Nyolc éven át kormánypárti újságíró voltam. Ez volt életem egyik legkínosabb korszaka. Néha azt érzetem, hogy be kellene mennem a szocialistákhoz vagy a szabad demokratákhoz, ordítanom kellene. Szégyenkeztem miattuk. Szinte hetente gondoltam azt, hogy na, most hagyom abba.
De ma már büszke vagyok arra, hogy kitartottam mellettük. Mert tudtam, hogy ha Orbán Viktor jut hatalomra, akkor ez lesz: a demokrácia vége. A sajtószabadság vége.
Igazából hálás vagyok Orbán Viktornak és vazallusainak, mert nincs nagyobb megtiszteltetés, mint egy diktatúrában ellenzéki újságíróként dolgozni. És ezt nem csak azért mondom, mert jól hangzik. Bár nyilván senki nem kívánta, hogy húsz év után oda jussunk, ahonnan elindultunk, azt kell mondanom, hogy minden polgárember számára a legnagyobb lehetőség egy diktatúra. Mert ilyenkor derül ki, hogy kik vagyunk.
Amikor Orbán Viktor hatalomra jutott és elkezdte bomlott szövegét a fülkeforradalomról, nekiállt itt nenyizni, elkezdte a hajtóvadászatot, azt gondoltam, hogy kár érte, hiszen jó király is lehetett volna. Minden lehetőséget megkapott arra, hogy békét teremtsen, összerántsa a népét, az egészet.
De ő megátalkodott ember, nem bírta abbahagyni a bozótharcot. Azt gondoltam, hogy így is jó, le kell játszanunk ezt a játszmát. Ahhoz, hogy végképp és örökre mindenki előtt lelepleződjön a Fidesz és Orbán Viktor igazi természete, a demokráciára való zsigeri alkalmatlansága, az kell, hogy önmagát járassa le. De porig. Úgy, ahogy most teszi.
Hálás vagyok Orbán Viktornak, mert lehetőséget ad nekünk, hogy egyenként és közösen végig gondoljuk a szerepünket, viszonyunkat egymáshoz és a világhoz.
Hálás vagyok Orbán Viktornak azért, mert megszülethetett az ocsmány sajtótörvény, amely arra volt jó, hogy a népe és a világ előtt megmutassa a színtiszta orbánizmus lényegét: egy gyáva akarnok, aki bármikor kész lerombolni az évszázadok alatt megszenvedett szabadságjogokat, csak azért, mert fél, retteg a saját népétől.
Ennyi van ebben a törvényben. December végén személyesen könyörögtem neki egy írásomban, hogy parancsolja meg Schmitt Pálnak: ne írja alá ezt a törvényt, mert nagy baj lesz belőle. De ez az ember megátalkodott volt, és ránk hozta a bajt. Mert én abban Orbán Viktorral értek egyet, hogy Európában és a világban mi szégyenültünk meg. Ő kapta a pofonokat, de a mi arcunk égett. És megátalkodott: nem hajlandó visszavonni a törvényét.
Most már ne is vonja vissza! Égjen rá! Örökre!
A sajtóháborúban győzelemre áll. A trükk, amit alkamaz, még a sajtótörvényénél is pitiánerebb. A hatalomra jutása utáni pillanattól kezdve egy csapásra megszűntek a reklámok például a Népszavában, a Klubrádióban. Nem csak az állami vállalatok nem hirdetnek nálunk, hanem a magánvállalatok sem. Nincs mit csodálkozni ezen. Ahol bérkommandóval, pályázati csapok elzárásával lehet fenyegetni a vállalkozókat, ott érthető, ha nem mernek hirdetni. Mentségük, hogy emberek százaiért, ezreiért felelnek.
Éppen két hete voltunk kénytelenek megcsonkítani a Szép Szó mellékletet. Kiváló munkatársaktól volt kénytelen megválni a lap, a kiadó csökkenteni volt kénytelen a béreket, honoráriumot már alig-alig tudunk fizetni. És ez csak egy lap, nagyjából ugyanez a helyzet mindenhol ahol baloldaliság és liberalizmus mutatkozik. Ahol nem vagyunk hajlandók a Kárpát-medence Messijének nevezni Orbán Viktort.
Ezt nem panaszképpen mondom, hanem azért, hogy tudják: már nem a sajtószabadságért harcolunk, hanem a sajtószabadság maradékáért. Mire július elsején beélesítik a sajtótörvényt, már nem lesz rá szükség. Csak mutatóba marad baloldali és liberális médium, és az is csak azért, hogy szijjártópétereknek legyen miről papagájkodni, ha a sajtószabadság bizonyítékát kell fölmutatni.
Hálás vagyok Orbán Viktornak, hogy kénytelenek leszünk önvizsgálatot tartani, és bukása után a sajtóviszonyokat újra rendezhetjük. Mint ahogy hálás vagyok neki az új Ideiglenes Orbáni Alaptörvényért, és semmiképpen sem szeretném, ha nem hirdetnék ki húsvétkor.
Mert attól a pillanattól kezdve személyesen és együtt kötelesek vagyunk eldönteni: köztársaságiak vagyunk-e, avagy orbánisták. Ezért indítottam a Facebookon egy “Köztársasági vagyok, nem orbánista” csoportot. Már majdnem nyolcszázan vállaljuk ezt az arcunkkal.
Az új alkotmány megszavazásától kezdve egyetlen cél vezérelhet minket, köztársaságiakat: ezt az alaptörvényt, az orbánista hatalommal együtt eltöröljük. Meg fogjuk rá találni a demokratikus lehetőséget!
Ez a hatalom csak az erőből ért. Ezért kell elmennünk minden tüntetésre. Akkor is, ha nem mindenben értünk egyet a szervezőkkel.
Arra kérek mindenkit, hogy maradjunk meg békességes erőnek, mert az ocsmány pusztítás visszaszállna a fejünkre, a nevünkre. Soha ne felejtsék el, hogy még a demokrácia, a szabadság sem ér meg egyetlen egy emberéletet sem. Arra kérem önöket, hogy se most, se semmikor, még csak egy kukát se borítsanak föl ebben a városban, ebben az országban. Az elegancia a gyönge erőt is megsokszorozza.
Sohase feledjék el, hogy ők félnek tőlünk!
(Ezt a beszédet szombaton délután háromkor a Batthyány örökmécsesnél mondtam volna el, az új alaptörvény ellen tiltakozó Charta-tüntetésen, de úgy alakult, hogy rádiós munkám miatt csak késve érek a helyszínre.)
.
9 megjegyzés:
Tisztelt Andrassew Úr!
Visszavettem a hívónév listámra.
Úgy érzem magam, mint a Patikárius:
"szegénységem hajol meg, nem fejem".
S bár mérget nem adok el, de szégyellem a gyávaságomat.
Holnap is Önnel vagyok.
Anteus
Tisztelt Andrassew úr!
Kérem, engedjen meg egy megjegyzést: én éltem diktatúrában és u.n."sajtószabadságaban".Ha itt diktatúra lenne és odalenne a sajtószabadság,Ön már rég a börtönben ülne és sem cikkei, sem blogja nem kapna nyilvánosságot.
Bizonyára a Batthyány mécses előtt sem időhiány miatt nem mondaná el a beszédét.
Köszönöm,hogy elolvasta.
üdvözlettel
Bényei Margit
Tisztelt Andrassew úr!
Szép írás.A helyzethez képest meglepően higgadt.
Csak értetlenül állok nap-mint-nap:létezik-e, hogy ezt nem látja még most sem több millió honfitársunk ???
Kedves 2011. április 12. 21:34!
(Így kell megszólítanom, mert a hozzászólások nincsenek sorszámozva.)
Úgy látszik felületesen olvassa a szerző írásait, és ezért elkerülte a figyelmét az a körülmény, hogy június végéig még nem indul be a gőzhenger. Amíg mi vagyunk az EU soros elnökei, addig még türelmi időszak van, amikor a víz alá nyomott fejeket a fulladás előtt néhány másodpercre, egy újabb levegővétel céljából elengedik.
De lassan elérkezik az idő, amikor már ilyen lazaságokra nem lehet számítani.
Orbán Viktor remekül alkalmazza a demokratikus úton hatalomra jutó diktátorok receptjét.
Mi most valahol a Gömbös Gyula (Orosháza díszpolgára)által fémjelzett korszak első felében járunk, amikor még csak a diktatúra előkészítése, egyfajta "megágyazás" folyik.
BÁr a leves általában az eslő fogás szokott lenni, de a fekete levesre ez nem érvényes, az még ezután jön...
Csak gratulálni tudok a szívemből szólt.Madách Mahdolna(Baby)
Tudod Iván én csak egy dolgot nem értek, de azt nagyon!
A jobboldalt és sajtóját végig pénzelték a vállalkozók itthonról (hogy csak Szélés Gábort vagy Demján Sándort említsem) és külföldről.
Nyíltan vagy rejtőzködve, de támogatták!
Ezekszerint a baloldali vagy liberális gondolkodás csak a szegények sajátja lenne?
Mert ugye azt nem akarja velem elhitetni senki, ha számára fontosak az elvei akkor a kis millióiból titkon, ha már kockáztatni nem akar, nem tudna odacsúsztatni valamennyit annak a néhány sajtóorgánumnak, amely azt képviseli!
Miért lapít a baloldali tőke?
Lapított akkor is, amikor kormányon volt.
Lapít most is, amikor nagyon is fontos lenne kiállni amellett, amiben hiszünk.
Az ebből levonható következtetést már röstellem ideírni, mert magamat is megaláznám vele...
Szóval én ezt a jelenséget nem értem! De nagyon nem!
Ti értitek?
Emillia
Remek cikk, remek gondolatok. De a megoldás felé egyetlen mondat mutat: „Ez a hatalom csak az erőből ért.” Ezért vagyok szkeptikus minden tüntetéssel és megmozdulással szemben. Elmosolyodnak, és megrántják a vállukat. Megijedni a kétharmad birtokában nem fognak. Ettől nem. Egy általános sztrájk még segíthetne. De ki szervezi meg...?
Én viszont nem értem...
Ha Gyurcsány is vállalhatatlan.
És Orbán is vállalhatatlan
Akkor ezt kell kimondani és azt támogatni, hogy kinőhessen egy olyan erő, egy olyan vezető, amely - aki, vállalható.
Kedves Iván!
Az elmúlt nyolc évet az általad bemutatott attitűddel szenvedtem végig. Nem volt könnyű!
Középtávon, mi, magyar baloldali liberális, demokrata érzelmű emberek sokat "köszönhetünk" majd a vezérnek!
Megtanulunk végre egymással is párbeszédet kezdeményezni, és párbeszédet folytatni, vissza menve az alapokhoz, újra indítjuk különféle önképző köreinket, és megtanulunk úgy tüntetni, ahogy azt Te javasolod,- eleganciával, emberi méltósággal.
Megjegyzés küldése