Egész este

Tegnap kimentem Tahiba, és nagyot fáztam, mert már megint nem működött rendesen a fűtés. Tizenkét fok lett a lakásban. A kazán dolgozott, legalábbis a vízforgató, de a gáz nem akart föllobbanni. Persze a nyomás nulla volt. Eresztettem vizet a rendszerbe. Ettől a gáz rendszeres időközökben kis időre fölcsapott, melegedett is a víz, de eléggé gyatrán. Ha ma délután nem lesz meleg, megint hívhatom a szerelőket. Ez azért baj, mert pár hete az egész készüléket átvizsgálták, és nem találtak semmilyen hibát. Illetve, amit találtak, arról azt mondták, hogy ráér majd tavasszal megjavíttatni. Meglátjuk.
Aztán rohantam Milosért, mert a mamája úszni vitte. A csúszós, hódarás – szerintem inkább „jégdarás”-nak kellene mondani – úton igen lassan mentem, de azért időben odaértem az oviba. Aztán a mamája munkahelyéhez is. Gondoltam, elviszem őket az uszodáig, de persze az történt, amint szinte mindig, amikor egy kicsi hó leesik: akkora dugó lett, hogy szinte alig lehetett mozdulni a városban. Kicsi késéssel azért odaértünk.
Aztán egész este dolgoztam, a Hócipő Yes, comment… híreit szerkesztettem. Az azért nehéz, mert rendkívüli mértékben lassítja a munkafolyamatot, hogy azokat az írásokat is kényszeresen elolvasom, amelyekről már az első pillanatban is tudom, hogy érdektelenek – legalábbis a Hócipő szempontjából. Például a karikatúra-háború híreit.