péntek, november 26, 2010

Szívszorító

Az origo.hu képe

Schmitt Pálnak el kellene gondolkodnia azon, hogyan vonulhatna vissza a lehető leggyorsabban, a legkisebb veszteséggel. Történt ugyanis, hogy másodszor sem sikerült maradéktalanul megfelelnie a magyar nyelv kihívásainak egy olyan dolgozatban, amelyben egyebek mellett éppen a magyar nyelv megmentéséről, mint alkotmányos feladatról értekezik. Legalábbis ez derül ki Kálmán C. György irodalomtörténész elemzéséből. A professzor több mint fél tucat elnökhöz méltatlan hibát talált.
Schmitt Pál szerencsétlenkedése, eleinte közröhögést keltett. Amikor első dolgozatáért nem vállalta a felelősséget, az inkább dühöt, megvetést. Ez pedig már szívszorító.
A rendszerváltás idején, amikor éppen azon ment a harc, hogy ki legyen az új rendszer első köztársasági elnöke, Straub F. Brúnó – a szocializmus elnöki tanácsának utolsó elnöke - megtisztelt azzal, hogy pár percre szóba állt velem. Bevallotta: öröme nem volt a magas poszton, mert egész hivatali ideje alatt amiatt gyötrődött, hogy ne kövessen el hibát.
Beszélhettem Göncz Árpáddal is. Amikor leírtam, amit mondott, kiderült:  minden válasza annyira kerek, hogy egyetlen szót sem lehet kivenni, mert akkor az egész szöveg összeomlana.
Schmitt Pál legnagyobb hibája persze nem az, hogy merészel minimális kulturális szintet igénylő kérdésekhez hozzászólni, de még csak nem is az, hogy dilettánsokat alkalmaz a hivatalában. Hanem az, hogy eltűri, amit Orbán és kormánya művel. Föl se merül benne, hogy az alkotmány farigcsálásáért, a visszamenőleges törvénykezésért, a nyugdíjpénztári tagok zsarolásáért ő személyesen felelős. Vagyis: az elnökhöz méltatlan viselkedés miatt is ideje lenne a lemondásnak.
Ha a tudós Straub F. Brúnó élne, talán mesélhetne arról, hogy mi, akik naponta küzdünk meg a magyar nyelvvel, mekkora stresszben élünk. Az író Göncz Árpád meg arról, hogy magára adó ember miért nem merészel alkotmányozó nyelvészkedni.  De mit várjunk attól, aki Ady és József Attila hazájában Wass Alberttel kezdte a beiktatási beszédét? 
Bár, végülis Schmitt Pál becsületes volt: idejében jelezte, hogy a középszer rémuralma elkezdődött.

 .

2 megjegyzés:

ursus65@freemail.hu írta...

Hülye vagy , Iván! Hiszen te nem is tudsz irni, mondatfűzéseid szánalamasak.... Primitiv tuskó vagy. Szerintrem Ungvári Tamás is tanuskodna mellette.

Malvina írta...

Nem értek egyet. Már miért is gondolkodna el bármin is Schmitt úr, pláne azon, hogy le kéne mondania, amikor meggyőződésem, hogy - egészen addig, amíg Orbán kisvezír ki nem fundálta - neki magának soha, még álmában sem jutott volna eszébe, hogy őt valaha is k.e.-nek fogják nevezni. Pontosan tisztában volt /van azzal, hogy önálló döntéseket soha nem hozhat, és nem csupán azért, mert egyébként sem képes rá. És mert a dolog imígyen történt, hát tisztában is van vele, hogy őt csak és kizárólag Orbán penderíttetheti ki a helyéről, akire is minden figyelmét köteles függeszteni .

Továbbá nem értek egyet azzal sem , hogy Schmitt urat egy lapon-napon emlegessük, no pláne összehasonlítsuk pl. Göncz Árpáddal. Schmitt úr nem tud elnökhöz méltatlanul viselkedni, hiszen halványlila fogalma sincs arról, hogyan is kéne, lehetne méltóan viselkedni. Ha ebben tévednék, akkor bizony, Schmitt úr eleve el sem vállalta volna ezt a kisvezíri felkérést.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések