Jól jegyezzük meg!

Hanti Vilmos az ATV műsorában, arcán a jellel

Szerdán olyan tüntetés volt, amelyen Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a Magyar Antifasiszta Liga felhívására először vett részt közösen egy meglehetősen széles antifasiszta koalíció: MSZP, DK, SZDSZ, Munkáspárt 2006, Zöld Baloldal, Magyar Szociáldemokrata Párt, Dunakör, Demokratikus Polgári Ellenzék, amenca.org, Bajcsy- Zsilinszky Endre Emlékbizottság, Magyar Szolidaritás Mozgalom, Kisgazdák Történelmi Szövetsége, és a Nemzetközi Roma internetes Hálózat.

Jól jegyezzük meg ezt a sort, mert végre azt mutatja, hogy létezhet olyan csoportok között összefogás, amelyek sok fronton egymás ellen feszülnek, de fölismerve egy veszélyt, mégiscsak képesek egy irányba indulni.

És jól jegyezzük meg ezt is: “Ki kell mennünk, hogy a mai antifasiszta tüntetéstől esetlegesen kedvre kapó, de egyelőre még otthon maradó vadliberális agyhalottaknak eszükbe se jusson legközelebb utcára vonulni! Nem érdekel a gágogásuk, minden fronton meg kell nekik mutatni, hogy az utcát nem engedjük át semmilyen nemzetellenes törekvések zászlóvivőinek.” - ezt írja a színnáci deres.tv, majd kiteszi néhány szervező képét, köztük Hanti Vilmosét. Akit a tüntetés után kórházba kellett szállítani, mert csoportba verődve kaffogva inzultálták, és valaki megütötte.

Amellett, hogy elvárhatjuk: a rendőrség vonja felelősségre a rá támadó falkát, hiszen most nem lehet azzal magyarázkodni, hogy nem volt tettleges gyűlöletbűncselekmény, elvárhatjuk a magyar kormánytól, hogy azonnali hatállyal számolja föl az újnyilas alakulatokat, és tiltsa be a Jobbik nevű náci pártot.

Ha ezután is szabadon vonulgathatnak vidéken a gárdisták, szabadon ünnepelhetnek a Hősök terén vagy éppen a Várban, és azt vernek meg, akit kedvük tartja, akkor kénytelenek leszünk egy olyan ellenerőt létrehozni, amelyik a puszta tömegével elriasztja a náci hordát.

Elvárható az imént  fölsorolt pártoktól és szervezetektől, az itt élő zsidóktól, cigányoktól, melegektől, anarchistáktól, keresztényektől és minden tisztességes célt követő csoporttól, hogy az olyan eseményekre, amelyeken nácik jelenléte várható, nagy számban küldjenek erős embereket, akik a puszta jelenlétükkel is elrettentik azokat, akik között természetes nyilvános beszéd az, hogy “az a magyar, ki megöl tíz liberálist”.

Nem engedhetjük tovább, hogy a magyar nép Európa szégyene legyen.

 .

Immunmentes övezet

Fotó: Várnai Zsolt, Index

A hétvégi gárdavonulás megint azt mutatta, hogy a magyar nép immunrendszere - beleértve az azt megtestesítő jogrendszert - nem működik. Csak néhány embernek jutott eszébe, hogy személyesen, a Hősök terén tiltakozzon azellen, hogy egy náci párt újnyilas csoportjai, bírósági megerősítéssel ünnepelhették Európa legszégyenletesebb szervezetének ötödik születésnapját. Annak ellenére, hogy betiltották őket, a Magyarországon évek óta a politika leghatékonyabb eszközeként működő joggal való visszaéléssel tulajdonképpen azt tesznek az országban, amihez kedvük tartja. Egyre pofátlanabbul vonulgatnak, provokálhatnak olyan területeken, ahol bármelyik pillanatban robbanhatnak az etnikainak látszó szociális feszültségek, vagyis emberéletek ezreivel fizethetünk. A magyar kormányok mindeddig tehetetlennek, felelőtlenül gyávának mutatkoztak a gárdák és gárdaféle csoportok teljes fölszámolásában. 

A maradék demokratikus erőknek ki kellene nyilvánítaniuk, hogy amennyiben emberi életekbe kerül ez a hitvány és gonosz taktikázás, akkor polgárháború megakadályozásának elmulasztásáért az Európai Unió megfelelő bírósága előtt kell felelniük mindazoknak a politikusoknak, akik nem teljesítik a nemzetközi szerződésekben nekik előírt kötelességeiket. Beleértve azt is, hogy nem engedhetik meg náci párt működését Magyarországon. 

 .

Pozitív

Barátom azt mondja, egyszer írhatnék már pozitívabban. Biztos gonosz ember vagyok, mert nem tudom a világ jobbik oldalát látni - a rosszabb dolgokban is.

- Példát!

- Jártál már Afrikában? A Szaharában?

- Igen.

- Olyan volt ott az idő, mint itt, most?

- Nagyjából. 

- Akkor megspóroltam egy utat. Föltéve, hogy el akartam menni Afrikába, hogy megtudjam, milyen az idő a Szaharában.

Jó, rendben. A vége az lett, hogy elmeséltettem vele, milyen a Balatonnál, mert én már olyan régen fürödtem benne, hogy el is felejtettem. Így meg is volt a nyaralás.

Fölvetettem, hogy ételekről is beszélgethetnénk. Mondjuk vasárnap, ebédidőben. Akkor legalább nem kell vásárolni. De, fölhívtam a figyelmet, hogy ez sehogyse lesz ám pozitív, mert a nyomorúságunkról szól. Akkor is, ha vidáman viseljük.

Másik barátom szellemi táplálékot ajánl: elküldi - ha akarom - Csurka koporsós drámáját.

Mondom, hogy nem. Nem vagyok hajlandó elolvasni. De, hogy az olyan, amit el kell, mert...

Mert? 

Nincs mert. Több tucat könyv vár rám szerteszét a lakásban. Remekművek. Nem találnék mentséget, ha helyettük Csurkát olvasnám. Ennyire nem lehetek pozitív.

 .

LIBIK GYÖRGY DÍJ

Azt hittem, hogy Libik André és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete 60. születésnapom alkalmából egy olyan jó kis közös vacsorára, beszélgetésre hív. Kiváló emberek jelentek meg - nem sorolom, mert mindig kifelejtek valakit. Aztán egyszer csak kiderült, hogy egy díjjal lepnek meg:

Nyilván kicsit túlzó, ami az oklevélen van, és a beszédekből is meglepő dolgokat tudtam meg magamról. Zavaromban azt tudtam mondani, hogy nem is igaz, amit a bátorságomról mondtak. Annak idején - már több, mint negyven éve -, amikor a barátaimmal elindultunk kalandozni, az én fiatal kora dacára rendkívül bölcs öcsém mindig fölhívta a figyelmüket arra, hogy vigyázzanak rám, mert nincs veszélyérzetem. Mivel igaza volt, és ez azóta se jött meg, semmiféle bátorság nincs abban, amit csinálok. Pláne amikor módosult tudatállapotban írok. A demokrata - ugyebár - az, aki nem fél. Ezzel én egyáltalán nem értek egyet. Azt hiszem, a demokrata az, aki ha fél, akkor is meg meri tenni azt, amit helyesnek gondol. Rám ez sem vonatkozik, hiszen akkor sem félek, amikor már illene. Ez nem bátorság, hanem születési rendellenesség.

Az oklevél mellé - más csodás ajándékok mellett - kaptam egy gyönyörű kis ládát:

Ebben egy tégla található. Ezt Libik André - Libik György testvére - filmforgatás közben “lopta” Francia-Guyana hírhedt Ördögszigetéről, ahol Alfred Dreyfus raboskodott. Elképesztő, csodálatos ötlet, hogy egy ilyen - rabok által készített mesélő tárgy - díj lehet. Megtisztelő, hogy ma egyedül nekem van ilyen a világon.

.

Takarodjanak!

Nem mondom, hogy mondjon le Áder János - mert minek -, de azt igen, hogy szégyellje magát. Azt volt képes válaszoltatni egy fogyatékos, fogfájós kislány anyjának “kegyelmi kérvényére”, aki januárra kapott időpontot kezelésre, hogy "sajnálattal tájékoztatom, hogy Elnök úrnak - megértése és segítő szándéka ellenére - nem áll módjában az Ön által leírt panaszt kivizsgálni, illetve annak érdekében intézkedést tenni vagy kezdeményezni." 

Nem hiszem, hogy Göncz Árpád ezt válaszolta volna.

Ám úgy tűnik, hogy Szócska Miklós ideje kitelt, miután azt olvasom Biró Marianna írásában, hogy “noha tudomása van az ügyről, máig egyetlen lépést sem tett a fogyatékkal élő kiskorú - nem egyedi - helyzetének megoldásáért”. Azt gondolom, hogy takarodjon a posztjáról az ilyen ember a miniszterével, Balog Zoltánnal együtt, és vigye ahova akarja az embertelen erőforrásait meg a baromi nagy kereszténységét.

És szégyelje magát minden olyan állami kórház- és rendelővezető, aki tudott erről az ügyről, módja lett volna rá, de nem tett semmit. Mint ahogy azok a magánklinikák sem, amelyek egyeben mellett egymilliárdot kaptak Orbán Viktortól a fogturizmus fejlesztésére. 

Ha ez megtörténhetett, azt mutatja, hogy ez az állam nem működik - benne az egsézségügy sem. Ha pedig nem működik, akkor azoknak, akiket azért választottunk, hogy működtessék a rájuk bízott rendszereket, távozniuk kell. Mivel itt minősített esetről van szó, hiszen egy fogyatékos gyereket hagytak szenvedni - és ezzel orvosi és állami esküjüket is megcsúfolták -, a helyes kifejezés: takarodni.

Mekkora szégyen, hogy Áder János, Orbán Viktor, Balog Zoltán és Szócska Miklós, a kórházigazgatók és a fogorvosi klinikatulajdonosok helyett egy Németországban élő házaspár menti meg a gyereket attól, hogy januárig várjon a kezelésre. Mert véletlenül olvasták az újságban a történetét. Kifizetik a kezelést. Most.

Ennyi volt. Ez a rendszer már javíthatatlan. Rohadt és embertelen. 

És itt azt is jegyezzük meg, hogy a magyar szolidaritás (együttérzés, irgalom) ma nagyjából úgy működik, mint az orbánista állam. Sehogy, de kegyetlenül.

 .

Ez van: zsák a múltra

A http://magyarinfo.blog.hu Kettősmérce blogja figyelt föl: a Kossuth Rádió Krónikája különös módon emlékezett meg arról, hogy eltemették Zwack Pétert. 

A kiváló férfi “rendszerváltás előtti cselekedeteiről beszámolnak, kiemelik az 56-os magyarok megsegítését, elmondják, hogy a Zwack gyár tulajdonosa volt, de azt, hogy  a Vállalkozók Pártjának és az SZDSZ-nek is parlamenti képviselője, az már kimarad.”

Meg az is, hogy washingtoni nagykövet volt.

Az is lehet, hogy csak egy rövid, kettétépett életrajz jutott a szerkesztőknek. Vagy: a szakma szabályait nem nagyon ismerő emberek. Vagy: nagyon jól ismerik azokat, de megint megparancsolta valaki, hogy egy kiváló ember életének azokra a részleteire, amelyek az új rendszerben kínosak, húzzanak zsákot.

Mindezt azután, hogy világra szóló botrány és éhségsztrájk lett abból, amikor Tőkés László mellől kisatírozták Lomnici Zoltán volt főbírót. Akkor az volt a parancs, hogy húzzanak zsákot a fejére.

Internetes oldalukon a Krónikát így ajánlják: “Az MR1-Kossuth Rádió hírműsora továbbra is biztos támasza marad azoknak, akik egy közszolgálati rádiótól pontos, elfogulatlan, hiteles információkat várnak.”

Ez van: hiteles információ arról, hogyan működik az orbánista állam propagandagépezete.

 .

Talán, egyszer

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes képes beszédben válaszolt Sólyom László kritikus megjegyzéseire. Kifejtette: a volt államfő kritikája a most zajló átalakulási folyamatban nagyjában olyan, mint amikor egy felújításra szoruló épületben a bontási és kezdetleges építési szakaszok után valaki azt mondja, hogy "ez rondább, mint amilyen korábban volt". Lehet, hogy jelenlegi állapotában nem olyan szép, de látni kell, hogy az alaptörvény és a kiépülő intézményrendszer egy új politikai és intézményi kultúrát eredményez.

Pontosan emiatt aggódunk. Hogy befejezhetik a művüket. Attól, hogy a már most is végletekig erőszakos, kíméletlen, embertelen és tahó rendszer nem csak megszilárdul, hanem még erőszakosabb, embertelenebb, kíméletlenebb igazi, virtigli vértahó diktatúra lesz. Márpedig semmi jele annak, hogy bármi eltéríthetné erről az útról. Sőt, éppen ellenkezőleg: szemmel láthatóan egyenesen tobzódik, örömét leli a hatalommal való visszaélésben. Ilyen jel volt mostanában egy klubrádiós ítélet legújabb semmibe vétele, vagy éppen Budai Gyula cinikus, osztjónapotozása dinnyekartell-ügyben.

A tragédia az, hogy éveket kell várnunk arra, hogy az olyan föltűnően okos és tisztességes hírű emberek, mint Sólyom László megszólaljanak. Talán majd egyszer a másik bűnrészes, Navracsis Tibor is. És talán egyszer majd őszintén. 

 .

A megátalkodott

Azt olvasom a Klubrádió honlapján, miszerint “A Médiatanács (...) ismét kizárja a 95.3 MHz frekvencia pályázatán indult összes pályázót, eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Fővárosi ítélőtábla jogerős ítéletében kimondta: a pályázat eredményes volt.”

Vannak gyerekek, akik, ha egyszer kieszeltek valami gonoszságot, azt akkor se tudják abbahagyni, ha már agyon akarják verni őket. Orbán Viktor a fejébe vette, hogy márpedig a Klubrádiót akkor is elhallgattatja, ha már az egész világ tudja, hogy ez elemi gonoszság, a népe akarata ellen való, és amúgy is a joggal való visszaélés. De akkor is! Csakazértis! Orbán és a Médiatanács viselkedésének alapvetését Budai Gyula fejezte ki közérthetően: “És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Orbán abban téved, hogy mindenki engedelmeskedik neki. A bírók is, mert ők nagyon félnek tőle. De nem: a bírók félnek, de ragaszkodnak az igazsághoz. A Médiatanács meg Orbán igazságához: csakazértis. Megátalkodottan. 

Pedig Orbán megtehetné, hogy parancsot ad a törvényes viselkedésre. Rájöhetne, hogy a föladás néha győzelem.

Fölnőhetne végre a szerepéhez. Egy miniszterelnök nem államsuhanc, hanem államférfi.

 .

Nincs mentség

Olvasom: vizsgálgatják az illetékesek a fogyatékos gyerek esetét, akinek fáj a foga, és fél évre kapott időpontot. Örülök, hogy az állam illetékesei ilyenkor teszik a dolgukat és szorgalmasan vizsgálódnak. De legelőször is hatalmukkal élve - de az se baj, ha visszaélve - talán küldhetnének egy autót a gyerekért, bevitethetnék egy klinikára, és rendbe tehetnék a fogát.
Bár az is megoldás lenne, ha a magánfogorvosok közül akadna egy vagy több, aki telefonálna a szerkesztőségünkbe, hogy adjuk meg a gyerek szüleinek elérhetőségét, mert szívesen ellátná.
Az állam hivatalnokai és az orvosok arra esküdtek, hogy nem hagynak fájdalomban egyetlen embert sem, pláne, ha gyerek, pláne, ha fogyatékos. Nincs mentség.
Olvasom továbbá: Hiába a kiemelt finanszírozás, a fogyatékossággal élők fogászati és más egészségügyi ellátása jelenleg nem megoldott - állapította meg Szabó Máté. "A fennálló jogi helyzet ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, valamint az érintettek egészséghez, ezen belül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogával összefüggő visszásságot okoz”.
És még továbbá: Szócska Miklós egészségügyi államtitkár tavaly azt közölte: "kétségtelen, hogy a fogyatékos személyek egészségügyi ellátása jelenleg súlyos hiányosságokat mutat", sőt, "a jelenlegi helyzet méltánytalan és sürgős intézkedést igényel".
Semmiképpen nem szeretném kioktatni az államhatalmat arról, hogy mi a dolga, de ne feledkezzünk meg arról, hogy egy olyan országban élünk, amelyikben százával lehetett - akár sarkalatos - törvényeket hozni, amelyeket pikkpakk beterjesztettek és meg is szavaztak. Ez azt mutatja, hogy a miénk messzeföldön a leghatékonyabb hatalom: gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Bár amit az utóbbi két évben az elesettekkel, a kiszolgáltatottakkal tettek, messzeföldön a legszégyenletesebb. Mi lenne, ha most az egyszer kivételt tennének a kiszolgáltatottak sanyargatásában, és legalább a fogfájós fogyatékos gyerekekre hoznának vagy betartatnának valami olyan törvényt, amelyikből tükröződik valami európaiság, valami emberiesség?
Mondom: nincs mentség. Szégyen van és fájdalom.

 .

Bocsánatot Kertész Ákostól

Képzeljék el, pár napja 80 éves lett Kertész Ákos. Azért mondom, hogy képzeljék el, mert azt akarom, hogy képzeljenek hozzá egy embert, akinek önkéntes számüzetésbe kellett menni. Ott van valahol sokezer kilométerre szeretett hazájától, és vélhetően nézegeti az internetet. Megállapíthatja, hogy egy esztendő sem kellett ahhoz, hogy itthon szinte teljesen megfeledkeztek róla. Bár a számos magyar értelmiségi szerint mérsékelten konzervatívnak mondható, valójában az erősen szélsőségesek szabad véleménynyilvánítási lehetőségeit kihasználókból élő mandiner.hu beidézi az Amerikai Népszava köszöntését, így aztán kommentárok tucatjaival gyaláztathatja Kertész Ákost. A legenyhébb a bátor El Presidente hozzászólása, miszerint “Kertész Ákosnak 80. születésnapjából tiszta szívemből kívánom, hogy mihamarabb dögöljön meg!”. Aaronboy  azt kívánja neki, hogy “Éljen még nagyon sokáig, és nagyon, de nagyon fájjon neki!” A minősítetten antiszemita, gyűlülködő megjegyzők között egyetlen-egy sincs, aki egyetlen jó szót is szólna a magyarok egyik legnagyobb élő írójáról, aki évtizedek óta emberek százezreinek életét tette jobbá, boldogabbá azzal, hogy csodálatos könyveket adott nekünk.

Egy olyan hazafiról beszélek, aki dadogóssága ellenére úgy tud magyar verset mondani, hogy az őt hallgatók háta borsózik. Aki tudott és mert olyan beszédeket mondani, amelyekben nagy elődeihez méltó hangon merészelte ostorozni a saját népét - és talán még nagyobb erővel a sajátjait, a baloldali népséget. 

Egyszer hibázott, leírt egy kicsit vagy talán nagyon hülye mondatot, amit aztán vissza is vont, bocsánatot kérve. De ez már nem menthette meg, nem csillapíthatta az ellene indult totális jobbikos és fideszes támadást. Tarlós főpolgármester, aki náciknak színházat adott, odáig merészkedett, hogy megfosztatta fővárosi díszpolgári címétől. Fölmerült, hogy a Kossuth-díját is el kellene venni. Az utcán inzultálták. De alighanem az adta neki az utolsó, halálos döfést, amikor egy, a cipőknél rendezett esti megemlékezésre meghívták, hogy mondjon ott verset, de aztán azt üzenték neki, hogy mégse, mert most nem alkalmas a pillanat, de szívesen látják a közönségben. Az az ember nem mondhatott egy kis Radnótit, akinek emlékére csak azért nem áll ott egy cipő, mert szerencsés kölyök volt, és nem lőtték a Dunába.

Az egész magyar értelmesebb népségből a hazai sajtóban egyedül Széky János emlékezett meg - az Élet és Irodalomban - arról, hogy közeleg a születésnapja.

Pedig alkalmas lett volna a pillanat, hogy megüzenjük: tűrhetetlen, hogy elmentél, tűrhetetlen, hogy ez megtörténhetett, tűrhetetlen, hogy egy magyar írónak el kell ódalognia ebből az országból, mert - joggal - érzi, hogy veszélyben az élete, és vénemberként is elege van a megaláztatásokból. Pedig megüzenhettük volna, hogy bocsánat. Így most aztán kétszeresen kell bocsánatot kérni Kertész Ákostól. Bele a gyűlölködők pofájába is.

Ha a hétköznapi fasizmus biztos jeleit keressük, akkor ne feledkezzünk meg az egyre növekvő csöndről. Arról, hogy egyre többen hallgatnak. Arról, hogy az agy elkezd úgy működni, hogy inkább megfeledkezik arról, amiről nem feledkezhetünk meg, csak, hogy ne legyen konfliktus abból, ha meg kell szólalni. Mert azt hisszük, hogy így olcsóbban megússzuk. Nem jutunk olyan sorsra, mint Kertész Ákos.

Pedig már jutottunk. És nem is biztos, hogy könnyebb a belső emigráció kussoló gyávaságában élni, mint elmenekülni innen. A Tarlós Istvánoktól félünk? Miért nem inkább a saját megszégyenülésünktől?

(Klubrádió Hetes Stúdió 5 perc 25 másodperc után)

 .

Méltatlan és szánalmas

Novák előd Végh István képén

Mekkora pofátlanság kell ahhoz, hogy a Jobbik a cigány holokauszt napjára időzítse azt a javaslatát, hogy ezentúl be kellene jegyezni a bűnözők etnikai hovatartozását?  Mindezt a rendszerváltás ideje óta leggusztustalanabb rasszista botrány idején, amikor a szánnivaló Szegedi Csanádról, a szánnivaló náci párt alelnökéről kiderült, hogy kissé nagyonis zsidócska, és megpróbálta megvesztegetni leleplezőjét, amiért távoznia kellett a Jobbikból. Ugyanő az, aki pár éve azzal a vélekedéssel állt elő, miszerint a cigányság a zsidók biológiai fegyvere. Nagyjából az lett volna  a legalkalmasabb pillanat a Jobbik betiltására, amit a gyáva szocialisták és szabad demokraták nem mertek megtenni. 

Szegedi Csanád viszont marad az Európai Parlamentben, ahonnan - a HVG leleplezése nyomán okkal föltételezhetjük - ezután is csorgathatja a pénzt például Novák Elődnek a magyarországi frakcióvezetőnek, aki egyéb nyegleségei mellett az EU-zárszló elégetésével tette magát nevetségessé. Novák szerinte “klasszikus munkabérként” kapott 3500 eurót Szegeditől. De jutott az asszisztensi keretből olyanoknak is, akik - bár tagadják, hogy a Jobbik választási kampányában médiapartnerként föltüntetett kuruc.infohohoz közük lenne - mégiscsak kénytelenek elviselni magukon ezt a mocskos pecsétet. Ilyen például Kürk Roland és Molnár Balázs, akik euróezrekért asszisztáltak.

Úgy néz ki, hogy a magyar antifasiszták egyetlen reménysége, a Fidesz fölismerte, hogy addig kell rúgni a botrányokba kicsit beleroggyant Jobbikot, amíg megint föl nem fújja magát, például az ízlésesen időzített bűnözési etniakai szemétséggel. Erre utal a Magyar Nemzet kiváló kérdése, amelyet Tompos Ádám írásában olvastam. Mirkóczki Ádámtól, a törvényjavaslótól azt kérték, hogy legyen kedves abba a hét rasszba besorolni a jobbikos képviselőket, amelybe a bűnözőket soroltatnák majd a nyilvántartásban. Mirkóczki méltatlannak és undorítónak nevezte a kitűnő kérdést.

Méltó és undorító mindaz, ami a Jobbikról az utóbbi hetekben kiderült. Méltó és helyénvaló lenne az a bizonyos két pofon, amit Orbán a gárdának, vagyis nekik ígért. Jó lenne, ha a Fidesz csakugyan belátná, hogy még ezeknél is szánalmasabb, aki mutyizgat velük.

 .