Milosnak megígértem

Az éjszakai webmatatásnak persze az lett a következménye, hogy alig bírtam fölkelni. Szerencsére este megkértem Katát – aki ilyenkor telefonon kelt -, hogy győzzön meg, ne hagyja, hogy visszaaludjak, amire van hajlamom. Dacára annak, hogy erre is föl vagyok készülve: van egy olyan vekkerem, amelyik az ébresztés után negyed órával megszólal, aztán ötpercenként vinnyog. De ha egyszer úgy dönt a szervezetem, hogy aludni akar, akkor a kezem mindig automatikusan lenyomja az elhallgattatást szolgáló gombot, hogy aztán öt perc múlva ismét fölajánlja a lehetőséget. Ez addig tart, amíg szónoklatot nem tartok magamnak, és részletesen elmagyarázom, milyen következményei lesznek, ha nem kelek föl azonnal. De ma erre nem volt szükség. Sőt Milos is a lehető legvidámabban ébredt – talán azért, mert este elringattam. Nagy egyetértésben eszegettünk, aztán öltözködtünk, és amikor mondtam, hogy na ez az utolsó mese, amit megnézhet, azt is komolyan vette, egyáltalán nem nyivákolt. Időben beértem, gyorsan, kellemes hangulatban dolgoztam. Kár, hogy nincs jobb idő. Milosnak megígértem, hogy másfél hónap múlva, a születésnapján már kirittyennek a fák.