A kordon túloldaláról

Magyarországon az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol - mondta Orbán Viktor, tisztavatáson.

Az utóbbi hetekben, ha csak tehetem a koraestéimet Szabadság téri “emlékmű” elleni tiltakozással töltöm. Csaknem egy évszak óta, százan és százan jövünk össze. Június 21-én este már kétezer ember énekelte az Örömódát. Utoljára 2006-ban volt igazi sokaság a téren, amikor a Fidesz puccskísérlete a tévészékház ostromával kezdődött. Az utókor majd összehasonlíthatja a 2006-os félállati csordát és a 2014-es Fischer Ádám vezényletével békésen éneklő tömeget.

Például azt is, hogyan viselkedtek egymással a tüntetők és a rendőrök.

Most a Készenléti Rendőrség az indokolhatónál jóval nagyobb számban képviselteti magát a téren. Bőven elég lenne öt-hat ember, mondjuk ötven helyett. Ezt a tüntetők gyakran provokációnak tekintik. Nem gyakran, de föl-föl horgad a feszültség. Nyilván az a rendőrpolitikai haditerv, hogy majdcsak lesz valami összecsapás, és akkor be lehet tiltani az egészet.

Maguk a rendőrök rendkívül nyugodtak, ám aki ismeri a testbeszédet, látja: maguk is érzik, mennyire méltatlan helyzetbe kerültek. Eleve nevetséges ennyi fegyverest - köztük nőket - fölvonultatni jórészt nőkből álló - zácslócskázó, körbe-körbe vonuló, verseket és beszédeket hallgató tiltakozók ellen - többségük a rendőrök anyja lehetne.

A feszültség egy része abból ered, hogy például egyik nap lehet uniós zászlócskát dugni a szobrot takaró paraván-hálóra, másnap meg nem. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: néha az ilyesmiktől megmérgedt tüntetők nem vesznek figyelembe alapvető - szinte etológiai - szabályokat: a parancsot teljesítő rendőrre kár ordítozni, kár sértegetni, soha nem szabad belépni egy fegyveres ember aurájába - ahogy fogazatfegyveres állatéba sem -, vagy például nagyon súlyos provokációnak tekinthető az, ha valaki egy rendőrt, hogy úgy mondjam “pofánfényképez”. Pláne, ha tudja, hogy a kép két óra múlva fönt lesz a Facebookon.

Van, előfordul persze rendőri rángatás, hurcibálás, sunyi követés utáni igazoltatás. És bizony a beidézések is valami diktatúrára emlékeztetnek. De hiszen diktatúra van! Ám fura módon ez talán soha nem lesz rendőrállam.

A rendőrök szemmel láthatóan pontosan tudják, mire használják őket, és nem sok kedvük van ahhoz, hogy olyan helyzetbe keveredjenek, mint a 2006-os kollégák. Hülye az, aki jogfosztottságban megokosodó rendőrökkel akar diktátorkodni. A Fidesz egyik legnagyobb öngólja, hogy olyan rendőrséget nevelt, amelyik fölismerte: márpedig baleknak lenni nem szabad!

Ezért lenne tisztességes, ha Orbán jövő feszültségeire való tekintettel nem a politikai parancsot teljesítő Készenléti Rendőrséggel rémisztgetné a népet, hanem megalapítaná a Politikai Rendőrséget, amelyben önként lehet szolgálni a diktátori hatalmat. És ezzel persze vállalni a felelősségre vonást is.

Ráadásul óriási taktikai hibát követtek el a parancsnokok: a fiatal, fogékony, érdeklődő rendőröket beíratták egy szabad egyetemre, amin az ország legjobb történészeinek, íróinak, politológusainak, művészeinek, megfenyegethetetlen embereinek előadásait hallgathatják a jó levegőn hónapok óta. Nehéz lesz ördögöt csinálni belőlük.

Ha a hatalom figyelné a saját rendőreit, már a testbeszédből is kiderül: hiába lopakodik az önkény, ezeket a fiatalokat már nem lehet majd jó emberek ellen fordítani. És hogy honnan tudják, ki a jó? A Szabadság térről.

A kordon túloldaláról beszivárogtak Európába. Nemsokára integethetnek Orbánnak, az Ázsiába menekülő egykori Nagy Kordonbontónak.