kedd, február 14, 2006

Ha a szerelemből elég


Tegnap nagyon sokan próbáltak fölidegesíteni. Nem tudom, miért, vannak ilyen napok, úgy látszik. Ráadásul mindenféle pitiánerségekkel. (Nem írom le ezeket, mert fölösleges, meg az is lehet, hogy az írástól idegesíteném föl magam.) Reggeltől estig ment ez, nem is értem, hogyan jöhet ez össze. És az az érdekes, hogy egyre nyugodtabb lettem. Az esti három telefonos és internetes idegesítésen már kifejezetten röhögtem. Mondjuk ezen sokat segített Kata, aki látta rajtam, hogy elfáradtam, a végemet járom, és mindjárt elalszom, jól bevált védekezés gyanánt, és úgy ölelt meg, hogy mindjárt kiszállt belőlem minden villanyság. De egy perc alatt. Ha a szerelemből elég egy érintés, hogy kínoktól szabadítson, akkor az igazi.
Ma először a biztosítónál idegesítettem föl magam. De nem ám nagyon, én nem ugrabugrálok meg vibrálok olyankor, hanem látszólag nagyon nyugodt vagyok, csak nem bánnám, ha valamibe jól belerúghatnék. Néha átjárok a sportrovatba bútorokat rugdosni. Megértésre lelek.
Szóval az volt, hogy miután Katát elvittem dolgozni, gondoltam egyet és betértem a biztosítóhoz, hogy végre elintézzem a kátyú-ügyet. Fölvették a kárt, a kárszakértő pitiánerkedett – például azon, hogy mennyire volt kopott a sérült gumim -, de kiderült, hogy az egész csak arra volt jó, hogy a papírt átküldjem a közterületesekhez, akik majd egy hónap alatt elbírálják, hogy mi legyen, aztán visszamehetek a biztosítóhoz alkudozni. Ebben ugye nincs más érthetetlen, mint az, hogy a rendőrség a helyszínen igazolta a kár okát, nyilvánvaló, hogy ki a felelős, egy perc alatt ki lehet deríteni, mennyibe került ez nekem. Vagyis: az egészet szinte a helyszínen kifizethette volna a Közterület. Sebaj, megtehetik, hogy hónapokon át papírokat tologatnak. Kicsit dühös vagyok. Nem az összeg miatt, mert kibírom még két hónapig, hanem attól a mérhetetlen cinizmustól, ahogy a mi bunkócska államunk működik.
De egy másik biztosító még jobban földühített. Amikor egy hónapja megkaptam a szokásos csekkemet, volt benne egy másik is, amelyik valami nyolcszáz forintért azt ajánlotta, hogy ha autóbalesetben meghalok, a családom kap ötmillót, plusz akkor is, ha életben maradok, de eléggé nyomorék leszek. Most meg jött a másik levél, amelyben örömüket fejezték ki, hogy a „jubileumi” biztosításukat választottam, de hamar fizessek be 9075 forintot, mert amit eddig befizettem, az csak az első részlet volt. Különben március végén lejár az egész. Biztos meg tudják magyarázni, hogy az előző levélben benne volt, hogy az első csekken csak az első részletet fizettem be, ésatöbbi, de innen üzenem, hogy egyrészt menjenek a fenébe, de tényleg, másrészt jövőre már nem náluk fogom fizetni a kaszkót és a kötelezőt. És nem tartok igényt sem a szicíliai, sem a szentpétervári utazásra, sem az LCD-televízióra, amit sorsolnak, ha vérbalek maradok. Legyen határ a hülyítésben!Amúgy viszonylag jól ment a munka, azt leszámítva, hogy végül semmi se úgy lett, ahogy előre terveztem. Ami persze némi csúszással járt. Ez csak azért volt baj, mert siettem a könyvelőmhöz adóbevallásra. Végülis este ötre végeztem, és kifelé jövet, amikor a kocsimhoz mentem, megéreztem a tavaszt. Az is lehet, hogy túlélem a tavaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések