Nem tudom, hogyan lehetne finoman fogalmazni, mondjuk úgy, hogy megjegyzésem ne is emlékeztessen a jobboldal mindennapi taplóságaira, mégis fölhívja a figyelmet Orbán Viktor elképesztő pofátlanságára.
Szerinte ugyanis semmi értelme és tisztességtelen is, ha arra akarják kényszeríteni a magyarokat, hogy "még két évig gubbasszanak egy totálkáros autóban, aminek nincs kereke, nincs motorja és törött a kormánya".
Orbán Viktor választási veresége óta úgy viselkedik, mint egy gonosz kismalac, akitől elvették a makkját, amivel mindig álmodott. Évek óta mást se csinál, mint - mondjuk ki - szemétkedik. Politikailag. Pedig ő aztán pontosan tudja, hogy az ország rendbetételéhez az ellenzék segítségére lett volna szükség, de legalább sportszerűségből járt volna egy kis nyugalom. Ezzel szemben az első naptól kezdve semmilyen más cél nem lebeg előtte, mint a buktatás. Ehhez megtalálta magának a lelki-, szellemi-, sőt a fizikai valójában is tobzódó tömeget. Segítséget kapott olyan, jobbnak gondolt erőktől, mint a köztársaság elnöke, és például az alkotmánybírák. Addig hergelte az ország csőcselékét, amíg azok belaktak mindent, és kezdik magukat túlságosan jól érezni. Az elfajzott, országrontó demagógiát odáig vitte, hogy a világ legaljasabb népszavazásával a pitiáner kaparcsiságra építve csakugyan megroggyantotta a kormányt.
Hogy az autós hasonlatnál maradjunk: a sofőrt följelentette a rendőröknél - külföldön is -, hogy állítsák meg, piszkálják, amikor csak lehet, hátha falnak megy az idegtől. Ahányszor csak lehetett szöget vetett a kerekek elé. A benzinkútnál cukrot szórt az üzemanyagba, hogy besüljön a motor. Hatalmas sorfalakat állíttatott: a fölbérelt őrjöngőknek és az ájtatos hívőknek az volt a dolguk, hogy spontánul belehányjanak az autóba, a sofőr pofájába. Amikor csak lehetett beleszaratott és belehugyoztatott - hogy félre ne értsük, én itt most a Kossuth térre gondolok. Elmebetegnek, rablónak, mindenféle állatnak nyilvánította az autó utasait, és ezt naponta többször szerteordibálta a világban. Molotov-koktélozásig hergelte a népét...
És most rácsodálkozik. Tágra nyílt szemmel, vihogva közli: dehiszen totálkáros!
Azért ne örüljön ennyire: ebbe az autóba, a saját mocskába kell majd beülnie, mert ez a miniszterelnököknek rendszeresített luxuslimuzin. Nincs másik.
10 megjegyzés:
A rendszerváltozás utáni politika legnagyobb felelősének eddig Antall Józsefet tartottam.
Mindenki "viktora",(az enyém sosem lesz),simán túlszárnyalta példaképét.A kisebbrendűségi komplexusból fakadó gonosz rosszindulat, valamint bizonyítási kényszer,mindig biztosítani fogja számára a helyet a képzeletbeli sakktábla második sorában.Csak abban bízhatunk,hogy nem érti meg és harmadszor is ő akarja győzelemre vinni csapatát,mert akkor van remény.Mert mint a sakkban, a paraszt sosem lehet király.(max.módosítjuk a szabályt)
üdv,
bellapeti
Nekem ezzel az a bajom, hogy a közeg - amiben mindez megtörténhet/ett - maga sem ígér derűsebb jövőt. Hogy mire gondolok ?
Lehettem úgy kilenc éves, amikor a család vendégségbe készült. Szegények voltunk, így csupán két, viszonylag csinoska pulóverem volt, azok is használtak, mások által már kissé elhordottak. Nagyanyám kérte, hogy a fehéret vegyem fel, a sötétkéket most az öcsém kapja, az mégis fiúsabb szín. Én viszont pont azt szerettem , a fehér színtől ugyanis a mai napig is belázasodom, annyira gyűlölöm. Pedig nem voltak kórházi élményeim, hacsak nem a születésemé.
A kész helyzettel nem bírtam megbékélni. Ha már én nem vehetem fel a kedvenc pulcsimat, akkor ... és gondoltam egyet : kimentem a konyhába, belemártottam a mutatóujjamat a lekváros csuporba, és adj neki, össze-vissza maszatoltam vele kedvenc sötétkék pulóveremet.
Ha akkor kaptam volna két nagy pofont, biztosan jobban örültem volna neki, mint annak, hogy abban a lekvárfoltos, undorítóan maszatos ruhában nekem kelljen végig vonulnom a Városligeten. Márpedig nekem kellett. Fiús szín ide vagy oda! És bizton tudom, mindez hatékonyabb volt, mint a pofonok lettek volna.
Egy életre megtanultam, hogy ilyen módszerekkel csakis magamat, a családomat járatom le, és nem mellékesen még az utcaképet is elcsúfítom.
Ha Orbánék be is ülnek majd az országautó roncsába, vajon lesz-e valaki, lesznek-e valakik, akik szembesítik őket azzal, mit is tettek, és vajon úgyanúgy elönti-e majd őket a szégyen pírja , mint akkor engem ott, a Városliget közepén?
De azért a közeg felelősségéről se feldkezzünk meg.
„……mindenféle állatnak nyilvánította az autó utasait,…..”
meg
„……ez a miniszterelnököknek rendszeresített luxuslimuzin….”
Iván, ez KÉPZAVAR !!!
Ez az autó nem luxuslimuzin! (bár az lenne!)
OV Mo.-ra célzott! „……(a magyarok) "még két évig gubbasszanak egy totálkáros autóban,….”
Csakhogy ő sem autószerelő, viszont szeret(ne) a kormány mögé ülve villogni. ;-)
Az ironikus ellenvélemnényt, kedves Iván, nem jelenteti meg. Ki hitte volna ;-)
Ha arra gondol, amelyikben Orbánt fasiztázza, azt valóban nem, mert egyáltalán nem tűnik tréfásnak.
Andrassew Iván
bellapeti
"A rendszerváltozás utáni politika legnagyobb felelősének eddig Antall Józsefet tartottam."
Gondolom kevesen tudják, de úgy '92 körül a szerző megjósolta, hogy Orbán lesz Antall szellemi örököse. Akkor, magamban, derültem rajta...
Spenótnak: A Blogteren elég sokat hozzászól. Nekem tetszik a kicsavart, abszurd szóhasználata,mondatfűzései bizonyos abszurd következtetések. a provokáció (pl. te komolyan veszel valamit, a másik meg viccet csinál belőle).
Sok jobbos hozzászóló felmondja monoton erőszakossággal a napi aktuális politikai ismételgetnivalót (a jobbos hipnózis módszere, míg el nem alszol bele-de rögzül, megjegyzed!)Mulattat, amikor felhúz valakit pár találó megjegyzéssel. Sokszor durva a szóhasználata, dehát nincsen rózsa tövis nélkül. De nem akarom felmagasztalni Kündüt, hiszen majd minden blogolónak vannak érdekes hozzászólásai, de ne feledd el, ez a kettéosztottság csak Orbánnak és szűk körének érdeke, mindenki másnak árt (a baloldalnak és a jobbnak is)
Kosbor,
ha tízen megyünk az erdőben és jön velünk szembe egy medve, amire öten felkiáltanak, hogy "nézzétek, milyen nagy nyúl! Öten viszont azt mondják, "ez nem egy nagy nyúl, ez egy kis medve". Most akkor hogyan is van ezzel a megosztottsággal? Mert ugye a medve, az medve, a nyúl meg nyúl marad. A humor pedig humor. Egyébként egyetlen egy humoros idézetet nem lelek a kommentedben dr. Kündütől.
spenótnak: nem tudtam,bár mindig érzékelhető volt egy összekacsintás köztük.Antall szerintem hihetetlenül túlértékelt szereplője a magyar politikának. Pedig ennyi kárt ember nem tudom mikor okozott egy országnak.
Orbánnak sikerült viszont túlszárnyalni.Az igazi tragédia számomra,és ezt baloldali érzelmű emberként mondom,először fordult elő,hogy dupla 4éve volt a kormánypártnak,és szart nem értek el.Az szdsz végigsumákolta ezt az időt velük,(adócsökkentés stb ígéretek).
Most már oda jutottam,hogy pusztuljon ez a tetves banda, viszont az alternatíva meg még annak sem nevezhető.Na most mi van ilyenkor?Az mellett,hogy minden ami Orbán megvetek,abban igaza van szerintem bárkinek,hogy ha a Gyurcsánynak ennyire nincs támogatottsága mint amennyire tényleg nincs,rég le kellett volna cserélni,és nem hergelni vele a lakosságot.Időben.Van úgy,hogy valaki nem hiteles már.Ez történik most.Így már tényleg semmi értelme ennek a két évnek.
Már a jövő sem a régi:)
üdv,bellapeti
pontosan.
csak egyet ne feledjünk el: orbánnak a hatalom a fontos, nem az ország. ahhoz meg ez pont elégséges.
Megjegyzés küldése