Csak hírcímeket idézek, mert talán ennyi is elég: "Járai nem hisz a kormányzati intézkedésekben", "Járai: reform nélkül válság", "Járai: Az elmúlt négy évben hat évet távolodtunk az eurótól", "Morális kérdésekről beszélt a reformok mellett jegybankelnök", "Járai: feléltük a jövőnket", "Járai szerint a reformokat nem érdemes magyar politikusokra bízni"…
Valakinek ki kell mondani, hát megteszem én: Járai Zsigmond a Magyar Nemzeti Bank elnöke megőrült. Politikai értelemben persze. Vélhetően kényszeresen beszél már, mert nem bírta földolgozni azt a feszültséget, ami abból adódott, hogy félreértelmezett szeretetből, hálából vagy párthűségből hónapokon át járatta le az országot, a Magyar Nemzeti Bankot és saját magát – nem is beszélve a Fideszről . Talán azt hitte, a cél mindent szentesít, győzelem esetén meg már kit érdekel, mit tett, miket beszélt itt. A győzelem elmaradt, és nincs min csodálkozni: nehéz lehet azzal szembesülni, hogy ádáz aknamunkássága legalább annyira ártott a jobboldalnak, mint Semjéné, Mikoláé vagy éppen Kerényié. Vagyis legalább a tükör előtt be kellett vallania, hogy ő is oka a vereségnek. Az meg pláne kín lehet, lelkileg is, hogy gyakorlatilag egyik hamiskás dörgedelmétől sem ijedt meg senki – most még erősödött is a forint -, ami egészen pontosan azt jeleni, hogy a pénzvilág szakmai értelemben már régen leírta, legföljebb csak afféle kisszínes érdekesség gyanánt figyeli a mondanivalóját. Arról már nem is beszélve, hogy ha most az a véleménye, amit a hírcímekben idéztem, akkor azt miért nem üzente meg Orbánnak is. Sőt, tovább megyek: miért nem szólítja föl az ellenzék vezérét, hogy a haza érdekében, valamint a morális izé múlásának kedvéért, ne mondjon olyanokat az együttműködés lehetőségére, hogy nemnemsoha, és hogy folytatja a háborút.
Semmiképpen nem akarom megbántani Járai Zsigmondot, biztosan derék ember, de van olyan, hogy valaki alkalmatlan egy nemzet bankjának élére. Ha azért viselkedik így, mert azt hiszi, hogy Gyurcsány kizsarolja az állásából, akkor vélhetően téved, a miniszterelnök nem fog ilyen hibát elkövetni, például azért, mert az az alapvető érdeke, hogy az ellenzék, ha már nem hajlandó együttműködni, legalább járassa le magát a végletekig.
Azt se mondom, hogy mondjon le. Mert teljesen mindegy. Abban a morális csődben, amit egyebek mellett az ő morális csődje hozott erre az országra ilyesmi nem várható el senkitől. Harcoljon csak tovább a képzelt vagy valóságos dzsungelében, mint az a szerencsétlen katona, akit elfelejtettek arról értesíteni, hogy vége a háborúnak. Ha sokáig folytatja, még keservicces film is készülhet a történetéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése