lehet. (Úgy látszik, náci dumákat már Szlovákiában sem tűrik ennyire. Persze ők elnézőbbek a szlovák nácikkal. Legalábbis nem lepődnék meg, ha ez derülne ki. Viszont Gyurcsánynak javasolnám, hogy ha mégis összejön valami csúcstalálkozó, akkor vesse föl a magyar-szlovák nácicsere-egyezmény lehetőségét. Mindenki jól járna.)
Na jó, de hogy jön ide az atomerőmű? Ki mondta, hogy én ellenezzük, vagy mi ellenzem az atomerőművek építését? Tisztázzuk: az atomerőműveket rettenetesen veszélyes jószágoknak tartom, de ha a szakemberek azt mondják, és nagy, nyilvános vita után megegyeznek ebben, akkor építsenek atomerőműveket. Nem értek hozzá, de hajlok arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése ma már mindennél veszedelmesebb. Az is lehet, hogy az atom- és a vízi erőmű a megoldás. De ez nem az én dolgom. Népszavazást se szeretnék ilyesmiről. Az nem demokrácia, ha olyasmiről döntünk, amihez nem értünk.
Szóval teljesen fölösleges embert ölni az atomerőművek miatt. Megegyezünk.
De ha már a tudományról esett szó, itt említem meg, hogy számomra a legnagyobb csalódás Vida Gábor professzor nyilatkozata volt a melegek dolgában. Egy rádióműsorban olyanokat mondott, hogy "undorodom a homoszexualitástól", "természetellenes dolognak érzem", "evolúciós zsákutcáról" beszélt, majd az ágybavizeléshez hasonlította.
Ez azért rázott meg, mert mindig szívesen hallgattam Vida professzort, nagyon sokat tanultam tőle. Egy időben a közelében laktam, és ahányszor megláttam, mindig majdnem megszólítottam. Azért szerettem volna beszélgetni vele, hogy föltehessem a kérdéseimet. Isten megsegített: ez nem jött össze.
Természetesen világos, hogy Vida professzort ugyanúgy erős homofóbiára nevelték, mint engem például. Vagyis pontosan értem, hogy a gyerekkorában belevert dolgoktól nem tud szabadulni. Undorodik. Jól van. Otthon undorodhat. Magában, vagy a barátaival. De hogy pont akkor jön rá a nyilvános undorodás, amikor majdnem agyondobáltak homoszexuálisokat, vagyis a gyilkoskedvűek mellé áll, az nem bűn, nem hiba, hanem rettenetes felelőtlenség. Lehet neki az a véleménye, hogy a homoszexualitás evolúciós zsákutca - sőt, még el is tudom magyarázni, hogy hogyan értette, hiszen ha valaki homoszexuális és ettől nem szaporodik, akkor az az evolúció szempontjából valóban zsákutca. De hogy nem bűn nem szaporodni, az biztos. Hogyan lehetne természetellenes az, amit a természet hoz létre? És meglehetősen nagy ostobaság az egyébként rettenetesen túlszaporodott emberiség létét ettől félteni - különös tekintettel arra, hogy jól tudjuk: a melegek közül számosan, a leszbikusok közül még többen igenis vállalnak gyereket. Sajátot.
Vagyis értem én, ha valaki homofób, de ha ezt szülőként, pláne tanárként tovább adja, arra nincs mentség.
Arra meg aztán végképp nincs mentség, hogy egy tudós az ágybavizeléstől undorodjon. Azt a legülyébb ember is pontosan tudja: ha az nem szervi eredetű, akkor valami lélektani oka van. Az ágybavizelő gyerek legalább akkora szenvedést él át, mint egy olyan kamasz, aki fölfedezi a saját homoszexualitását, és tudatosul benne az is, hogy élete végéig számosan undorodnak majd ettől. Szerencsés esetben - és szerencsére többnyire - kinövik a gyerekek, de életük végéig szenvednek ettől az emléktől. Undorodom attól, aki ettől undorodik.
És akkor erre még a Magyar Tudományos Akdémia elnöke, Pálinkás József Bolgár György érdeklődésére kifejti, hogy ebben az ügyben az Akadémiai etikai bizottságának nincs dolga. „Az Akadémia tagjai ebben az értelemben autonóm személyiségek, a legrosszabb időket idézné, ha valakit a véleménye, vagy az érzései miatt vizsgálat alá vonnának.”
Gratulálok az akadémia etikai színvonalához. Ennyit ér a tudomány, ha nincs, ami tartsa. Dobáljuk agyon az ágybavizelő gyerekeket is. (Itt és most követelem, hogy a kormány rendeljen meg az akadémikusoktól egy tudományos dolgozatot arról, hogy mi is a homoszexualitás.)
Isten ugyan nem foglalkozik ilyen apróságokkal, de ha rászánná magát, hogy a homoszexuális teremtményeit gyalázókat megbüntesse, vélhetően éjszakai ágybavizeléssel sújtaná őket. De úgy ám, hogy közben a maradék tudatuk tiszta maradjon, a takarítónőjük meg fecsegős legyen.

4 megjegyzés:

Pocakos írta...

"......ugyanúgy erős homofóbiára nevelték, mint engem például. Vagyis pontosan értem, hogy a gyerekkorában belevert dolgoktól nem tud szabadulni. Undorodik...."
(A.I.)

Ez itt a dolog nyitja! Engemet is óvtak a szüleim az iskola körül ólálkodó "rossz", "cukros bácsitól", akivel nem szabad szóba állni, és elhinni, hogy pl. anyám v. apám küldte értem a sulihoz.

Ez azonban - elsősorban - nem homoszexualitás, hanem pedofilia, pontosabban *kiskorúak megrontása* - és igenis ez BÜNTETENDŐ !!!

Ennek azonban vajmi kevés köze van az "egyneműek szerelméhez". Úgy tűnik: fogalmi zavarral küzdködik a magyar társadalom. :-(

Malvina írta...

Vida Gábor egyik előadását Bertrand Russell egyik ötven évvel ezelőtti idézetével kezdi:

“A végsô tanulság az, hogy nagyon keveset tudunk, s mégis meghökkentô, hogy már mennyi mindent tudunk, s még meglepôbb, hogy ily kevés tudás ily nagy hatalmat ad nekünk.”

Ezen Vida Gábor is elgondolkodhatna bizony. Mert a homoszexualitással és a gyermekkori bevizeléssel kapcsolatos jelenlegi - több tudományág által is képviselt - tudományos álláspont alapját képező tudás hiánya is pontosan a fenti Russell-idézet mögött megbújó aggodalom megalapozottságát példázza. Ugyanis a tudás hatalom, a Magyar Tudományos Akadémia pedig a tudás egyik fontos intézménye, tehát tagjainak a különböző tudományos és tudománytalan kijelentéseivel kapcsolatos állásfoglalásoktól nem zárkózhat el.

A Magyar Tudományos Akadémia jogállásáról

Asz. 1. §
(1) Az Akadémia olyan köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, elősegítése. Az Akadémia véleményt nyilvánít a hazai tudomány és a társadalmi élet alapvető kérdéseiben.

Hát, erről van/lenne szó, tisztelt akadémiai urak és hölgyek, tisztelt Vida professzor úr !

Andrassew Iván írta...

Pocakos: nem, engem is óvtak a cukrosbácsitól, de ezek kívül erősen arra neveltek, hogy a buzikat agyon kell rugdalni. A homoszexuális férfiakról volt szó. Sokáig azt se tudtam, hogy ez a nők között is létezik. A férfi volt az ellenség, aki becserkész, leitat és szétszaggatja a seggemet. Például.

Pocakos írta...

Iván: Továbbra is állítom, hogy az “anyatejjel szívtuk, szívjuk magunkba” a félelemből eredő gyülőletet. Ezt támasztod alá Te is. Hiszen valamennyiükbe szinte születéstől belénk nevelték a cukrosbácsitól való félelmet, és mint a népmesében, az ilyen alak(ok) feletti győzelem “jelképe” a megsemmisítés (agyonverés). A nevelés, óvás “tudományosan” arra már nem terjed ki, hogy ezek a gonosz bácsik valójában pedofilok. Sőt, elsősorban a fiúgyerekeket védik a cukrosbácsitól és nem a (kis)lányokat. Érdekes, cukrosnéniről (még) nem hallottam. Viszont (pubertáns) teenager-kortól a cukrosbácsi már (gusztustalan) “szexuális csábító”-ként jelenik meg a fiatalok képzeletvilágában. Később pedig (tudat alatt) a (cukrosbácsi) fogalom egyértelműen homoszexuális férfivá alakul át.

Családomban, rokonságomban a “gyilkolás” SOHA nem volt téma. Olyannyira, hogy az anyai nagyanyám által a piacról hazahozott élőcsikét, (vagy kádban úszó élőhalat), az apám (mint hőstett) vágta le, úgyhogy addig a konyhába senki sem léphetett be. (azzal a szöveggel, hogy ne zavarjuk). Anyám, a fodrásztól hozta a heti pletykát, hogy épp “ki a buzi” (általában színészek, híres emberek). Ezen csodálkoztunk (és mosolyogtunk). Viszont, ha kiskorú megrontásáról, netán haláláról (gyilkosságról) jött hír, akkor a család egyöntetű véleménye az volt, hogy a tettest “fel kell akasztani”, - aki ilyet tesz, nem érdemli meg, hogy éljen.

Példád, gondolom, már a “felvilágosítás” idejére esik, amikor ivaréretten “figyelmeztettek a veszélyre”, és beindult az “önvédelmi mechanizmusod”. Sajnos, a magyar társadalom, élén a médiával, nem foglakozik a gyermekkori (jószándékú) “pszichés károsodás” feloldásával, felülvizsgálásával, helyretételével………

Ehhez hasonló, amikor a kisgyereket azzal “fenyegetik”, hogy “ha rossz leszel, elvisz a cigányasszony”, vagy “odaadlak az cigányasszonynak”.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések