2025-ben egy szép nyári napon a Kárpátok Géniusza II. kinézegetett az várbéli palotája ablakán, megcsodálta, hogy milyen szépen épül a Szent Orbán Székesegyház, aztán kinézett Csepel felé, ahol a világ legmagasabb felhőkarcolója, az Olimpia Hungaricum épül a nyomi amerikaiak bosszantására.
Aztán fölvette az edzőfölszerelését, és totyogósan bár, de azért peckesen lement a palota kertjébe, hogy rúgjon párat. Előtte persze megállapította, hogy már megint nem állhat bosszút senkin, mert parancsát teljesítették: az összes, múlt héten személyesen kirúgott ólombetétes ablakot kicserélték az udvari szállítók. Amikor az erről szóló jelentést meghallgatta, a jelentéstevő szárnysegéd arra merészelt odakérdezni, miszerint “Főméltóságod észlelte, hogy a színházteremben is kicseréltük az ablakokat?” Orbán bólintott, mosolyogva, mert arra gondolt, hogy “még hogy sose járok színházba!…”
Amikor visszaért kedvenc palotateraszára, elégedetten nézett körül birodalma fölött. Egyzercsak döbbenten látta, hogy kisebb tömeg tódul a palota felé. Nem tudta azonosítani őket, de észlelte, hogy sötét ruhás csapat. Fölborzongott benne régi rossz álma a liberális sötétruhások érkezéséről, akik “fölszabadítják” Magyarországot.
Kiáltott is nagyot a TEK-parancsnoknak, hogy riadó van, de nagyon.
A fegyveresek már harcálláspontot vettek föl a palota kapujánál, amikor integetve megjelent Lázár miniszter és visítva közölte, hogy “dehiszen Főnök, ez kis csapat a te ezer helyettes államtitkárod, és te hívtad őket délutáni díszsorakozóra!”
