Königreich am Rande

http://www.gabrieleschaeferverlag.de/4693.html?*session*id*key*=*session*id*val*

A rabsic szákja

A jobboldal propagandagépezete negatív kampányának legújabb állomásához érkezett: az amúgy kedves, visszafogott és korrekt embernek látszó Tarlós István Fideszen kívüli Fidesz vezér jóelőre népszavazási csalásról beszél. Meg kell teríteni a magyarázkodáshoz arra az esetre, ha a Fidesz megint úgy járna, mint a kettős állampolgárság dolgában: a saját népét se tudja az urnákhoz csalni. Ez tökéletesen beleillik abba a képletbe, amelyik a baloldali csalás lehetőségét állandóan lebegtette, napirenden tartotta, még akkor is, amikor a Fidesz-kormány felügyelte a választásokat, és belügyminisztere, Pintér Sándor (!) mindent rendben lévőnek talált. Jól jött az őszödi - a rendszerváltás óta első őszinte, bár sajnos zártkörű - beszéd, ami után már azon az alapon lehet senkinek, törvényen kívülinek tekinteni a miniszterelnököt, ezzel tulajdonképpen a kommunisták kivételével az egész baloldalt, hogy ő meg hazudós. Apróbb és nagyobb setét ügyek után persze ehhez még azt is hozzá lehet tenni, hogy ezek mind lopnak is - áttételesen, ám mégis közvetlenül, bár nem annyira bűnügyi értelemben most leginkább az orvoshoz járókat és a diákokat lopják meg, hiszen ez a népszavazósdi témája. Bár az egész népet is, mert a kormány, amelyet most népszavazás támad, állampénzen merészeli magyarázni, hogy miről is van szó. Mindegy, a lényeg az, hogy a baloldal hazudik, lop és csal.

Mindezt abban a környezetben harsogják, amelyikben egyszercsak megint fölmerül, hogy az istenes, igazmondó, tehát minden porcikájáig becsületes Orbán Viktor pártelnök legeslegeslegeslegjobb barátja és szövetségese, bizonyos Simicska Lajos annak idején, mint APEH-elnök - egyes hírek szerint - hazaküldte a dolgozókat, hogy a "hosszú bájtok éjszakáján" zavartalanul matattasson a hivatal adatbázisában. Nagyon úgy néz ki, hogy eredményesen halászgattak egynémelyek. Hogy aztán saját titkos elektronikus rabsicszákba dugták, amit összefogdostak, vagy más is tudott a zsákmányról, arról feltételezésünk sem lehet, amíg a rendőrök ki nem derítenek mindent. Sajnos talán mégis okkal feltételezhető, Simicska úr legeslegeslegbensőbb bizalmasairól lehet szó - hiszen kik mások kerülhetnek egy kapitalista társadalom legbefolyásosabb hivatala informatikai rendszerének közelébe? Az a hír járja, hogy akkor, bár az is lehet, hogy máskor, de házon belül, tehát vagy Simicska úr bizalmi szolgálatában, vagy apehlása után ott felejtve nem csak afféle adatokra leltek, amelyek netán politikailag használhatónak látszottak, hanem olyanokat is találtak, amelyekből nagyon sok készpénzt lehet csikarni. Ráadásul adózatlant, mert a zsarolásból származó bevételt ritkán vallják be az emberek. Mert ugye, állítólag - bár ez aligha hihető, annyira borzasztó - az Orbán-Simicska bizalmi tengelyre fölkapaszkodva munkálkodó "szakemberek" Csányi Sándortól, Magyarország talán leggazdagabb emberétől 50 millió euró - 12 milliárd forint - kifizetését követelték azért, hogy egy nagy értékű ingatlan adásvételével kapcsolatos iratokat ne hozzanak nyilvánosságra.
Mi van akkor, ha ilyenkor fölvetődik, de éppen csak halványan, mintegy kombináció gyanánt - ugyanúgy, ahogy az ártatlan tekintetű Tarlós úrnak jut eszébe a népszavazási csalás -, hogy ha ez bármelyik részletében igaz, akkor a becsületes Orbán és a gyakran mérgelődő, ám föltétlenül tisztakezű Simicska vállal-e legalább valami "politikai felelősséget" minden idők legnagyobb zsarolási ügyében - és levonják-e az ilyenkor Európában szokásos következtetéseket? Annál is inkább, mert mi van akkor, ha az ördögagyú baloldalon fölmerül, hogy netán a folyamatosan anyagi gondokkal küszködő Fidesznek 2010-ig bőven elég lett volna 50 millió euró, minden költségre, beleértve a tervezett népszavazások kampányait, meg a nagy választásit is? Aljas rágalom lenne egy ilyen utalás? Mit várjunk egy lopós, csalós, hazudós - tehát velőig aljas - baloldaltól? Elvárható, hogy egy végtelenségig elállatiasodott politikai légkörben a baloldal ugyanúgy hagyja ezt az ügyet is elhamvadni, mint a piti szerverbetörés esetét a legutóbbi választás után, és a kerületi polgármesteri székig engedi futni a politikai felelőst?
Ehhez képest a Zuschlag-ügy, az SZDSZ pitiáner belső választási csalfáskodása, és a baloldal összes bűne és hülyesége - légypötty.
Milyen érdekes, hogy Kósa Lajosnak hirtelen éppen most jut eszébe, hogy esetleg miniszterelnök is lehetne pár év múlva. Csakugyan nőttek az esélyei. Feltéve, hogy nem jelenti be előre, hogy az amúgy nyilván derék, ebbe az ügybe is csak véletlenül, ártatlanul fölbukkanó Simicska urat tervezi APEH-elnöknek, és a következő hónapokban szájára nem engedi a "hazugság", a "csalás" meg az efféle morcos szavakat.

Teccettek volna

A szomszédom azt kérdezi, hogy most akkor mi van, megyünk-e szavazni. Népszavazni. Nem, így mondja: NÉP S Z A V A Z N I! Van benne erő. Rákérdezek, és az mondja, hogy igenis, most megmutathatja.
Mit, mit mutatsz meg? Hát, hogy el lehet zavarni Gyurcsányt.
Ő persze tudja, hogy én is elmegyek szavazni, és most nem akarom elzavarni Gyurcsányt. Vitázni akar, mert délelőtt van, unalom, és az is lehet, hogy van benne bizonytalanság. Nem jobboldali. Ő mindenkit utál, és nem mondom, hogy nincs igaza. Ha most Orbán ellen menne a népszavazás, akkor őt akarná elzavarni. Csak akkor nem lenne miről vitázni, és a jobboldali szomszédot izélgatná. Bár az is lehet, hogy el se megy szavazni, mert nem egyszer előfordult, hogy választáskor hirtelen dolga akadt. Van lelkiismerete: ha bizonytalan, inkább nem megy el. Nem tömbösített szavazó. Ha politikus lennék, megbecsülném az ilyet - egyébként milliószámra vannak az országban, a látszatok ellenére.
Jó, mondom, vegyük sorba. Én az egészségüggyel eddig is elégedett voltam. Azt leszámítva, hogy kénytelenségől egy fülkéből hallgattam végig anyám boncolását, valamint egy hétig az egyik kórházban nekem kellett fürdetnem a nyolcvan éves nagyanyámat, engem trauma nem ért. Mindig kiváló orvosokkal, nagyszerű segédszemélyzettel találkoztam. De elhiszem, hogy változtatni kell. A vizitdíj bevezetését politikai hibának tartom. Molnár Lajos pont úgy viselkedett, mint annak idején Bokros Lajos: nehézségek idején direkt hergelte a népet, teljesen fölöslegesen. Bár - mint ahogy Bokros Lajosnál értettem, mit üzen például az egyetemistáknak - Molnár doktor üzenetét is értettem: tessék érezni, hogy semmi sincs ingyen. De mégis hülyeség volt bevezetni, pláne a nyugdíjasokra is kötelezően. Most már mindegy. Ami az ellenzéket illeti, számomra például Mikola doktor kicsit ellenszenvesebben viselkedett Molnár doktornál is. Ahányszor hallom, az jut eszembe, hogy "teccettek volna reformot csinálni". Vagy legalább víziót vázolni.
Ami a kórházi napidíjat illeti, egyszerűen azt kellett volna mondani, hogy étkezési hozzájárulás: otthon is enne a beteg. Ennyi. Mindenki értette volna. Mert valóban meggondolandó, hogy mi a gyógykezelésre fizetünk járulékot, nem az etetésre. És ha jár is valami alapkoszt, és az elviselhetetlenül gyatra, akkor azt föl lehet javítani ebből a nem túl borzalmas mértékű napidíjból. De mindegy, ezt is elrontották.
Akárhogy is, ez a két külöharács nem olyan mértékű, nem annyira méltánytalan, hogy ne tudnánk elviselni - természetesen hozzátéve, hogy aki nem tudja elviselni, attól át kell vállalni. Azt tudom, hogy változtatások kellenek, azt is, hogy számos hibát követnek el, ellenszenvesen viselkednek a változtatók, mégsem fordulok ellenük, mert Isten mentsen azoktól, akik pontosan tudják, hogy a változtatásra szükség van, akkor is tudták, amikor hatalmon voltak, mégse tettek semmit. Most meg csak ellene dolgoznak. Meg kell érteni, hogy egy repedt, számtalan eresztéken szivárgó edényt be kell foltozni, és eközben persze az is lehet, hogy ronda vagy kicsit használhatatlan lesz. Sőt az is lehet, hogy többe kerül, mint amennyit ér. Bár megtehetnénk, hogy időnként lerombolunk mindent, és az alapoktól építünk újat.
A tandíjról meg az a véleményem, hogy ne hülyéskedjünk. Gondolja végig mindenki, hány diplomás embernek, hány százezer forintot fizetett ki például pecsétekért, aláírásokért. Aki diplomát szerez, egy évtizeddel él többet, mint az, aki nem tanul "tovább". (Ha a nemtanulós történetesen cigány, akkor két-három évtizeddel.) Aki közepesen vagy rosszabbul teljesít, az igenis fizessen. Sem nekem, sem senki másnak nem lehet kötelessége, hogy olyanokat istápoljunk, akik nem kiválóak, vagy nem jók legalább, ám esélytelenek lennének a segítségünk nélkül. Az is hülye, aki nem veszi észre, hogy a mi adónkból tanul - és gazdagszik aztán - egy csomó rendkívül középszerű ember. Egyébként pedig nagyon jól meg lehet viccelni az államot. Úgy lehet elkerülni a tandíjfizetést, ha a hallgató kitűnő tanuló lesz. Ha pedig mindenki kitűnő lesz, akkor pukkadjon bele a költségvetés. Már jövőre meg lehet mutatni: bukjon ebbe Gyurcsány, nem bánom.

A francba

Amit most ide leírok, azért rettenetes szidalmakat kapok majd, ízléstelenséggel, lélekrontással vádolnak, jogosan, mégis megteszem: A kultúrált ember naponta egyszer maga alá néz. Egészségügyi okokból.
Ez a Magyar Gárdáról jutott eszembe. Arról a látszólag csodálatos, valójában teljesen törvényszerű, ám csakugyan ijesztő jelenségről, hogy pár hónapja még, mint valami kínos érdekesség, röstellni való, de egyáltalán nem túlságosan fontos "határesetként" lépett be Magyarország életébe ez az eredetileg nyilván üzleti megfontolásból létrehozott szánalmasan visszataszító küllemű, a kispolgári erőszak minden elemét megtesetesítő horda. Most meg itt van, megkerülhetetlen, és tényező. Napjaink része, lassan olyan, mintha természettől való lenne.
Merthogy az. Az emberi természetből való.
Persze, ordítoztunk, tiltakoztunk, erősen, mert ami szégyen, az szégyen, ami undorító, az undorító, a cinizmus, ami ezt létrehozta, a jogállamtalanság, ami ezt hagyta létrehozni, átokként hullhat vissza ránk. Tudjuk, láttuk, így kezdődött minden önkényrendszer gyilkos országlása. Sorakoztak, vonulgattak, erőt éreztek, erőre kaptak, aztán gyilkoltak. Ne legyen kétség: ha a Magyar Gárdát hagyjuk fölfejlődni, életekkel fizetünk.
Most megy a félhülye vita, születnek a határozatok, kitiltások, elhatárolódások, sőt, odáig jutottunk, hogy az ügyészség a gárda betiltásán dolgozik, valami hibbant őrsereget nem jegyzett be a bíróság. De nem a francba küldte el őket, hanem valami formai hiátusra hivatkozott. Ez is valami.
Ilyen ország. A demokráciának van egy különös tulajdonsága: naponta degenerálódhat. Ennek az a biztos jele, amikor emberjogi okokból elveszti az önvédelmi képességét. Ezt ki is használják a totálisan degenerált gárdafélék. Aztán a demokrácia vagy meggyógyul, vagy nem. Az reményt keltő, hogy az egyetlen lényszerű dolog, amelyik képes halottaiból föltámadni.
Mostanában valahogy odáig jutottam, hogy talán mégse kellene betiltani a Magyar Gárdát. Tessék szembesülni amikor magunk alá nézünk: ez van, ilyenek vagyunk, ezt érdemeljük. Nem kell betiltással elfedni a fasizmust. Legyen itt, masírozzon csak boldogan. Egy hülye ország azt érdemli, hogy állandóan szégyenkezzen.

Amikor a nyomorúság az agyig kúszik

A magyar jobboldali sajtó példátlan erősödéséhez - ezt a múltkor maga Kerényi Imre ünnepelte önfeledten Pörzse Sándor ámulatba ejtő műsorában - alighanem múlhatatlan érdemeket szerez Pilhál György. Aki nem nagyon szokott jobboldali lapokat olvasni, az sem tudja megállni, hogy néha ne öntsön magába egy kis Pilhált, mert annyira jó. Komolyan. Mindeddig, vagyis a múlt hétig, azt hittem, hogy az az arcátlan gátlástalanság, ami mondjuk a Magyar Nemzetben lelhető, jól kiszámított, építkező, okos taktika. Hülyeséggel is lehet ellenséget őrölni. Bármilyen aljasságot, baromságot szemrebbenés nélkül képviselnek: a feltétel, hogy "nemzeti" és jobboldali legyen a szédült orbánus közönség ízlése szerinti. (Persze nemzeti és baloldali, olyan nincs is.) Én ugyan nem olvasok Magyar Nemzetet, munkatársaim - tulajdonképpen egyetlen - munkaköri kötelessége a liberális diktatúrámban, hogy fölolvassák nekem a legjobb részeket. Most jutottam el először odáig, hogy nem hittem el, amit hallok: el is kellett olvasnom Pilhált. A bhutáni példa című remeklésében először nyomat egy kis demagógiát: a himaláj királyságban a bruttó nemzeti boldogságot tartják a legfontosabb mutatónak. De jól is érzi magát a bőrében az a pici nép: az oktatás és az egészségügy teljesen ingyenes. Csak megjegyzem, ez csalóka dolog: amikor gyerek voltam, az oktatás és az orvos ingyenes volt, mi meg boldogtalanok. Kivéve a Pilhálokat, akik visszavágynak Kádár alá, amit meg is értek.
Bhutánban Pilhál szerint az egyik legfontosabb a hagyományőrzés: a közintézményekbe csak nemzeti viseletben lehet belépni.
És, most jön a lényeg: Pilhál eljátszik a gondolattal. Azzal ugyanis, hogy mi lenne, ha nálunk is törvénybe tennék: csakis nemzetiben lehet belépni a hivatalokba.
Persze nem oda lukad ki, ahova én - hogy fetrengenénk a röhögéstől -, hanem: ez "persze nemzeti érzelmű többségű parlament esetében válhatna valóra."
Itt azért álljunk meg. Nem arról van szó, hogy Pilhál, a jobboldal mértékadó vezérpublicistája hülyéskedik. Ezt ő komolyan végig gondolta, beleélte magát, jó érzések töltötték el, és vágyik valami ilyesmire. Tán föl is merül valahol, jobb jobbos körökben, hogy ha győznek, bevezetik a kötelező népviseletet. És akkor még jól járunk, ha nem kell valami ómagyar kacagányban feszíteni. Aki figyelmesen nézi, mondjuk Pörzsét és olvasgatja Pilhált, és mögéjük képzeli a Kossuth térieket, az tudja, hogy ez nem vicc. Ezek képesek. Pláne, ha Orbánnak szüksége van rájuk. A vezér gátlástalan: bármikor kinézi magának a legcsinosabb jelmezt, aztán választ magának népséget, tájat, származást, vallást, éppen úgy, ahogy eddig az ideológiákkal tette. Az ember könnyedén elképzeli, hogy mondjuk Kövér László cifraszűrben feszít, mert annyira öntudatos, hogy föl nem venne díszmagyart. A szilaj Répássyt pazorai sárcsülkösben, a székelyesen csavaros eszű Szijjártót subában, a fejére kitűnően csúszó köcsögkalapban. A többit el se merem képzelni. Na de Orbán bőgatyában? Pörge kalapban? Ustorral?
Komolyan összeroppanok a gondolattól is.
És én mit vegyek föl? Már a nevemből is látszik színmagyar mivoltom. Erdélyi őseim miatt hordjak bökörnyés pásztorövet? Taplósapkát? A szerbek miatt kogymányos panyókát? Az osztrák ükapám miatt meg jódlizzak hozzá?
Ki ez a Pilhál, hogy az őrletbe kerget? Mindenki köteles lesz származása szerint öltözni? Aki nem hajlandó így vallani, azt genetikai vizsgálatra kötelezik? Vagy egységes, új hagyományörző népvseletet kapunk? Olyasmit, mint a magyargárdáé, csak optimistábbat? Zsinórosat, bütyköset, puzdrásat? Mi legyen a cigányokkal? A zsidók csak kaftánban járhatnak majd? A tótok meg ablakkal a hátukon? És a bajusz nem lesz kötelező? A magyaros, nem ám a fittyedt!
A legjobb az egészben az, hogy Pilhál György a jobboldal zseniális vezérszólója, a mindig morci humorzsák, ezt az egészet csak azért írta le, hogy a saját kényszeres vízióját elővezesse. Hogy tudniillik az eszdéeszesek biztosan "borsot törnének a tisztviselők orra alá". Képzeljük el a mondjuk huszáros egyenruhában virító magyar hivatalnoki kart, hogy mennyire fölbosszantanák minden nap magukat, mert a rohadék liberálisok, lepukkant bakancsban meg koszlott svájcisapkában járulnának eléjök. Mert ez Pilhál víziója, ez az, mi miatt nem élhetünk mi soha bhutáni boldogságban, ezért nem lesz ingyenes az egészségügy, meg az iskola.
Talán ha személyesen visszalopná Kádár csontjait, matyóhímzésbe bugyolálná, mellé temetne egy fehér lovat, meg egy totyogós turult... vagy mit tudom én, tegyen is valamit végre, ne csak vizionáljon. Vagy nyerjenek már végre egy választás, hogy a nép egyszer és mindenkorra szembesüljön azzal, hogy milyen, amikor a nyomorúság az agyig kúszik, és politikai erővé lészen.

Sólyom László a csángó bálon

Két jobboldali napilapban is ugyanazzal a címmel jelent meg tudósítás a csángó bálról. A díszvendég, Sólyom László elnök úr szavaiból egybehangzóan azt emelték ki, hogy "ez nem a hiúság bálja".
Pedig talán azt kellett volna kiemelni, amit erről a csodálatos népzárványunkról mondott: az aggódást, ami az elnök úr szeretetteljes figyelmét indokolja. Jómagam nem kedvelem azt a borúlátást, ami mindig oda lukad ki, hogy a magyarság odavész, mert nyelvét fertőzi az idegen kultúra, de aki ismeri a csángók nyelvét, életkörülményeiket, lehetőségeiket, az tudja, hogy alighanem olyan helyzetben vannak, mint a bánáti bazsarózsa volt a Zengőn lokátorozás idején. Azt is ki lehetett volna emelni, hogy az elnök úr lényegében - szokatlanul és nagyon igazságosan - megfeddte a katolikus egyházat, mert a magyarul misézés és imádkozás dolgában nem áll ki a csángók mellett.
De a folyamatosan demagógizáló jobboldal mégis inkább arra csapott le, hogy az elnök úr azt a megjegyzést tette, miszerint "más a csángó bál, mint a többi, ez nem a gazdagok fölvonulása, nem a hiúság vására". Elég szerencsétlen megjegyzés, mert nem gondolom, hogy az össznépi bálozás a gazdagok fölvonulása lenne, és azt is gondolom, hogy hiúság nélkül nincs bálozás - csángó se. Sőt örülök, ha a gazdagok - akiknek szintén elnöke az elnök úr - báloznak, pláne közben jótékonykodnak is, esetleg. Ami meg a gazdagságot illeti, ha az elnök úr az Operabálra gondolt, annak közönsége puccostul pereputtyostul nem hordoz magában annyi gazdagságot, mint az, aki a csángók boldogságos nyelvét beszéli. (Népszava, A nap embere 080205)

Élménypedagógia

Nyilván ezer és ezer, a magyar filatalkorú bűnözés állítólagos terjedése miatt folyamatosan aggódó szíve dobbant meg erősen ettől a hírtől:

Nevelési célzattal Szibériába küldtek a hesseni tartományi hatóságok egy 16 éves diákot, aki korábban több erőszakos bűncselekményt követett el. A diák gondozójával együtt a nyár vége óta tartózkodik mostoha körülmények között Szibériában. A giesseni hivatal illetékese a Süddeutsche Zeitungnak elmondta, hogy a diák "rendkívül ingerszegény" környezetben, egy távoli kis szibériai faluban él. A házban nincs folyóvíz, s az ottani körülményeknek megfelelő, jellegzetes illemhelyet az udvaron magának kellett építenie. "Ott nincs televízió, nincs internet, nincs semmi olyan, ami kizökkenthetné a fiút a normális életből." Fát is saját magának kell vágnia, ha be akar fűteni szobájában. A jelenlegi rendkívül kemény hidegben napi 2,5 kilométert kell megtennie ahhoz, hogy eljusson a számára kijelölt iskolába. A rendkívül nehéz feltételek és a mindennapos kemény fizikai munka remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a diák képes lesz megfékezni saját agresszivitását. Utalt arra, hogy az érintett fiatal évek óta több erőszakos bűncselekményt követett el, nevelőit és diáktársait számtalanszor tettlegesen bántalmazta. Sem az iskolában, sem a nevelőotthonban, sem pedig a pszichiátrián nem bírtak vele. Az Ural mögötti úgynevezett átnevelő "tábor" napi 150 euróba kerül. Ez az összeg egyharmada annak, amibe az esetleges németországi "kezelés" kerülne. Becker hangoztatta: egyedi esetről, és semmi esetre sem holmi szankcióról, hanem "élménypedagógiai" intézkedésről van szó. Hazatérése után lassan és fokozatosan igyekeznek visszaszoktatni majd a fiút az "ingergazdagabb" környezetbe.

Éredkes ez a megjegyzés: "Ott nincs televízió, nincs internet, nincs semmi olyan, ami kizökkenthetné a fiút a normális életből." Csakugyan fontos lenne, hogy egyszer végre indítsunk egy nagyon átfogó, mindenre kiterjedő vizsgálatot arról, hogy miképpen hatnak a fiatal- és fölnőttkori viselkedésünkre a médium-minták. Nem biztos de lehet, hogy ennek van akkora jelentősége, mint mondjuk a környezetvédelmi- és az éghajlat-kutatásoknak.

(Talán ebből a szempontból tanulságos, hogy az amerikai forgatókönyv-írók sztrákja miatt nem jut más a producerek eszébe, mint újabb pár jó nagy valóságshow. Köztük megalázós. Az se biztos, hogy nem tenne jót a világnak a jelenlegi forgatókönyv írók lecserélése. Bár aligha jönnének jobbak, például olyanok, akik azért sztrájkolnak, mert hitvány filmekben kell dolgozniuk. Nem lehet őket egységesen megítélni, de összességében az, amit a világgal műveltek, inkább borzalom.)

Látom a jövőt: ha igény van erre a német módszerre, akkor nincs más dolgunk, meg kell állapodni az oroszokkal, és Szibériába, bérrabságba küldhetjük nem csak a fiatalkorú, de az idősebb bűnözőinket is. Ráadásul harmadáron. Mert ezek szerint Oroszországban már van ilyen élménypedagógiai vállalkozás. Sőt, a bűnözőkkel is megállapodhatunk: amennyiben ezt vállalják, akkor - legalábbis időben - mérsékeltebb büntetéseket kapnak. Esetleg, ha akarják, vihetik magukkal a felséget, tán a gyerekeket is - azon az alapon, hogy azoknak se árt, ha előre tanulnak. Hatalmas iparággá válhatna ez az egész, mindenki jól járna, Európa megtisztulna, Szibéria meg végre visszakaphatná a régi hírnevét. És alapos magyarázatot kapnánk arra, hogy ez így rendben is van, a Boldog Európa jól jár, pláne hogy így még segíti is Oroszország boldogulását, ami a békéhez segít minket.

Ama Sumani

Hogy hol tartunk Európában, hogy miképpen sunnyog alánk, belénk a fasizmus - mindenféle utcapiszkító gárda nélkül -, arra jellemző ez a hír:
A 39 éves Ama Sumanit, akinek szervezetében csontvelőrák fejlődött ki, míg Cardiffban élt és dolgozott, a múlt héten küldték vissza Ghánába a hatóságok. A nő öt évvel ezelőtt érkezett Nagy-Britanniába, ahol tanulni kezdett, majd - megsértve a vízumszabályokat - munkát is vállalt. Azért utasították ki, mert lejárt a tartózkodási engedélye. A kétgyerekes özvegyasszonynak vesekárosodása miatt rendszeres dialízisre van szüksége az életben maradáshoz. Több mint egy évig az egyik cardiffi kórházban látták el, hazájában azonban nem biztos, hogy hozzájuthat a kezeléshez. Az accrai kórház ugyanis csak akkor vállalja Ama Sumani ellátását, ha egy összegben kifizeti az első három hónap kórházi költségeit, közel 6 ezer dollárt (több mint egymillió forintot). A brit bevándorlási hivatal vezetője, Lin Homer a belügyi választmányi bizottság előtt azt mondta: a ghánai származású asszony esete nem különleges, csak egy a sok bonyolult ügy közül.
Pedig nem annyira bonyolult: az állítólag keresztény Európában kérdés az, hogy amikor Isten megteremtette a Földet, akkor kijelölte-e a határokat, vagyis megmondta-e előre, hogy ki hol lakhat. Van-e olyan parancs, utasírás, hogy aki Ghánában született, annak ott is kell meghalnia, ha egyszer halálos beteg? Ha nem adott ilyen jelzéseket, akkor az embernek tulajdonképpen nincs joga korlátozni más emberek mozgását. Mégis megtesszük, mert nem tehetünk mást. Hiszen, ha nem tennénk meg, a szegényebb vidékekről olyan sok ember áramlana az éppen gazdagabb, nagyobb eltartó képességű területekre, hogy azok pillanatok alatt lepusztulnának. Ez történik egynémely nagyvárosokban, hiszen számos szabadnak mondott országban nem lehet korlátozni az emberek mozgását. Isten, mint rendesen, kicsit elrontotta a teremtésnek ezt a részét, mégis, tudnunk kell, hogy Isten ellen vétünk, amikor határokat találunk ki, és a velünk amúgy mindenben egyenlő értékű embereket korlátozzuk a mozgásban. Akkor is vétünk, ha vétkünk jogos önvédelem. De ha egy beteg, elesett embert nem kezelünk azon az alapon, hogy ő nem is itt lakik, és jogtalanul él a földünkön, vagyis a jogtalanságra jogot, abból fakadó halálos ítéletet építünk, és az újabb jogtiprásra használjuk, akkor főbenjáró bűnt követünk el.
Ha Európában nem a hétköznapi, nyárspolgári fasizmus uralkodna szinte mindenhol - hanem például a kereszténység vagy a szociáldemokrácia -, akkor lettek volna államok - például a magyar - amelyek erre a hírre azonnal közölték volna, hogy a gyerekeivel együtt befogadják és gyógykezelik Ama Sumanit. Vagy valamelyik egyház, vagy valamelyik jótékony szervezet. Amíg legalább eddig nem jutunk el egyszer, addig közönséges szófosás szolidaritásról, szeretetről meg efféle marhaságokról beszélni, pláne szónokolni. Igaz, de nem lehet, hogy ennyire irigyek és ocsmányak vagyunk.

Általános felhíg

A remeterák szabadsága

Sokan kérdezték, mért nem írok naplót pár hónapja. Fura módon, így újév körül még többen kérdezték. Meg tudom magyarázni, de nem akarom. Midenféle válságokat éltem át, olyanokat, amelyekről nem lehet nyilvánosan beszélni, írni. Viszont – tekintettel arra, hogy más nem nagyon érdekelt, csak ezek – hamis lett volna másról írni. Magámmal a naplómmal, az internettel kapcsolatban is bajba kerültem. Tudni kell, hogy engem a rendszerváltás óta fenyegetnek, rendszeresen, néha halálosan is, de eddig ezeket nem vettem komolyan. Most azonban jött egy olyan, amelyik nagyonis konkrét volt, és nem csak becsületsértő, nem csak általánosságokban fenyegető. Arra gondoltam, hogy mégsem lehet a végtelenségig azt játszani, hogy mindent lehet, mert ilyen a szabadság. A szemébe akartam nézni annak, aki üzent. Segítséget kértem, és – bár jó hosszú időbe tellett – ma már tudom, ki volt. És most én érzem furán magam, mert egy olyan ismerősöm fenyegetett, akit kifejezetten kedveltem, sose bántottam. Jó, súlyosan zavart személyiséggel él, sohasem lesz ép ember. De nem gondoltam, hogy ennyire sunyi, ennyire sérült. Talán olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy besúgó van, vagy volt a közelében. A barátai között, vagy olyanokból egy, akik iránt jó szívvel érzett. És tulajdonképpen agyonrugdosná, de sajnálja is. Mert biztosan van mentsége.
Végülis az, ami ma az interneten megy, nagyon hasonlatos spionkodáshoz. Gyáva, kicsi emberkék, akik ráadásul tudják is magukról, hogy gyávák és aljasak, a névtelenségben, az arctalanságban bármit megengedhetnek maguknak. Ez nyilván valami izgalommal jár. Boldogsággal. Szégyentelenül lehet aljas valaki, mert nincs ki előtt szégyenkezni. Maga előtt meg ma már csak a hülye röstell valamit is. Nem tudom, hogy régen hogyan volt, de mintha az emberekben lett volna némi szégyenérzet. Talán akkor is, ha nem látták őket. Például féltek a tettenéréstől. Ma van olyan dolog, amin tetten érnek valakit, és az kárt tesz magában? Semmiben nem különbözik ez a fasizmus vagy a kommunizmus följelentgetős nyomorúságától, csak abban, hogy nagy nyilvánosság előtt zajlik. Bátrak, mert azt képzelik, hogy névtelenek. De pici matatás után bárki megtalálható. A jelrendszerekre épülő világban nem lehet jelek nélkül mozogni. Azok meg ott maradnak valahol. Legalábbis akkor, ha valaki annyira biztos magában, hogy nem tesz óvintézkedéseket. Bár azok meg macerásak, érteni kell hozzá az internetet. És nem annyira jó az a szabadság, ami kényelmetlenségekkel jár.
A kérdés az, hogy mit tegyek egy olyan emberrel, aki gyalázott és erőszakkal fenyegetett? Megtehetem-e, hogy gyalázattal és erőszakkal válaszolok? Nyilván nem. Akkor hogyan? Egyáltalán megmondjam-e neki, hogy tudom, amit tudok?
Ha már az internet, akkor azért van, amit nem értek. Hogyan létezik, hogy különféle egyezmények, törvények tiltják a spam, a kéretlen levél küldését, és valahogy mégis úgy esett, hogy az elmúlt harminc napban 5887-et kaptam. Direkt számolom, mert kíváncsi vagyok. Ez azért mégiscsak elképesztő mennyiség. Nem létezik, hogy nem lehet semmit tenni ellene. Ez olyan, mint egy hatalmas dugó az internet rendszerében. Nem is értem: a szolgáltató lobbinak okozza a legnagyobb károkat. Nekem nem, mert nem is látom őket, elnyeli szinte mindet a szűrő. Csak hetente egyszer futom végig a listát, nehogy fontos levél is legyen köztük. Az meg pláne érthetetlen, hogy mivel szinte már mindenkinek lehet szűrője, vagyis aki nem akarja, nem is látja ezeket, tehát praktikusan úgy is lehetne, hogy senki nem olvas kéretlen levelet, akkor minek ez az egész?
Karácsony után Veresegyházra költöztünk. Hamarosan eladom Tahit. Kicsit fura pakolgatni egy házban, amit nemsokára örökre elhagyok. Meg fura egy másikban is, ahol életem végéig akarok élni. Alkalom arra is, hogy megszabaduljak életem különös hordalékétól. Tárgyiasult emlékektől. Miután rájöttem, hogy az eddig fontosnak gondolt dolgok többségéhez valójában semmi nem köt, csak valami fura kötelességtudat, egy kicsit fölszabadultam. Néha azt gondolom - de nem komolyan -, jó lenne úgy élni, hogy nincs semmim. Az is lehet, hogy szinte csak a tárgyaink azonosítanak minket. Ismertem embereket, akik jobban ragaszkodtak a tárgyaikhoz, mint az emberekhez, az állítólagos szeretteikhez. Inkább nem költöztek velük, például össze, mert lehetetlennek tűnt magukkal cipelni a tárgyaikat, a lakást, és más hiábavólágokat. A legjobb a csigáknak meg a kagylóknak. Bár talán mégis a remeterák igazán irigylésre méltó. Nem kell kikínlódnia a házát.

Történelem

Dávid fiam a következőt üzente ma, éjfél után pár perccel: „Nálunk határtalan jókedv, az osztrákoknál kapunyitási pánik.”

Igenis futkossanak!

Horváth Gyula szocialista alelnök indítványára nem járult hozzá a fővárosi közgyűlés városképvédelmi bizottsága egyetlen jövő évi utcai futóverseny közterület-használati kérelméhez sem. Demszky Gábor megígérte: megpróbálja megakadályozni, hogy a döntés érvénybe lépjen.
Igen, tény, hogy a versenyek – többnyire hétvégeken – akadályozzák a forgalmat. Jómagam autóval járok, és keveset futkosok – sajnos –, de valahogy eszembe nem jutott volna, hogy pont a sportversenyeket kellene betiltani. Nem érdekel, mekkora hasznot hoznak – az emberek igenis szabadon szaladgáljanak, mert az jár nekik.
Ha már a hét végi útakadályokról van szó, idén legalább háromszor jártam úgy, hogy vasárnap mentem volna át a Lánchídon, és mivel nem futkosok, nem elég jó az agyam vérellátása, így mindig csak a híd közvetlen közelében jutott eszembe, hogy valami vásár miatt le van zárva. Bosszantott a nagy kerülő, de eszembe nem jutna, hogy ezrek örömét be kellene tiltani.
Igenis zavar a biciklisfölvonulás is, de drukkolok nekik, hogy évről évre, mind nagyobb erővel bizonyítsák, hogy figyelni kell rájuk. Szeretném, ha a városban előnyt élveznének, de legalább a motorizáltakkal egyenrangúak lennének – ez mindannyiunk érdeke.
Ha már a tiltásról van szó, ezzel az erővel minden tüntetést, vonulást, fáklyásmenetet be lehetne tiltani, hiszen egyrészt jóval több van belőlük, mint futó- versenyből, másrészt nem csak az autós, de a gyalogosforgalmat is akadályozzák, és zavarják a közelben lakókat. Nem beszélve a rendőri biztosítás áráról, és a zavargások költségeiről. Sőt némely népgyűlések, mint például az Astoriánál, túl nagy biztonsági kockázattal járnak. De kinek jutna eszébe ilyeneket betiltani? Mondjuk az autósok érdekében. Kik azok az autósok?
Azt hiszem, mindenféle közlekedési érdekben első a gyerek, második a rokkant, harmadik a gyalogos, negyedik az izomerővel közlekedő, ötödik a tömegközlekedő, és csak az­után következik bárki más jogos vagy jogtalan igénye. A város azért van, hogy örömöt leljünk benne. Mind, együtt, egymásra figyelve.

És ha?

Az egyik ádázul szélsőző jobboldali internetes ócsárlap figyelemre méltó nyílt levelet közöl Vona Gábortól. Ebben azt kérdi Orbán Viktor pártelnöktárstól, hogy ő a jobbik elnökeként része-e az új többségnek.
Hivatkozik a közös célra: végre eltakarítani ezt a nemzetáruló kormányt. Ehhez képest Orbán nyíltan kijelentette, hogy nem fogja megengedni a Fidesztől jobbra egy életképes politikai erő megjelenését. Ezt Vona megalázónak tartja.
És most erre még Orbán találkozott azzal a Tom Lantossal, aki "neves közéleti - köztük az Ön pártjában politizáló - személyiségek által támogatott, segített vagy éppen jegyzett Magyar Gárdát egy példátlan és antidemokratikus támadással illette. Tom Lantos az Önnel történt találkozón is megismételte őrült kirohanását, amelyet Ön a tudomásom szerint nem vitatott." Vona elvárta volna, hogy Orbán ezt a "kalandort" önmérsékletre szólítsa."Viselkedése kizárólag akkor érthető, ha Miniszterelnök Úr is fasisztának és nácinak tart bennünket."
Bár most Orbán éppen fennkölten fecsegős korszakában van, nyilván nem fog válaszolni. Pedig nem lenne baj, ha a népének mondana valamit erről. Annyira egyszerű kérdés: fasiszta, náci-e a Jobbik? És ha nem, akkor miért nem. És, ha igen, mi legyen azokkal a fideszesekkel, akik a gárdáját támogatják, segítik, vagy éppen jegyzik? A dolog sürgős, mert háromnegyed év van a nemzetárulók megdöntésére, és nem mindegy kikre számíthat "Kis-Magyarország" népe.

A nap embere: Szíjjártó Péter

Az ádáz kommunikátor elment Jakupcsek Gabriellához, hogy egy kicsit cseverésszenek, vagyis keresztvizezzenek arról az interneten látható tizenhét perces filmről, amelyik Orbán Viktor huszonnégy óráját mutatja meg. Nagy a siker, emberek tízezrei töltik le, főleg munkahelyi szabadidejükben, mert ebben a szomorú országban otthon nincs nekik internetük. Nagyon várták már a rajongók, és egyáltalán nem a 24 óra című kalandos, igényes amerikai sorozat a minta, már csak azért sem, mert Szíjjártó Péter azt még nem is látta. Szerintem Jakupcsek Gabriella sem, mert ha látta volna, nem kérdez rá. Az eddig már Magyarországon is vetített részek egy fekete elnökaspiráns - és az ellene tervezett merénylet - körül forogtak, legalábbis akkor, amikor utoljára láttam. Azóta megtudtam, hogy amikor majd elnök lesz, le is lövik. Ezért nem is nézem, mert már minek. Szóval nem szerencsés ilyesmivel párhuzamot engedni - a végén még áthallás lesz, és Jakupcsek úgy jár, mint Frei Tamás, aki megkérdezett egyszer valakit, hogy mennyiért lőné le a miniszterelnököt, aki akkor történetesen Orbán volt. A filmből megtudjuk, hogy Orbán otthon, sőt vezetés közben is ugyanolyan karót nyelt, mint nyilvánosan, kicsi puszit ad a feleségének, és mintha már nem lenne nagymagyarországos matrica a kocsiján. Szíjjártóról meg azt, hogy főnöknek szólítja Orbánt, sok pulóvere van, nem csak a nagy nyilvánosság előtt beszél kellemetlen hangon, és azt se tudja, mi az IP-cím. Ez - szemben a tévéműveltségének hiányával - már érdekesebb, mert ez egy eléggé pörgő, kommunikációs alapfogalom mostanában, főleg a Fidesz szerverbetörése óta. (Röviden: az internettel kapcsolatban álló gép "rendszáma".) Az még érthetőbb, hogy Jakupcsek se tudja, hogy mire való, legalábbis ez derül ki a kérdéseiből, amiben azt föltételezte, hogy azt adatbázis-gyűjtéshez lehet használni. De ő "csak" riporter, nem egy kormányzásra aspiráló párt nagyreményű kommunikációs vezetője.

Gyorsulási

Támogatom Gyurcsány Ferencet! Legalábbis abban, amit a közlekedési rend törvényesítésében tervez. Bár az is lehet, hogy úgy jár, mint Gorbacsov az alkoholtilalommal, hiszen a magyaroknak olyan a száguldozás, a be nem kötés meg a kicsitpiásan vezetés, mint az oroszoknak a folyékony reggeli bánat.
Az emberi hülyeség a motorizáció megjelenése óta gyorsulási versenyben van, önmagával. Ha valaki azt mondaná, hogy egy járványban nemsokára meghal a Földön milliónyi ember és nálunk is pár falunyi népség, plusz annak többszöröse marad nyomoréknak, az emberek bezárkóznának, vagy tüntetgetnének a jó levegőn. Mindenesetre az ellenzéknek jó kis összeesküvés-elméletes, mongyonlés forgatókönyve lenne a járvány végére.
Nem emlékszem mostanában, a háborúkat és a spanyolnáthát leszámítva olyan járványra, amelyik több áldozatot szedett volna, mint a közlekedés. Bár a háborúkban alighanem jóval kevesebben vesznek oda. De az emberi elme nagyon különös. Én például reggel fölkelek, berakom a tasiba az uzsonnámat, amit a feleségem készít hajnalban, és belevetem magam a mozgó acélfolyóba. Ha végig gondolnám, hogy ötven százalék az esélye annak, hogy még egyszer látom őt, soha nem indulnék el. Mert vagy megölnek, vagy nem. Ha krokodilok meg cápák lennének a dübörgő, büdös fémfolyóban, nagyobb lenne az esélyem. Ráadásul többnyire olyan emberek gyilkolnak, akik bolondok. Súlyosan terheltek. Mert aki iszik, ha autóval van, vagy a megengedettnél jóval gyorsabban hajt, az nem normális ember. És itt van mindjárt az első javaslatom: tessék szíves lenni elmegyógyászati vizsgálathoz kötni a jogosítványt! Az autó fegyver, gyilkos szerszám, ha olyan ember vezeti, aki ölni akar, vagy nem tudja, de ölni akar. Bár az is lehet, hogy csak magát, és mit tehet róla, hogy mi is pont ott vagyunk. Ma nincs olyan autó forgalomban, amelyik ötven kilométernél magasabb sebességnél megvédené az utasokat - a gyalogosokról, a motorosokról, a biciklistákról nem is beszélve.
Az emberiség akkor rontotta el, amikor nem vette észre, hogy a sebesség növekedésével az ember teljesen védtelen lett. Akkor kellett volna meggondolni, hogy engedjük-e gyártani azokat a masinákat, amelyek nyilvánvalóan nem védenek meg semmitől, viszont elképesztő sebességre és pusztításra képesek. Teremtettünk egy olyan szükségletet, amitől nem tudunk megszabadulni, viszont gyilkol, és pöfög: hamarosan megöli a Földet. Ha a Földön normális kormányok lennének, közösen bejelentenék, hogy húsz év múlva betiltanak minden gázkibocsátó magánjárművet, öt év múlva pedig a sebességhatár 50 kilométer az egész Földön. Elkobzás terhe mellett. És punktum. Persze ez lehetetlen, de nem is mondta senki, hogy normálisak a politikusok. Pedig az elkobzás jó eszköz lenne most is. Nem értem, hogy ha pár karton cigarettával követek el csempészéses, tehát senki életét közvetlenül nem veszélyeztető bűncselekményt, akkor elkobozzák a kocsimat, ha közlekedési bűncselekményt követek el, akkor nem. Pedig ez visszatartó erő lenne például az apuka kocsijával diszkózó, fölöttébb veszélyeztetett és veszedelmes fiúcskáknál.
Most fölmerül, hogy esetleg az önkormányzatok is hozhatnának helyi érdekű közlekedési büntetőrendeleteket. A falumban évekkel ezelőtt fölvetettem a polgármesternek, hogy vegyünk egy masinát, fényképezzük az utcában negyven helyett nyolcvannal, százzal száguldozókat, és tiltsa ki őket a faluból - legalább egy-egy hónapra. Igen kínos lenne, ha a derék tulajdonosok minden reggel a határtábláig bandukolnának, ha dolgukra indulnak a városba. Persze a polgármester azt mondta, hogy erre nincs joga. Talán most majd lesz.
Nem is olyan régen volt egy internetes vitám a motorosokkal, mert megjegyzéseket mertem tenni rájuk. Fenyegettek, átkoztak, a leszármazottaim halálát kívánták. Bár tudom, hogy a motorosok elenyésző része viselkedik elmebeteg módjára az utakon, az is untig elég ahhoz, hogy egyrészt megkeserítsék, másrészt veszélyeztessék a normálisnak mondható emberek életét. Nyilvánvalóan örökös bizonyítási kényszerben élő, egyébként meglepően feszült, morcoska emberek. Ha mással nem, hát azzal hívják föl magukra a figyelmet, hogy jó ropogós kipufogóval járnak: dögöljön meg mindenki, aki aludni vagy csak élni szeretne. Meg is döglünk, lassan, a zajstressztől például. A múltkor megtudtam, hogy mivégre száguldozhatnak szabadon kétszázzal az utakon. A rendőrök azt mondják, hogy nem lehet őket megfogni, mert hiába fényképeznek, elöl nincs rendszám, viszont a fejük sem azonosítható a bukósisak miatt. Hátul meg elég, ha fölhajtják, vagy szélrezgősre állítják a rendszámtáblát. Érdekes, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy vagy előre kell tenni egy jó, szembenézős rendszámot, vagy a bukósisakra egy azonosítót. Ha a rendőröknek lehet – és nagyon jó, hogy megköveteljük -, akkor a rendőröknél hétköznap kicsit veszélyesebb motorosoknak miért nem? Megnéztem, nyugodtan föl lehet tenni homlokirányban, öntapadós megoldással. Meg esetleg a tarkó fölé is egyet. Minden motoros kapjon a jogosítványa mellé egy számot, és azt legyen köteles viselni. Magán, vagyis teljesen mindegy, kinek a járművén.Van még pár ötletem, de megvárom velük Gyurcsányt. Vagyis azt, hogy komolyan gondolja-e, hogy mégiscsak meg kellene menteni pár életet, ha már valaki egy teljesen megtébolyodott nép miniszterelnöke. Vagy leáll a száguldást kedvelő frakciótagokkal alkudozni. (Hócipő, Holló)

Szerencsétlenek

Azt nem mondanám, hogy az APEH a legszerencsésebb pillanatban indít vizsgálatot Orbán és Kubatov polgártársak ellen, bár kétlem, hogy ezekkel az emberekkel kapcsolatban létezhet szerencsés, hisztériamentes időzítés. Azt se mondhatnám, hogy a Fidesz-szóvivő jókor förmedt rá az APEH-re meg a kormányfőre. Bár ő mindig, mindenre förmed, egyrészt föltehetően már korábban tudott a vizsgálatról, tehát az időzítés manipulatív, másrészt sohase szerencsés, ha ilyesmit egy politikus kifogásol. Nem illik. Nem úri, ha Szíjjártó polgártárs érti, mire gondolok. Beteges, ha egy egyenlőségre épülő társadalomban a képviselők állandóan egyenlőbbek, mint bárki más. Azt még lehetett magyarázgatni, hogy miért kaptak a milliós költségtérítéseket elszámolatlanul, de az már mégiscsak túlzás, ha adóügyben sem számoltathatók el. Különösen akkor, amikor ötpárti megegyezés látszik abban, hogy igenis legyen teljes vagyonosodási vizsgálat a ciklusok elején és végén.
Ha az APEH abból indult ki, hogy legelőbb is azokat kell megnézni, akiknek a kezén a mai pártfinanszírozási rendszerben fekete pénzek futhatnak át, az bizony helyes út. Meg kell bizonyosodjunk: ezek az emberek a jelenlegi becstelen rendszerben legalább betyárbecsületesen viselkednek: saját zsebre nem gyűjtenek. Én bizony az APEH helyében minden pártban egyszerre vizsgálnám az azonos rangúakat, az szja-t, a vagyonosodást, mindent. Úgy lenne szerencsésebb. Politikailag.
Amíg ki nem alakul a szerencsésebb polgári elszámoltatási rend, hogy oldjam a feszültséget, Groucho Marx – remélem, hamarosan érvényesíthetetlen – mondását ajánlanám figyelembe: „A siker titka a becsületesség és a tisztességes magatartás. Ha ezeket tudod színlelni, nyert ügyed van.”

Kérelem Wittner Máriához

Na, megint a szégyentáblára kerültünk az utcai tahóink miatt: Az Európai Unióban nem megengedett, hogy a tüntetők „mocskos zsidónak” nevezzék Gyurcsány Ferencet, bárki bárhogyan is vélekedik a magyar miniszterelnökről – mondta Martin Schultz, a szocialista EP-frakció vezetője. „Lehet Gyurcsányt szeretni vagy nem szeretni, ez akkor is fasiszta megnyilvánulás…” – így a német szociáldemokrata politikus.

A baj akkor kezdődött, amikor az árpádsávosokat a „polgári” jobboldal – számításból – maga mellé engedte. Amikor Orbán Viktor nem zavartatta ki őket a Kossuth térről a saját beszédei alatt. Most persze, amikor már őt is zsidóbérencezi a nyilas csürhe, lassan megérti, hogy talán mégsem olyan jó az erőszak az utcán. Üdvözölni kell fejlődőképességét, de azt is jó meglátni, miből tanult.Nem csak az kínos, amit a mi derék csőcselékünk az utcán harsog, hanem az is, hogy a jobboldali ünnepi beszédekben rendre fölbukkannak a zsidók. Ez kicsit kényszeresnek tűnik, pláne Semjén beszéde után. Ettől is fölerősödik az állati háttérzaj és a jobboldalon még mindig erősen lobogó árpádsávok látványa. Miközben föl sem merül, hogy mondjuk Tarlós István vagy Wittner Mária antiszemita lenne – mint ahogy Orbán se –, talán érezhetnék, hogy mi nem illik az alkalomhoz. Lehet például a dézsából ömlő víz alatt álló, amúgy jó arcú, szerencsétlen fideszeseknek viccet mesélni, de valahogy nézni is kínos, ahogy értetlenül hallgatják. Lehet arról megemlékezni, hogy Kádár zsidó forradalmárokat is kivégeztetett, de akkor meg nem kellene annak örülni, hogy a magyar gárdisták védik a rendezvényt.

Mindegy, ez egy ilyen kínos ország. Hogy közösen oldjuk a kínt, lenne egy tiszteletteljes kérésem Wittner Máriához. Azért hozzá, mert talán ő az, aki a szélső-, a középső- és a mérsékelt jobboldal teljes megbecsülését élvezi, és vagyunk még páran, akik baloldalról is tisztelettel nézünk rá, annak ellenére, amiket mostanában mondott. Hasson oda, hogy a legközelebbi nemzeti ünnepünk, de legkésőbb a jövő októberének huszonharmadik napja zsidózásmentes legyen. Szó se essen róluk.

Csak egy napot kérek. Talán kevésbé éreznénk piszkosnak magunkat. Együtt, mindannyian.

Egy morvaista elnök

Sólyom László az ünnep előtt mondott egyet, amit talán másképp kellett volna. Nevezetesen azt, hogy "a tüntető nem szegheti meg a törvényt, de a jogállamot a rendőrség törvénysértő erőszakos fellépése különösen sérti..."Nem mondom, hogy egy ilyen mondat szoros összefüggésbe hozható azzal, ami az ünnep előestéjén az utcán, a belvárosban történt. De mégis félve bár, de megjegyzem: egy köztársasági elnök, akkor, amikor zavargások várhatók, akkor, amikor emberéletek lehetnek veszedelemben, akkor, amikor egy város fölgyújtására is hajlamos csőcselék készül revánsot venni a rendőrségen, jól gondolja meg miket beszél.Persze az is lehet, hogy jól meggondolta. Mondhatta volna azt is, kezdhette volna úgy is a mondatot, hogy "a tüntető nem szegheti meg a törvényt, nem támadhat rendőrökre, nem dobálhat, és nem gyújtogathat, ésatöbbi. Aztán jöhetett volna a rendőrökre vonatkozó intelem.
Minden épelméjű ember tudja, hogy egy esztendeje a rendőrök követtek el bűnöket, azonban azt is, hogy nem ők kezdték a cirkuszt. Tették a dolgukat, akkor is, ha néha rossz, megengedhetetlen módszerekkel.
Felmenteni, valami cserfes kis kamaszoknak beállítani a randalírozókat, akiket aztán a vérnősző hatalom gyakorlatilag megerőszakolt - ez semmi másra nem jó, mint arra, hogy egyhangon legyen a jobboldal ünnepelt sztárjogászával, Morvai Krisztinával. És annak bizonyítására, hogy a hasakba lyukat beszélés technikájával el lehet hitetni, hogy teljesen ártatlanok álltak szemben állami bűnözőkkel. Én viszont nem hiszem el, hogy Sólyom László hasán lyuk tátong.
Ráadásul az elnök még rátesz egy jókora lapáttal: azt véli, a tüntetők és a tüntetéseken részt sem vevők súlyos bántalmazását "nem lehet lezárni úgy, hogy az elkövető rendőrök túlnyomó többsége ismeretlen tettes marad".
Én meg azt figyeltem meg, hogy a másik oldalon is sokan maradtak ismeretlen tettesek - legalábbis ahhoz képest, hogy hány száz rendőr sebesült meg a múlt esztendő őszén. Eddig úgy gondoltam, hogy a vádemelők és az ítélkezők óvatossága is benne van abban, hogy egyik oldalon sem akarnak túl sok mártírt. Bölcs meggondolás, ha ez meggondolás volt.
Milyen hihetetlen erejű megtorlás, szabadságtiprás van egy olyan országban, ahol Toroczkai és Tomcat még mindig forradalmárkodnak azok után, amiket egy éve cselekedtek? Nevetséges.
Sólyom László úgy tesz, mintha egy éve nem ő lett volna az, aki nem mert elmenni egy emlékműavatásra. Már nem tudja, vagy elfelejtette, hogy akkor nem a rendőröktől félt, hanem attól a csőcseléktől, amellyel kapcsolatban esztendeje, azon a nyomorult őszön még ő is tudta, hogy viselkedésük méltatlan ötvenhat szelleméhez, és maga, szokatlanul személyes hangon tiltakozott a "pesti srácokkal" hozott bármiféle párhuzam ellen. Akkor ott, azon a motorzúgásos estén a Hősök terén volt, aki a helyére lépjen: néhány percre a hajlott kora ellenére, kifütyültetése dacára méltósággal viselkedő Kosári Domonkos lett az ország szellemi köztársasági elnöke.
Miközben Sólyom László ugyanolyan fegyvereseknek a védelmében bujkált a palotájában, mint akik mostanra főbűnösök lettek.
Ha valaki a morvaizmust választja, és elfelejti, hogy nem csak a tüntetők - köztük a valóban ártatlanul bántalmazottak -, hanem a rendőrök köztársasági elnöke is, annak számolnia kell azzal, hogy előre felmentést ad azoknak, akik ott folytatták, például a Nagymező utcában, ahol márciusban abbahagyták. A nemzet tahóit bátorította.
Szerencsétlen, kínos és életveszélyes dolog ez, különösen annak fényében, amit például éppen Morvai Krisztina hordott össze a Corvin közben a magyargárdisták által "biztosított" rendezvényen. Ahova még Bayer Zsolt, a jobboldal legünnepeltebb szónoka sem ment el, talán mert még Morvainál is finnyásabb.
Morvai, szokásos túlfűtöttségében odaközölte a népnek, hogy Gaudi-Nagy Tamás ügyvéddel együtt keddre virradóan "a jog, a bátorság és az igazság fegyverével kiszabadították" azokat az embereket, akiket a hétfő esti budapesti rendzavarások során köztörvényes bűncselekmények elkövetésének és rendzavarás vádjával állítottak elő.
Morvai szerint az előállított emberek nem dobáltak gyújtópalackokat és nem borogattak fel autókat.
Csak az a baj, hogy egy ország láthatta, ahogy a köztörvényes bűnözők gyújtópalackokat dobálnak a Sólyom Lászlótól is jól megbélyegzett rendőrökre, meg azt is, hogy a rendőrök meg szinte az égvilágon semmit nem tettek, csak erőt mutattak. Mint ahogy egy éve is láthatta mindenki, hogy mit műveltek a köztörvényesek - igaz azt is, hogy mit kaptak cserébe a rendőröktől. Annyi a különbség, hogy az akkori kétségbeesett, rosszul fölfegyverzett és rosszul vezetett rendőrség helyett most - és már márciusban is - egy magabiztos, fegyelmezett, profi fegyveres erőt láttunk. Arról nem is beszélve, hogy vezetői nem voltak restek mindent túlbiztosítani, hogy esélyük se legyen a forradalmárkodóknak.
Az a hablaty már említést sem érdemel - ha nem csengene egybe Sólyom László értékelésével -, amivel Morvai a Corvin közben előállt, és amelyet "Gyurcsány Ferencnek és tettestársainak" címzett. Azzal vádolta a kormányfőt, hogy megpróbálja szembeállítani a magyarokat: tavaly a rendőröket és a tüntetőket akarta egymással szembe fordítani.
Azok Gyurcsány nélkül is szemben álltak.
Morvai Krisztina Néró császárhoz hasonlította a miniszterelnököt és fölszólította, hogy vegye le véres kezét a magyarokról. Tudom, hogy nincs határa a demagógiának, de nem is várható el Morvai Krisztinától, hogy pont ő legyen kissé visszafogottabb. Hacsak nem igazodik lassan a Fideszhez.
A legérdekesebb az, hogy mindezt akkor mondja, amikor már a Fidesz vezetői - sőt maga Orbán Viktor is - észrevették, hogy el kell határolódni az erőszaktól. Azt ugyan nem mondták ki, hogy visszamenőleg is, ám az is valami, hogy mostantól fogva, mert mégis inkább a népszavazással kell győzelmet aratni, és Gyurcsányt elzavarni. Van ugyan még egy kis zűrzavar, mert Kósa Lajos például egyik nap így beszél, a másik nap meg úgy, de legyünk hajlamosak úgy értékelni, hogy az utolsó szava érvényes.
Orbán mégis inkább úgy gondolta, hogy most egy kicsit Putyint fenyegeti - gondolom, ezt nyomatékosította amúgy teljesen indokolatlan, visítozó hanghordozásával -, sőt szeretetet mutatott, amikor a középosztály nevében megint magához ölelte a szegényeket, majd miután erősen morvaizálva jól megfenyegette a jelenleg hatalmon levőket a múlt évi sajnálatos események miatt - csakugyan pozitív módon - elhatárolta magát az erőszaktól.
Vagyis: a jobboldalon össze kellene ülni, hogy akkor most mi van.Szomorú, hogy a köztársaság elnöke nem tud közméltóságához méltó módon fölülemelkedni, és folyamatosan, kényszeresen jobbra igazodik, ám akkor legalább annyit tegyen meg, hogy megbeszéli ezt Orbán Viktorral. Mert ki tudja mi lesz még ezen az őszön, vagy jövő tavasszal, és így, elszabadult hajóágyúként, ha nem is ön-, de mindenképpen közveszélyes.

Például

Álljunk meg egy pillanatra akkor, amikor az országban már szinte minden arról szól, hogy milyen rettenetesek a viszonyok, ki mit lop el, hogyan lehet hülyét csinálni egymásból, és mégis történik valami jó is. Mert talán nem csak ezekről szól ez az ország. Van olyan is, hogy valaki áldoz, a sajátjából, önként, abban való hitben, hogy egyszer majd kimászunk ebből a kotyvalékból, vagy éppen azért, hogy egyszer majd csakugyan kimásszunk.
Ötmilliárd forint beruházás részeként épül a Közép-európai Egyetem Üzleti Tudományos Iskolájának új épülete, amelynek alapkövét a beruházás két finanszírozója, Demján Sándor és Soros György rakta le.
Tudjuk róluk, hogy rettenetesen gazdagok, ám eléggé régóta bizonyítják, hogy nagytőkésnek lenni nem csak azt jelentheti, hogy a kizsákmányoló üldögél egy délszaki tenger partján, a koktél mellett, ádázul szivarozva, jó külsejű némberek igyekvő gyűrűjében. Ezek az emberek eddig is igen sokat áldoztak a közjóra, nyilván abból a meggondolásból, hogy egy amúgy is szegény plusz még szét is lopott országban a szellem sem támad föl tőkeinjekciók nélkül. Hogy mit kaphatnak érte cserébe, azt tudjuk. Soros György, aki a legtöbbet tette magánemberként a magyar demokrácia cseperedéséért, többnyire jó nagy köpéseket. Mégis itt van, és Demjánnal összeáll, és meg is mondják, mit akarnak: világszínvonalú oktatást, világszínvonalú szakembereket, olyan fölső iskolát, amelyik emblematikusan képviseli Magyarországot.
Hogy mennyi sok milliárd, azt mi, szegénykés milliók föl se tudjuk fogni. De azt tudjuk, hogy ha nem is ennyi, pár-pár millió akadhat még szinte minden városban. Meg falun is. Föltéve, hogy a kisebb-nagyobb Demjánok és Sorosok egyszer majd megértik, hogy nem csak a mérhetetlen, a mérhető gazdagságból is illik valamit visszaadni a köznek, a jövőnek. Iskolára, például.

A Varga-trükk

Ebben a betegesen hitvány, a saját csapdáiba szorult politikai életben már csak a humor gyógyító erejében bízhatunk.
A jó tréfa nem csak szellemes, hanem váratlan is: kicsit ijedtünkben nevetünk, noha nincs valódi fenyegetés. Kivéve akkor, amikor halálraröhögjük magunkat.
Történt, hogy Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, odanyilatkozott Döge polgármesterének ügyében. Na most, Varga Mihálytól minden elvárható, csak a tréfálkozás nem. Nem tehet róla, Áder János méltó utóda, olyan, mint egy nagyon sértődött, az életbe beleszigorodott keszeg, az ember már azon is csodálkozik, ha hang jön ki a száján. Ha jön, az rendszerint elképesztően savanyú demagógia, de erről se tehet, hiszen aki a Fideszben lakik, az ilyenné lesz.
De mindig éreztem, a szemén látszott, hogy benne mélyen mégiscsak lehet valami hajlam a tréfálkozásra. És most előjött belőle, amit akkor is értékelni kell, ha kínjában küzdötte ki magából a gyöngyöt.
Azt mondta ugyanis, hogy a fideszes támogatással polgármesterré lett dögei ember korrupciós ügye szocialista pénzlenyúlás, mert ilyesmit, mint amit V. F. tett, csak baloldaliak követnek el.
Ezzel egy csapásra elintézett mindent. Ha a jövőben fideszes ember korrupcióba, pénzlenyúlásba keveredik, vagy kiderül, hogy ilyesmi netán például az Orbán-Torgyán kormány idején is előfordult, még csak gondolkodnunk sem kell: máris kész a válasz: lássad, mint Döge!
Egyébként már megint Gyurcsány hibázott: amikor a Zuschlag-ügy kipattant, azonnal azt kellett volna kiáltani, hogy Zuschlag beszivárgott Fidesz-ügynök, amire az is bizonyíték, hogy a Fidesz-kormány idején is csikart ki pénzeket. A röhögéstől elfelejtettük volna megkérdezni, hogy ez netán a konszenzusos közös pénzlenyúlás rendjében történhetett? Ez a Fidesznek is jól jött volna. Bár szegényebbek lennénk egy Varga-trükkel.