Reggel jól ébredtünk – ami télen nagy ajándék -, aztán bevittem Katát a munkahelyére. Nagyon utálom azt a pillanatot, amikor kiszáll, én meg megyek tovább. Szinte elsőként értem a szerkesztőségbe, ami azért jó, mert hajnalban meglepően jól tudok koncentrálni, és gyorsan dolgozom. Írtam, olvastam, aztán megettem az uzsonnát – gépi kakaóval -, amit Kata készített. Egész életemben olyan nőre vágytam, aki minden nap pakol nekem uzsonnát. Hát, ő minden nap. Az ember ilyen apróságoktól lesz boldog. És otthon érzi magát akkor is, ha sehol sincs.
Értekezletig szinte mindennel elkészültem, aztán délutánig már csak olvasgattam, meg beszélgettem. Tördelés után pedig elindultam Tahiba, hogy megnézzem, van-e valami meleg a lakásban. Nem volt. Vagyis megint hívhatom ki a szerelőket. Eltakarítottam a havat, megetettem a kutyát, pakolgattam, aztán elindultam vissza Katához, mert már éreztem a fagyási sérüléseket. Nem a testemben, hanem a lelkemben. (Ilyen hidegben nagy van nekem.) Visszafelé nagyon lassan jöttem, mert össze-vissza csúsztak az autók a jéghavon. Egy föl is borult, a tűzoltók éppen akkor állították föl, amikor odaértem. Engem mindig meglep, hogy vannak teljesen normális emberek, akik kedvelik a telet.
Értekezletig szinte mindennel elkészültem, aztán délutánig már csak olvasgattam, meg beszélgettem. Tördelés után pedig elindultam Tahiba, hogy megnézzem, van-e valami meleg a lakásban. Nem volt. Vagyis megint hívhatom ki a szerelőket. Eltakarítottam a havat, megetettem a kutyát, pakolgattam, aztán elindultam vissza Katához, mert már éreztem a fagyási sérüléseket. Nem a testemben, hanem a lelkemben. (Ilyen hidegben nagy van nekem.) Visszafelé nagyon lassan jöttem, mert össze-vissza csúsztak az autók a jéghavon. Egy föl is borult, a tűzoltók éppen akkor állították föl, amikor odaértem. Engem mindig meglep, hogy vannak teljesen normális emberek, akik kedvelik a telet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése