Olvasom, hogy amennyiben a parlament elfogadja az erről szóló beterjesztést, legkevesebb két és negyedmillió forint juttatás járhat a jövőben az elhunyt parlamenti képviselők családjának. Sőt, ezt a "kegyeleti juttatást" 2002-ig visszamenőleg kell kifizetni.
A jogszabályt jegyző szocialista Géczi József Alajos azzal indokolta, hogy "a rendszerváltás első tizenöt éve különösen nagy testi-lelki-szellemi megterhelést jelentett az országgyűlési képviselők számára". Huszonkilenc képviselő hunyt el hivatali ideje alatt.
Amennyiben ezt elfogadják, megvitatom magammal, hogy nem voltam-e véletlenül hülye, amikor pár hete elhatároztam, hogy az ország nehéz helyzetére való tekintettel az eddigieknél is nagyobb körültekintéssel, bizonyos mértékű nagyvonalúsággal adózom, és például határidő előtt befizetem azt a tartozást, amire az APEH volt szíves nekem részletfizetést engedélyezni.
Akkor hagyjuk a fenébe az egészet!
Az nem lehet ugyanis, hogy a társadalom egyes, kitűnő önérdek-érvényesítési lehetőségekkel bíró csoportjai mindent el tudnak intézni maguknak és a családjuknak, mások dögöljenek meg kegyelmi végkielégítés nélkül.
Nem akarok a saját szakmámmal példálózni, de jó, ha tudja Géczi képviselő úr, hogy a világon - még a tizenöt éve nem rendszerváltó országokban is - az újságírók halnak a legkorábban. Az utolsó másfél évtized számunkra is nagy testi-lelki-szellemi terheket hozott. Igen nagyokat. Ráadásul mi nem kaptuk meg azt a lehetőséget, hogy mindig és mindenekelőtt rendezzük a saját fizetésünket. Kényszervállalkoztunk ebben a velejéig hazug, hamis, gazdasági bűvészcirkuszban, amihez a képviselők tizenöt éve tudatosan asszisztálnak. Csak hogy érzékeltessem: miközben a társadalom számos, szerencsésebb rétege az utóbbi négy évben akár harminc százalékos reálbér-növekedéshez jutott, mi valóban rosszabbul élünk, mint négy éve.
Nem is folytatom, sok szakma, hivatás képviselője járt és jár ugyanígy. Persze el tudok képzelni egy olyan jóléti államot, ahol a halottak után a családtagok hathavi juttatást kapnak. De Géczi úrnak tessék szíves lenni akkor visszajönni a képviselőkre vonatkozó javaslattal, ha ez mindenkinek jár. Nem reménytelen. Olyan tíz év alatt el lehetne érni. Föltéve, hogy a parlament bevezeti, és nem akadályozza a reformokat, példát mutat önmérsékletből, a képviselők nem kaparnak maguknak és a családjuknak ész nélkül, szemérmetlenül, és így talán mások is elkezdenek némi felelősséggel gondolkozni és élni. (Népszava)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése