Horváth Balázs temetésén Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke egyebek mellett azzal búcsúztatta a volt belügyminisztert, a köztiszteletben álló képviselőt, hogy az Antall-kormány legtisztább embereként a taxisblokád idején „nem lövetett a tömegbe, holott oka lett volna rá”. Szavait abban az összefüggésben is vizsgálhatjuk, hogy mivel búcsúzott Mádl Ferenc a sírnál fölolvasott levelében: „igazi rendszerváltó volt, aki nagy hittel járult hozzá békés forradalmunk sikeréhez, a jogállamiság létrejöttéhez.” Mádl Felenc kulcsszavai: „békés”, „jogállami”. Mára a rendszerváltást, a mi békés forradalmunkat is annyira sikerült lejáratni, hogy tulajdonképpen már csak egyetlen értéke maradt, nevezetesen az, hogy „békés” volt. Nem folyt vér. Ez - legalábbis az én szememben - az igazi győzelem. (Így, ismerve, ami lett belőle, mára biztos: egyetlen emberéletet sem ért volna ez az egész.) Ha úgy vesszük, a blokád a forradalom késői eseményének is tekinthető történelmi léptékben. Azt leszámítva, hogy Horváth Balázsnak semmiféle „oka” nem volt a lövetésre - ezt igazolták az események, a békés végkifejlet -, nem is lövethetett volna, legföljebb akkor, ha ennek engedélyezésére Antall Józsefet és Göncz Árpádot is ráveszi - ami elképzelhetetlen. Ha mégis megtette volna - és talál ostoba tábornokokat, akik teljesítik a parancsot - ma nem ötvenhatot siratnánk, hanem bőszen gyászolnánk az akkori halottakat, és évente lángolna föl a gyilkos indulat. A békés, civilben kifejezetten szeretetre méltó Horváth Balázs pedig - bocsánat a feltételezésért is - vélhetően Hágában halt volna meg a Nemzetközi Bíróság börtönében. Szorongó szívvel figyelem, hogy Duray Miklós, Kelet-Európa egykori legendás hőse egyre gyakrabban beszél egetverő ostobaságokat. Sajnálom, kár érte. Tudom, hogy jobb ember, mint amilyennek mostanában látszik. (Népszava)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése