Széljegyzék 01

Balog úr igazsága A jövőben két külön államtitkárság foglalkozik a rászoruló, és az ún. "teherhordozó" családokkal, nyilatkozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Érdekes, hogy ez menyire szétterjed a társadalomban. Vannak teherhordozó és rászoruló politikusok. Az utóbbiak föltűnően szaporák. Jó válasz Pár napja a Szabadság téren odajött hozzám egy ember és azt mondta: "miért nem inkább a palesztinokért tüntettek?" Mondtam neki, hogy ha nem irtottátok volna ki a zsidókat, akkor ma nem lenne palesztin-kérdés.Kicsit csodálkozott, de aztán azt mondta: "jó válasz". Minisztérium Debrecenben az agrártárca legalább olyan életszerű, mint a főváros szívében, ahol a legközelebbi paradicsompalánta 30 kilométerre van - érvelt a minisztériumok vidékre költöztetése mellett Kósa Lajos. Kicsit csodálkozom, hogy még senkinek nem jutott eszébe: Székelyföldön is legyen valami jóféle minisztérium. Nyerőben “Te is büszke vagy? BÜSZESÉGEINK A HUNGARIKUMOK! NyERJ HETENTE HUNGARIKUM AJÁNDÉKCSOMAGOT!” - Ez olvasható egy Facebook-oldalon. Azt nem írják, hogy miket lehet nyerni. Pedig jó lenne eloszlatni a kétséget: Van-e a nyereménylistán olyan echte hungarikum, mint Matolcsy, Kósa, Rogán, Lázár, és nagyon pláne az őshungarikum Orbán Viktor. (Tényleg: mi van akkor, ha az ember nyer egy Lázár Jánost, és haza is viheti?) https://www.facebook.com/hungarikumokgyujtemenye?sk=app_235552123319421 Nemzetmúlás Kerényi Imre mondja: “Római Birodalom megszűnésének egyik oka az volt, hogy dekadens lett és elvesztette a biológiai erejét. A fürdőkben dőzsöltek a római arisztokraták és polgárok, nyilván az akkori Conchita Wurstot hallgatták. Most szintén van világméretekben egy ilyen fellángolás, ez ellen fel kell lépni az egészség, a társadalom, az emberi faj megmaradása érdekében.” Vagyis Kerényi arról beszél, hogy biológiai reprodukcióra szükség van... Talán egyszer elkészül egy számításos tanulmány arról, hogy mennyi idő kell a reprodukálási ütem helyreállításához akkor, ha mondjuk 100 ezer ember hagy el egy országot, évente. Arról van-e szó, hogy például a magyar társadalom elveszítette a biológiai erejét? Ha a nyomor- és a hülyeségráta továbbspilázásával, Kerényi Imre feltűnően aktív közreműködésével évente legalább 100 ezer embert zavar- vagy szorít ki az országból a hatalom, akkor lehet-e egy olyan pillanat, nemzetállapot, amikor már nincs remény a reprodukálásra? Vagyis a nemzetmúláshoz nem kell a “buzilobbi”, csak köcsög politikusok. (Bocs.) Hátaztán Van egy ország itt Európa közepén, amelyiknek népe - népe a fenét, hanem pár jobb érzésű ember - nagyon odavan. Meg kell nekik magyarázni, hogy "Magyarország barátja mindenkinek" - ezért fogadtuk Gurbanguly Berdimukhammedowot, Türkmenisztán elnökét, aki diktátornak tűnik. Igenám, de nekem például Orbán Viktor is cseperedő diktátornak látszik. És nem állok itt magányosan a véleményemmel. Hátaztán?! Ráadásul Orbánt csakugyan - bár neki kedvezően lejtős terepen, vagyis finom kis csalásokkal - ám mégiscsak a magyar nép választotta meg, elsöprő erőt adva neki. Vagyis: Gurbanguly Berdimukhammedow a legjobb helyre jött. Jöjjön máskor is! Itt a helye. Nem ő a mi szégyenünk, hanem mi magunk vagyunk. Relativitás Úton a Szabadság tér felé, az mindenesti tüntetés előtt leültem egy teraszra, kévézni. Mellettem valami filmesek beszélhettek arról, hogy egy hitleres-horthys rövid filment csinálnak, késésben vannak, és jó lenne, ha megérkeznének a …. Aztán kiderült, hogy kik. Az egyik, nyilván producerféle a telefonja mögül kikiáltott: - Megjött a Waffen SS! - Hála Istennek! - mondta a másik.

Swing

Gimnazista barátom arról mesélt, hogy a tanév utolsó napjaiban belekezdett egy szeptemberben induló swing-klub szervezésébe. Annyi, hogy hetente egyszer ott maradnak az iskolában, zenét hallgatnak, és esetleg táncikálnak is egy kicsikét. Jöhetnek más osztályokból is, hadd menjen az ismerkedés. Az osztályfőnök lelkesen támogatta, jelezte, hogy talán ő is eljön néha, de az igazgatóhoz küldte, mert mégiscsak neki kell az ilyesmit jóvá hagyni. Bár most eléggé zavarosak a viszonyok, illik is ilyesmit jelezni, fölfelé. Nehogy aztán az legyen.

Az igazgató, aki azonnal fogadta a gyereket kicsit gondolkodott, jelezte,hogy maga is swing-rajonó, érti ő, hogy a fiatalok miért szeretik meg újra és újra “ezt a szinte életformát”, de aztán azt kérdezte, hogy biztos-e abban, hogy éppen pont a swing a legalkalmasabb. A fiú kicsit csodálkozott, amit az igazgató észre is vett.

Mint avatott történelemtanár, rövid, de nagyon világos előadást tartott arról, hogy a swing időnként, konzervatívabb kurzusok idején szembe került a hatalommal, vagy a hatalmi ízléssel, ami lássuk be, szexuális tartalma miatt - afféle “hinta”, ugye, és mi értjük, hogy ez mire utalhat - nem is csoda. Beleillik abba a sorba, ami talán a dorombnál kezdődött: azért került egyházi tilalom alá, mert a dorombolás ördögi módon vágyakat ébresztett a nőkben. Lássuk be, a swing is ilyen.

Az én kis barátom bátran megjegyezte, hogy “dehát, az csak jót tesz a népszaporulatnak”. Mert hogy fogyik a magyar. Ezt viccesen mondta persze - máig nem érti, hogy merte -, ám az igazgató is viccesen értette, szerencsére.

Kifejtette, hogy a szaporodásmániás német nácik se szerették a swinget. Készült is egy egészen jó film arról, hogy a kamaszoknak választaniuk kellett az oly vonzó náciság és a nem kevésbé delejes swing között.

És hirtelen rá is tért a lényegre:most olyan időket élünk, hogy nem tudni, mikor akarják meghatározni a zenei közízlés sarokpontjait. Pláne az iskolait! Szóval nem biztos, hogy a legszerencsésebb ilyen nagyon amerikai zenét választanai klubozásra. Még azt is elmesélte - nyilván afféle ellenpont gyanánt -, hogy Che Guevara Kubában betiltotta a szaxofont, mint imperialista hangszert. (Jeleztem, hogy ez igaz, és én ezért ábrándultam ki Guevarából.)

Szóval, hogy valami mást kellene esetleg.Az én kis barátom ámulattal hallgatta az igazgatót. És érezte is magában, hogy megy kifele belőle a swing. Az életérzés, ugye. De azért a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy ugye nem arra gondol az igazgató úr, hogy swing helyett esetleg néptánc-klubot kellene…

Nem rossz ötlet, mondta az igazgató. Annál is inkább, mert “egy néptánc klubban is lehet swingelni, csak nem kell kiírni a hírdetőtáblára”.

Az én kis barátom mindettől nem elkesederedett, hanem megrettent.

Arra a kérdére, hogy én most mit tennék, azt válszoltam, hogy úgy zavarnám össze az embereket, hogy alapítanék egy swing klubot, ahol titokban néptánc menne. Hogy nehogy azt higyjék, hogy hagyjuk magunkat.

Aztán komolyan is megmondtam: mi is apró, tanárikaros megalkuvásokkal kezdtük a hatvanas években. Aztán láthatja, micsoda szomorú ország lett itten. “Micsoda ócska vidék.”

Ma 90 éves Várkonyi Tibor

Sose gondoltam volna, hogy az embernek ötven éves kora után is lehet új barátja. A sors úgy hozta, hogy a Népszava publicisztika rovatában a főnöke lettem egy elképesztően csodálatos embernek - ez már önmagában is abszurd, hiszen hogyan jövök én Várkonyi Tiborhoz, hogy én irányítsam, vagy mifene? Aki ráadásul az apám lehetne - ami ötven fölött nem ugyanaz, mint amikor 20 évesen találkozik az ember valakivel, aki az apja lehetne.

Nem csak az a csuda benne, hogy mindent tud, mindent átélt és nem csak szemlélődőként, hanem az, hogy nem volt képes elveszíteni a világ iránti érdeklődését. Mondjuk 85 éves korában az ő legnagyobb problémája az volt, hogy “szia, fölinstalláltam a Firefoxot, de francia a nyelve, hogyan tudnám magyarra cserélni?”

“Minek neked a magyar, amikor ugyanúgy beszélsz franciául, mint magyarul?”

Mindig minden pénzét operára, valamint francia nyelvű könyvekre és újságokra költötte.

Meg arra, hogy franciául nézhesse a tévét. Emlékszem, hogy csillogott a szeme, amikor az interneten találtunk 2800 tévé adót és elkezdtük kiválogatni a franciákat.

Az a fajta ember, aki amiről tud, arról mindent tud. Ezért aztán szinte sohasem látod szomorúnak.

Végül nem is a barátom lett, hanem a rokonom. Amíg egy nyílt töréses elesés után el nem bizonytalanodott a közlekedésben - akkor esett el, amikor azért jött vasárnap, hogy engem helyettesítsen - szinte minden nap együtt voltunk. Vélhető, hogy sokkal többet tudok, pláne tudtam róla, mint bárki más a világon. És persze ő is rólam.

Akkor még nem gondoltuk, hogy nemsokára kifut alólunk az idő: kicsit öregebb leszek, mint ő. Aztán a sors úgy hozta, hogy már nem vagyok öregebb, de csak egy kicsit fiatalabb.

Legszívesebben hetente legalább egyszer elmennék érte, hogy együtt menjünk tüntetni az orbánisták valamelyik baromsága ellen. Nem kiabálna, de mindenki tudná, hogy ott van. És a nők azonnal a közelébe merészkednének. Mert szeretik.

Isten éltesse. Ameddig jó neki.

Legyen itt egy írás, amit nem is olyan régen írtam, és főszerepel benne, sajnos. Nem is róla írtam, hanem az ellenségeiről. Akik nem is az ellenségei, hanem csak úgy lelövik. Muszáj gyakorlatozni valakin.

http://andrassew.blogspot.hu/2010/12/karakterrugdosas.html

Személyes okok

Rájöttem, hogy Orbán Viktor mért találta ki ezt a teljesen ostoba reklámadót.

Az egésznek nincs értelme. Legföljebb valami hangulatkeltés: hogy nahát itt már mindenkit meg tudunk adóztatni, ezeket a fölforgatókat meg nem. Mert hogy volt hagulatkeltés: az RTL uszít a kormány ellen. Ami nagyjából annyira igaz, mint amikor a CNN Orbán ellenes puccsban vett részt pár éve.

Bevétel ebből az adóból nyilván azért nem lesz, mert a vállalkozások hamar átköltöznek Szlovákiába, mint annak idején Bayer Zsolt a terepjárójával. És ott adóznak. Ha mégis maradnak, akkor a bevételek majd pont úgy alakulnak, hogy ne kelljen adózni.

Hogy mekkora orbitális dilettánsok álmodják itt a törvényeket, abból is látszik, hogy a Google-t, a Facebookot és a Youtube-t is meg akarják adóztatni. Ez lehetséges, föltéve, hogy minden számítógépet és okostelefont - pénztárgépek módjára - bekötünk az adóhivatalhoz. Ott ádázul kutató szoftverek kiszűrik, hogy az adott közösségi oldalakat hányszor láttuk, hányszor használtuk, rákattintotunk-e a reklámokra. Aztán már csak a reklámozókat kell erős, elektronikus felügyelet alá vonni - magyarok-e? - , és dől a pénz. Bár ez  annyiba kerülne, mint egy atomerőmű, nem baj, Putyin arra is adna jókölcsönt, hogy húsz év múlva legalább a Facebook egy kicsi részét együtt ellenőrizgethesse Orbánnal és Kubatov Gáborral.

De ez csak vicc: alighanem sokkal egyszerűbb a képlet. Az EP-választás után Orbán arra hivatkozva, hogy egy luxembourgi illetőségű európai uniós biztos (Viviane Reding) Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban, kijelentette: nem támogatunk egy Luxembourgból érkező európai biztost. Egy jobb országban azonnal megnézették volna a legközelebbi körorvossal, ám nálunk nincs is természetesebb miniszterelnöki duma.

Csakhogy! Melyik cég lenne az új reklámtörvény egyetlen igazi áldozata - Lázár Jánoson kívül? Az RTL Klub! Vagyis:  Radio Télévision Luxembourg. Bár valójában német illetőségű, egy Orbán Viktor nem tűrhet meg az ilyen nevű céget Magyarországon.

Ez az ügy ennyire egyszerű. Mint a filozófusok-, a Klubrádió története, Iványi Gábor egyházának sorsa - legyen itt elég három példa.

Személyes okok. Ennyi.

Minden reggel

Nem hagyhatsz itthon, mondta Putaj, a Kis Buddha, amikor indulni készültem, hogy megáldjak egy kisfiút.

Ott volt, amikor a nagyanyja hozzám lépett az utcán, és megkért, hogy áldjam meg a kölyköt, mert az talán segít.

- De ki vagyok én? - kérdeztem a nagymamácskát.

Elmondta, hogy ki vagyok, hogy nagyon erős vagyok, legyőzök mindent, mosolyogva, és nehogy azt higgyem, hogy ez titokban marad, és nem lehet érezni a közelemben.

Tréfásan beleszagoltam az aurámba, és jeleztem, persze nevetve, hogy csakugyan tömbös erő van itten, rám nőve, egyenesen.

Az öregasszony erre azt mondta, hogy ne vicceljek ezzel.

Kérdeztem persze, hogy mi a gyerek baja. Mert, ha ugyanaz, mint nekem, akkor bizony hozzá se érek, de az auráját is kerülöm, mert mi van akkor, ha nem adok neki erőt, hanem veszek tőle.

- Nem tudjuk, mi a baja. Nincs benne élet. Talán nem is látszik rajta, csak akkor, ha a szemébe nézünk.

- Keressem meg benne az életet, vagy szabadítsam ki?

- Előbb keresse, aztán szabadítsa.

- És mi van akkor, ha ő nem akar élni? Így nem akar élni? Valahogy nem akar élni, de senki nem segít neki, hogy kiszabaduljon? Akinek mindenében van, csak a tekintetében nincs élet, az sötétben van, börtönben van, ki kell szabadítani.

Végül abban maradtunk, hogy nem hiszek ugyan a saját erőmben, de megáldom a kisfiút, mert abból nem lehet baj.

Putaj, a Kis Buddha nem szólt semmit, pedig vártam.

Aztán este, otthon mégis megkérdezte, hogy nem félek-e.

- Mitől?

- Magadtól.

Persze, hogy féltem. Tudtam, hogy ez az a pont, amikor nagyon észnél kell lenni, mert ha elhiszem magamról azt, amit a nagymamácska gondol rólam, akkor… Nem tudom, mi van akkor. De inkább baj, mint jó.

Amikor aztán elindultam volna az erdőbe, ahol a találkozót megbeszéltük, Putaj, a Kis Buddha elkezdett hisztizni, hogy őt is vigyem magammal. És hiába mondtam, hogy azért nem akarom, mert nem szeretnék nevetséges lenni előtte, csak ragaszkodott.

Végül magammal vittem.

A tisztáson már ott volt a nagymamácska meg a kölyök. Meghajoltam előttük, aztán letérdeltem a gyerek mellé és a tarkójára tettem a tenyeremet. Rövid idő múlva megkértem, hogy nézzen a szemembe. Nézett, és csakugyan olyan volt a tekintete, hogy a hátamon kihűlt a bőr.

Akkor azt mondtam Putajnak, a Kis Buddhának, hogy ölelje meg ezt a kisfiút.

Megölelte, ölelkeztek, és a gyerek tarkójánál, az aurájában melegedni kezdett a bőröm. De éppen csak.

És akkor eszembe jutott: azt mondtam a nagyanyjának, szíveskedjék ő is megölelni.

Megölelte és egy perc se telt, színe lett a kiskölyök szemének.

Amikor elbúcsúztunk, az öregasszony megkérdezte, mennyivel tartozik.

Semmivel, persze. Csak a kicsi kölyöknek egy öleléssel. Minden reggel. És minden este. Néha délben is.

Bolondozások

Veszedelmes fölforgatók a Szabadság téren

Rendkívül gonosz (meleg) ismerősöm azt kérdezte: miért van az, hogy akik bizonyos kor után a legvérmesebb homofóbok éppen azok, akik leginkább kivénhedt köcsögökre emlékeztetik a szemlélődőt.

Egynémelyek közülük odáig merészkednek, hogy társadalmi harcot hirdetnek a melegek, vagyis az állítólag túlgyőzött meleglobbi ellen. Nyíltan, mert kétharmados viszonyok között azt is lehet. Pláne, ha egy fundamentalista keresztény kurzus van hatalmon. És szakállas nők bukkannak Napnyugaton. És már nem csak álmainkban!

Hogy Orbán Viktor ragaszkodik Kerényi Imréhez, mert egyrészt ő a miniszterelnök szókimondó embere - vagyis, amit Orbán gondol, de nem mondhat, azt harsogja Kerényi. Ha ez vicces lenne, udvaribolondozásról beszélhetnénk. Ahogy Matolcsival a gazdaságot verette szét, mondhatni: szétbolondozta, amin vélhetően számos bennfentes meg is gazdagodott.

Most nem a bizonytalanítás a technika, hanem a fertőzés: a magasat befertőzi a méllyel. A buzizás például emberelőtti, vagy korai emberi mélyből jön, és a melege hordja fölfele  a bűzlő lelki és szellemi kórságokat, hogy azonnal befertőz mindent. Csak jelzem: amikor valaki tréfásan az alfelét mutogatja, akkor felajánlja az ánuszát a hatalomnak, az erősebbnek, használatra. Azelőtt nagyon jól bevált feszültségcsökkentő technika volt, egyáltalán nem kellett ahhoz homoszexuálisnak lenni, hogy hím hímet illessen hímtagjával. Bizonyos majomfajtáknál ma is ez van: gyakorlatilag egész nap résen vannak. Tán attól olyan vonzó ez a téma, hogy állandóan atavisztikus emlékek és vágyak mocorognak bennünk, és verbálisan le kell vezetni, vagyis állandóan pofázni kell ezekről. Kerényi jó erre, hiszen szinte állandó izgalomban tudja tartani az országot. Pontosan tudja, hogyan kell fölháborítani rétegeket, hogyan kell úgy intézni, hogy aztán hetekig legyen min témázgatni. Vérprofi provokátor.

Ismerek nagyon gazdag embereket, akiknek semmi más örömük nincs, mint az, hogy mások életét keserítik. Ennek vélhetően valami bosszúvágy az oka: talán nem vették őket komolyan, pláne le is nézték őket akkor, amikor még szegények voltak.

Orbánnak már nincs más öröme, mint az, hogy másokat bosszant, sérteget, és elsősorban az érdekli, hogy ő maga meddig mer elmenni. Bátorságpróba! Rettenetesen élvezi - ez a testbeszédből és  a kontrollálhatatlan hang-elcsuklásokból nyilvánvaló -, hogy a gyáva nép ezt tűri. Tényleg viccesek lehetünk Orbánból nézve.

Kicsit meglepődik persze, amikor olyan, teljesen váratlan reakcióra lel, mint a zsidóké a Szabadság téri emlékmű ügyében. Jó okkal számított arra, hogy a mindig kompromisszumra, a békesség kedvéért akár megalkuvásra hajlamos magyar zsidók eltűrik a szánalmas üzenetű emlékművet, de tévedett. A zsidók tiltakoznak, ellenszegülnek, zsidó és keresztény fölforgatók - olyan huligánok, mint Mécs Imre - egy csoportja hetek óta minden nap tüntet.

Orbán szemmel láthatóan boldog, mert megmutathatja, hogy ő ezt is meg meri…

Ez csak annyiban van összefüggésben Kerényivel, hogy pár napja egy tévéműsorban megmondta: kultúrpolitikailag ő áll a megszállási emlékmű mögött is. Szellemileg. A provokáció felelőtlen megátalkodottsága miatt én inkább Schmidt Máriára gondoltam, de belefér a képbe, hogy egyszerű hülyeségről - háborodottság - van szó, és akkor az csakugyan inkább Kerényi. (Hogy érthető legyen: Alkotmány Asztala, történelmi festmények, Tormay Cécile és Nyírő, pláne Wass Albert betuszkolása a jeles kultúrába, most meg már a mangalicafesztivál együtt emlegetése a zsidó fesztivállal.)

Könnyű a dolgot úgy elintézni, hogy Kerényi egy barom. Egész egyszerűen nem igaz, hogy egy suttyó fideszes, hiszen művelt is, okos is, van neki tehetsége és nem csak magához való esze, mint a fideszesek többségének. A kérdés: mitől beteg Kerényi Imre? Miből lett az, hogy - talán már mielőtt találkoztak és egymásba szerettek Orbánnal - olyan elmebéli állapotba került, hogy csak őt választhatta Orbán a nemzeti kultúra fáklyájának - amivel eddig inkább gyújtogat, mint világít. Mindenesetre ég a pofánk, még magunk előtt is. Ezért kár volt rendszert váltani. Aczél jobb volt ám!

Egyetlen mentsége van Kerényinek a buzizásra és a nyilvánvaló antiszemita provokációkra: ha elmondja őszintén - amennyire tőle telik -, hogy mi történt vele, mibe hibbant bele. Van olyan, hogy valakibe sunyin vagy erőszakkal behatol egy ideges férfi, aki amúgy színházrendező is, főtanár is, zsidó is, és mondjuk, kommunista. Vagy, mondjuk a moszkvai nagykövetség kertjében lelki nyomással, pénz és pláne karrier ígéretével  ráveszi a fiatal, törekvő emberkét valami olyan térdrehullós csuporkodásra, amit azután nagyon megbán. Aztán emberek jelentős csoportjára vetíti a sérelmet, és bosszút is esküszik, amit aztán öregkoráig dédelget.

Aztán már csak találkozni kell egy olyan vezérrel, akit szintén sok abúzus ért gyerek és fiatal korában - például rendszeresen verte az apja, vagy éppen kétszer kapott választási vereséget a hálátlan néptől - és kezdődhet a közös bosszúhadjárat.

Ha Kerényi Imrével valami ilyesmi esett, máris megbocsátok. Orbánnak nem. Mert engem is vert az apám. Rendesen és rendszeresen. Mégsem tartok a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős förtelmes hangú, pibull kinézetű ölebet.