Dr. Kündü beszólt, morcosan

Ma a következő levelet kaptam az IWIW-en:

"Szóval vegyél már vissza.
A Népszava NAGYON NEM AZ a tekintélyes lap, ami még a XIX. sz. végén alakult.
Ez a fura újságrontó banda meg antiszociális, belterjes szubkultúra.
Nem 25 motorosba kell durván belekötni (bár az is elég az agyonveréshez...)
Bőszítesz nagyon. ILYEN névvel antimagyarkodni...
Én tudom, mi az a fizikai erőszak.
ÉS TE ??!"

Azt lehet megtudni róla, hogy ő: „ÜGYVÉD DR. GYARMATI PÁL [kündü]” és 721 ismerőse van. 45 éves. Magáról ezt írja: „Historizáló, közép-ázsiai tört. és nyelv kutatással hobbyként foglalkozó ember vagyok. Futballimádó. Politikai közéletben aktívan veszek részt, nemzeti, akcionista, konzervatív: DE nem bús magyarkodóként, hanem BLITZKRIEG attack ideologusként!”
(Emlékeztetőül, ha valaki nem tanult történelmet vagy nem tud németül: A Blitzkrieg német kifejezés, magyar megfelelője: villámháború, amely főként a II. világháborúban a nemzetiszocialista Németország által indított különböző hadműveletek stratégiáját és taktikáját jelenti.)

Beszél angolul és latinul.

Ezt csinálja, amikor dolgozik: „Ügyvéd, gazdasági, pénzügyi, polgári, közigazgatási, ÁLLAMTUDOMÁNYI, adó- és eseti kivételként büntető- JOGGAL FOGLALKOZOM. Pol. Szövetségnek is dolgozom.”
Ezt csinálja, amikor nem dolgozik: „Történelem,politika,eszmetörténet, irodalom, írás és olvasás e körben, színház, sport,/FOCI!/ politika, hölgyek... Albertirsa MEGAVÁROS lakosságára haragszom.OKKAL!”

Telefonszáma: 06-30-612-3999
Címe: 1055 Bp. V. Bihari u. 22.

Klubjai: Kereszteny Club [Kereszteny Club], Balassagyarmat város [Civitas Fortissima], A Magyar Nyelv, Szent Korona [sacra corona], Szentatyánk XVI. Benedek pápa [Joseph Ratzinger], A tibeti kultúra háza Magyarországon A tibeti kultúra háza Magyarországon, ELTE ÁJK [jogi kar], Debrecen-Megmaradás Debrecen Cafe, Demjén Ferenc / - RAJONGÓI KLUB - / [Rózsi], Horvátországi Magyarok [zajednička prošlost i budućnost], Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség - Esztergom-Párkányi Alapszervezet [IKSZ], Hazám, Hazám Te Mindenem" Újradikálisok Ceglédbercel és Környéke, Fekete hunok, Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok! [IGEN! Magyarország győzött!], ...

A Budapesti Ügyvédi Kamara tagja.
Előző munkahelyei: Sz.m. Főügyészség, Magyar Távközlési Rt., Hemingway Holding, Gazdasági Minisztérium. A munkahely: Dr. Gyarmati Pál ügyvédi irodája 1052 Budapest, V. ker. Kígyó u. 4-6. E-mail: gyarmatipal@ugyved.hu ecolawyer@freemail.hu .
Az IWIW-en az arcképe alá azt írja: „Turáni rasszú SZÉKELY FÉRFI”.

A Google segítségével rátalálhatunk fideszes címére is: E-mail: gyarmatipal@fidesz.hu .

Holnap lesz Szelíd piknik a Könyves Kálmán körúton

Találkozó a szerkesztőség előtt

Április 29-én, délelőtt 9.30 és 11 óra között a Népszava szerkesztősége előtti parkolóban a Nagy Imre Társaság szervezésében „szelíd piknik” lesz, szemben az egyáltalán nem szelíd gój motorosokkal.
Nem öröm számunkra ez a demonstráció, jó lett volna – most még: jó lenne – elkerülni, de a jelek szerint nem sikerül. Ha fontosnak tartja, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy 2008 Magyarországán ne határozhassa meg magát senki „gój” motorosként, és ne félemlíthessen meg senki senkit a motorok erejével, akkor emelje fel ön is a szavát, vagy úgy, hogy nyilatkozatban ítéli el az „otromba” motorosokat, vagy úgy, hogy eljön április 29-én délelőtt a szelíd piknikre. Szeretnénk világossá tenni: mi nem toborzunk, csupán a társadalom önvédelmi reflexét szeretnénk erősíteni. Ugye, ön is fontosnak tartja?
A rendezvény helyszíne: Budapest VIII., Könyves Kálmán krt. 76. (a Modus-székház, azaz a Népszava szerkesztősége előtt).

Andrassew Iván nyílt válasza Kornis Mihálynak

Kedves Mihály, annyira megrendített, amit írtál, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Nekem, aki, mint írod, bátor vagyok és talpig férfi.
Mostanában elgondolkoztam a kommunistákhoz és a fasisztákhoz való viszonyomról. A következőre jutottam: ha ismét egy fasiszta hatalom szállja meg, vagy uralja Magyarországot, együtt fogok működni a kommunistákkal, hogy megszabaduljunk, ám ha ismét egy kommunista hatalom szállja meg, vagy uralja Magyarországot, akkor sem fogok együttműködni a fasisztákkal. Mert a kommunizmus egy elaljasult átok volt, a fasizmus pedig egy eleve az aljasságból született átok.
Most nincs kommunistaveszély, nem mászkálnak munkásőr gárdák Szent István veres zászlaja alatt. Most náciveszély van: nyilas maskarában trappolnak a hordák nyilas harci zászló alatt. Motorozni járnak egy Wehrmacht-sisakos vezetése alatt cigányokat rémisztgetni. Most az van, hogy aki téged - és más barátaimat - a rendszerváltás óta a legnyilasabb hangnemben zsidózott, az kisvártatva együtt fényképezkedett az ellenzék vezérével, és csak azért nem puszizkodtak, nehogy lebuzizzák őket.
Annak ellenére álltam melléd, hogy például az Iraki háború elindításával kapcsolatos ujjongásodat rendkívül ellenszenvesnek találtam - erre egy nyilvános beszélgetésben föl is hívtam a figyelmedet. Nem gondoltam, hogy azért, mert bizonyos – nagyon fontos - dolgokban ellentétes módon gondolkozunk, megengedhetem bárkinek – akár a volt barátomnak, Bayer Zsoltnak is -, hogy az elképzelhető leggusztustalanabb és legaljasabb módon elbánhasson veled. Veled. Egy emberrel. Nem számolgattam a következményeket, nem mérlegeltem, hogy ki szeret, ki utál, ki fenyeget majd meg ezért halállal. Bizony: halállal.
A jegyzőkönyv kedvéért: a Kádár rendszerhez való viszonyomról annyit, hogy én a Kádár-rendszer alatt írtam könyvet a Kádár-rendszerről, abban a biztos tudatban, hogy mivel a szovjetek százötven évre jöttek, soha nem jelenhet meg. Az volt a címe, hogy Prolilétra, és nem is jelent meg, csak a rendszerváltás idején.
Szintén a jegyzőkönyv kedvéért: a keddi demonstrációt nem én szerveztem magam mellett. Hanem Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti elnöke. Biztos ismered ezt a két nevet. Nagy Imre volt kádárista vagy Donáth apuka? Vagy az ifjabb Donáth Ferenc lett azzá, aki bukaresti illetőségűként kezdte az életét? Deportáció útján jutott oda, az édesanyja szíve alatt.
Tamás Gáspár Miklós lenne kádárista? Olvastad, amit írt? Debreczeni József? Gondold végig, miket beszélsz.
Mindegy, ne gyere. Nem hívtalak. Senkit nem hívtam. Csak a gój motorosokat. Akik békés, barátkozó levelükben odazsidóztak nekem, aztán megfenyegettek, arra az esetre, ha nem kérek bocsánatot, majd még le is buziztak. Kértem volna ezután tiszteletteljesen elnézést, hogy ne okozzak olyan sok gondot a hollánernősöknek? – bár én is ott voltam a Hollán Ernő utcában. Mi köze ehhez a baloldaliságomnak, mi köze ehhez annak, hogy Gyurcsány eljön-e vagy nem? Emlékszel, nem is olyan régen mennyit mutogattunk Prágára, hogy bezzeg ott a politikai és vallási vezetők ki mernek állni a vonulgató nácik ellen? Most meg olyan üzeneteket kapok, hogy szóljak a miniszterelnöknek: ne jöjjön el, mert csak akkor tudnának engem, esetleg támogatni…
Hát nem. Ezt nem. Ne jöjjetek.
Legyen könnyű mindazok lelke, akik ellenem fordultak, önfeledten gúnyolódnak, vagy úgy állnak mellém, hogy azért igazából ne kelljen mellém állni, mert van ürügy. Azon gondolkozom: kezdjek-e tőletek jobban félni, mint a gój motorosoktól? Ha egyedül várom őket, úgy is jó. Lehet, hogy könnyebb úgy félni, ha legalább hátbatámadástól nem kell tartani. Te meg menj el úszni, vagy olvasgass, írogass, de előtte most az egyszer értem imádkozz az Egy Igaz Istenedhez, akiben ugyan nem hiszek, de hátha mégis van, és vétkeimet számba véve hátha méltányolja a végső elszámolás idején azt az elemi erejű szomorúságot, amit Te okoztál nekem.

Ölellek

Ez van

„Nem tüntetek a Kádár rezsím tollnokaival"
Kornis nyílt levele Andrassew Ivánnak
2008. április 27. 11:28 Hetek Online | Vélemény

Demonstrációt szerveznek a Gój Motorosok a Népszava szerkesztősége elé, a lap egyik munkatársa, Andrassew Ivánnak a Hócipő szatirikus lapban megjelent humoreszkje miatt. Több antifasiszta szervezet ellentüntetést szervez. Kornis Mihály író ezzel kapcsolatban egy nyílt levelet küldött el lapunknak, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk.

Kornis Mihály

Köszönöm Andrassew Ivánnak
neked, csak távolról ismert, mégis közeli barátom, amit értem s mindazoky védelmében teszel, akiket aljas támadás ér. Néhány hete higgadtan szembesítetted B.Zs. urat ellenem folytatott több évtizedes uszítgatásainak mocskos okaival.
Ugyan nem szorulok védelemre, mert szavam és könyveim őrködnek felettem, de azért nagyon jólesett, hogy te vetted a fáradtságot és elmondtad neki, amit én már egyébként egyszerűen elfelejtettem: hogy miért is kell nekem minden Orbán-hatalomátvétel környékén elviselnem, hogy ő szavakkal megpróbáljon leköpni. Kitüntetésként fogom fel különben ezt a pogány rituálét, az Egy Igaz Isten tudja, hogy miért.
Te pedig Iván, nagyszerű ember vagy, bátor és talpig férfi. De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelők parancsnoka, akinek nővérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, őt magát pedig1958 végén Kádár János pribékjei.
Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkű tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen. Ezért nem leszek ott az általad szervezett, keddi demonstráción. Téged hősnek tekintlek továbbra is, de már megtévesztett embernek – akit az MSZP propagandistái praktikusan felhasználnak, cinikusan és könyörtelenül.
Alig várom, hogy egy, a mai vezetőik nélkül felálló politikai mezőny végre rendbetegye az ország dolgait és megszüntesse a felülről szított polgárháborús hangulatot.

Kornis Mihály

Pest, 2008. április 27.

Más: Seres László és Bitter Brúnó után az Ifjú Humanisták is diskurába kezdtek a gój motorosokkal. (Megjegyzem: engem nem kérdeztek meg, mielőtt elhatárolódtak.)
Mészáros Imre elnök bejegyzése a gój motorosok fórumán:

26265. Imi Blues Válasz erre 2008.04.27 18:48
Üdv Mindenkinek !

Gondolom a remek időt kihasználta a Csapat és mindenki kisebb - nagyobb gurulásra. Sajnos nekem a hétvége munkával telt.
Zárásként ahogy itt a fórumon is olvashattátok az Ifjú Humanisták képviselőjével találkoztam 15 órakor.
Pontosan érkezett Stewe és Ágota a megbeszélt helyre. Három órán át beszélgettünk, melyben érintettük a szokásos gój szót és egyesületünk történetét és a szellemiségét. Őszintén mondom, nem volt értelmetlen a találkozó !
Milyen szép is lenne, ha ilyen zsigeri utálat nélkül lehetne beszélgetni egymással, annak ellenére, hogy a világnézetünk bizonyos ügyekben homlok egyenesen más. Röviden csak annyi, hogy a végén humorosan meg is jegyezték:
Ágotát a naivnak, az Ifjú Humanistákat hülyéknek, minket pedig gonoszoknak próbálnak beállítani egyesek !

Seres László és Bitter Brúnó házhoz ment

Tegnap Andrassew Iván kíváncsi volt, hogy Seres László bocsánatot kér-e a gój motorosoktól, vagy a szerkesztőség megvárja a beígért "alkotmányos" látogatást ezért a mondatért: „minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda”. Remélte, nem köt velük lapítós háttéralkut. Kíváncsi volt továbbá Bitter Brúnó véleményére: Seres házhoz ment-e a pofonért? Miután Bitter Brúnó munkatársunktól - telefonban - meghallotta, hogy éppen most fenyegették meg a gój motorosok Serest, szaladt a gój motorosok fórumára kicsit kommunikálni velük, hogy előre megmagyarázza másnap megjelenő írását. Seres viselkedéséről pedig maga Mészáros Imre gójelnök számol be a fórumon:
"Üdv. Mindenkinek ! Tájékoztatlak Benneteket, hogy az imént beszéltem Seres László újságíróval, és tisztáztuk az inkriminált mondatot. Átbeszéltük a gój szó jelentését, annak üzenetét. Közös álláspontra ugyan nem jutottunk, de azt készségesen elfogadta,hogy a Gój Motoros Egyesület tagsága nem antiszemita. Ezzel a magunk részéről az ügyet lezártnak tekintjük."

Ezek után már csak ez jöhetett ki a hirszerzo.hu főszerkesztőjéből:

Nem teszünk Népszavát az ablakunkba
Gavra Gábor 2008-04-24 11:18

Nem teszünk Népszavát az ablakunkba. Kikérjük magunknak, hogy vezényszóra kelljen szolidaritást vállalnunk bárkivel. Nem vagyunk szolidárisak, a Népszavát és Andrassew Ivánt ugyanis nem érte fenyegetés.
Már csak ötöt kell aludni, és végre újabb nagyszabású antináci megmozdulásra kerül sor, ezúttal annak a napilapnak a szerkesztősége előtt, amelynek olvasótábora a szép emlékű Matula magazin örökbecsű megállapítása szerint az egykori munkásőr-állomány kihalásával párhuzamosan illant el az utóbbi néhány évben.
Az előző rész tartalmából: Andrassew Iván bizonyos körökben ünnepelt publicista és hivatásos feljelentő levelezésbe bonyolódott a Gój Motorosok Egyesületet vezető Mészáros Imre nevű férfiúval (mozgalmi neve: Imiblues), szó szót követett, majd a magyarországi motorospopuláció végtelenül egyszerű, de jobbára ártalmatlan végtermékei úgy döntöttek, hogy április 29-én a napilap szerkesztősége elé motoroznak, hogy kifejezzék Andrassew velük foglalkozó publicisztikai munkásságával szembeni fenntartásaikat.
*
A Hollán Ernő utcai jegyirodát ért valódi náci fenyegetésre és valódi támadásra adott egészséges civil válasz után a Népszava és a Gyurcsány Ferenc Baráti Kör többi alegysége úgy látta, ideje rátelepedni a végre a nácik ellen forduló közhangulatra, egyszersmind (Konrád György Demokratikus Chartája és Hegedűs Zsuzsa Tégy a gyűlölet ellen! mozgalma haladó hagyományait követve) rossz szájízt kölcsönözve mindennek, ami ma Magyarországon antináci.
A Népszava Gój Motorosok körüli hisztériakeltése jó eséllyel csírájában fojtja el a magát a Taxisofőr Robert de Nirojának képzelő, egykor a maga irritáló mivoltában is szórakoztató bloggerből ostoba, zsidózó paprikajancsivá züllött médiasztárt és forgatócsoportját ország-világ előtt nevetségessé tevő Hollán Ernő utcai civil megmozdulás nyomán kialakult antináci összefogást. Egyfelől azzal, hogy az antifasizmust az egyik politikai oldal kizárólagos szellemi termékeként próbálja beállítani (Zuschlag-ügy pedig nincs, mint azt magától az érintettől tudjuk); másfelől azzal, hogy egy létező fenyegetésre adott adekvát választ egy nem létező fenyegetéssel szemben próbál reprodukálni. Miközben vérlázító módon egyszersmind az állítólagos náci hordák szálláscsinálójának, vagy legalábbis hasznos idiótájának állít be mindenkit (a Hollán Ernő utcai megmozdulást szervező judapest.org munkatársaitól kezdve lapunk vezető szerkesztőjéig), aki nem vállal szolidaritást a senki által nem fenyegetett szocialista üzenőfüzettel, esetleg (a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége kritikán aluli felhívására fittyet hányva) nem tesz Népszavát az ablakába jövő kedden.
Nem teszünk Népszavát az ablakunkba. Kikérjük magunknak, hogy vezényszóra kelljen szolidaritást vállalnunk bárkivel. Nem vagyunk szolidárisak, a Népszavát és Andrassew Ivánt ugyanis nem érte fenyegetés. Azt a tényt, hogy 25 rendezetlen arcszőrzetű, bőrruhába öltözött, általában is kevéssé rokonszenves ember benyomását keltő honfitársunk motorkerékpáron meglátogatja kollégáinkat (ahogy megtette korábban az Indexszel és előbb-utóbb lapunk sem fog megúszni egy hasonló, mérsékelt hatékonyságú, de legalább ingyenes marketingakciót), ugyan ne tekintsük már fenyegetésnek.
A motorosok petíciót átadni és bocsánatkérést sürgetni mennek szabadidejükben különböző szerkesztőségek elé; mint arról már volt szó, volt már erre példa. Aki emögött fenyegetést lát, az kóros nárcisztikus hajlamait óhajtja kiélni a nácik áldozata lettem-pózba vágva magát; lapja példányszámát próbálja kiterjeszteni az egykori munkásőr-állomány határain túlra; esetleg politikai hasznot remél az esettől, lévén fantomokkal hadakozni még mindig sokkal könnyebb, mint kormányozni.
*
Szögezzük le: Magyarországon vannak aktív és tevékeny náci csoportok, akikkel szemben a civil társadalom - konzervatív, liberális és baloldali politikusok tevékeny részvételével - helyesen és eredményesen lépett fel a Hollán Ernő utcában.
A magyar kormány és az irányítása alá tartozó hatóságok, valamint a független és impotens magyar igazságszolgáltatás példát vehetne az Újlipótvárosban fellépő civilekről. Az ellentüntetők erélyes választ adtak az egyre agresszívebben nyomuló, valós fenyegetést jelentő droidoknak. Gyurcsány Ferenc pedig ahelyett, hogy öntestével védi meg házilapját a motorosok nem létező fenyegetésével szemben, esetleg rendet tehetne kormányában és a közigazgatásban, amely - rendőrségestől, NBH-stól - tökéletesen tehetetlen az alaposnak tűnő gyanú szerint büntetőjogi tényállások egész sorát kimerítő nyilas portál működtetőinek, valamint az MTV-székház felgyújtóinak azonosítása terén.
Persze a valódi és pszeudo-nácik mindig jól jönnek. Hozzájuk képest a legrosszabb kormány is tűnhet a kisebbik rossznak, antifasiszta szlogen: ek alatt pedig egészen hosszú ideig lehet büntetlenül nagyon rosszul kormányozni.

Ehhez csak annyit, amennyit Pocakos hozzáfűz: http://pocakosgondok.blogspot.com/2008/04/ivn-napjaink-franzi-bcsija.html

A gój motorosok már Amerikát is nemfenyegetik

A motoros elnök levele az Amerikai Magyar Népszava főszekesztőjének:
Tisztelt Bartus László Főszerkesztő Úr !

Ön újságja durván és sértő módon immáron több ízben hamisan tájékoztatja olvasóit és egyben megsérti egyesületünk
tagjait, akik közt számos közismert és elismert személyek vannak. Olimpiai és Világ – Európa bajnokok és a
Magyar Köztársaság Tiszti keresztjével kitüntetett.
Nyomatékosan felszólítom, hogy a korrektség jegyében valamint a hiteles tájékoztatás követelményeként, előbb tájékozódjon Mielőtt ilyen és ehhez hasonló cikkek jelennek meg az újságjukban.
Nem fenyegetésként, hanem tájékoztatásként közlöm Önnel, hogy Amerikában is vannak motorosok és azon belül is barátaink !
Tisztelettel kérem, hogy a Gój Motoros Egyesületet csak kellő információ birtokában bírálja, de ne sértegesse.
Esetleges kérdéseire állok szíves rendelkezésére a +36-30-9-41-61-81
2008. április 24-ig várom jelentkezését és amennyiben ez nem történne meg, megkeressük annak lehetőségét, hogy
a helyreigazításunknak érvényt szerezzünk.

Üdvözlettel:
Mészáros Imre
elnök


Tisztelt Mészáros Imre Elnök Úr!

Azt a kijelentését, miszerint "Amerikában is vannak motorosok és azon belül is barátaink!" természetesen annak veszem, ami: fenyegetésnek. Ez a tény pedig önmagában igazolja azt a véleményünket, amelyet lapunkban írtunk, és amelyet a továbbiakban is fenntartunk. Lapunkat mi szerkesztjük, és nem Ön, ezért a jövőben is mi fogjuk eldönteni, hogy abban mi jelenik meg, és nem Ön. Szabad véleményünket pedig még akkor is fenntartjuk, ha Önnek motoros barátai vannak Amerikában. Nekem is vannak motoros barátaim, csak ők nem nevezik magukat Gój motorosoknak. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Amerika nem Magyarország, itt nem terrorizálhatják rasszista nevű egyesületek a polgárok nyugalmát, a szabad sajtót pedig különösen nem. Azok sem, akiknek van motorjuk, és azok sem, akiknek nincs. Ezzel itteni barátai is nyilván tisztában vannak. Csak remélni merem, hogy Magyarországon mielőbb felismeri a demokrácia ügyészsége és rendőrsége, hogy mi a dolga, és a polgárokat nem teszik ki szégyenszemre sem ilyen nevű egyesületek létezésének, sem pedig terrorjának, megfélemlítésének.
Ami a helyreigazítási kérelmét illeti, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság ellen az amerikai bíróságokon kell ilyen indítványt tennie. Felhívom a figyelmét, hogy az amerikai bíróságok ítélkezési gyakorlata merőben más, mint a magyar bíróságoké, amelyek időnként úgy viselkednek, mintha a Holdon élnének, és nem tudják megkülönböztetni a jobb kezüket a baltól. E tényen még az sem változtat, hogy Önnek hány motoros barátja van Amerikában. Ha belegondol abba, hogy a szélsőségesen uszító, neonáci hangvételű kuruc.info bezárását nem tudta Amerikában a magyar kormány elérni, felmérheti annak esélyét, hogy a mi véleményünket milyen mértékben kívánják majd befolyásolni. Ha esetleg idejönnének, hogy itt bőgessék fenyegetően a motorjaikat, azzal igen nagy szolgálatot tennének közös hazánknak, mert úgy bevarrnák Önöket a legközelebbi börtönbe, hogy mire kitalálnának, megenné a rozsda motort. De legalább megismernék milyen egy igazi demokrácia magatartása azzal a viselkedéssel és hangvétellel szemben, amit Önök képviselnek.
Megítélésem szerint lapunk nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit, amelyhez a jövőben is ragaszkodunk. Véleményünket fenntartjuk, az Önök szemtelenségét, fenyegetését pedig minden demokratikus és emberi norma, az emberi méltóság nevében visszautasítjuk.

Bartus László
főszerkesztő

A gój motorosok már Seres Lászlót is zsarolják, Bitter Brúnó diskurál velük

25933. Gój Motoros Egyesület (Válasz Imi Blues 25932 üzenetére) Válasz erre 2008.04.23 09:45

Tisztelt Seres László Úr!
Először is köszönöm a Gój Motoros Egyesület tagjai nevében, hogy nem állnak be abba a sorba amit a Népszava élükön Andrassew Iván gerjeszt.
Ahogy 2006. október 23-a után, amikor is több bal-liberális médiumok a lejáratásunkat kezdték, jeleztem nyilvánosan, hogy minden esetben megpróbáljuk elérni a sajtótörvényben foglaltak szerint ezen alaptalan támadásokat visszautasítani.
Amennyiben ez nem sikerül, úgy és ez nem fenyegetés, hanem minden esetben tájékoztatási jelleggel, közöltem és most is ezt teszem, hogy megtesszük a jogi lépéseket, valamint tiltakozásunk kifejezéseként az adott média székházához megyünk, alkotmányos jogainkkal élve.
Ennek tükrében, mint a Gój Motoros Egyesület elnöke, aki törvényesen képviseli a tagjait, akik közt számos elismert többek közt Olimpiai Bajnok, Világ és Európa bajnokok vannak, nem is beszélve magas állami kitűntetekről.
Ezért tisztelettel kérem, hogy az alábbi cikk, melynek címe:

Seres László visszaszól (gój motorosok, hirszerzo.hu)

Andrassew Iván téved
„minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda” mondatát
korrigálja és e felelőtlen mondatáért kövesse meg az egyesületünk tagjait !
Nem várjuk el, hogy kedveljenek vagy szeressenek bennünket, de a sértő és durván a becsületünkbe ne gázoljon!
Ma 9 óra 6 perckor felhívtam a szerkesztőségüket, de Ön nem tartózkodott a munkahelyén.
Én megadtam a telefonszámomat (30-9-41-61-81) és azt az ígéretet kaptam, hogy visszahív.
Remélem és elvárom, hogy ezt megtegye, hogy úriemberekhez méltóan rendezhessük ezt az ügyet, ellenkező esetben a fent felsoroltak szerint leszünk kénytelenek eljárni.

Üdvözlettel:
Mészáros Imre elnök


(Andrassew Iván személyes megjegyzése: Ismét csókoltatom Seres Lászlót, és kíváncsi vagyok, hogy bocsánatot kér-e a gój motorosoktól, vagy a szerkesztőség megvárja a beígért "alkotmányos" látogatást. Remélem, nem köt velük lapítós háttéralkut. Kíváncsi vagyok továbbá, hogy Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták megvédik-e Seres Lászót és a Hírszerzőt, vagy az ő esetét is úgy minősítik, hogy ellenséget keresve házhoz ment a pofonért. Ha a Hírszerzőhöz vonulnak, természetesen vele leszek. Mindazokkal, akik kedden a Népszava elé jönnek a gój motorosok ellen tiltakozni.)

Történt, hogy reggel fölhívott Bitter Brúnó, hogy érdeklődjön, mikor jelenik meg a tegnap elküldött olvasói levele. Mondtam, hogy holnap, de készüljön, mert úgy alakult, hogy a gój motorosok Seres Lászlót is megfenyegették. Lehet, hogy ő is sorra kerül. Mit tett? Azonnal szaladt, bejelentkezett a gój motorosok fórumára és elkezdett magyarázkodni, mentegetőzni. Egyebek mellett azért mert a holnap, a Népszavában megjelenő írásában "ízléstelennek és visszataszítónak" nevezi a gój motorosokat. Ünneplik is. Elképesztően kínos az a nyilván rám is utaló megjegyése, miszerint: "Azt különösen nem szeretem, ha a magyar zsidók 'hátán vágják a fát'..."
A rend kedvéért csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a gój motorosos konfliktusom egy olyan írás miatt alakult ki, amelyikben szó sem volt a zsidókról. Csak a cigányokról. Zsidózás a gój motorosok reakciójában bukkantak föl először.

25939. Bitter Brunó 2008.04.23 12:21

Sziasztok motorosok,

Bitter Brunó vagyok, alias 'shadai', a judapest.org alapító szerkesztője, blogger. Zsidó vagyok. Magyar zsidó.
Szeretnék mondani nektek itt néhány dolgot, ha megengeditek.
Kezdem azzal, hogy megvallom: én is kínosnak és sokszor bosszantónak tartom azt a fajta hisztérikus "antifasizmust", amit ma sokan űznek - részben hivatásból - Magyarországon. Azt különösen nem szeretem, ha a magyar zsidók 'hátán vágják a fát' (bármely oldalról) és szeretném, ha ebből a sokszorosan mérgezett erőtérből ki lehetne emelni a zsidókat - tényleg ne a mi farkunkkal verjék (verjétek) egymás csalánjait.
Ugyanakkor társadalmi tényként kezelem azt is, hogy léteznek valódi rasszisták, olyanok is, akik tevékeny erőszakot is hirdetnek. Nincsenek sokan, de erőszakosságukat sokan fenyegetettségként élik meg. Srácok, én azt vallom és hiszem, hogy a Magyar Köztársaságban a polgári jogegyenlőség és a demokratikus jogállam keretein belül minden állampolgárának, vallási, etnikai, illetve egyéb ön- vagy közösségi definíciója szerint, szabad és fenyegetésmentes élet jár osztályrészül. Nektek is, nekem is, nekük is. Remélem ez egy olyan “minimum”, amiben meg tudunk állapodni.
Szeretnék szót ejteni a “gój” szó használatáról is. A gój szó - ahogy a kiváló Raj Tamás rabbi is leírta - eredetileg (azaz a Bibiliában) valóban nem pejoratív kifejezés. Nem számít pejoratív kifejezésnek az Egyesült Államokban sem. De kelet-európában a kifejezésre az évszázadok alatt igenis rárakódott sok új jelentés réteg is, melyek közül több pejoratív (ld. még: “tirpák”, “paraszt”, “köcsög” stb. - ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése sem negatív)
A helyzet az, hogy a kifejezésnek bizony van egy 'pikirt' éle, a 'gójozó' zsidókból pedig sokszor nem hiányzik ez a bántó él. Tíz zsidóból kilenc és fél tudja és érzi, hogy a kifejezésnek van egy negatív éle: ezért nem is igen használjuk ezt a kifejezést. A Judapest.org-on például még a kommentezőktől is elvárjuk, hogy ne “gójozzanak” (szerencsére ezzel alig próbálkozott valaki az elmúlt 3 és fél évben). Nem találkozhattok “gójozással” más magyar zsidó fórumokon sem: az irodalommal foglalkozó Múlt és Jövő folyóirat és a közéleti Szombat Magazin sem “gójozik”. Van néhány figura aki ezt megteszi: ugyanúgy küldtük el a vérbe, mint a molotokoktélozást ünneplő droidokat. Együtt élünk Magyarországon, sokfélék vagyunk: megtiszteljük egymást azzal, hogy nem cimkézzük a másikat negatívan is értelmezhető kifejezésekkel. Ti is ezt várjátok másoktól: várjátok el magatoktól is.
Én zsidóként (és magyarként és bloggerként) is a pozitív identitás híve vagyok: ne másokkal (legyenek azok dolgok vagy emberek) szemben határozzuk meg magunkat. Hanem arról beszéljünk, hogy mi kik vagyunk, mit képviselünk, mit szeretnénk. Ne mással szemben, másokhoz képest, mindig csak “reaktívan”, örök kontraként. Ez a gond a nevetekkel: értem én az iróniát, az önreflexiót, de alapvetően “mással szemben” határozzátok meg a ti identitásotokat. Azt mondjátok: mi magyarok vagyunk, mert nem vagyunk zsidók. Pedig ti magyarok vagytok, mert magyarok vagytok. Örömteli lenne, ha úgy tudnátok magyarok lenni, hogy közben nem bántotok meg másokat. És most abba bele sem megyek, hogy a magyar zsidók mennyire magyarok is. Gondolom ezt azért nem kell nektek magyarázni.
A “Gój motorosok” kifejezés amúgy azzal nyerte el igen széles körben negatív kicsengését
(nálam is), hogy “Ne piszkáljatok Sorstalanok!” pólót viseltek többen - és úgy látom ez az egyik mottótok is (pedig a másik sokkal jobb). Nem kertelek: ez a mondat nagyon bántó és nagyon sértő. Annyira, hogy erről sem kívánok itt vitázni, de jelzem: fáj. Ha meg fájdalmat okoztok sokaknak ebben az országban, azzal végsősoron nem lehet pozitív, erős Magyarországot építeni.
Tegnap írtam olvasói levelet a Népszavának, amelyben szerintem józanul, de helyre teszem - újra - Andrassew Ivánt (nem akarom a Népszava nyugdíjas olvasóira feleslegesen hozni a frászt, van elég bajuk). Holnap fog megjelenni. Ebben a levélben azt is írom, hogy “ Andrassew Ivánnak természetesen jogában áll sértegetnie és pocskondiáznia a kétségkívül ízléstelen és visszataszító ‘Gój Motorosokat’”.
Levelem után talán majd érteni fogjátok, hogy miért is tartom én ízléstelennek és visszataszítónak (nem nácinak) a ‘Gój Motorosokat’ (nem konkrétan benneteket, mint személyeket - hiszen nem ismerjük egymást - hanem azt a stílust, amit és ahogyan képviseltek). Demokrataként persze vallom, hogy mindenkinek jogában áll ízléstelennek és visszataszítónak lenni. Mégis örülnék neki, ha megfontolnátok soraimat. Ha nem, az sem baj, nem ettől fog kiborulni a kezemből a tea.
Andrassew-nek írt levelem záró mondatával zárom ezt a levelemet is:
2008 van, liberális demokráciában élünk: jó lenne meghaladni végre a kínos-emlékű “aki nincs velünk, az ellenünk van” háborús logikát.

Üdvök,
Bitter ‘shadai’ Brunó

Franzi bácsi esete Bitter Brúnóval és az Ifjú Humanistákkal

A hirszerzo.hu – vezető szerkesztő Seres László az ünnepelt publicista kollega - ezt írja:
A "Hollán Ernő utcai" típusú szolidaritás azonban ezúttal elmarad. "Nincs okunk most utcára vonulni, hiszen egyrészt nem érzékeljük a náci fenyegetést, másrészt egyértelművé vált, hogy nem annyira civil, mint politikai demonstrációról van szó" - közölte a Hírszerzővel az előző két megmozdulás egyik szervezője, Bitter Brunó szociológus és blogger (…)
Ő hívta fel a figyelmünket arra is, hogy ezúttal sem a konzervatív-liberális Konzervatórium blog szerzői, sem az Ifjú Humanisták nem szolidarizálódnak, sőt tudatosan távolmaradnak a szerintük Andrassew által is provokált eseményről.
"... kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete" - írják közleményükben az Ifjú Humanisták, akik szerint "ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés".
Bitter Brúnóval azóta levelezésben vagyunk. Ő írt nekem először. Bár nem hatalmazott föl arra, hogy ennek tartalmáról beszámoljak, talán annyit mégis, hogy küldött nekem egy bibliai idézetet, és mindjárt jelezte, hogy ez angolul van: "Do not answer the fool according to his foolishness, lest you become equal to him. Answer the fool according to his foolishness, lest he be wise in his own eyes." - Book of Proverbs (26:4,5)
Messzitől fölismerem az angol nyelvet, a Bibliát meg állandóan tanulmányozom - hitetlen létemre az éjjeli szekrényemen tartom és szinte minden este olvasgatom. Az idézet A példabeszédek könyvéből való. És arról szól, hogy Bitter Brúnó szerint én hülye vagyok:
„Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.”
Jó, a gój motorosokat pláne lehülyézi, én meg csak hozzájuk hasonló leszek, mert válaszoltam zsidózó, fenyegető, buzizó levelükre, és főleg: nem kértem tőlük bocsánatot, ami a feltétele volt annak, hogy ne vonuljanak ellenem.
Még csak meg se sértődtem ezen, meg se említeném, ha Bitter Brúnó nem nyilatkozott volna oda a hirszerzo.hu-nak. (Vezető szerkesztő Seres László az ünnepelt publicista kollega.) Egészen pontosan azt üzente a hirszerzo.hu, hogy dögöljek meg, magamnak csináltam a bajt, magam vetettem magam az ádázul doromboló falánk cicahorda elé. Bár én elgondolkoznék azon, hogy ha valaki hülye, és a saját hülyesége miatt fenyegetik, talán akkor is meg kell védeni, mert hátha holnap én is hülye leszek, de én én vagyok, nem egy Bitter, se egy Ifjú. Konzervatórium meg sose leszek.

Volt egy Franz Müller nevű tréfamester, aki egy kocsmánál alig nagyobb, kabarénak mondott színházába – Berlin alfelében - azzal próbálta becsalogatni a közönséget, hogy gúnyolódott az embereken. Azokon, akik erre okot adtak. A kabaré ilyen. Gúnyolódós hely. Vannak ilyen újságok is.
Történt egyszer, hogy nem is olyan messzire az ő színházától, egy külkerületen is túl megtámadták a piknikező zsidókat. Azok azt a hülye szokást vették föl, hogy vasárnaponként polgárkodtak: kimentek egy közeli erdő mellé, és ott együtt napozgattak, eszegettek a pokrócokon, és a tüdejükbe engedték a jó levegőt. Tudták, hogy az egészséges, és hosszú életre vágytak.
Pedig akkor már nem volt jó dolguk. Egyenruhás, vagyis inkább egyenmaskarás, karszalagos emberek mászkáltak a városban, és időnként betörték a zsidó boltok kirakatait. Volt ott egy csapat, néhány motoros, akik ilyenkor szintén fölvonultak és erősen berregtek. Ezek a motorosok az egyik vasárnapon azt találták ki, hogy mennyire tréfás, ha ők is kimennek az erdő szélére, ráhajtanak a zsidó piknikezők pokrócaira. Hogy majd akkor kiborulnak a kancsók, péppé nyomódnak a gyümölcsök, összetörnek a kosarak. Úgy is lett. Volt nagy siránkozás és sikongatás. A zsidók nagyon viccesek, amikor sikongatnak.
A buta zsidók nem tanultak: egy hét múlva megint konokul piknikeltek. Jöttek a motorosok, pépesítettek. A zsidók sikoltoztak.
És ez így ment hetekig. A végén már szóbeszéd tárgya lett a dolog, annyira, hogy a derék németek vasárnaponként kijártak nézelődni: valóságos esemény volt, szinte afféle katasztrófaturistás látványosság. Aztán otthon meg a munkában meg a kocsmában nyilván arról is elbeszélgettek, hogy a motorosok milyen újabb és újabb elegáns megoldásokkal riasztották szét a buta zsidókat, és melyik hülye zsidó esett a leglátványosabban hanyatt, miközben mondjuk a gyerekét próbálta elkapni a motor elől.
Ez a Franz Müller nevű tréfamester - aki nem volt zsidó, hanem osztrák származású - odáig merészkedett, hogy tréfás megjegyzéseket tett a tréfás motorosokra. Mondhatni: a tettleges népi humor meg a kicsit intellektuálisabb verbális szatíra összecsapott a német lélektérben. Nem erőseket mondott ám ez a bolond Müller, csak olyanokat, hogy gyáva az, aki motorral rémisztget békés embereket, és az is lehet, hogy a kukijával van baj, ha valakinek motor kell ahhoz, hogy erősnek látszódjon. A csoportos berregést meg leszánalmasozta. Alpári, gyenge humor. Külvárosba való.
Már a harmadik estén megjelentek a színházában az egyenruhások. Semmi fenyegetés nem volt abban. Csak álltak ott és hallgattak. Aztán elmentek.
Másnap megint jöttek. És ez a hülye Franz Müller nem fogta vissza magát. Sőt tán még egy kicsit rá is tett.
Az ötödik este után megint jöttek, kopogtattak. Dorongokkal. Szétverték a kis kabarét.
Másnapra a nyilván már bekattant Franz Müller sebtiben szinte rendbe rakta a termet, és megint tréfálkozott. Este, amikor hazafelé ment, elkapták és kiverték a fogait. Mindet.
Másnap ez a barom Franz Müller fogak nélkül beszélt. Nagyon vicces volt - bár a rend kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy mindösszesen öt ember előtt. Több nem mert eljönni, bár az is lehet, hogy ezek is csak azért, mert először jártak ott.
Aznap este Franz Müllert agyonverték. Aztán még át is ment egy kerék a nyakán. Ezt rendőrorvos jegyzőkönyvezte, azzal a megjegyzéssel, hogy az áldozat már halott volt, amikor lapossá törték a gigáját.

Ez egy példabeszéd volt. Még jónéhányat mesélhetnék abból az időből. Hiszen tudjuk, hogy akkoriban eleinte csak morcoskodtak a tréfálkozó újságírókkal, írókkal, kabaristákkal, színészekkel, aztán agyonverték őket. Sőt ehhez az is elég volt, ha valaki olyan muzsikát kedvelt, ami nem tetszett az egyre erősödő náciknak. A nácit a rettegés erősíti. A fasizmus nem akkor kezdődik, amikor megjelennek a keretlegények, hanem akkor, amikor félni kezdünk tőlük. És lapítunk, magyarázkodva, családra, hajlott korunkra, politikára meg mit tudom én mire hivatkozva. Amikor megpróbálunk különalkut kötni velük.
Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták nyilván úgy értékelik Franz Müller magatartását, hogy az övé a "kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete". Sőt: "ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés".
A piknikelő zsidók nemsokára meghaltak. A kölykeik is. Hiába hordták őket a jó levegőre. Írmagjuk se maradt. Franz Müllerre pedig ki emlékszik? Pedig a zsidók is életben maradhattak volna, és Franz Müllerre is várhatott volna természetesebb halál – bár az is igaz, hogy az övé akkoriban természetesnek számított.
Talán, ha az erdőbe nem a trükkös motorsport legújabb ágát nézegetni járnak ki a derék, vidámságra vágyó német polgárok, hanem megérzik a "Hollán Ernő utcai típusú szolidaritás" lehetőségét és erejét, talán ha a szutykos kis kabarét védik meg. A németek és a zsidók. Igen, a zsidók. Akiknek az lett volna az egyetlen esélyük.
Talán. Ha.
És, hogy a példabeszéd fonala meg ne szakadjon: Franz Müller a nagyanyám másodunokatestvérének mostohatestvére volt. Mindig röstellte a család. Egy hülye kis fasz volt szerintük is, aki maga kereste a baját.
Én meg csókoltatom Bitter Brúnót és az Ifjú Humanistákat, valamint Seres Lászlót.

Seres László: Andrassew Iván téved

Ha az ember csak Andrassew Iván cikkéből (Franzi bácsi esete Bitter Brúnóval és az Ifjú Humanistákkal. Népszava, ápr. 22) próbálna tájékozódni a szabad sajtót fenyegető motoros hordák és a hiányzó antifasiszta szolidaritás aktuális helyzetéről, enyhén szólva egyoldalú képet kapna mindkettőről. Az írás ugyanis – amely már eleve a szerzőt és lapját fenyegető gigantikus náciveszély lelkiállapotában íródott –, nem kevesebbet állít, mint hogy a Hírszerző portál, ezen belül én, egy interjúalanyunk és két civil szervezet (az Ifjú Humanisták és a Konzervatórium blog) magára hagyja őt, és saját hülyesége miatt kvázi megtagadja tőle a minden fenyegetettnek kijáró antifasiszta szolidaritást. A nyomaték kedvéért példabeszédet is kapunk a harmincas évek idejéből, náci motorosokról, sikoltozó zsidókról, egy gúnyos megjegyzést követő fogkiverésről, majd agyonverésről.
Mivel Andrassew Iván véleményformáló értelmiségi, jó lenne, ha nem eme felszínesen és tévesen leírt helyzetben helyezné el magát, ha nem ez alapján alakítaná a maga és olvasói álláspontját. A Hírszerző április 18-i cikkében ("Hobbirobogós cicahordák" - kit fenyegetnek a Gój Motorosok?) beszámolt Andrassew és a Gój Motorosok konfliktusáról, megszólaltatva a Hollán Ernő utcai tüntetések egyik fő szervezőjét, Bitter Brúnó szociológust (judapest.org), aki röviden elmondta, miért más ez az eset, mint a Broadway jegyirodáé, ezen kívül utalt rá, hogy két másik civil szervezet sem látja azt a veszélyt, amit a Népszava szerzője. A Hírszerző érzékeltette, hogy az eddigi, többé-kevésbé egységes szervezők most megosztottak a kérdésben. Nem keltettük azt a benyomást, hogy Bitterék lennének "a" többségi állásponton, ráadásul kicsit később, Rózsa Péterék kérésére közöltük a "Magyarok a Nácik Ellen" szerveződés (valószínűleg többségi, a Népszavával szolidáris) álláspontját is.
Hogy miért más ez az eset? Mert az egyébként minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda felvonulása nem jelenti azt a típusú közvetlen náciveszélyt, amire a miniszterelnöknek, a MEASZ-nak, a MÚOSZ-nak és a nőtanácsnak azonnal ugrania kéne. Hol van ez a hülye felvonulás a Molotov-koktéloktól, vagy attól, hogy egy zsidó barátunk személyes adatait felrakják a kurucra, oszt naponta kapja a halálos fenyegetéseket? A "nagypolitika" által támogatott látvány-antifasizmus legnagyobb baja, hogy bagatellizálja a szolidaritást azokkal, akiknek valóban szükségük van antináci szolidaritásunkra, és ha kell, utcai jelenlétünkre.
Andrassewnek természetesen joga van gyalázni a Gój Motorosokat (nagyon helyes, plusz szólásszabadság van), de neki is el kell fogadnia, hogy gyülekezési szabadság is van, és amíg a "gójok" nem lépnek a tettlegesség útjára, azt mondanak, amit akarnak (és ahol a rendőrség nem tiltja). Ez nem Weimar, ez a liberális demokrácia. Jó lenne, ha minden bal- és jobboldali újságíró ennek a talaján állna.
Seres László Hírszerző

Bitter Brúnó válasza: Olvasói levél (válasz Andrassew Iván cikkére)

Andrassew Ivánnak küldött (deklaráltan privát jellegű) elektronikus levelemben arra kívántam felhívni a publicista figyelmét, hogy egy-egy problémának többféle érvényes értelmezési kerete is lehet, a válasz-technikák eszköztára pedig gazdagabb, mint azt talán elsőre gondolná. A felesleges sértődést elkerülendő, második levelemben részletesen felfedtem motivációimat is (amellett, hogy elküldtem a Példabeszédek Könyvéből idézett két sor magyar fordítását). Én úgy gondolom, hogy bár Andrassew Ivánnak természetesen jogában áll sértegetnie és pocskondiáznia a kétségkívül ízléstelen és visszataszító “Gój Motorosokat”, azonban ez a magatartása most kontraproduktív, méghozzá épp az úgynevezett “antifasiszta harc” szempontjából. A Hollán Ernő utcai tüntetéseken sikerült egy széles körű társadalmi koalíciót létrehoznunk, sőt végre sikerült megállapodni egy “antináci minimumban” is. Ezt a konszenzust és ezt a bázist erodálja látványosan az a diskurzus, amelyben Andrassew Iván örvényszerűen egyre inkább elmerül. A Népszava parkolójába szervezett akció nem erősíti, hanem marginalizálja az antináci platformot: bumeráng, amely épp az ellenkező hatást éri el, mint amit szeretne - amit szeretnénk.
2008 van, liberális demokráciában élünk: jó lenne meghaladni végre a kínos-emlékű “aki nincs velünk, az ellenünk van” háborús logikát.

Bitter Brunó
szociológus, a judapest.org alapító szerkesztője
(A Hollán Ernő utcai antináci tüntetések egyik szervezője).

A Konzervatórium válasza: Az ember, aki lekéste a náciveszélyt

2008.04.22. 11:48 :: Király Rák

Andrassew Iván az a fajta, egyszer szebb napokat látott tréfamester, aki – vagy így, vagy úgy – de átveszi kiüresedett poénjai szerepét. Olvasói már rég nem vele, hanem rajta nevetnek. Ha valaki nem követné, urambocsá teljesen hidegen hagyná, milyen tréfát is húzott ki varázskalapjából fent említett, örökös Farkasházy-díjas érdemes művész, akkor elmondom: nemes egyszerűséggel lebuzizta a Gój Motorosok nevű motoros, és mostanában magát Aktív/Fókusz szinten bulvárpolitikailag is exponáló szervezetet. A GM erre úgy döntött, bőgeti egy kicsit a gépet bejelentett demonstráció keretében, április végén Andrassew kenyéradó szerkesztőségei, a Népszava és a Hócipő lapok előtt. Ivánunk – to keep a long story short – rögtön, az állandóan farkast kiáltó pásztor módjára náciveszélyezésbe és ellentütetés szervezésébe kezdett.
Az is bebizonyosodott, hogy a hollán ernő utcai ellentüntetést szervező, azon részt vevő civilek – köztük a Judapest és mi is – átlátnak a szitán és nem kívánnak azonnal egységbe tömörülni, valahányszor egy kockás inges, hózentrógeres publicista fasisztázni kezd. Eddig a megélhetési antifasisztákon és egy neve minél többszöri nyilvánosságra hozatalát kérő, közelebbről meg nem nevezett köztársaság bukófélben lévő miniszterelnöke jelezte részvételét.
Miért is untatom ezen a napsütéses tavaszi délelőttön Andrassew Iván és a Gój Motorosok csörtéjével a drága olvasót? Egyszerű. A mai Népszava 12. oldalán egy kis szösszenetet jelentetett meg a hózentrógerestől, amelyben minket is megszólított. A cikk meglehetősen zavaros és rendkívül útszéli, klasszikus gyűlöletkeltő eszközökkel (buzizás, zsidózás, hülyézés, valamint ezek tetszőleges keveréke), és magánlevelek nyilvánosságra hozatalával operál. Ráadásul megdöbbentően hosszú (biztos flekkre fizetnek Népszaváéknál), és kiszámítható a tartalma (aki nincs Andrassew-val, az a Gójokkal van).
Igazából azon kívül, hogy szánjuk a lecsúszó, fogalmatlan, témátlan, antifa közírókat, egy oka van annak, hogy ez a reflexió megszületett. A remény, hogy hátha Iván egy kicsit elgondolkodik. Például azon, hogy milyen hamisan zengő operett hangszereléséhez használja fel Franz Müller (tényleg minden irónia nélkül) tragikus halálát. Mert ha egyszer cicaruházni tetszik, utána megijedni, majd pedig halottat gyalázatos percpolitikai célokra felhasználni, akkor ne tessék meglepődni, hogy mi – a Judapesttel, a Humanistákkal, és a többiekkel együtt – ebből nem kérünk.
,,Konzervatórium meg sose leszek." - veti oda nekünk A. I. Nem is baj. A tagfelvétel egyelőre úgyis szünetel.

Az ördög zsidó

A szocializmus idején, amikor még fiatalabb voltam, és nem találkoztam az államfasizmus elemeivel itt és például Romániában, fintorogtam az antifasisztákon. Arra gondoltam, hogy micsoda baromság antifasisztáknak és ellenállóknak szervezetet fönntartani, amikor a fasizmus legyőzetett, nyilast sehol nem látni, és egyáltalán. Persze nem gondoltam volna, hogy egyszer majd odáig jutunk, hogy eszembe jut, esetleg javaslom Németh Péternek: ne csak az szerepeljen lapunk fejlécén, hogy szociáldemokrata napilap, hanem talán oda kellene írni, hogy szociáldemokrata, antifasiszta napilap. Legalább addig, amíg az állam nem működik rendeltetésszerűen. Lassan eljön az ideje.
Persze folyamatos önvizsgálatot kell tartanom, mert nehogy beleboruljak ebbe a szerepbe, hogy lövök is, meg célpont is vagyok, de végülis nem tehetek sokat, ez jutott nekem. Hogy miért pont nekem, azt most írom önéletírásomban. Mindenesetre itt jelzem, hogy én is unom. Méltatlan, hogy pojácákkal kell feleselnem. Méltatlan, hogy telefonnal zaklatnak. Méltatlan, hogy egy Örkény-abszurdban vagyok. Én kertészkedni szeretek meg csillagokat nézegetni, verseket olvasni meg liturgikus zenét hallgatni. Nem csak a saját szerepemet unom, hanem azt is, hogy egyáltalán ellenállásra vagyunk kényszerítve. Legalább addig, amíg a félhülye állam – parlamentestül, bíróságostul, ügyészségestül és rendőrségestül - nem képes megvédeni az országot az újnyilasoktól.
Hogy jövünk mi ahhoz, hogy tavaszi séta helyett nácik ellen tüntetgessünk? Jó, örülök én, hogy mostantól kezdve a nyilasoknak számolniuk kell azzal, hogy ki lesznek szorítva az országból. Ott voltam, láttam. Láttam ezeket a minden emberi méltóságot nélkülöző, szemmel láthatóan súlyosan terhelt, beteges jelmezekbe öltözött bugrisokat, akiknek ordítozáson kívül semmire nem futja. És láttam egy jóval nagyobb tömeget, amelyik Radnóti és József versekkel mutatott erőt. Baromi nagy erőt mutatott.
Az, hogy ez így összejött, nagyrészt Bayer Zsoltnak köszönhető. Ha nem írja meg borzalmas publicisztikáját, ha nem kelt ezzel szokatlanul széles fölháborodást, nem biztos, hogy a szerencsétlen dehogynáci Tomcat össze tudja rántani az évek óta magányosan morgolódó antifasisztákat.
Szóval el kell ismerni Bayer Zsolt antifasiszta érdemeit. (Vicceltem!)
A Magyar Hírlap főszerkesztője pánikszerűen lezárta a Bayer-zsidózásos vitát. Beismeri, hogy hibázott, és ezért elnézést is kér.
Sőt, Bayer Zsolt is elnézést kért. És ez így rendben is lenne. Ha nem bukkanna föl írásában megint a nyegle cinizmus.
„Megtörtént hát! Lassan túl leszünk rajta. Sokkal több újság és tévé és rádió és felület már nincsen. Már mindenki megszólalt, akinek meg kellett szólalnia. Semmi újdonság nem akadt, talán csak az új farizeusok hangja volt váratlan. Vagy mégsem. Hogy is mondja az Ököl, az agy és két füstölgő puskacső című zseniális filmben az egyik kedvenc szereplőm: "Aki az ördögnek szolgál, kínnal fizet." Hát, nagy kín lehetett azt a levelet szignózni. Részvétem…”
Ha esetleg rám gondolt, az én levelemre, akkor igen: nagyon nehéz volt. Nem értem pontosan, hogy miért farizeus az, aki kifogásolni merészeli, ha valaki nyilas dumákat enged meg magának, de jelzem, hogy volt idő, amikor együtt kifogásoltuk az ilyesmit. Nem én vetemedtem. Éppen azért volt nagyon nehéz, mert nem tudom kitörölni magamból azt a Bayer Zsoltot, akit nagyon szerettem. Kicsit könnyített a dolgon, hogy amikor – éve már – jó nagyot cigányozott, és figyelmeztettem arra, hogy ez nem való, elhatároztam, hogy ha belekezd az ádáz zsidózásba is, akkor pojácát csinálok belőle. Hogy ujjal mutogassanak rá. Most jelzem, hogy ha belekezd a buzizásba is, ami logikusan következik, már nem írok neki levelet. Vagy mégis.
Hogy ki szolgálja az ördögöt, azt nem tudom, de ha Bayer Zsolt az Istent szolgálja eszement írásaival, és nekem csak az ördög marad, akkor ez van, el kell fogadnom. Majd kárhozok.
Ami az ördögöt illeti, meg a szolgálatot, van ehhez egy történet. Egyszer dedikáltam a Vörösmarty téren. Ez azt jelenti, hogy nagy kínban ülök, mint általában a kevésbé sikeres írók, mert egyrészt kevesen jönnek, másrészt sose jut eszembe az odatévedő, könyvet nyújtó ismerős emberek neve. Ott áll valaki, kedvesen, nyújtja a könyvet, hogy írnék bele, én meg leizzadok, mert fogalmam sincs, hogyan hívják. Előtte is tudtam, utána is eszembe jut, de pont akkor semmiképpen. És ez ötször, tízszer. Borzalom.
Na, ott megjelent az egyik távoli, erdélyi, szélsőjobboldali rokonom. Azt mondta: - Hát nálad senki nincs? Senki nem akarja aláíratni a könyvedet? Miért nem írsz olyanokat, mint a Lovas meg a Bayer, azoknál hosszú sorokban állnak az emberek.
Azt mondtam neki, hogy azért, mert nem akarom sem elmegyógyintézetben, sem öngyilkosként végezni.
Na erre leült az én ostoba rokonom. Hogy magyaráznám el. Azt mondtam neki, hogy Lovas is és Bayer is olyan emberek, akik pontosan tudják, mit művelnek. A lélek meg olyan, hogy előbb vagy utóbb kérdez, szembesülni kell. Lovas nem lesz öngyilkos, mert már olyan picike a lelke, hogy csak az őrületbe kergeti, de Bayert féltem.
Már nem tartozik ide, de az én derék rokonom megkérdezte, hogy szerintem rá mi vár.
„Semmi, mert te hülye zsákmányállat vagy.”
Ennyit az ördögről, akit szolgálok. Azért az nagyon érdekes, hogy ezek mindig előkapják azt a fordulatot, hogy a másik valamit szolgál. Valami idegen hatalmat. De, ha nagyon kapargatjuk, akkor arról kiderül, hogy valami zsidó dolog. Az ördög zsidó. Ez annyira szembeszökő, hogy meg kellene beszélni egy rabbival.

A gój motorosok fenyegetésére

Néhány hete a Hócipő – szatirikus kéthetilap, amelyben időnként kicsit gúnyolódunk is - Yes, comment... rovatában megjelent egy kis írásom, amelyben erre a hírre reagáltam: „Delegációt küldene a Gój Motorosok Egyesülete A cigánykérdés megoldását célzó javaslatokat adna át Sólyomnak, és azt kérdezi a vajdáktól: mi a társadalmi megbékélés ára?”

Bizony

Jómagam, mint szittya világvajda, megmondom: a társadalmi megbékélés első ára az lehetne, hogy a gój motorosok átkeresztelik magukat, és közleményben értesítik a magyarokat és a cigányokat, a zsidókról nem is beszélve, hogy mostantól mégsem gój motorosoknak hívják őket. Tudom, nehéz megérteni, mi ennek a jelentősége, de biztosítom őket, meglepően jó hatása lenne a megítélésükben és az össztársadalmi hangulatban is. Nem nehéz jósolni: Sólyom nem fogadja majd őket, mert ő is az emberek döntő többségéhez tartozik, és utálja a fölfújt hobirobogós cicahordákat.
Andrassew Iván

Erre kaptam egy levelet Mészáros „Imi Blues” Imrétől a gój motorosok elnökétől, akit egyebek mellett arról lehet megismerni, hogy csinos kis motiján szexi morcos-macsós jelmezben, a fején egy csicsás Wehrmacht-bilivel pöfög szerte az országban cigányokat ijesztgetni:

Üdvözletem Andrassew Iván és a Hócipő szerkesztősége !

Jómagam, mint táltos válaszként az alábbiakat hozom szíves tudomásukra. Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk ! Számomra is világos, hogy Önöknek is nehézséget okoz megérteni a gój szó jelentését, bár legutóbb pont Önnek magyaráztam el személyesen telefonon, amikor is egy cikkük miatt beszéltünk. Ahogy ezt már régebben is felvetette Bolgár György elvbarátja, miszerint változtassunk nevet, közlöm Önnel - Önökkel, hogy a 2007. decemberében megtartott
közgyűlésen a név választást a tagság egyhangúlag elutasította. Igaz nem voltak áll tagok és a valódi tagság szavazott.
De amennyiben Ön mind büntetőjogilag, mind anyagi felelősséget vállal, hogy ez az ára a Magyar Nemzet megbékélésének, úgy készségesen megtesszük ezt az áldozatot. Szóval tárgyalhatunk. Bár azt is látnom kell, sajnos, hogy az Ön írása,
mely számunkra megtisztelő, abban a tekintetben, hogy a Népszabadság főszerkesztője tollából arra a következtetésre jutott, hogy a Gój Motoros Egyesület név változtatása esetén javulna az össztársadalmi hangulat.
Nekünk öröm, hogy a jóslata első fele nem teljesült, mert március 19-én Dr. Sólyom László Köztársasági Elnök megbízottja Szabó úr fogadta és átvette a petíciót és megoldási javaslatainkat, amit nem csak a gój motorosok készítettek, hanem az Ön által hivatkozott össztársadalmi réteg számos tagja, mitöbb 5318 aláírásával támogatta.
A jóslata másik fele, pedig azért sem fog teljesülni, mert a köztársasági elnök úrnak, nem a gój motorosokat kell fogadnia, hanem a delegáció tagjait, melyben egyetlen egy motoros sincs. Vagy talán ezen közismert személyeknek is át kell keresztelni a neveiket ? Vagy azt a cigány származású személlyel is baja van, nem is beszélve néhai Szögi Lajos tanár úr édesapjával ?

Végül pedig az Ön stílusára és jelzőihez hasonlóan, én pedig nagyon rühellem az Önhöz hasonló bértollnok ratyikat !

Egyben közlöm Önnel, hogy április 29-én tiszteletünket tesszük, mind a Népszabadság, mind a Hócipő székháza előtt, abból a célból, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek a hobbirobogós cicahordáról.
Én pedig azt jósolom, hogy valami oknál fogva nem lesz olyan bátor, hogy megkezdhessük a tárgyalásokat az Ön által annyira óhajtott össztársadalmi hangulat javításában. Mi teszünk egy kísérletet.

Mészáros Imre
Elnök

A gój motorosok fóruma pontosít:

Dátum: 2008.04.29

Cím: Össztársadalmi hangulat javítása érdekében a Népszavánál és a Hócipőnél

Aranyos Mészáros Úr, Kedves „Imi Blues”, vettem levelét és örülök neki, mert lehetőséget ad arra, hogy ismét tisztázhassunk valamit ebben az országban.

Természetesen nem vagyok a Népszabadság főszerkesztője – Önön röhög az egész szakma. A Népszavánál dolgozom. Az egy baloldali, szociáldemokrata, antifasiszta napilap. És természetesen annak sem vagyok a főszerkesztője, hanem csak rovatvezetője. Lehet, hogy bértollnok vagyok, de nem az antifasisztaságban. Valahogy gyerekkorom óta gyűlölöm a kirekesztést, talán azért, mert antiszemita környezetben éltem, és idejében megundorodtam. De ez lényegtelen. A lényeges: Ön csacsi módon nem számolt azzal, hogy Európában egy ilyen nyilvánvaló fenyegetés – az Ön szándékától függetlenül – az egész sajtó elleni támadásnak minősül, és még a becsületes jobboldali újságírók is fölháborítónak találják.
Egyszerűen nem is értem, hogy minek képzelik magukat, milyen alapon gondolják, hogy bárki köteles Önökkel tárgyalni. Azért mert van motorjuk? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne jöjjenek, nagyonis örülök ádáz figyelmüknek, de azt ne képzelje, hogy kezet fogunk, vagy elbeszélgetünk. Nevetséges. Szánalmas. Úriember nem áll szóba Önökkel. Mert – és ezt mindjárt az elején leszögezem: én a gój motorosok egyesületét egy újnáci szervezetnek találom.

Hogy nem tévedek, az már az imént idézett levél három részletéből is kiderül:

Ön zsidózgat egyet – „Az átkeresztelkedés nem a mi tradíciónk!” – majd erőszakkal fenyeget – a motoros demonstrációs lelki nyomás is az -, később lebuziz.

A zsidózgatás náci mivoltáról kár is beszélni.

Ha emberek egy jelmezes csoportja – fétisbárból elcsent latexcuccra emlékeztető maskarában - azzal próbál figyelmeztetni, fegyelmezni, megfélemlíteni egy embert – és rajta keresztül a sajtó egy részét -, hogy dübörgő, nagyerejű motorokkal vonul a munkahelye elé, az bizony náci dolog.

Ahogy egyébként náci dolog az is, hogy önök erődemonstrációkat tartanak Budapesten, vagy olyan helyeken, ahol úgy vélik, hogy például a cigányokat kell figyelmeztetni valamiért. Ahányszor ezt látom, én bizony cigány leszek.

Valakinek a homoszexuális mivoltára utalni – „ratyi”, vagyis homoszexuális férfi - egy olyan szervezet nevében, amelyik bele kíván szólni a társadalmi élet és a politika alakulásába, ez bizony Európában náci dolognak számít. Négy gyerekkel, három unokával nehéz ezt hitelesen képviselni, de bizony mondom: inkább lennék meleg, mint gój motoros. (De azt még melegként sem vállalnám, hogy egynémely csoportjaikra oly jellemző nácis bőrcucikban mutatkozzak nyilvánosan.)
Tudom, hogy Ön képtelen ezt fölfogni, hiszen azt sem érti, hogy Európában miért nem illik Wermacht-küblivel a fejen nyilvánosan mutatkozni.
Csak pár szó, idézet egy írásból - amit a fórumukon leltem: „a sisak hátulján "Deutsche Reich" felirat díszeleg a sisakon nem a Deutsche Reich van írva, hanem: DEUTSCHES REICH, azaz NÉMET BIRODALOM !!! Következtetésképpen nem a III. Német Birodalomra utal, mert akkor más lenne oda írva, egyfelől, másfelől pedig ez a sisak, Wermacht egy olyan alakulatáé volt (díszsisak), akik elismert katonai alakulat volt, még a szövetségesek szerint is!”

Ez az Ön mondanivalója, ami éppen elég ahhoz, hogy egy cseppet se akarjunk Önről többet megtudni. Ha Ön a szervezet elnöke, milyenek lehetnek a többiek?
(Őszintén szólva csodálkozom a köztársasági elnök hivatalán, hogy egy ilyen fejfedővel a közismerten, bár sután antifasiszta Sólyom László hivatalát megközelítő ember egyáltalán beléphet a kapun, és bármit átadhat az elnöknek címezve. Magyar állampolgárként, sőt gójként is kikérem magamnak.)
Aki veszi magának a fáradtságot és beleolvasgat a gój motorosok internetes fórumába, az ott található – egyebek mellett jobbikosokra, magyar gárdistákra, morvaistákra – jellemző sunyi és nyílt megjegyzésekből is világosan láthatja, hogy egy motorizált újnáci szervezetről van szó, amelyik ugyan az előbb említettekre szintén jellemző módon folyamatosan tagadja rasszista mivoltát, de nem tudja magát visszafogni. Csak néhány rám vonatkozó épületes megjegyzés:

„Andrassew Iván is beállt a kajmán firkászok sorába.” (A „kajmán” kuruczinfós nyelven zsidót jelent.)

„Melyik keresztségben? Nem tudom, ők hogy hívják, de biztos hogy nem keresztségnek. Nos, száz-valahány éve jöttek, pogromok elől életüket menekítve; véren vett Hazánkba befogadva őket itt otthonra, hazára leltek. Majd rájöhettünk, hogy talán oka lehetett annak, hogy elűzték őket. (Édesanyám mondogatta mindig, fogadd be és kiver a házadból.)

Figyeld meg, milyen ordító egér lesz, ha jön a "cicahorda".

Szegény ratyi Iván, nem olvass eleget: " NE PISZKÁLJATOK SORSTALANOK !

Üdv. Testvéreim !”

„Persze. Mindenki happy lenne és változna a megítélésünk hogyha, a csodaszarvas helyére felcsavaroznánk egy mini menorát, egy túra keretében elmennénk egy közös "blankolásra", és a nemzeti színű lobogóinkat lecserélnénk kék-fehér csíkosra.
"Hócipő - Na haggyá' má' ! -" Nem, nem, Soha ! Nem a megítélésünkön kell változtatni azt még nem vették észre ?
A hozzáállás, amivel "Palesztinát" akarnak csinálni szeretett Hazánkból, az elfgadhatatlanabb !
Azt meg még kisem hevertem hogy belemondja egy kajmán a kamerába, hogy "kihaló faj vagytok" ! Persze megmagyarázta ő nem a Magyarokra gondolt. Akkor kire ? Ez miért nincs benne minden újságban és a tv-k miért nem zengenek tőle ?
Nos.. Kimegyek, és ások.. Hátha le tudok nyugodni.”

Miről beszélünk? Önök akarják úgy beállítani magukat, mintha a gój motoros egy kirándulós, jótékonykodós jómagyar lenne, éppen olyan, mint a parlagfűszedő magyargárdista, aki szintén sose hallott még a rasszizmusról? Önök akarják a cigánykérdést megoldani? Diskurálni a köztársaság elnökével?
Mert ugye, hogy összeérjen minden, Mészáros „Imi Blues” Imre elnök levelében megemlít egy delegációt, ami Sólyom Lászlóhoz menne cigányügyben. Itt ugyan nem sorolja a neveket, de utána néztem. A delegáció tagja Pörzse Sándor a Jobbik által létrehozott magyar gárda egyik alapítója, az egyik legkártékonyabb mélymagyar mákonynáci.

Miről beszélünk kedves Mészáros „Imi Blues” Imre Elnök Úr?
Jöjjenek! Kicsit nehézkes lesz ugyan egyszerre a Könyves Kálmán kőrúton is meg a szabad sajtóról elnevezett út környékén is mutatkoznom. Talán az lenne a megoldás, ha eljönnek a Népszavához, ott leköpdösnek, aztán valamelyik gój motoros átvisz a Hócipőhöz, leszállok, és ott is.
Csak vicceltem. Nem szívesen motoroznék egy gyáva hordával, amelyiknek csak a gépeiben van az ereje, az erkölcse, a ráható képessége. Ez semmi, ezzel élni, visszaélni, közönséges, hitvány gyávaság. Önök semmiben nem különböznek azoktól a borzalmas cigányoktól, akik agyonverték a tiszteletre méltó emlékű Szögi tanár urat.

Dehogy félek én a gój motorosoktól. A barátaimat is csak azért hívom el – remélem, Önök illő módon betartják a jelzett időpontot –, hogy játszzuk le ezt a játékot. Mert itt az ideje. Ahogy a magyar gárdának és más náci szervezeteknek, sőt a tomcatistáknak is szembesülniük kellett azzal, hogy az embereknek elegük van belőlük, Önöknek is tudomásul kell venniük: vége annak az időszaknak, amelyben hagytuk elpofátlanodni a nácikat. Önök szép, kövér zombik, akik már régen kipusztultak, csak a jelmezeik meg a sisakjaik tartják össze azt tébolyult rendszert, amiben élnek. Szembesülniük kell azzal, hogy eddig félelmet keltettek az emberekben, utálták Önöket, de most az az idő jön, amikor ki is szorítjuk a gój motorosokat a többi gyáva hordával együtt.

Az is lehet, hogy félek majd Önöktől, bár embertől igazából még nem féltem. Azért hívok majd embereket, mert hogy szembesüljenek az igazsággal. Hiszek abban, hogy amikor április 29.-én a Népszava szerkesztősége elé érnek, velem együtt várják Önöket az antifasiszta biciklisták, a szabadelvű – és a balodali motorosok, a gyalogzsidók, a gördeszkás cigányok, a rolleres melegek - akiket az Ön nyegle ratyizása után is én képviselek ezentúl -, a háromkerekűs újságírók oldaliságuktól függetlenül, Isten hívei és ateisták, és azok a mit tudom én milyen világnézetű polgárok, akik ráérnek ebben a hülye időpontban. (Jut eszembe: Önök nem szoktak kedden, délelőttönként dolgozni?) Lehet, hogy még politikusok is lesznek. Orbán Viktor csak lélekben képviselteti magát, de talán Gyurcsány Ferenc eljön. Tán még Sólyom László is. Szili Katalin is. Pedig mindegyiket megsértettem, kigúnyoltam már – sokkal jobban, mint a gój motorosokat. Mindazok itt lesznek, ha ráérnek, akik megértik, mi a polgári minimum. Rendőrök is jönnek, de csak azért, mert kénytelen leszek az ellendemonstrációt jóelőre bejelenteni. Remélem, nem annyira gyávák, hogy cserben hagynak, és remélem, nem ketten-hárman jönnek mutatóba.

Tehát találkozunk április 29.-én, kedden reggel tízkor a Népszava előtt. (Könyves Kálmán krt. 76. Módusz Irodaház. Azoknak, akiknek nem jutott robogóra: egy megállóra a Népliget (Fradi pálya) metrómegállótól. Technika okok miatt javaslatom a gój motorosoknak, hogy a Hócipőt hagyják ki, mert egyrészt úgysem leszek ott, másrészt kár és nevetséges – jobb híján – egy buszmegállóban várakozókat rémisztgetni. Így kis benzint is megspórolnak. Lehet, hogy később szükség lesz rá, hiszen könnyen eszembe juthat valami kis antifasiszta gyalogosdemonstrációt szervezni az Önök tiszteletbeli elnöke - a CBA-üzletlánc alelnöke - Lázár Vilmos úr irodája elé. És akkor majd nyilván oda kell gójmotorozni a védelmében.)

Andrassew Iván

A nap embere: Lezsák Sándor

Csengey Dénesről, a tizenhét éve elhunyt íróról, MDF-es politikusról elnevezett könyvtárat alapított Budapest belvárosában a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A megnyitón részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az MDF egykori alapítója. Azt mondta: olyan jelentős eseményről van szó, amelyet össze lehet kötni Csengey Dénes (1953-1991) április 8-i születésnapjával.

Az, hogy Csengey Dénesről vándoregyetemet neveztek el, rendben volt, kifejezetten tetszett. Ha valami illett hozzá, ez: vándoregyetem. Ha ez olyan emberekhez kötődik, akik utálják a kommunistákat, akkor ez is rendben van, hiszen Csengey Dénes utálta a kommunistákat. Kérlelhetetlenül, bátran, megvesztegethetetlenül. Tudom, mert párszor voltam a közelében rendszerváltás előtt, például az Írószövetségben. Az is rendben van, ha Csengey Dénes nevét valami méltósággal konzervatív, hazafiúi eszmerendszerhez kötik. Mert közel állt valami ilyesmihez.
Na de hogy szélsőjobbhoz köze lett volna - ezt kikérem magamnak. És kikérem magamnak azt a cinizmust, amivel Lezsák Sándor Csengey nevén kullancskodva összeborul a Jobbik - a legerősebb magyarországi intézményes fasiszta párt - Vona Gáborával, mert hogy ők most akkor könyvtárt alapítanak. Azzal a Vona Gáborral, aki egyebek mellett a magyar gárdát alapította. (A jól hangzó nevű vitéz virtsologi Rupprecht Olivért, a nyilas Új Magyarság főszerkesztőjét ajánlanám tisztelettel jobbikos könyvtárnévnek.)
Lezsák Sándor a Fidesz jóembere, a parlament alelnöke (!), a szelídlelkű költő és tanító komolyan azt képzeli, hogy Csengey Dénes nem köpne a Jobbikra meg a gárdára? Hogy eltűrné, hogy egy lapon említsék ezzel a masírozó nevetséges csőcselékkel meg szellemi vezéreivel? Csengey szokatlanul tisztességes ember volt.
Azok után, hogy Orbán Bayer Zsolttal fényképezkedett, nem is kérdezem, mit szól ehhez a Fidesz, és dehogy szeretném, ha elhatárolódna. Ami összeillik, az megint összeért. Csak nehogy azt gondolja bárki, hogy Csengey neve jó lesz csiriznek bármilyen ravaszul összehordott vonás-lezsákos szellemi szemét összeforrasztásában. Csengey öntörvényű volt, korán elbolyongott szelleme mindenre jó, csak mocsokálcának nem.

Szereptévesztés

Van egy nagyon érdekes eleme a Bayer-ügynek. Már amikor az első tiltakozásokat olvastam, föltűnt nekem, hogy senki nem veti föl a főszerkesztő felelősségét, senki nem követeli Széles Gábortól Kocsis L. Mihály leváltását. Holott még akkor is a főszerkesztő felel egy a lap tartalmáért, ha a tulajdonos kifejetett utasítására jelenik meg egy írás. Módja van ugyanis annak, hogy ne adja a nevét ilyesmihez: lemond. Ennyi. Európában az a szokás, hogy a főszerkesztő vállalja a teljes felelősséget. Minden munkatársáért és minden írásért. Ha ez sérül, akkor a sajtószabadság sérül.
Szeretném itt és most leszögezni: amióta ismerem, nagy tisztelettel vagyok a Magyar Hírlap jelenlegi főszerkesztője iránt, megfontoltan konzervatív, igazán jól író ember, akinek mindig adtam a véleményére. Olyannyira, hogy amikor Gazsó L. Ferencet váltotta a főszerkesztői székben, kifejezetten megnyugvással fogadtam. Arra gondoltam, hogy nem hagyja majd tovább nyomorítani a szerkesztőséget. Erre megjelenik Bayer Zsolt virtigli nyilas írása. És ne feledjük: egy olyan időszakban, amikor fekete egyenruhás fasiszták masíroznak az utcákon, dulakodnak bíróságon és már ellenük tüntetőket is tettlegesen fegyelmeznek.
Hiszem és remélem, hogy Kocsis L. Mihály nem olvasta ezt a mocskot. Csak utólag - mert mondjuk külföldön volt. Az mondja, hogy ő sem szereti Bayer Zsolt nyíltan zsidózó írását - ha ugyan azt írásnak lehet nevezni, mindenesetre betűkből van. Ha viszont ő nem szereti, akkor hogyan került a lapba? Európában az van a kultúrában, hogy ha a főszerkesztőnek nem tetszik egy írás, akkor az nem jelenik meg. Ha egy munkatárs folyamatosan úgy ír, hogy az a főszerkesztő ízlése ellen való, akkor azt az embert elküldi. Mielőtt valaki sajtószabadságért kiáltana, jelzem, hogy ez csak a belső munkatársakra vonatkozik, hiszen természetesen - például a Magyar Nemzetet kivéve - közlünk olyan írásokat is, amelyekkel nem értünk mindenben egyet. Külső szerzőktől, olyanoktól, akik esetleg tőlünk nagyon távoli világnézetből írnak. Ha nem szélsőségesek, nem aljasak, nem sértenek emberi jogokat.
Na de az, hogy egy belső szerzőtől közöljünk valamit, ami szélsőséges, aljas és embertelen - valamint gyűlölködő és ízlésvedlett - elképzelhetetlen. Ha bármit beengedünk a lapba, akkor az azt jelenti, hogy semmi szükség a szerkesztőkre, sőt a főszerkesztőre sem. Szerkessze a tulajdonos valami betanított segédszemélyzettel! Egy lap nem írásokból áll össze, hanem írásokból, képekből - és úgynevezett "szellemiségből". Ha fertőzött írás kerül a lapba, az örökre megfertőzheti a lap lelkét.
A sajtószabadság azt jelenti, hogy egy országban szinte minden megjelenhet, de nagy félreértés vagy szereptévesztés, ha ezt valaki úgy képzeli, bármelyik lapban bármi megjelenhet.
Kocsis L. Mihály azt nyilatkozta lapunknak, hogy bár nem örül a vitának, és a cikknek sem, amely kiváltotta, "még mindig szerencsésebb hangot adni a legkülönbözőbb és tolerálható véleményeknek, mint elfojtani ezeket".
Talán mégis meg kellene kockáztatni az ezek szerint "tolerálható" nyilas nézetek elfojtását. Különös tekintettel arra, hogy például Bayer Zsolt magvas gondolatait nyugodtan kifejtheti számos más fórumon. Kiállhat például gárdaavatáson Pörzse testvér mellé ádázul szónokolni. De amúgy se panaszkodhatunk: az internet tele van nyilas nyomorúsággal. Mindenki azt ír, amit akar. Bár ezeket csak perverzeknek ajánlom, Kocsis L. Mihálynak semmiképpen. Hiszen neki van ízlése, és még bele is betegedhet abba, amit talál.