A hétvége megint megajándékozott a jóparaszt élménnyel. Ezt én szeretem. A feleségem hosszú hetek óta igazi anyaként, magról nevelgeti a palántákat, és most végre úgy döntöttünk, hogy kiültetjük őket. Ástam, a kezemmel túrtam a földet, ő egyenként hozta a palántákat, a madzagot, és ez jó vala. A maradékot ládákba ültette, meg cserepekbe. És ez is jó vala. Aztán locsolt, mert jó asszony. Aztán együtt örvendeztünk, hogy szépen föléledtek. Aztán együtt lestük, hogy jön-e jégeső. Jó ez így. Szeretek földmíves lenni. És még jobb lesz, hogy a gyerekek majd örvendeznek minden szem paradicsomnak. Ja és a kerti petrezselyemmel és a kerti bazsalikommal fűszereztük az ebédet. Én meg ittam teát a kerti mentából és a kerti citromfűből. Ezen a hétvégén nem voltam annyira idegbeteg, mint a többin. A paraszt nem lehet ideges, mert megnyomorítja a palántát.
2 megjegyzés:
Olyan jó volt ezt a politikától mentes bejegyzést olvasni! :)
Csatlakozom az előttem szólóhoz - valamiért mindig ezek az írások a legjobbak... Lehet, hogy az élet a politikán túl van??
Megjegyzés küldése