Sose gondoltam volna, hogy az embernek ötven éves kora után is lehet új barátja. A sors úgy hozta, hogy a Népszava publicisztika rovatában a főnöke lettem egy elképesztően csodálatos embernek - ez már önmagában is abszurd, hiszen hogyan jövök én Várkonyi Tiborhoz, hogy én irányítsam, vagy mifene? Aki ráadásul az apám lehetne - ami ötven fölött nem ugyanaz, mint amikor 20 évesen találkozik az ember valakivel, aki az apja lehetne.
Nem csak az a csuda benne, hogy mindent tud, mindent átélt és nem csak szemlélődőként, hanem az, hogy nem volt képes elveszíteni a világ iránti érdeklődését. Mondjuk 85 éves korában az ő legnagyobb problémája az volt, hogy “szia, fölinstalláltam a Firefoxot, de francia a nyelve, hogyan tudnám magyarra cserélni?”
“Minek neked a magyar, amikor ugyanúgy beszélsz franciául, mint magyarul?”
Mindig minden pénzét operára, valamint francia nyelvű könyvekre és újságokra költötte.
Meg arra, hogy franciául nézhesse a tévét. Emlékszem, hogy csillogott a szeme, amikor az interneten találtunk 2800 tévé adót és elkezdtük kiválogatni a franciákat.
Az a fajta ember, aki amiről tud, arról mindent tud. Ezért aztán szinte sohasem látod szomorúnak.
Végül nem is a barátom lett, hanem a rokonom. Amíg egy nyílt töréses elesés után el nem bizonytalanodott a közlekedésben - akkor esett el, amikor azért jött vasárnap, hogy engem helyettesítsen - szinte minden nap együtt voltunk. Vélhető, hogy sokkal többet tudok, pláne tudtam róla, mint bárki más a világon. És persze ő is rólam.
Akkor még nem gondoltuk, hogy nemsokára kifut alólunk az idő: kicsit öregebb leszek, mint ő. Aztán a sors úgy hozta, hogy már nem vagyok öregebb, de csak egy kicsit fiatalabb.
Legszívesebben hetente legalább egyszer elmennék érte, hogy együtt menjünk tüntetni az orbánisták valamelyik baromsága ellen. Nem kiabálna, de mindenki tudná, hogy ott van. És a nők azonnal a közelébe merészkednének. Mert szeretik.
Isten éltesse. Ameddig jó neki.
Legyen itt egy írás, amit nem is olyan régen írtam, és főszerepel benne, sajnos. Nem is róla írtam, hanem az ellenségeiről. Akik nem is az ellenségei, hanem csak úgy lelövik. Muszáj gyakorlatozni valakin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése