A rajtakapott vidéki mentalista

Kamaszos lélekről árulkodik, ha valaki folyamatosan azt vizsgálja, hogy ő maga profi-e, persze máshoz, másokhoz képest. Ez nyilván arról jutott eszembe, hogy olvasgattam az orbáni őszödölés szivárogtatásait, és föltűnt, hogy éppen az őszödi beszédre utalva azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc nem profi - ellentétben vele -, hiszen egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatai, nem lehetnek érzelmei. Aktualitást ad a dolognak, hogy éppen most van a beszéd évfordulója.
Azt leszámítva, hogy az elemzők jelentős része történelminek minősíti, meglehetősen nagy marhaság a beszéd érzelmi töltését így bírálni. Valójában a beszéd és Gyurcsány egyetlen - bár az igen súlyos - hibája: nem a parlamentben mondta el. És persze az, nem számolt a belső ellenségeivel, akik kiszivárogtatták.
Most Orbánnak szembesülnie kell azzal, hogy az ő belső ellenségei, akik jobboldali mivoltuk dacára nem szeretnék őt az ország élén látni nem különbek, mint az antigyurcsányista szocialisták. Népének meg azzal, hogy szemben Gyurcsánnyal, aki magáról és társairól - nagy érzelmi töltéssel - állította, hogy hazudtak, kiderül, hogy Orbán és csapata folyamatosan hazudik. A vállalkozóknak, a nyugdíjasoknak, a külföldieknek, de még a suttyó szélsőjobbnak is, amellyel eddig mutyizott, most mégis inkább pofozkodna.
Ma Magyarországon profi politizálásról beszélni sem lehet. Ez független attól, hogy akadnak-e profi politikusok. Ahhoz ugyanis, hogy a profizmus uralkodjon, olyan rendszer kell, amelyik hatékony. Mégpedig „végtermék-hatékony”.
A politizálás célja az, hogy jobban éljünk, „mint négy éve”. Semmi más. És ezért együtt kell működni. Bármi áron. Mindenkinek. Az ellenzéknek is.
Magam is szeretem magamat profinak látni. Csakhogy hiába tudok bármilyen műfajban bármikor bármilyen terjedelemben írni, ha ehhez nincs megfelelő szerkesztőség, akkor teljesen mindegy, mit tudok, és mit akarok. Az újságírás végtermék-centrikus csapatmunka, amelynek az a végcélja, hogy egy olvasható, jól szerkesztett, kellemes megjelenésű, újdonságokat tartalmazó, ám mégis elemző, tájékoztató, életminőséget is óvó lapot hozzunk létre. Minden nap. Teljesen mindegy, mekkora szenvedéssel, teljesen mindegy, hogy mennyit ordítozunk közben - ha úgy tetszik, ideiglenesen ellenzéki szerepben -, és az is mindegy, mekkora árat fizetünk ezért. Nem rendelkezünk se a saját időnkkel, sem a magánéletünkkel, rá is megy erre az életünk. Természetesen vannak határok, de addig mindent fölülír az együttműködés és a legjobb egyéni teljesítményekből összeálló csapatmunka kényszere. Ha ebben a rendszerben akadnak olyanok, akik nem egy irányba húznak, azoktól elbúcsúzunk. A napi küzdelem egyik legfontosabb része, hogy a lehető legkegyetlenebbül - ha kell, megint ordítozva, egymást gyalázva - elemezzük saját hibáinkat, éppen azért, hogy - legalább egy időre - ezek ne fordulhassanak elő még egyszer. Mert ránk naponta szavaznak az olvasók, és nincs kegyelem, nincs mellébeszélés. Aki elpártol tőlünk, azt szinte örökre elveszítjük.
Így dolgoznak az orvosok, a rendőrök, a tűzoltók, a katonák, és vélhetően majdnem mindenki. Biztosan kivéve a politikusokat.
Ha a politikai rendszer is így működne, ha úgy tetszik, „termékcentrikusan”, akkor nem tűrné el azt, hogy bárki - beleértve az ellenzéket is - föladja a szerepét, megengedje magának az utcai politizálást, a zavargások szítását, a külföldön való hazaárulkodást, az erőszakos csoportokkal való kokettálást, a választáson alapuló hatalom legitimitásának folyamatos megkérdőjelezését. Ha profi rendszerben dolgozna a politika, akkor egyeztetne a köztársasági elnök, nem járna külön utakon a parlament elnöke, döntések előtt kínosan ügyelne a miniszterelnök az érdekegyeztetési kötelezettségekre, az ellenzék pedig folyamatosan tárgyalna a hatalommal.
Valójában azt se lehet eldönteni, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja-e, hogy az érzelemmentes politizálás lenne a profizmus jele, vagy csak nagyképűsködik. Ha egyszer elemezné a saját sorsát, rájönne, hogy éppen az érzelmes politizálásnak köszönhet mindent. Nem csak úgy lehet érzelmes valaki, ha ordibál, kacarászik, vagy vinnyog. Az a mérhetetlen szomorúság, ami Orbán arcán van, amióta nincs hatalmon, az az állandó kínos szenteskedés, az a döbbenetes bosszúvágy, ami gyakorlatilag megöregítette, úgy látszik, sokak számára vonzó. Talán azért, mert kifejezetten illetlen testbeszédével azt fejezi ki, amit nagyon sokan gondolnak ebben az országban, és úgy foglalható össze, hogy „Gyurcsány takarodj.”
Nem hiszem, hogy profibb lenne ez a belső lelki karóra feszült gyűlöletgépezet, amit Orbán mutat, mint az a kétségtelenül kamaszosan komikus önfeledt érzelmesség és üdvpátosz, ami néha Gyurcsányból árad.
És attól, hogy másokkal - Répássyval, Szíjjártóval, Kövérrel, Bayer Zsolttal vagy éppen Morvai Krisztinával - mondatja el, amit nyilvánosan neki nem szabad, senki sem gondolja ám azt, hogy ezeket nem ő gondolja, vagy ő másképp gondolja.
És lám: ha azt hiszi, hogy nem nagy nyilvánosság előtt beszél, és titokban marad, amit mond, mekkora amatőr lesz belőle! Rajtakapott vidéki mentalista.
A nyilvánosság rendkívül jelentős tényező a profi politizálásban. Ha a profizmus elvárásait keressük, legyen az az első számú ismérv, hogy az a profi, aki nem sunnyog, hanem ki mer állni a másikkal, vitában. Miért van az, hogy Orbán Viktor a választások óta még egyszer sem merte Gyurcsányt vitára hívni, és ha meghívás lebegett, elutasította? Követeljük együtt, hogy a választásokig hátralévő időben félévente üljenek le a televízió nyilvánossága elé, és beszéljék meg a dolgokat! Kapjanak két órát, hogy jusson mindenre idő.
Van egy másik javaslatom is: a világon egyedülálló, de divat- és hagyományteremtő módon kérjük el Jakupcsek Gabriellától a hazugságvizsgáló gépét, és nézzük meg, ki hazudik. Ha már úgyis a hazudozásról szól az életünk. És ha megszólal a vészduda, a rajtakapott legyen köteles addig magyarázni, amíg újra és újra megszólal. És legyen az a rendkívül liberális szabály, hogy aki két órán belül tíznél többször hazudik, az önként távozzon a politikából. Örökre.
Na persze az lesz a válasz, hogy nem lesz válasz. Ha meg sokan megkérdezik a politikai vezetőinket, hogy hajlandók lennének-e erre, azt mondják majd, hogy de hát ez vicc: „profi politikus ilyesmibe nem megy bele.”
Akkor maradjanak inkább amatőrök. Mi meg a balekok, akik ezt az idők végezetéig eltűrjük.

A túlérett Hold

Orbán lelkileg valahol berekedt tizenöt évesnek, mint a legtöbb férfi. Most megint pontosan úgy viselkedik, mint az a kamasz, amelyik egyszer már kapott egy puszit, nyilvánosan, és tudja, hogy nemsokára több is lesz. És a siker reményteliségében lenyomja eddigi kudarcait. Ehhez akkora arcot növeszt, mint egy túlérett Hold. Nem merjük megmondani neki, mert még megbántanánk a pici lelkét. Azért se, mert félünk tőle, pláne, mert hihetetlen izgalmában olyanokat kiabál, hogy nemsokára „sokaknak sok minden fog fájni”.
Pedig meg kellene mondani, hogy egyáltalán nem hiányzik az országnak egy ekkora orcájú miniszterelnök. Jó, értem én: minek mondjuk, ha nincs helyette másik alkalmas jobboldali jelölt? Persze gyanakodhatnánk: hiszen ezt is ő mondja, ájulásig önhitten.
Micsoda politikus az, micsoda történelmi ismeretekkel, micsoda humorral, aki a magyar gárdával „ha kormányra kerül, úgy fog tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket”?
Mondja meg neki valaki, hogy Horthy a nyilasoknak adta át a hatalmat. Tudom, hogy ez részletkérdés, de ha Horthy tudta volna, hogy a nyilasoknak nem két pofont kell adni, hanem el kell taposni őket, akkor ma néhány százezerrel többen lennénk ebben az országban, és senki nem lengetné az árpádsávos rongyokat. Talán még a szovjet rabigát is elkerültük volna. A jobboldaliság nem a fölfújt nemzetiszínű hólyagság érzetét keltené a baloldali emberekben. Mert lenne tartás. Lenne mire.
Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, természetesen emlékszem: Gyurcsány Ferenc is mondott már eszméletlen hülyeségeket. Lelkében ő sem több tizenhét évesnél. De sose jutott a kamaszkori hitványságnak arra a fokára, hogy Orbánról nyilvánosan kijelentette volna, miszerint "hülye, idióta, lássuk be".
Száz okot tudok, ami miatt Gyurcsány alkalmatlan miniszterelnöknek, de immár százegyet, ami miatt Orbán teljességgel.
Nem igaz, hogy ennyire szegények vagyunk. De ha igen, akkor is föl kellene végre nőnünk, hogy a demokrácia ne csupán az önuralom vesszőfutása legyen újabb és újabb ciklusokon át.

Néhány másodpercre

Az ember fogja magát, elmegy a boltba, nézelődik, mi mindent lehet kapni, mit mennyiért. Nem talál semmi olyat, ami megigézné. Átmegy a zöldségeshez. Na ott már van alma például. Szép, kerek, ívesen lehet dobni, de állagát tekintve nem igazán jó. Lehetne használni, de vagy túl nagy, vagy túl kemény. Üt, de nem aláz meg. A paradicsom is túl kemény. Üvegházi még. Az ember megyeget a polcok között, aztán érzi-érzi, hogy valami megigézi. Szép. Egyszerűen szép. Nem lehet nem nézni. Mint tárgy is gyönyörű, ha jobban megnézzük. Ha az ember tanult, netán mérnökséget, és ráadásul még valami művészettörténetet, netán filozófiát is hallgatott, akkor tudja, hogy a küllemében az aranymetszéstől olyan gyönyörű. De mérnöki szempontból is a teremtés egyik legtökéletesebb darabja. Például, ha négyet lerakunk, úgy, hogy mindegyik megálljon, és összes tetejére, a csúcsára, vagy hogy is mondjam, ráteszünk egy deszkát, akkor arra a deszkára akár rá is állhatunk. Ez az építmény nem fog berogyni alattunk, mert egyszerűen tökéletes. Azért lett ilyen, hogy védje az életet, ami a mészhéj és a hártya alatt a megtermékenyített petesejtben fejlődik. Meleg hatására. Ahhoz úgy jut, hogy egy kotyogó, tollas jószág ráül. Ezt akkor teszi, ha összetojik egy fészekaljára valót, aztán pakolgatja, forgatja, melegíti őket, olyan huszonegy napon át. Közben meg lehet nézni gyertyánál vagy villanykörte előtt, hogy miképpen nő benne a csirke. Jó megfogni olyankor, nagyon finom meleget áraszt. Csak vigyázni kell, nehogy kihűljön, mert akkor elpusztul benne az a kicsi állat. Ha türelmesek vagyunk, figyeljük a hangokat is, amelyek a héj alól jönnek, csipogást hallunk, aztán, de csak tényleg akkor, ha nagy szerencsénk van, még azt is láthatjuk, amikor egyszercsak megreped, aztán föltörik a héj, és kiküzdi magát belőle, alóla egy kicsi madár. Pihés. De először még nedves, és csak akkor lesz pihés – sárga vagy fekete -, amikor megszárad. Annyira kedves az a kicsi madár, hogy az ember elérzékenyül. Vigyázni kell, nehogy a kotlós odacsípjen, ha a kezünkbe vesszük. Végülis az anyja, védi. Ha elválasztjuk a csirkét az anyjától, arra vigyázzunk, hogy soha ne tartsuk egyedül. Nem bírják a magányt. Elpusztulnak egyedül. Igazán hangulatos, ha téli kelés esetén a falusi konyhában egy véka alá tesszük a kotlóst, hogy a jó melegben biztosan életben maradjanak a csirkék. Semmihez sem hasonlíthatók azok a hangok, amik a véka alól jönnek. Aki gyerekkorában hallja, lelkében mindig falusi marad.
A tojást, amiről beszélek sokmindenre lehet használni. Lehet lágyan és keményen fogyasztani, ha héjában főzzük. Lehet rántotta belőle. Sütéshez, főzéshez annyiféle módon használhatjuk, hogy nem is részletezem, mert ezer óra kellene ahhoz. A sárgája nyersen kikeverve is ehető, bár nem kedveli mindenki. De lehet belőle például likőrt készíteni. Valamilyen ismeretlen oknál fogva gyerekkoromban kaptunk néha egy-egy kupcával. Aztán a tojást arra is lehet használni, hogy festékekbe keverjük – bár ez már nem divat. A héját konzervatív gyerekorvosok és védőnők porrá töretik a kismamákkal, megetettetik a csecsemőkkel, hogy erősödjenek a csontjaik. A jó sorsra érdemes, csodálatos tojás a termékenység szimbóluma, különösen húsvét idején, amikor nem a tyúk, hanem a nyuszi tojja.
Az utóbbi években azonban rendeltetésszerű használata, és a vele való természetközeli viszony átalakult. Legfőképpen akkor említjük, amikor dobálásra használjuk. Kitűnően alkalmas főpolgármesterek, miniszterelnökök, és egyéb, alacsonyabb rangú politikusok, valamint szovjet hősi emlékművek megalázására. Hosszú évekig azt gondoltuk, hogy csak a bunkó csőcselék legaljasabb tagjai, és hibbant nyugdíjasok képesek ilyesmire. Hogy bekerüljenek a tévébe. Pár napja azonban kiderült, hogy jó kinézetű, angolul jól beszélő, nyilván művelt egyetemista is a zsebébe teheti. És ha eléggé befolyásos, eléggé gazdag emberre, eléggé médiatényező emberre dobja, akkor bekerülhet a CNN-be is. Néhány másodpercre. Magyarország dicsőségére. Lehet, hogy megbüntetik rendzavarásért. De természetgyalázásért biztosan nem.

( Klubrádió, Hetes Stúdió - http://www.klubradio.hu/index.php?id=61 )

Lassan ideje lenne

Időnként fölhorgad valami vallási vita. A történet rendszerint úgy kezdődik, hogy valaki beszól. A legritkább esetben fordul elő, hogy mondjuk számottevő hitetlen mondjon valamit az egyházakra, a vallásos emberekre, vagy valamelyik vezetőre. Hanem az amúgy a türelemről szóló vallásosok hívei tesznek türelmetlen megjegyzéseket. A lehető legtermészetesebb, hogy például minden baj okául az ateizmust teszik felelőssé, mintha az ateisták döntő többsége nem lenne ugyanolyan tisztességes, a Tízparancsolatot is betartó ember, mint azok, akik vallásosnak mondják magukat.
Történelmileg úgy alakult, hogy a tudomány addig vizsgálta a homoszexuálisokat, amíg a tudósok rá nem jöttek arra, hogy ez a szexuális jelenség nem valami ördögtől való dolog, hanem, mondjuk így, a teremtés része. A szexuális irányultság a méhen belül dől el: ha a magzat kap bizonyos anyagokat, akkor heteroszexuális lesz, ha nem, akkor homoszexuális. Ha van Isten, és ragaszkodunk ahhoz, hogy minden egyes ember személyes teremtésében részt vesz, akkor Isten személyes akaratából születnek homoszexuális emberek. De az is lehet, hogy a teremtés rendszerében elkövetett hiba az ok, amit mi nem tudunk, Isten pedig nem akar kijavítani.
Volt idő, amikor ezt nem tudtuk, azt hittük, hogy a gonosz költözik a melegekbe kamaszkorukra – a lelkiismeretesebbek pedig megpróbáltak társadalmi magyarázatot adni. Azt gondolták, hogy a társadalmi minták teszik homoszexuálissá az embereket. Ma úgy gondoljuk, hogy a bizonytalan identitású emberekre ugyan lehet némi hatással valami minta, összességében a dolog biológiailag meghatározott.
Azokban a társadalmakban, amelyekben a születésszám rendkívüli jelentőséggel bírt, hiszen munkaerőre, katonákra, vagy éppen a szülőket, nagyszülőket eltartó fiatal, munkaképes családtagokra volt szükség, rendkívül fontos volt, hogy mindenki szaporodjon, így legalább magyarázható a homoszexuálisokkal kapcsolatos ellenszenv. A gyilkos ellenszenv már csak történelmi összefüggésekben magyarázható, ám meg nem bocsátható. Ne gondoljuk azt, hogy ez régen volt, és azt se, hogy csak azokban a társadalmakban, amelyekben a vallás jelentős szerepet kapott. Pontosan tudjuk, hogy a náci német állam nem csak megjelölte, hanem föl is koncolta, haláltáborokba küldte a melegeket. De gyerekkoromban a kommunista hatalom is börtönnel büntette a homoszexualitást – és azt is tudjuk, hogy milyen megaláztatásokon estek át az akkor még méltán szerencsétlennek nevezhető homoszexuálisok, sőt azt is, hogy – éppen a fenyegetések miatt - milyen jelentős számban lehetett őket például besúgónak beszervezni. Lassan ideje lenne, hogy a polgári társadalmak legalább parlamenti szinten bocsánatot kérjenek a homoszexuálisoktól.
A homoszexualitás kérdése, és pláne a velük való bánásmód dolga nem csak azért fontos, mert a legalapvetőbb emberi jogokat érinti, hanem azért is, mert rendkívül nagy népességről van szó. Magyarországon, pláne ha a biszexuálisokat és a látenciákat is beleszámítjuk, legalább egymillió emberről.
Vannak csoportok, sajnos egyházak, párt is, amelyek valamilyen nem is annyira kideríthetetlen oknál fogva folyamatosan mások nemi életével foglalkoznak, sőt fölhatalmazva érzik magukat például a nem hívők életének törvényi befolyásolására is. Bizonyos értelemben, bármennyire sajnáljuk, hogy ez ki kell mondanunk, az egyházak a szélsőjobboldallal teljesen azonos módon rekesztik ki a homoszexuálisokat, sőt a nekik járó - alapvető emberi jogokon alapuló - azonos állami elbánást alkotmányjogi értelemben is vitatják. Talány, hogy ezt miképpen tudják összeegyeztetni a keresztényi szeretetparancsokkal. Talány, hogy ez a mérhetetlen gőg miképpen viszonyul az isteni akarat elfogadásához, és a szerencsétlenek és kirekesztettek iránti irgalom kötelességéhez. Még nagyobb talány, hogy egy olyan egyház, mint a katolikus, amelynek papjairól az utóbbi években kiderült, hogy gyerekek ezreit rontották meg, és ezt szentszéki szinten hazudozással és vesztegetéssel, vagyis további bűnökkel takargatták, miért nem tud hallgatni egy kicsit – akár vezeklésül. Miért nem érti meg végre, hogy szexualitás sokkal bonyolultabb és titokzatosabb dolog annál, mint hogy politikai nyilatkozatokban és papi kinyilatkoztatásokban merészeljünk ítélkezni emberek fölött nembéli mivoltuk viselt és elviselt dolgai alapján.

A nyolcadik főbűn

„A magyar élet szempontjából” a 2006. október huszonharmadiki brutális rendőri fellépés olyan volt, mint Amerikának és a Nyugatnak 2001. szeptember 11. – jelentette ki Balog Zoltán. Meg még azt is, hogy neki „transzcendens megbízója van”, de ettől még nem lett gőgös.
Talán itt lenne az ideje, hogy gondoljuk végig: mekkorákat lehet mondani Magyarországon? Tegyük végre nyolcadik főbűnné a nagyotmondást! Azt a verbális technikát, amit a Fidesz oly kitűnően kidolgozott, és a Morvai-Balog páros vitt csúcsra. Az a lényege, hogy a tényeket szelektíven, ám mutatósan rendezzük, és az se baj, ha hülyeség lesz a végén az egészből. A lényeg az, hogy sokszor mondjuk és hangosan.
Mert Balog úr - tisztesség ne essék - hülyeséget beszél. És nem azért, mert össze meri hasonlítani egy ezrek halálát okozó idegenföldről induló támadást azzal, ami itt esett meg, és szerencsére egy áldozatot se követelt. Nem is azért, mintha nem lenne igaza, hogy október huszonharmadikán valami rettenetes történt, és voltak ott bűnös rendőrök is. Hanem azért, mert az elhallgatásos hazudozás bűnébe esik, ami igazán illetlen egy lelkésztől, aki az etikai nevelés hiányában látja a bajok eredetét. Pedig mi más, ha nem gőgös etikátlanság, ha úgy tesz, mintha semmiféle előzménye nem lett volna a rettenetes októberi eseményeknek? Mintha nem gyújtották volna föl előtte a tévé székházát egy jól előkészített tendenciózus kiszivárogtatás után, mintha nem táborozott és tobzódott volna egy karámban Balog úr pártja heteken át a Kossuth téren a nyomorkás csőcselékkel nyilas zászlók alatt, a magyar gyűlölet és magyar hibbanat letéteményeseivel. Mintha a közönséges vadbarmokkal való sorozatos utcai összecsapásokban rendre nem a rendőrök sebesültek volna meg többen. Soroljam, vagy teljesen mindegy, mert az elhivatott politikai amnézia süket és csőlátó?
Az emberi jogok legfőbb parlamenti őre soha nem fogja megérteni, hogy az emberi jogok védelme ott kezdődik, hogy annak is van joga, akit utálunk. Annak is, aki vétkezett. Ehhez semmi köze a transzcendenciának. Csak ahhoz a förtelmes, ostoba, silány, "magyaréletesen" kirekesztő, fölfuvalkodott gőghöz, ami Balog úrból árad. Egyébként pedig jó lenne, ha a legközelebbi emberjogi följelentő kőrútján az amerikaiakkal is megosztaná, amit a szeptember-október párhuzamról gondol. Közben nézzen a szemükbe.

Dehiszen totálkáros!

Nem tudom, hogyan lehetne finoman fogalmazni, mondjuk úgy, hogy megjegyzésem ne is emlékeztessen a jobboldal mindennapi taplóságaira, mégis fölhívja a figyelmet Orbán Viktor elképesztő pofátlanságára.
Szerinte ugyanis semmi értelme és tisztességtelen is, ha arra akarják kényszeríteni a magyarokat, hogy "még két évig gubbasszanak egy totálkáros autóban, aminek nincs kereke, nincs motorja és törött a kormánya".
Orbán Viktor választási veresége óta úgy viselkedik, mint egy gonosz kismalac, akitől elvették a makkját, amivel mindig álmodott. Évek óta mást se csinál, mint - mondjuk ki - szemétkedik. Politikailag. Pedig ő aztán pontosan tudja, hogy az ország rendbetételéhez az ellenzék segítségére lett volna szükség, de legalább sportszerűségből járt volna egy kis nyugalom. Ezzel szemben az első naptól kezdve semmilyen más cél nem lebeg előtte, mint a buktatás. Ehhez megtalálta magának a lelki-, szellemi-, sőt a fizikai valójában is tobzódó tömeget. Segítséget kapott olyan, jobbnak gondolt erőktől, mint a köztársaság elnöke, és például az alkotmánybírák. Addig hergelte az ország csőcselékét, amíg azok belaktak mindent, és kezdik magukat túlságosan jól érezni. Az elfajzott, országrontó demagógiát odáig vitte, hogy a világ legaljasabb népszavazásával a pitiáner kaparcsiságra építve csakugyan megroggyantotta a kormányt.
Hogy az autós hasonlatnál maradjunk: a sofőrt följelentette a rendőröknél - külföldön is -, hogy állítsák meg, piszkálják, amikor csak lehet, hátha falnak megy az idegtől. Ahányszor csak lehetett szöget vetett a kerekek elé. A benzinkútnál cukrot szórt az üzemanyagba, hogy besüljön a motor. Hatalmas sorfalakat állíttatott: a fölbérelt őrjöngőknek és az ájtatos hívőknek az volt a dolguk, hogy spontánul belehányjanak az autóba, a sofőr pofájába. Amikor csak lehetett beleszaratott és belehugyoztatott - hogy félre ne értsük, én itt most a Kossuth térre gondolok. Elmebetegnek, rablónak, mindenféle állatnak nyilvánította az autó utasait, és ezt naponta többször szerteordibálta a világban. Molotov-koktélozásig hergelte a népét...
És most rácsodálkozik. Tágra nyílt szemmel, vihogva közli: dehiszen totálkáros!
Azért ne örüljön ennyire: ebbe az autóba, a saját mocskába kell majd beülnie, mert ez a miniszterelnököknek rendszeresített luxuslimuzin. Nincs másik.

Dr. Kündü, népileg

Pár napja, a következő levelet kaptam az IWIW-en: "Szóval vegyél már vissza.
A Népszava NAGYON NEM AZ a tekintélyes lap, ami még a XIX. sz. végén alakult.
Ez a fura újságrontó banda meg antiszociális, belterjes szubkultúra.
Nem 25 motorosba kell durván belekötni (bár az is elég az agyonveréshez...)
Bőszítesz nagyon. ILYEN névvel antimagyarkodni...
Én tudom, mi az a fizikai erőszak.
ÉS TE ??!"

Azt lehet megtudni róla, hogy ő: „ÜGYVÉD DR. GYARMATI PÁL [kündü]” A Budapesti Ügyvédi Kamara tagja. Előző munkahelyei: Sz.m. Főügyészség, Magyar Távközlési Rt., Hemingway Holding, Gazdasági Minisztérium. A munkahely: Dr. Gyarmati Pál ügyvédi irodája 1052 Budapest, V. ker. Kígyó u. 4-6. E-mail: gyarmatipal@ugyved.hu ecolawyer@freemail.hu . Az IWIW-en az arcképe alá azt írja: „Turáni rasszú SZÉKELY FÉRFI”. A Google segítségével rátalálhatunk fideszes címére is: E-mail: gyarmatipal@fidesz.hu .
Nem hittem el, hogy egy ügyvéd Magyarországon ilyen levelet írhat, és arra gyanakodtam, hogy esetleg valaki az ő nevében fenyegetett. Írtam Dr. Gyarmatinak egy levelet az ügyvédi címére: Tisztelt Ügyvéd Úr, eddig vártam, hátha meggondolja magát, hátha rájön, hogy túlzott az IWIW-en írt levelében, és jelzi ezt. Igazából nem az alig, vagy sehogyse burkolt fenyegetéssel van bajom, mert azt megszoktam. De mire véljem ezt az "ILYEN névvel antimagyarkodni..." - megjegyzést? Nem kellene ezt megbeszélni? Vagy legalább megmagyarázni? Tisztelettel: Andrassew Iván

Erre nem levélben, hanem a blogomon válaszolt:
Intés Kündütől: A fene se akar bántani...DE MERRE VEZET ez a cinikus, nihilista, többségi nemzet elleni pökhendi áskálódás?? (…) Ez a belterjes neolibsi ál-értelmiség a nyálfolyatós szövegével MÁR NEM tud hatni, nem érvényesül. Csak a harci tüzem növelitek.

Blogom fórumán jeleztem, hogy küldtem neki levelet az ügyvédi címére.
Dr. Kündü válasza: Milyen email-ra ment magánlevele, Andrejjew Úr??
Az a baja keednek, hogy olyik '68-as forma. Meg IDEGEN.

Erre én: „A gyarmatipal@ugyved.hu -ra küldtem. De mindjárt elküldöm az ecolawyer@freemail.hu -ra is.” Még mindig nem voltam biztos abban, hogy ő csakugyan Dr. Gyarmati Pál budapesti kamarai ügyvéd, ezért írtam ezt a levelet az ügyvédi címére: Tisztelt Ügyvéd Úr, örömmel vettem, hogy előző levelemre legalább válaszolt - ha "csak" a blogomon is. Ne haragudjon, de továbbra sem értem ezt: "De MERRE VEZET ez a cinikus, nihilista, többségi nemzet elleni pökhendi áskálódás??"
Igazán csak az elemi érdeklődés szintjén vagyok kíváncsi arra, hogy én vajon a "többségi nemzet" ellen milyen pozícióból áskálódom cinikus, nihilista módon. Kisebbségi vagyok, vagy elfajzott többségi? Ha kisebbségi, akkor melyik kisebbséghez vél tartozni?
Tisztelettel:Andrassew Iván

Két választ is kaptam - alighanem az elsőt az első levelemre, amit csak későn olvasott el:
„SZLÁV az Ön neve !! Északi szláv. S a magyari tudat ilyen névből a "RUSZKIK, HAZA!!" jelszót juttatja ordítónelőtérbe. Russzofóbok vagyunK occupált ország, 46 éven át... Itt az történt, amit a Kreml akart: egy VADIDEGEN KULTÚRÁRA (ortodox sötét szlávság) rátelepült MÉG-IDEGENEBB ideológiai és hatalomgyakorlás! Akkor már inkább Horthy Miklós...

Válasza, amit azért idézek, mert meggyőződésem, hogy ez közérdek, immár végképp azonosította, hiszen az ügyvédi címéről jött, levélben:
„Abszolut KISEBBSÉGI vagy. A lelkedben is - para-jelenség, komplexus. Népileg: ILYEN M A G Y A R név nincs. A családi háttered és szocializációd meghatározza idegenséged ebben a MAGYAR hazában. De te a deviánslibsi, országrontó, borostásarcú - vagy inkább "szakállas-bácsi" - identitáskételyes vagy: LAZÁN VAGY GONOSZ.
Ellenség vagy. Ideológiailag, fajilag, nem-asszimiláció-képes lényként; a pökhendi cinizmusod vért kíván.
Bízom benne, lesz alkalmam részt venni a leszámolásban a BŰNBANDÁDDAL !
Kündü

A Gój Motorosok nem cicahorda

Megsértették a Gój Motorosokat, azt írta róluk Andrassew kolléga, hogy cicahorda. Nem volt jó ötlet, azóta már tudjuk, hogy a Gój Motorosok nem szeretik, ha cicahordának nevezik őket.
Valószínűeg mások sem szeretik, ha így hívják őket, de ezt nem tudhatjuk biztosan: másokat nem szoktak publicisták cicahordának nevezni.
A Gój Motorosokkal most ez is megesett, és ők ettől dühbe jöttek. Pedig szelíd és szolid gyerekek ők, nem bántanak senkit, nem is fenyegetőznek, de nekik is vannak érzelmeik és nem szeretik, ha a ritya - ez a legújabb szlengben buzit jelent - firkászok cicahordának nevezik őket.
Ami speciel, érthető. Nem jó ujjat húzni a Gój Motorosokkal, nem is ajánlanám senkinek, főleg, mert nagy és erős motorjaik vannak, és ezeket a félelemetes szerkezeteket hangosan tudják berregtetni.
Nem mindig berregtetnek félelmet keltően a Gój Motorosok, csak akkor tesznek ilyet, ha okuk van rá.
És hogy mikor van rá okuk, azt ők tudják a legjobban.
Amikor először feltűntek a magyar közéletben, azt állították magukról, hogy a légynek sem ártanak. Ők a szabad motorozás szerelmesei, nekik akkor jó, ha robog a motor, az az élvezet, ha lobog a haj és áramlik a friss levegő.
Távolról sem annyira félemetesek ők, mint amennyire a nevükből gondolnánk. Már csak azért sem kell berezelni tőlük, mert a Gój Motorosok soraiban nem gójok, azaz zsidók is vannak. Szám szerint tizenhárman, legalábbis ennyi volt az induló létszám. Hogy honnan tudták ilyen jól a Gój Motorosok, hogy 13 nem gój is van közöttük, azt nem kötötték az orrunkra. De tételezzük fel, hogy tényleg így volt, vagyis tényleg voltak nem gójok is a gójok között.
Ami egyébként természetes: egy villamoson is összejönnek a gójok és a nem gójok, megférnek egymás mellett, tán még az ülőhelyet is átadják a másiknak, különösen, ha valamelyikükről kiderül, hogy terhes anya, vagy nagyon öreg.
Egy ideje nem sokat hallani a Gój Motorosok közé keveredett zsidó motorosokról - totálisan elvegyültek közöttük, asszimilálódtak, ezektől minden kitelik. Persze, az is lehet hogy elmotoroztak valahová, talán épp a másik hazájukba.
Vagy eladták a motorjukat és biciklivel járnak, esetleg gyalog.
Szerintem hiba volt, hogy Andrassew kolléga cicahordának nevezte a Gój Motorosokat. Értem én, hogy nem tetszett neki a nevük, tényleg ijesztő egy kicsit, meg olyan kirekesztés-íze is van, és a megjelenésük sem túlságosan bizalomgerjesztő, de a cicahorda akkor is túlságosan erős.
Nem csodálom, hogy ettől dühbe jöttek. Pedig, láttuk, nem könnyű őket kihozni a sodrukból. Voltak ők már sok minden, talán csak énekes halott nem: mondták már őket kirekesztőnek, rasszistának, cigányellenesnek, de ezekben az esetekben csak megvonták a vállukat és berregtek tovább a maguk útján.
Most borult a bili, a cicahorda kiverte náluk a biztosítékot. Emberileg persze meg lehet érteni, olyan ez, mikor valakinek az anyját szidják. Naná, hogy ilyenkor az embernek felvonulhatnékja támad az illető szerkesztőség előtt, hogy megmutassa azoknak az idegenszívű, sorstalan firkászoknak, hogy nem garázdákodhatnak szabadon a mások hazájában.
Úgyhogy, főként a társadalmi békességből kifolyólag, óva intenék mindenkit, hogy cicahordának nevezze a Gój Motorosokat. Szép és gazdag a magyar nyelv, annyi alkalmas kifejezés van, amivel illethetjük ezt a motorizált feketeruhás sereget.
Tessék ennél találóbb kifejezést találni!
Föld S. Péter
Most & itt 2008-04-30 Tizedik évfolyam, huszonnegyedik (háromszázhuszonötödik) csapás

Mészáros Imre: Andrassew Iván keveri a Jézuskát a géppuskával

Ön a Klub Rádióban azt nyilatkozta, hogy rendszeresen figyeli és olvassa a honlapunkat, ezért nem is értem a bevezetőjét,olvasson vissza, mert Bokor Pál nyílt levelére is válaszoltam, miszerint most már a jogászok kezében vannak.
Mert ha végre értelmezné az első e-mail-t, akkor abból világosan kitűnik, hogy április 29-én a név változtatás feltételeiről tárgyaltunk volna, ha Ön megfelelő garanciákat tud nyújtani arra a felvetésére, hogy így helyreáll a társadalmi béke.
Megismétlem nem a mi stílus jegyünk győzelmi jelentéseket, vagy más jelentések gyártása.
Megismétlem bár szerintem reménytelen, hogy Ön és antifasiszta társai megértsék becsületbeli ügynek tekintettük, s miután a Népszava hasábjain megjelent, hogy mi egy fasiszta - náci társaság vagyunk, nos akkor döntöttük el, hogy tartva az eredeti időpontot, most már nem a vezetőség, hanem a GME tagsága fog elmenni a Népszava székháza elé.
Ellentétben Önnel, mi dokumentumokkal tudjuk igazolni állításainkat, lásd rendőrségi jegyzőkönyv.
Ahogy már számtalanszor nyilatkoztam, írtam bennünket nem kell szeretni, pláne sajnálni, csupán a hiteles tájékoztatást és a korrektséget várjuk el a sajtótól 2006. október 23-a óta. Ahogy tapasztalom Önnek és a Népszavának legalábbis velünk szemben valami zsigeri gyűlöletből eredendően ez nem megy. Sebaj, ennek orvoslására vannak a Bíróságok !!!
Hogy ne képzelődjön, megosztom a ratyi Iván fölfújt hobby újságíró baba születésének hiteles történetét.
A történet ott kezdődött, hogy tudva és ismerve munkásságát, több motoros társam jelezte, hogy több évvel ezelőtt is kirohant a motorosok ellen. Egyben jelezni kívántuk valamivel, hogy nem a Hócipőben megjelent sértő sorai miatt megyünk.
Arra megadtam a választ, hasonlóan az Ön stílusában. Miskolcon a lincselők tárgyalási ebéd szünetében egy étteremben jött az ötlet, hogy még se menjünk üres kézzel. Majd ahogy szokás nálunk a gondolat után a tettek következtek és megvásároltuk az Ön ajándékát 5 000 Ft. értékben. Megjegyzem, köszönöm de én jól elvagyok a női nemmel, nincs hiány érzetem és nincsenek üldözési mániáim, mint Önnek - Önöknek ott a Népszavánál. Lásd túrák rovat.
A Press feliratú mellényekre pedig csak annyit, hogy nekünk nincs sajtósunk, majd ezt is tisztázzuk a Bíróságon, valamint azt is, hogy melyik Gój Motoros hívta fel Önt állítólag. Ön folyamatosan hazudik és történeteket gyárt, mint az átkosban megszoktunk.
A híradó valóban mondja a cicahorda kifejezést, de ne felejtse el, hogy Önt idézik !!!
Egy hiteles történet van az Ön levelében, miszerint másnap felhívta Önt Fiala János, aki nem az ismerősöm.
A történet előzménye, hogy április 29-én reggel felhívott az Önök piknikjével kapcsolatban.
Majd a riport végén azt mondta, hogy érdeklődéssel várja a fejleményeket. Késő délután mikor is elkészült a videó anyagunk tájékoztattam és egyben megkért, hogy másnap reggel ismételten beszéljünk erről, de adásban. Megtörtént.
Akkor kérdésre elmondtam, hogy bármikor, bárkivel beszélünk, tárgyalunk, ha egyenrangú feleknek tekintenek bennünket.
Nos, akkor igaz nem adásban elmondtam Fiala Jánosnak a mi elképzeléseinket, ill. feltételeinket, mire Ön válaszként, azt üzente, hogy én kérdezzem meg a Gój Motoros társaimtól az Ön telefonszámát és hívjam fel.
Fiala János a tanúm, hogy harsány nevetésbe törtem ki és valami olyasmit mondtam, hogy tipikus esete annak, ha valaki se igen, se nemet nem akar mondani és gyárt egy történetet. Nálam ez a jellemvonás röviden: RATYI !
Végezetül a 8 pontos feltételeiről, amennyiben komolyan is gondolja, vegye fel a kapcsolatot a Gój Motoros Egyesület jogi képviselőjével, Dr. Futó Barnabás ügyvéd úrral, mert egyéb halaszthatatlan elfoglaltságom miatt, nem is beszélve, hogy az Ön szavahihetősége erősen kérdőjeles nálam, így ebben a témában Önnel csak tanúk előtt és jegyzőkönyvben rögzítetten vagyok hajlandó beszélni. Egyben tájékoztatom, hogy a GME állja a szavát Önt és másokat is akik törvénybe ütköző módon megsértették az egyesületünket bepereljük. Amennyiben szándékában áll peren kívül megegyezni a fent említett ügyvédet keresse meg.
Egyben szíves figyelmébe ajánlom a túráink tanulmányozását és kiemelten György Péter esztéta esetét a GME-vel.
Valamint a mi általunk készült videó felvételt a www.gojmotorosok.hu túra/média rovatban.
Amennyiben valami csoda folytán a válasz levelemet leközölnék, ahhoz hozzájárulásomat adom, azzal a kikötéssel, hogy szó szerint és változtatás nélkül tegyék.
Találkozunk valahol, valamikor, de a bíróságon biztos.

Mészáros Imre
elnök

A hivatkozott is kikéri

Raj Tamás: "Kikérem magamnak!" Népszabadság • Czene Gábor • 2008. április 30.

A Gój Motoros Egyesület rendre Raj Tamás nyugalmazott főrabbi egyik írására hivatkozik, így próbálja legitimálni elnevezését. Raj Tamás felháborítónak tartja, hogy vele példálóznak.

- Tudja, hogy fontos szerepet játszott a Gój Motoros Egyesület névválasztásában?
- Semmilyen szerepet nem játszottam. Annyit tudok, hogy a megkérdezésem nélkül átvették egy írásomat a zsido.hu weboldalról.
- És folyton arra hivatkoznak.
- A goj héber kifejezés. Eredetileg, ahogyan az Ószövetségben is szerepel, népet jelent. Később a rómaiak, még később az európai keresztények, a modern korban pedig a nem zsidók szinonimájává vált. Leírtam, hogy ennek a szónak - bár akadnak, akik tévesen használják - a zsidóság részéről nincs sértő vagy pejoratív tartalma.
- A motorosok is ezt hajtogatják: nincs ebben semmi sértő, tessék csak megkérdezni Raj Tamást...
- Magától értetődik, hogy a legártalmatlanabb szó is pejoratív tartalmat kaphat, ha kiforgatják eredeti jelentéséből, és más szövegkörnyezetben használják. Nem mindegy az sem, hogy ki mondja. Ugyanaz a szó lehet kedvesen önironikus, és lehet bántó. Ismeri a Cyrano-monológot: "Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el"
- Kálmán László nyelvész elemzése szerint (ÉS, 2007. november 23.) a Gój Motoros Egyesület neve a zsidóktól való elhatárolódásra, az identitás alapján történő kirekesztésre utal, miközben burkoltan azt is állítja, hogy a zsidók kirekesztik a nem zsidókat.
- Tökéletes megfogalmazás.
- Az egyesület pólóján ez olvasható: "Ne piszkáljatok, sorstalanok!"
- Mit mondjak, nagyon kedves... Nyilvánvaló utalás Kertész Imre könyvére, a Sorstalanságra, magyarán a haláltáborok túlélőire, a zsidókra. Ízléstelen...
- Végső soron mi a véleménye a Gój Motoros Egyesületről?
- Számomra egyértelmű, hogy a szélsőjobbhoz tartozik, leginkább a Magyar Gárdához tudnám hasonlítani. Az ilyen szervezetek nem csak a zsidóknak ártanak, az egész országot lejáratják. A legkevésbé sem örülök annak, hogy ezek a motorosok éppen velem példálóznak. Egész pontosan felháborítónak tartom. Kikérem magamnak!

A demonstrációk hordaléka

A motoros látogatás napján bebizonyosodott, hogy minden gáncsoskodás ellenére még munkanapon, délelőtt is kész közösen tiltakozni annyi ember, amennyi pont elég ahhoz, hogy egy maskarás, segédeszközökkel hangoskodó bandérium egyszerűen észrevétlenül maradjon. Nem tudom, hogy a gój motorosok miből vezetik le győzelmi jelentéseiket, de tény, hogy a másik oldalról szinte észrevétlenek maradtak. Elnyomta őket egy különös erő. Olyan embereké, akikre büszke vagyok. Nem sorolok neveket, de megjegyzem, hogy ha a temetésemen Görgey Géza és Donáth László vezetné Isten kegyelme elé a lelkemet, Bodor Pál igyekezne szépíteni cselekedeteimet, Moór Marianna is verset mondana a lelkek üdvéért, és az Erzsébetvárosi Cigány Zenekar zseniális muzsikusai próbálnák elnyomni a koporsómra eső rögök hangját, akkor azt jelentené, hogy jó sorsom volt a végjátékban. És ha pont annyi filozófus, szociológus, miniszterelnök, miniszter, polgármester, alternatív Nobel-díjas, elnökféle, főszerkesztő, filmrendező, tanár, katonatiszt, médiasztár, takarítónő, nyugdíjas kísérne el, mint kedden, akkor nem hiába dolgoztam. (Nem lesz temetésem, csak elmerengtem.)
Abban a méltóságos hangulatban megváltozott a lelkem. Talán azért, mert éreztem az emberek erejét, hirtelen megsajnáltam a gój motorosokat. Arra gondoltam, hogy átmegyek hozzájuk, és azt mondom Mészáros elnöknek, hogy jöjjenek, kár ott unatkozni, álljanak be közénk, hogy lássák: így is lehet. Tényleg lehet.
És akkor a fotósok megmutatták a digitális gépek kijelzőin, hogy miféle babát hoztak nekem. Visszaköltözött szívembe a szégyen.
Elképzeltem, ahogy összejön a gój motorosok csapata – köztük világ- és olimpiai bajnokok, a nemzet büszkeségei. Lázár Vilmos CBA-tulajdonos tiszteletbeli elnök fölteszi a kérdést Mészáros Imre elnöknek: „Na Imiblúz fiam, hogyan válaszoljunk méltóképpen Andrassew Iván pimaszságára?” Valaki – gondolom olimpiai bajnok – azt veti föl, hogy „mi lenne, ha a cuncusmuncus kukisbabáinkból nekiadnánk egyet?”
Na erre fölvillanyozódnak: hamar kitalálják, hogy ráírják: a ratyi Ivánnak küldik, és ezt cseszegesse, ne a motorosokat. Rihegnek és rögögnek, elképesztően viccesnek találják az ötletet.
„Jó, de kinek van használaton kívüli püfibabája”? – kérdezi Lázár Vilmos.
Hosszú csönd, mindenki félrenéz, aztán Mészáros Imiblúz megszólal, mert neki kell elöl járni: „Na nekem kettő van, beáldozom az egyiket. A Józsit.”
Ennyit tudtak fölmutatni a békés, emberszerető gój motorosok. Ennyi tellett tőlük. És szégyenszemre még át se adhatták. Bár Mészáros nyilván örül ennek: Józsi nagy kincs, megszakadt volna a szíve a féltékenységtől, ha nálam kell hagyni.
Egyébként annyira konspiratívak voltak, hogy nem lepődnék meg, ha kiderülne: valami kikopott titkosszolga is van köztük. Történt ugyanis, hogy közülük néhányan sárga „Press” feliratú mellényben próbáltak átjönni közénk. Csak az volt a baj, hogy a mi oldalunkon senki nem viselt ilyet, így aztán szinte azonnal lebuktak, és kénytelenek voltak visszasunnyogni.
A másik-másik oldalról itt jegyzem meg, hogy még a Hír TV is rendkívül korrekt volt, ami – ismerve a köztünk levő viszonyt – külön köszönetet érdemel. Viszont szakmai-etikai szempontból elképesztő, hogy amikor egy motoros horda egy kollega, egy másik szerkesztőség ellen vonul, a Hírszerző – főszerkesztő Gavra Gábor, vezető szerkesztő Seres László – elküldi Kiss Ádámot, aki még büszkén be is számol arról, hogy „ A Hírszerző tudósítója fekete bőrdzseki-halálfejes póló szerelésbe bújva, egy "gójmotor" nyergéből követte végig a Gój Motorosok Egyesületének felvonulását a Népszava szerkesztőségéhez.” Egyébként tudtam, hogy hamarosan együtt motoroznak, csak azon lepődtem meg, hogy Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták nem jöttek velük. Nyeregben persze. A tudósító most is szükségesnek találta hangsúlyozni: „Az ellentüntetésből azonban ezúttal több, a Hollán Ernő utcában megjelenő, de nem gyurcsányista társaság is kimaradt, mivel szerintük Andrassew hibázott, mikor lebuzizta a gójokat, másrészt ezúttal nem érzékeltek náciveszélyt.” (Ha legalább elolvasta volna a történet dokumentumait, nyilván magától is rájön, hogy soha nem buziztam le a gój motorosokat, hanem éppen ők ratyiztak és ratyiznak folyamatosan. Magamat buziztam, jelezve, hogy ezek után a melegeket is képviselnem kell.)

A történetben az a legérdekesebb, hogy miután mindkét demonstráció véget ért, este fölhívott az egyik gój motoros. Azt mondta, hogy beszéljünk komolyan: ezt a menetet megnyertem, most már szinte minden híradó azt harsogja, hogy ők a cicahorda, és elismeri, hogy tényleg hülyeség volt eddig feszíteni a húrt. De tegyek valami engedményt, amibe Mészáros elnök belekapaszkodhat, mert beszorult, és valamit föl kell mutatnia, hogy komolyan vegyék.
Mondtam, hogy sajnálom: így jár, aki a sajtót fenyegeti, de azért majd gondolkozom.
Másnap egy közös ismerősünk fölhívott és megkérdezte, hogy megadhatja-e a telefonszámom Mészáros Imrének, mert tárgyalna. Mondtam, hogy fölösleges, hiszen tudja. Amióta kitört köztünk ez a viszály, folyamatosan kapom a fenyegető-figyelmeztető sikethívásokat.

Mostanra mégis megérett bennem, hogy tárgyalhatunk. A feltételeim a következők:

1. Azonnal megváltoztatják a nevüket.
2. Kérjenek bocsánatot a zsidóktól, a romáktól és a melegektől mindazokért a kirekesztő és rasszista megnyilvánulásokért, amelyeket eddig elkövettek, és tegyenek ígéretet arra, hogy a jövőben tartózkodnak az ilyen magatartástól. Beleértve az olyan tréfás feliratokat, amelyek például a „sorstalanokra” utalnak.
3. Tegyenek ígéretet arra, hogy a jövőben tartózkodnak attól, hogy bárkit motoros fölvonulással figyelmeztetnek vagy fenyegetnek – beleértve a romákat rémisztgető parádékat, amelyeket olyan helységekben tartanak, ahol néhány roma valamilyen köztörvényes bűncselekményt követett el. Valamint tartózkodnak attól, hogy köztörvényes bűncselekmény bírósági tárgyalásán jelmezesen, csapatostul megjelennek.
4. Mondjanak le a náci, fasiszta, nyilas mozgalmakra emlékeztető zászlókról, sisakokról, karszalagokról – beleértve a Wehrmacht-sisakot és az árpádsávos zászlót.
5. Ígérjék meg, hogy soha többé nem beszélnek cigánybűnözésről és megtagadnak minden olyan pártot és szervezetet, amelyik ezt teszi – így kinyilvánítják, hogy nincs és nem lehet többé közük a Jobbikhoz és a magyar gárdához.
6. Erősítsék meg, hogy ezután is sokat kirándulnak és jótékonykodnak – természetesen nagy figyelemmel segítsék azokat a családokat is, akiket köztörvényes roma bűnözők tettek tönkre, de legyenek legalább olyan figyelemmel a sápadtarcú bűnözők áldozataira is. Igazi irgalmas emberek módjára segítsék tovább az árvákat és a természeti csapások áldozatait.
7. Ha mindezt megteszik, vállalom, hogy az egész magyar média tudomására hozom: az egykori gój motorosok immár nem tekinthetők náci módra viselkedő szervezetnek, és kérem, hogy Magyarország népe tisztelje ezt a csapatot cselekedetei szerint, ne lehessenek gúny és megvetés tárgyai. Mert sokkal nagyobb utat tettek meg, mint amekkorát országúton lehetséges.
8. És végül: menjünk el együtt Auschwitzba, hogy legalább utólag értsék meg, miről beszélek.

Dr. Kündü beszólt, morcosan

Ma a következő levelet kaptam az IWIW-en:

"Szóval vegyél már vissza.
A Népszava NAGYON NEM AZ a tekintélyes lap, ami még a XIX. sz. végén alakult.
Ez a fura újságrontó banda meg antiszociális, belterjes szubkultúra.
Nem 25 motorosba kell durván belekötni (bár az is elég az agyonveréshez...)
Bőszítesz nagyon. ILYEN névvel antimagyarkodni...
Én tudom, mi az a fizikai erőszak.
ÉS TE ??!"

Azt lehet megtudni róla, hogy ő: „ÜGYVÉD DR. GYARMATI PÁL [kündü]” és 721 ismerőse van. 45 éves. Magáról ezt írja: „Historizáló, közép-ázsiai tört. és nyelv kutatással hobbyként foglalkozó ember vagyok. Futballimádó. Politikai közéletben aktívan veszek részt, nemzeti, akcionista, konzervatív: DE nem bús magyarkodóként, hanem BLITZKRIEG attack ideologusként!”
(Emlékeztetőül, ha valaki nem tanult történelmet vagy nem tud németül: A Blitzkrieg német kifejezés, magyar megfelelője: villámháború, amely főként a II. világháborúban a nemzetiszocialista Németország által indított különböző hadműveletek stratégiáját és taktikáját jelenti.)

Beszél angolul és latinul.

Ezt csinálja, amikor dolgozik: „Ügyvéd, gazdasági, pénzügyi, polgári, közigazgatási, ÁLLAMTUDOMÁNYI, adó- és eseti kivételként büntető- JOGGAL FOGLALKOZOM. Pol. Szövetségnek is dolgozom.”
Ezt csinálja, amikor nem dolgozik: „Történelem,politika,eszmetörténet, irodalom, írás és olvasás e körben, színház, sport,/FOCI!/ politika, hölgyek... Albertirsa MEGAVÁROS lakosságára haragszom.OKKAL!”

Telefonszáma: 06-30-612-3999
Címe: 1055 Bp. V. Bihari u. 22.

Klubjai: Kereszteny Club [Kereszteny Club], Balassagyarmat város [Civitas Fortissima], A Magyar Nyelv, Szent Korona [sacra corona], Szentatyánk XVI. Benedek pápa [Joseph Ratzinger], A tibeti kultúra háza Magyarországon A tibeti kultúra háza Magyarországon, ELTE ÁJK [jogi kar], Debrecen-Megmaradás Debrecen Cafe, Demjén Ferenc / - RAJONGÓI KLUB - / [Rózsi], Horvátországi Magyarok [zajednička prošlost i budućnost], Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség - Esztergom-Párkányi Alapszervezet [IKSZ], Hazám, Hazám Te Mindenem" Újradikálisok Ceglédbercel és Környéke, Fekete hunok, Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok! [IGEN! Magyarország győzött!], ...

A Budapesti Ügyvédi Kamara tagja.
Előző munkahelyei: Sz.m. Főügyészség, Magyar Távközlési Rt., Hemingway Holding, Gazdasági Minisztérium. A munkahely: Dr. Gyarmati Pál ügyvédi irodája 1052 Budapest, V. ker. Kígyó u. 4-6. E-mail: gyarmatipal@ugyved.hu ecolawyer@freemail.hu .
Az IWIW-en az arcképe alá azt írja: „Turáni rasszú SZÉKELY FÉRFI”.

A Google segítségével rátalálhatunk fideszes címére is: E-mail: gyarmatipal@fidesz.hu .

Holnap lesz Szelíd piknik a Könyves Kálmán körúton

Találkozó a szerkesztőség előtt

Április 29-én, délelőtt 9.30 és 11 óra között a Népszava szerkesztősége előtti parkolóban a Nagy Imre Társaság szervezésében „szelíd piknik” lesz, szemben az egyáltalán nem szelíd gój motorosokkal.
Nem öröm számunkra ez a demonstráció, jó lett volna – most még: jó lenne – elkerülni, de a jelek szerint nem sikerül. Ha fontosnak tartja, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy 2008 Magyarországán ne határozhassa meg magát senki „gój” motorosként, és ne félemlíthessen meg senki senkit a motorok erejével, akkor emelje fel ön is a szavát, vagy úgy, hogy nyilatkozatban ítéli el az „otromba” motorosokat, vagy úgy, hogy eljön április 29-én délelőtt a szelíd piknikre. Szeretnénk világossá tenni: mi nem toborzunk, csupán a társadalom önvédelmi reflexét szeretnénk erősíteni. Ugye, ön is fontosnak tartja?
A rendezvény helyszíne: Budapest VIII., Könyves Kálmán krt. 76. (a Modus-székház, azaz a Népszava szerkesztősége előtt).

Andrassew Iván nyílt válasza Kornis Mihálynak

Kedves Mihály, annyira megrendített, amit írtál, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Nekem, aki, mint írod, bátor vagyok és talpig férfi.
Mostanában elgondolkoztam a kommunistákhoz és a fasisztákhoz való viszonyomról. A következőre jutottam: ha ismét egy fasiszta hatalom szállja meg, vagy uralja Magyarországot, együtt fogok működni a kommunistákkal, hogy megszabaduljunk, ám ha ismét egy kommunista hatalom szállja meg, vagy uralja Magyarországot, akkor sem fogok együttműködni a fasisztákkal. Mert a kommunizmus egy elaljasult átok volt, a fasizmus pedig egy eleve az aljasságból született átok.
Most nincs kommunistaveszély, nem mászkálnak munkásőr gárdák Szent István veres zászlaja alatt. Most náciveszély van: nyilas maskarában trappolnak a hordák nyilas harci zászló alatt. Motorozni járnak egy Wehrmacht-sisakos vezetése alatt cigányokat rémisztgetni. Most az van, hogy aki téged - és más barátaimat - a rendszerváltás óta a legnyilasabb hangnemben zsidózott, az kisvártatva együtt fényképezkedett az ellenzék vezérével, és csak azért nem puszizkodtak, nehogy lebuzizzák őket.
Annak ellenére álltam melléd, hogy például az Iraki háború elindításával kapcsolatos ujjongásodat rendkívül ellenszenvesnek találtam - erre egy nyilvános beszélgetésben föl is hívtam a figyelmedet. Nem gondoltam, hogy azért, mert bizonyos – nagyon fontos - dolgokban ellentétes módon gondolkozunk, megengedhetem bárkinek – akár a volt barátomnak, Bayer Zsoltnak is -, hogy az elképzelhető leggusztustalanabb és legaljasabb módon elbánhasson veled. Veled. Egy emberrel. Nem számolgattam a következményeket, nem mérlegeltem, hogy ki szeret, ki utál, ki fenyeget majd meg ezért halállal. Bizony: halállal.
A jegyzőkönyv kedvéért: a Kádár rendszerhez való viszonyomról annyit, hogy én a Kádár-rendszer alatt írtam könyvet a Kádár-rendszerről, abban a biztos tudatban, hogy mivel a szovjetek százötven évre jöttek, soha nem jelenhet meg. Az volt a címe, hogy Prolilétra, és nem is jelent meg, csak a rendszerváltás idején.
Szintén a jegyzőkönyv kedvéért: a keddi demonstrációt nem én szerveztem magam mellett. Hanem Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti elnöke. Biztos ismered ezt a két nevet. Nagy Imre volt kádárista vagy Donáth apuka? Vagy az ifjabb Donáth Ferenc lett azzá, aki bukaresti illetőségűként kezdte az életét? Deportáció útján jutott oda, az édesanyja szíve alatt.
Tamás Gáspár Miklós lenne kádárista? Olvastad, amit írt? Debreczeni József? Gondold végig, miket beszélsz.
Mindegy, ne gyere. Nem hívtalak. Senkit nem hívtam. Csak a gój motorosokat. Akik békés, barátkozó levelükben odazsidóztak nekem, aztán megfenyegettek, arra az esetre, ha nem kérek bocsánatot, majd még le is buziztak. Kértem volna ezután tiszteletteljesen elnézést, hogy ne okozzak olyan sok gondot a hollánernősöknek? – bár én is ott voltam a Hollán Ernő utcában. Mi köze ehhez a baloldaliságomnak, mi köze ehhez annak, hogy Gyurcsány eljön-e vagy nem? Emlékszel, nem is olyan régen mennyit mutogattunk Prágára, hogy bezzeg ott a politikai és vallási vezetők ki mernek állni a vonulgató nácik ellen? Most meg olyan üzeneteket kapok, hogy szóljak a miniszterelnöknek: ne jöjjön el, mert csak akkor tudnának engem, esetleg támogatni…
Hát nem. Ezt nem. Ne jöjjetek.
Legyen könnyű mindazok lelke, akik ellenem fordultak, önfeledten gúnyolódnak, vagy úgy állnak mellém, hogy azért igazából ne kelljen mellém állni, mert van ürügy. Azon gondolkozom: kezdjek-e tőletek jobban félni, mint a gój motorosoktól? Ha egyedül várom őket, úgy is jó. Lehet, hogy könnyebb úgy félni, ha legalább hátbatámadástól nem kell tartani. Te meg menj el úszni, vagy olvasgass, írogass, de előtte most az egyszer értem imádkozz az Egy Igaz Istenedhez, akiben ugyan nem hiszek, de hátha mégis van, és vétkeimet számba véve hátha méltányolja a végső elszámolás idején azt az elemi erejű szomorúságot, amit Te okoztál nekem.

Ölellek

Ez van

„Nem tüntetek a Kádár rezsím tollnokaival"
Kornis nyílt levele Andrassew Ivánnak
2008. április 27. 11:28 Hetek Online | Vélemény

Demonstrációt szerveznek a Gój Motorosok a Népszava szerkesztősége elé, a lap egyik munkatársa, Andrassew Ivánnak a Hócipő szatirikus lapban megjelent humoreszkje miatt. Több antifasiszta szervezet ellentüntetést szervez. Kornis Mihály író ezzel kapcsolatban egy nyílt levelet küldött el lapunknak, melyet az alábbiakban szó szerint közlünk.

Kornis Mihály

Köszönöm Andrassew Ivánnak
neked, csak távolról ismert, mégis közeli barátom, amit értem s mindazoky védelmében teszel, akiket aljas támadás ér. Néhány hete higgadtan szembesítetted B.Zs. urat ellenem folytatott több évtizedes uszítgatásainak mocskos okaival.
Ugyan nem szorulok védelemre, mert szavam és könyveim őrködnek felettem, de azért nagyon jólesett, hogy te vetted a fáradtságot és elmondtad neki, amit én már egyébként egyszerűen elfelejtettem: hogy miért is kell nekem minden Orbán-hatalomátvétel környékén elviselnem, hogy ő szavakkal megpróbáljon leköpni. Kitüntetésként fogom fel különben ezt a pogány rituálét, az Egy Igaz Isten tudja, hogy miért.
Te pedig Iván, nagyszerű ember vagy, bátor és talpig férfi. De meg kell értened, hogy én nem csak antifasiszta vagyok, hanem antikádárista is. Tudod, én írtam a Kádár-könyvet. Torkig vagyok már a szellemi utódaival a magyar baloldalon éppúgy, mint a jobboldalon. Példaképem Angyal István, a Tüzoltó utcai felkelők parancsnoka, akinek nővérét az auschwitzi tábor szeme láttára akasztották fel a náci pribékek, őt magát pedig1958 végén Kádár János pribékjei.
Nem tüntetek együtt a náciveszély ellen a Kádár rezsím szolgalelkű tollnokaival. Nem tüntetek együtt egyik csahos falkával a másik ellen. Ezért nem leszek ott az általad szervezett, keddi demonstráción. Téged hősnek tekintlek továbbra is, de már megtévesztett embernek – akit az MSZP propagandistái praktikusan felhasználnak, cinikusan és könyörtelenül.
Alig várom, hogy egy, a mai vezetőik nélkül felálló politikai mezőny végre rendbetegye az ország dolgait és megszüntesse a felülről szított polgárháborús hangulatot.

Kornis Mihály

Pest, 2008. április 27.

Más: Seres László és Bitter Brúnó után az Ifjú Humanisták is diskurába kezdtek a gój motorosokkal. (Megjegyzem: engem nem kérdeztek meg, mielőtt elhatárolódtak.)
Mészáros Imre elnök bejegyzése a gój motorosok fórumán:

26265. Imi Blues Válasz erre 2008.04.27 18:48
Üdv Mindenkinek !

Gondolom a remek időt kihasználta a Csapat és mindenki kisebb - nagyobb gurulásra. Sajnos nekem a hétvége munkával telt.
Zárásként ahogy itt a fórumon is olvashattátok az Ifjú Humanisták képviselőjével találkoztam 15 órakor.
Pontosan érkezett Stewe és Ágota a megbeszélt helyre. Három órán át beszélgettünk, melyben érintettük a szokásos gój szót és egyesületünk történetét és a szellemiségét. Őszintén mondom, nem volt értelmetlen a találkozó !
Milyen szép is lenne, ha ilyen zsigeri utálat nélkül lehetne beszélgetni egymással, annak ellenére, hogy a világnézetünk bizonyos ügyekben homlok egyenesen más. Röviden csak annyi, hogy a végén humorosan meg is jegyezték:
Ágotát a naivnak, az Ifjú Humanistákat hülyéknek, minket pedig gonoszoknak próbálnak beállítani egyesek !

Seres László és Bitter Brúnó házhoz ment

Tegnap Andrassew Iván kíváncsi volt, hogy Seres László bocsánatot kér-e a gój motorosoktól, vagy a szerkesztőség megvárja a beígért "alkotmányos" látogatást ezért a mondatért: „minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda”. Remélte, nem köt velük lapítós háttéralkut. Kíváncsi volt továbbá Bitter Brúnó véleményére: Seres házhoz ment-e a pofonért? Miután Bitter Brúnó munkatársunktól - telefonban - meghallotta, hogy éppen most fenyegették meg a gój motorosok Serest, szaladt a gój motorosok fórumára kicsit kommunikálni velük, hogy előre megmagyarázza másnap megjelenő írását. Seres viselkedéséről pedig maga Mészáros Imre gójelnök számol be a fórumon:
"Üdv. Mindenkinek ! Tájékoztatlak Benneteket, hogy az imént beszéltem Seres László újságíróval, és tisztáztuk az inkriminált mondatot. Átbeszéltük a gój szó jelentését, annak üzenetét. Közös álláspontra ugyan nem jutottunk, de azt készségesen elfogadta,hogy a Gój Motoros Egyesület tagsága nem antiszemita. Ezzel a magunk részéről az ügyet lezártnak tekintjük."

Ezek után már csak ez jöhetett ki a hirszerzo.hu főszerkesztőjéből:

Nem teszünk Népszavát az ablakunkba
Gavra Gábor 2008-04-24 11:18

Nem teszünk Népszavát az ablakunkba. Kikérjük magunknak, hogy vezényszóra kelljen szolidaritást vállalnunk bárkivel. Nem vagyunk szolidárisak, a Népszavát és Andrassew Ivánt ugyanis nem érte fenyegetés.
Már csak ötöt kell aludni, és végre újabb nagyszabású antináci megmozdulásra kerül sor, ezúttal annak a napilapnak a szerkesztősége előtt, amelynek olvasótábora a szép emlékű Matula magazin örökbecsű megállapítása szerint az egykori munkásőr-állomány kihalásával párhuzamosan illant el az utóbbi néhány évben.
Az előző rész tartalmából: Andrassew Iván bizonyos körökben ünnepelt publicista és hivatásos feljelentő levelezésbe bonyolódott a Gój Motorosok Egyesületet vezető Mészáros Imre nevű férfiúval (mozgalmi neve: Imiblues), szó szót követett, majd a magyarországi motorospopuláció végtelenül egyszerű, de jobbára ártalmatlan végtermékei úgy döntöttek, hogy április 29-én a napilap szerkesztősége elé motoroznak, hogy kifejezzék Andrassew velük foglalkozó publicisztikai munkásságával szembeni fenntartásaikat.
*
A Hollán Ernő utcai jegyirodát ért valódi náci fenyegetésre és valódi támadásra adott egészséges civil válasz után a Népszava és a Gyurcsány Ferenc Baráti Kör többi alegysége úgy látta, ideje rátelepedni a végre a nácik ellen forduló közhangulatra, egyszersmind (Konrád György Demokratikus Chartája és Hegedűs Zsuzsa Tégy a gyűlölet ellen! mozgalma haladó hagyományait követve) rossz szájízt kölcsönözve mindennek, ami ma Magyarországon antináci.
A Népszava Gój Motorosok körüli hisztériakeltése jó eséllyel csírájában fojtja el a magát a Taxisofőr Robert de Nirojának képzelő, egykor a maga irritáló mivoltában is szórakoztató bloggerből ostoba, zsidózó paprikajancsivá züllött médiasztárt és forgatócsoportját ország-világ előtt nevetségessé tevő Hollán Ernő utcai civil megmozdulás nyomán kialakult antináci összefogást. Egyfelől azzal, hogy az antifasizmust az egyik politikai oldal kizárólagos szellemi termékeként próbálja beállítani (Zuschlag-ügy pedig nincs, mint azt magától az érintettől tudjuk); másfelől azzal, hogy egy létező fenyegetésre adott adekvát választ egy nem létező fenyegetéssel szemben próbál reprodukálni. Miközben vérlázító módon egyszersmind az állítólagos náci hordák szálláscsinálójának, vagy legalábbis hasznos idiótájának állít be mindenkit (a Hollán Ernő utcai megmozdulást szervező judapest.org munkatársaitól kezdve lapunk vezető szerkesztőjéig), aki nem vállal szolidaritást a senki által nem fenyegetett szocialista üzenőfüzettel, esetleg (a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége kritikán aluli felhívására fittyet hányva) nem tesz Népszavát az ablakába jövő kedden.
Nem teszünk Népszavát az ablakunkba. Kikérjük magunknak, hogy vezényszóra kelljen szolidaritást vállalnunk bárkivel. Nem vagyunk szolidárisak, a Népszavát és Andrassew Ivánt ugyanis nem érte fenyegetés. Azt a tényt, hogy 25 rendezetlen arcszőrzetű, bőrruhába öltözött, általában is kevéssé rokonszenves ember benyomását keltő honfitársunk motorkerékpáron meglátogatja kollégáinkat (ahogy megtette korábban az Indexszel és előbb-utóbb lapunk sem fog megúszni egy hasonló, mérsékelt hatékonyságú, de legalább ingyenes marketingakciót), ugyan ne tekintsük már fenyegetésnek.
A motorosok petíciót átadni és bocsánatkérést sürgetni mennek szabadidejükben különböző szerkesztőségek elé; mint arról már volt szó, volt már erre példa. Aki emögött fenyegetést lát, az kóros nárcisztikus hajlamait óhajtja kiélni a nácik áldozata lettem-pózba vágva magát; lapja példányszámát próbálja kiterjeszteni az egykori munkásőr-állomány határain túlra; esetleg politikai hasznot remél az esettől, lévén fantomokkal hadakozni még mindig sokkal könnyebb, mint kormányozni.
*
Szögezzük le: Magyarországon vannak aktív és tevékeny náci csoportok, akikkel szemben a civil társadalom - konzervatív, liberális és baloldali politikusok tevékeny részvételével - helyesen és eredményesen lépett fel a Hollán Ernő utcában.
A magyar kormány és az irányítása alá tartozó hatóságok, valamint a független és impotens magyar igazságszolgáltatás példát vehetne az Újlipótvárosban fellépő civilekről. Az ellentüntetők erélyes választ adtak az egyre agresszívebben nyomuló, valós fenyegetést jelentő droidoknak. Gyurcsány Ferenc pedig ahelyett, hogy öntestével védi meg házilapját a motorosok nem létező fenyegetésével szemben, esetleg rendet tehetne kormányában és a közigazgatásban, amely - rendőrségestől, NBH-stól - tökéletesen tehetetlen az alaposnak tűnő gyanú szerint büntetőjogi tényállások egész sorát kimerítő nyilas portál működtetőinek, valamint az MTV-székház felgyújtóinak azonosítása terén.
Persze a valódi és pszeudo-nácik mindig jól jönnek. Hozzájuk képest a legrosszabb kormány is tűnhet a kisebbik rossznak, antifasiszta szlogen: ek alatt pedig egészen hosszú ideig lehet büntetlenül nagyon rosszul kormányozni.

Ehhez csak annyit, amennyit Pocakos hozzáfűz: http://pocakosgondok.blogspot.com/2008/04/ivn-napjaink-franzi-bcsija.html

A gój motorosok már Amerikát is nemfenyegetik

A motoros elnök levele az Amerikai Magyar Népszava főszekesztőjének:
Tisztelt Bartus László Főszerkesztő Úr !

Ön újságja durván és sértő módon immáron több ízben hamisan tájékoztatja olvasóit és egyben megsérti egyesületünk
tagjait, akik közt számos közismert és elismert személyek vannak. Olimpiai és Világ – Európa bajnokok és a
Magyar Köztársaság Tiszti keresztjével kitüntetett.
Nyomatékosan felszólítom, hogy a korrektség jegyében valamint a hiteles tájékoztatás követelményeként, előbb tájékozódjon Mielőtt ilyen és ehhez hasonló cikkek jelennek meg az újságjukban.
Nem fenyegetésként, hanem tájékoztatásként közlöm Önnel, hogy Amerikában is vannak motorosok és azon belül is barátaink !
Tisztelettel kérem, hogy a Gój Motoros Egyesületet csak kellő információ birtokában bírálja, de ne sértegesse.
Esetleges kérdéseire állok szíves rendelkezésére a +36-30-9-41-61-81
2008. április 24-ig várom jelentkezését és amennyiben ez nem történne meg, megkeressük annak lehetőségét, hogy
a helyreigazításunknak érvényt szerezzünk.

Üdvözlettel:
Mészáros Imre
elnök


Tisztelt Mészáros Imre Elnök Úr!

Azt a kijelentését, miszerint "Amerikában is vannak motorosok és azon belül is barátaink!" természetesen annak veszem, ami: fenyegetésnek. Ez a tény pedig önmagában igazolja azt a véleményünket, amelyet lapunkban írtunk, és amelyet a továbbiakban is fenntartunk. Lapunkat mi szerkesztjük, és nem Ön, ezért a jövőben is mi fogjuk eldönteni, hogy abban mi jelenik meg, és nem Ön. Szabad véleményünket pedig még akkor is fenntartjuk, ha Önnek motoros barátai vannak Amerikában. Nekem is vannak motoros barátaim, csak ők nem nevezik magukat Gój motorosoknak. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Amerika nem Magyarország, itt nem terrorizálhatják rasszista nevű egyesületek a polgárok nyugalmát, a szabad sajtót pedig különösen nem. Azok sem, akiknek van motorjuk, és azok sem, akiknek nincs. Ezzel itteni barátai is nyilván tisztában vannak. Csak remélni merem, hogy Magyarországon mielőbb felismeri a demokrácia ügyészsége és rendőrsége, hogy mi a dolga, és a polgárokat nem teszik ki szégyenszemre sem ilyen nevű egyesületek létezésének, sem pedig terrorjának, megfélemlítésének.
Ami a helyreigazítási kérelmét illeti, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság ellen az amerikai bíróságokon kell ilyen indítványt tennie. Felhívom a figyelmét, hogy az amerikai bíróságok ítélkezési gyakorlata merőben más, mint a magyar bíróságoké, amelyek időnként úgy viselkednek, mintha a Holdon élnének, és nem tudják megkülönböztetni a jobb kezüket a baltól. E tényen még az sem változtat, hogy Önnek hány motoros barátja van Amerikában. Ha belegondol abba, hogy a szélsőségesen uszító, neonáci hangvételű kuruc.info bezárását nem tudta Amerikában a magyar kormány elérni, felmérheti annak esélyét, hogy a mi véleményünket milyen mértékben kívánják majd befolyásolni. Ha esetleg idejönnének, hogy itt bőgessék fenyegetően a motorjaikat, azzal igen nagy szolgálatot tennének közös hazánknak, mert úgy bevarrnák Önöket a legközelebbi börtönbe, hogy mire kitalálnának, megenné a rozsda motort. De legalább megismernék milyen egy igazi demokrácia magatartása azzal a viselkedéssel és hangvétellel szemben, amit Önök képviselnek.
Megítélésem szerint lapunk nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának kereteit, amelyhez a jövőben is ragaszkodunk. Véleményünket fenntartjuk, az Önök szemtelenségét, fenyegetését pedig minden demokratikus és emberi norma, az emberi méltóság nevében visszautasítjuk.

Bartus László
főszerkesztő

A gój motorosok már Seres Lászlót is zsarolják, Bitter Brúnó diskurál velük

25933. Gój Motoros Egyesület (Válasz Imi Blues 25932 üzenetére) Válasz erre 2008.04.23 09:45

Tisztelt Seres László Úr!
Először is köszönöm a Gój Motoros Egyesület tagjai nevében, hogy nem állnak be abba a sorba amit a Népszava élükön Andrassew Iván gerjeszt.
Ahogy 2006. október 23-a után, amikor is több bal-liberális médiumok a lejáratásunkat kezdték, jeleztem nyilvánosan, hogy minden esetben megpróbáljuk elérni a sajtótörvényben foglaltak szerint ezen alaptalan támadásokat visszautasítani.
Amennyiben ez nem sikerül, úgy és ez nem fenyegetés, hanem minden esetben tájékoztatási jelleggel, közöltem és most is ezt teszem, hogy megtesszük a jogi lépéseket, valamint tiltakozásunk kifejezéseként az adott média székházához megyünk, alkotmányos jogainkkal élve.
Ennek tükrében, mint a Gój Motoros Egyesület elnöke, aki törvényesen képviseli a tagjait, akik közt számos elismert többek közt Olimpiai Bajnok, Világ és Európa bajnokok vannak, nem is beszélve magas állami kitűntetekről.
Ezért tisztelettel kérem, hogy az alábbi cikk, melynek címe:

Seres László visszaszól (gój motorosok, hirszerzo.hu)

Andrassew Iván téved
„minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda” mondatát
korrigálja és e felelőtlen mondatáért kövesse meg az egyesületünk tagjait !
Nem várjuk el, hogy kedveljenek vagy szeressenek bennünket, de a sértő és durván a becsületünkbe ne gázoljon!
Ma 9 óra 6 perckor felhívtam a szerkesztőségüket, de Ön nem tartózkodott a munkahelyén.
Én megadtam a telefonszámomat (30-9-41-61-81) és azt az ígéretet kaptam, hogy visszahív.
Remélem és elvárom, hogy ezt megtegye, hogy úriemberekhez méltóan rendezhessük ezt az ügyet, ellenkező esetben a fent felsoroltak szerint leszünk kénytelenek eljárni.

Üdvözlettel:
Mészáros Imre elnök


(Andrassew Iván személyes megjegyzése: Ismét csókoltatom Seres Lászlót, és kíváncsi vagyok, hogy bocsánatot kér-e a gój motorosoktól, vagy a szerkesztőség megvárja a beígért "alkotmányos" látogatást. Remélem, nem köt velük lapítós háttéralkut. Kíváncsi vagyok továbbá, hogy Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták megvédik-e Seres Lászót és a Hírszerzőt, vagy az ő esetét is úgy minősítik, hogy ellenséget keresve házhoz ment a pofonért. Ha a Hírszerzőhöz vonulnak, természetesen vele leszek. Mindazokkal, akik kedden a Népszava elé jönnek a gój motorosok ellen tiltakozni.)

Történt, hogy reggel fölhívott Bitter Brúnó, hogy érdeklődjön, mikor jelenik meg a tegnap elküldött olvasói levele. Mondtam, hogy holnap, de készüljön, mert úgy alakult, hogy a gój motorosok Seres Lászlót is megfenyegették. Lehet, hogy ő is sorra kerül. Mit tett? Azonnal szaladt, bejelentkezett a gój motorosok fórumára és elkezdett magyarázkodni, mentegetőzni. Egyebek mellett azért mert a holnap, a Népszavában megjelenő írásában "ízléstelennek és visszataszítónak" nevezi a gój motorosokat. Ünneplik is. Elképesztően kínos az a nyilván rám is utaló megjegyése, miszerint: "Azt különösen nem szeretem, ha a magyar zsidók 'hátán vágják a fát'..."
A rend kedvéért csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a gój motorosos konfliktusom egy olyan írás miatt alakult ki, amelyikben szó sem volt a zsidókról. Csak a cigányokról. Zsidózás a gój motorosok reakciójában bukkantak föl először.

25939. Bitter Brunó 2008.04.23 12:21

Sziasztok motorosok,

Bitter Brunó vagyok, alias 'shadai', a judapest.org alapító szerkesztője, blogger. Zsidó vagyok. Magyar zsidó.
Szeretnék mondani nektek itt néhány dolgot, ha megengeditek.
Kezdem azzal, hogy megvallom: én is kínosnak és sokszor bosszantónak tartom azt a fajta hisztérikus "antifasizmust", amit ma sokan űznek - részben hivatásból - Magyarországon. Azt különösen nem szeretem, ha a magyar zsidók 'hátán vágják a fát' (bármely oldalról) és szeretném, ha ebből a sokszorosan mérgezett erőtérből ki lehetne emelni a zsidókat - tényleg ne a mi farkunkkal verjék (verjétek) egymás csalánjait.
Ugyanakkor társadalmi tényként kezelem azt is, hogy léteznek valódi rasszisták, olyanok is, akik tevékeny erőszakot is hirdetnek. Nincsenek sokan, de erőszakosságukat sokan fenyegetettségként élik meg. Srácok, én azt vallom és hiszem, hogy a Magyar Köztársaságban a polgári jogegyenlőség és a demokratikus jogállam keretein belül minden állampolgárának, vallási, etnikai, illetve egyéb ön- vagy közösségi definíciója szerint, szabad és fenyegetésmentes élet jár osztályrészül. Nektek is, nekem is, nekük is. Remélem ez egy olyan “minimum”, amiben meg tudunk állapodni.
Szeretnék szót ejteni a “gój” szó használatáról is. A gój szó - ahogy a kiváló Raj Tamás rabbi is leírta - eredetileg (azaz a Bibiliában) valóban nem pejoratív kifejezés. Nem számít pejoratív kifejezésnek az Egyesült Államokban sem. De kelet-európában a kifejezésre az évszázadok alatt igenis rárakódott sok új jelentés réteg is, melyek közül több pejoratív (ld. még: “tirpák”, “paraszt”, “köcsög” stb. - ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése sem negatív)
A helyzet az, hogy a kifejezésnek bizony van egy 'pikirt' éle, a 'gójozó' zsidókból pedig sokszor nem hiányzik ez a bántó él. Tíz zsidóból kilenc és fél tudja és érzi, hogy a kifejezésnek van egy negatív éle: ezért nem is igen használjuk ezt a kifejezést. A Judapest.org-on például még a kommentezőktől is elvárjuk, hogy ne “gójozzanak” (szerencsére ezzel alig próbálkozott valaki az elmúlt 3 és fél évben). Nem találkozhattok “gójozással” más magyar zsidó fórumokon sem: az irodalommal foglalkozó Múlt és Jövő folyóirat és a közéleti Szombat Magazin sem “gójozik”. Van néhány figura aki ezt megteszi: ugyanúgy küldtük el a vérbe, mint a molotokoktélozást ünneplő droidokat. Együtt élünk Magyarországon, sokfélék vagyunk: megtiszteljük egymást azzal, hogy nem cimkézzük a másikat negatívan is értelmezhető kifejezésekkel. Ti is ezt várjátok másoktól: várjátok el magatoktól is.
Én zsidóként (és magyarként és bloggerként) is a pozitív identitás híve vagyok: ne másokkal (legyenek azok dolgok vagy emberek) szemben határozzuk meg magunkat. Hanem arról beszéljünk, hogy mi kik vagyunk, mit képviselünk, mit szeretnénk. Ne mással szemben, másokhoz képest, mindig csak “reaktívan”, örök kontraként. Ez a gond a nevetekkel: értem én az iróniát, az önreflexiót, de alapvetően “mással szemben” határozzátok meg a ti identitásotokat. Azt mondjátok: mi magyarok vagyunk, mert nem vagyunk zsidók. Pedig ti magyarok vagytok, mert magyarok vagytok. Örömteli lenne, ha úgy tudnátok magyarok lenni, hogy közben nem bántotok meg másokat. És most abba bele sem megyek, hogy a magyar zsidók mennyire magyarok is. Gondolom ezt azért nem kell nektek magyarázni.
A “Gój motorosok” kifejezés amúgy azzal nyerte el igen széles körben negatív kicsengését
(nálam is), hogy “Ne piszkáljatok Sorstalanok!” pólót viseltek többen - és úgy látom ez az egyik mottótok is (pedig a másik sokkal jobb). Nem kertelek: ez a mondat nagyon bántó és nagyon sértő. Annyira, hogy erről sem kívánok itt vitázni, de jelzem: fáj. Ha meg fájdalmat okoztok sokaknak ebben az országban, azzal végsősoron nem lehet pozitív, erős Magyarországot építeni.
Tegnap írtam olvasói levelet a Népszavának, amelyben szerintem józanul, de helyre teszem - újra - Andrassew Ivánt (nem akarom a Népszava nyugdíjas olvasóira feleslegesen hozni a frászt, van elég bajuk). Holnap fog megjelenni. Ebben a levélben azt is írom, hogy “ Andrassew Ivánnak természetesen jogában áll sértegetnie és pocskondiáznia a kétségkívül ízléstelen és visszataszító ‘Gój Motorosokat’”.
Levelem után talán majd érteni fogjátok, hogy miért is tartom én ízléstelennek és visszataszítónak (nem nácinak) a ‘Gój Motorosokat’ (nem konkrétan benneteket, mint személyeket - hiszen nem ismerjük egymást - hanem azt a stílust, amit és ahogyan képviseltek). Demokrataként persze vallom, hogy mindenkinek jogában áll ízléstelennek és visszataszítónak lenni. Mégis örülnék neki, ha megfontolnátok soraimat. Ha nem, az sem baj, nem ettől fog kiborulni a kezemből a tea.
Andrassew-nek írt levelem záró mondatával zárom ezt a levelemet is:
2008 van, liberális demokráciában élünk: jó lenne meghaladni végre a kínos-emlékű “aki nincs velünk, az ellenünk van” háborús logikát.

Üdvök,
Bitter ‘shadai’ Brunó

Franzi bácsi esete Bitter Brúnóval és az Ifjú Humanistákkal

A hirszerzo.hu – vezető szerkesztő Seres László az ünnepelt publicista kollega - ezt írja:
A "Hollán Ernő utcai" típusú szolidaritás azonban ezúttal elmarad. "Nincs okunk most utcára vonulni, hiszen egyrészt nem érzékeljük a náci fenyegetést, másrészt egyértelművé vált, hogy nem annyira civil, mint politikai demonstrációról van szó" - közölte a Hírszerzővel az előző két megmozdulás egyik szervezője, Bitter Brunó szociológus és blogger (…)
Ő hívta fel a figyelmünket arra is, hogy ezúttal sem a konzervatív-liberális Konzervatórium blog szerzői, sem az Ifjú Humanisták nem szolidarizálódnak, sőt tudatosan távolmaradnak a szerintük Andrassew által is provokált eseményről.
"... kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete" - írják közleményükben az Ifjú Humanisták, akik szerint "ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés".
Bitter Brúnóval azóta levelezésben vagyunk. Ő írt nekem először. Bár nem hatalmazott föl arra, hogy ennek tartalmáról beszámoljak, talán annyit mégis, hogy küldött nekem egy bibliai idézetet, és mindjárt jelezte, hogy ez angolul van: "Do not answer the fool according to his foolishness, lest you become equal to him. Answer the fool according to his foolishness, lest he be wise in his own eyes." - Book of Proverbs (26:4,5)
Messzitől fölismerem az angol nyelvet, a Bibliát meg állandóan tanulmányozom - hitetlen létemre az éjjeli szekrényemen tartom és szinte minden este olvasgatom. Az idézet A példabeszédek könyvéből való. És arról szól, hogy Bitter Brúnó szerint én hülye vagyok:
„Ne felelj az ostobának a bolondságához illően, mert magad is hasonló leszel hozzá! Felelj meg az ostobának a bolondságához illően, hogy ne tarthassa magát bölcsnek.”
Jó, a gój motorosokat pláne lehülyézi, én meg csak hozzájuk hasonló leszek, mert válaszoltam zsidózó, fenyegető, buzizó levelükre, és főleg: nem kértem tőlük bocsánatot, ami a feltétele volt annak, hogy ne vonuljanak ellenem.
Még csak meg se sértődtem ezen, meg se említeném, ha Bitter Brúnó nem nyilatkozott volna oda a hirszerzo.hu-nak. (Vezető szerkesztő Seres László az ünnepelt publicista kollega.) Egészen pontosan azt üzente a hirszerzo.hu, hogy dögöljek meg, magamnak csináltam a bajt, magam vetettem magam az ádázul doromboló falánk cicahorda elé. Bár én elgondolkoznék azon, hogy ha valaki hülye, és a saját hülyesége miatt fenyegetik, talán akkor is meg kell védeni, mert hátha holnap én is hülye leszek, de én én vagyok, nem egy Bitter, se egy Ifjú. Konzervatórium meg sose leszek.

Volt egy Franz Müller nevű tréfamester, aki egy kocsmánál alig nagyobb, kabarénak mondott színházába – Berlin alfelében - azzal próbálta becsalogatni a közönséget, hogy gúnyolódott az embereken. Azokon, akik erre okot adtak. A kabaré ilyen. Gúnyolódós hely. Vannak ilyen újságok is.
Történt egyszer, hogy nem is olyan messzire az ő színházától, egy külkerületen is túl megtámadták a piknikező zsidókat. Azok azt a hülye szokást vették föl, hogy vasárnaponként polgárkodtak: kimentek egy közeli erdő mellé, és ott együtt napozgattak, eszegettek a pokrócokon, és a tüdejükbe engedték a jó levegőt. Tudták, hogy az egészséges, és hosszú életre vágytak.
Pedig akkor már nem volt jó dolguk. Egyenruhás, vagyis inkább egyenmaskarás, karszalagos emberek mászkáltak a városban, és időnként betörték a zsidó boltok kirakatait. Volt ott egy csapat, néhány motoros, akik ilyenkor szintén fölvonultak és erősen berregtek. Ezek a motorosok az egyik vasárnapon azt találták ki, hogy mennyire tréfás, ha ők is kimennek az erdő szélére, ráhajtanak a zsidó piknikezők pokrócaira. Hogy majd akkor kiborulnak a kancsók, péppé nyomódnak a gyümölcsök, összetörnek a kosarak. Úgy is lett. Volt nagy siránkozás és sikongatás. A zsidók nagyon viccesek, amikor sikongatnak.
A buta zsidók nem tanultak: egy hét múlva megint konokul piknikeltek. Jöttek a motorosok, pépesítettek. A zsidók sikoltoztak.
És ez így ment hetekig. A végén már szóbeszéd tárgya lett a dolog, annyira, hogy a derék németek vasárnaponként kijártak nézelődni: valóságos esemény volt, szinte afféle katasztrófaturistás látványosság. Aztán otthon meg a munkában meg a kocsmában nyilván arról is elbeszélgettek, hogy a motorosok milyen újabb és újabb elegáns megoldásokkal riasztották szét a buta zsidókat, és melyik hülye zsidó esett a leglátványosabban hanyatt, miközben mondjuk a gyerekét próbálta elkapni a motor elől.
Ez a Franz Müller nevű tréfamester - aki nem volt zsidó, hanem osztrák származású - odáig merészkedett, hogy tréfás megjegyzéseket tett a tréfás motorosokra. Mondhatni: a tettleges népi humor meg a kicsit intellektuálisabb verbális szatíra összecsapott a német lélektérben. Nem erőseket mondott ám ez a bolond Müller, csak olyanokat, hogy gyáva az, aki motorral rémisztget békés embereket, és az is lehet, hogy a kukijával van baj, ha valakinek motor kell ahhoz, hogy erősnek látszódjon. A csoportos berregést meg leszánalmasozta. Alpári, gyenge humor. Külvárosba való.
Már a harmadik estén megjelentek a színházában az egyenruhások. Semmi fenyegetés nem volt abban. Csak álltak ott és hallgattak. Aztán elmentek.
Másnap megint jöttek. És ez a hülye Franz Müller nem fogta vissza magát. Sőt tán még egy kicsit rá is tett.
Az ötödik este után megint jöttek, kopogtattak. Dorongokkal. Szétverték a kis kabarét.
Másnapra a nyilván már bekattant Franz Müller sebtiben szinte rendbe rakta a termet, és megint tréfálkozott. Este, amikor hazafelé ment, elkapták és kiverték a fogait. Mindet.
Másnap ez a barom Franz Müller fogak nélkül beszélt. Nagyon vicces volt - bár a rend kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy mindösszesen öt ember előtt. Több nem mert eljönni, bár az is lehet, hogy ezek is csak azért, mert először jártak ott.
Aznap este Franz Müllert agyonverték. Aztán még át is ment egy kerék a nyakán. Ezt rendőrorvos jegyzőkönyvezte, azzal a megjegyzéssel, hogy az áldozat már halott volt, amikor lapossá törték a gigáját.

Ez egy példabeszéd volt. Még jónéhányat mesélhetnék abból az időből. Hiszen tudjuk, hogy akkoriban eleinte csak morcoskodtak a tréfálkozó újságírókkal, írókkal, kabaristákkal, színészekkel, aztán agyonverték őket. Sőt ehhez az is elég volt, ha valaki olyan muzsikát kedvelt, ami nem tetszett az egyre erősödő náciknak. A nácit a rettegés erősíti. A fasizmus nem akkor kezdődik, amikor megjelennek a keretlegények, hanem akkor, amikor félni kezdünk tőlük. És lapítunk, magyarázkodva, családra, hajlott korunkra, politikára meg mit tudom én mire hivatkozva. Amikor megpróbálunk különalkut kötni velük.
Bitter Brúnó és az Ifjú Humanisták nyilván úgy értékelik Franz Müller magatartását, hogy az övé a "kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete". Sőt: "ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés".
A piknikelő zsidók nemsokára meghaltak. A kölykeik is. Hiába hordták őket a jó levegőre. Írmagjuk se maradt. Franz Müllerre pedig ki emlékszik? Pedig a zsidók is életben maradhattak volna, és Franz Müllerre is várhatott volna természetesebb halál – bár az is igaz, hogy az övé akkoriban természetesnek számított.
Talán, ha az erdőbe nem a trükkös motorsport legújabb ágát nézegetni járnak ki a derék, vidámságra vágyó német polgárok, hanem megérzik a "Hollán Ernő utcai típusú szolidaritás" lehetőségét és erejét, talán ha a szutykos kis kabarét védik meg. A németek és a zsidók. Igen, a zsidók. Akiknek az lett volna az egyetlen esélyük.
Talán. Ha.
És, hogy a példabeszéd fonala meg ne szakadjon: Franz Müller a nagyanyám másodunokatestvérének mostohatestvére volt. Mindig röstellte a család. Egy hülye kis fasz volt szerintük is, aki maga kereste a baját.
Én meg csókoltatom Bitter Brúnót és az Ifjú Humanistákat, valamint Seres Lászlót.

Seres László: Andrassew Iván téved

Ha az ember csak Andrassew Iván cikkéből (Franzi bácsi esete Bitter Brúnóval és az Ifjú Humanistákkal. Népszava, ápr. 22) próbálna tájékozódni a szabad sajtót fenyegető motoros hordák és a hiányzó antifasiszta szolidaritás aktuális helyzetéről, enyhén szólva egyoldalú képet kapna mindkettőről. Az írás ugyanis – amely már eleve a szerzőt és lapját fenyegető gigantikus náciveszély lelkiállapotában íródott –, nem kevesebbet állít, mint hogy a Hírszerző portál, ezen belül én, egy interjúalanyunk és két civil szervezet (az Ifjú Humanisták és a Konzervatórium blog) magára hagyja őt, és saját hülyesége miatt kvázi megtagadja tőle a minden fenyegetettnek kijáró antifasiszta szolidaritást. A nyomaték kedvéért példabeszédet is kapunk a harmincas évek idejéből, náci motorosokról, sikoltozó zsidókról, egy gúnyos megjegyzést követő fogkiverésről, majd agyonverésről.
Mivel Andrassew Iván véleményformáló értelmiségi, jó lenne, ha nem eme felszínesen és tévesen leírt helyzetben helyezné el magát, ha nem ez alapján alakítaná a maga és olvasói álláspontját. A Hírszerző április 18-i cikkében ("Hobbirobogós cicahordák" - kit fenyegetnek a Gój Motorosok?) beszámolt Andrassew és a Gój Motorosok konfliktusáról, megszólaltatva a Hollán Ernő utcai tüntetések egyik fő szervezőjét, Bitter Brúnó szociológust (judapest.org), aki röviden elmondta, miért más ez az eset, mint a Broadway jegyirodáé, ezen kívül utalt rá, hogy két másik civil szervezet sem látja azt a veszélyt, amit a Népszava szerzője. A Hírszerző érzékeltette, hogy az eddigi, többé-kevésbé egységes szervezők most megosztottak a kérdésben. Nem keltettük azt a benyomást, hogy Bitterék lennének "a" többségi állásponton, ráadásul kicsit később, Rózsa Péterék kérésére közöltük a "Magyarok a Nácik Ellen" szerveződés (valószínűleg többségi, a Népszavával szolidáris) álláspontját is.
Hogy miért más ez az eset? Mert az egyébként minden szempontból visszataszító, antiszemita elnevezésű motorosbanda felvonulása nem jelenti azt a típusú közvetlen náciveszélyt, amire a miniszterelnöknek, a MEASZ-nak, a MÚOSZ-nak és a nőtanácsnak azonnal ugrania kéne. Hol van ez a hülye felvonulás a Molotov-koktéloktól, vagy attól, hogy egy zsidó barátunk személyes adatait felrakják a kurucra, oszt naponta kapja a halálos fenyegetéseket? A "nagypolitika" által támogatott látvány-antifasizmus legnagyobb baja, hogy bagatellizálja a szolidaritást azokkal, akiknek valóban szükségük van antináci szolidaritásunkra, és ha kell, utcai jelenlétünkre.
Andrassewnek természetesen joga van gyalázni a Gój Motorosokat (nagyon helyes, plusz szólásszabadság van), de neki is el kell fogadnia, hogy gyülekezési szabadság is van, és amíg a "gójok" nem lépnek a tettlegesség útjára, azt mondanak, amit akarnak (és ahol a rendőrség nem tiltja). Ez nem Weimar, ez a liberális demokrácia. Jó lenne, ha minden bal- és jobboldali újságíró ennek a talaján állna.
Seres László Hírszerző

Bitter Brúnó válasza: Olvasói levél (válasz Andrassew Iván cikkére)

Andrassew Ivánnak küldött (deklaráltan privát jellegű) elektronikus levelemben arra kívántam felhívni a publicista figyelmét, hogy egy-egy problémának többféle érvényes értelmezési kerete is lehet, a válasz-technikák eszköztára pedig gazdagabb, mint azt talán elsőre gondolná. A felesleges sértődést elkerülendő, második levelemben részletesen felfedtem motivációimat is (amellett, hogy elküldtem a Példabeszédek Könyvéből idézett két sor magyar fordítását). Én úgy gondolom, hogy bár Andrassew Ivánnak természetesen jogában áll sértegetnie és pocskondiáznia a kétségkívül ízléstelen és visszataszító “Gój Motorosokat”, azonban ez a magatartása most kontraproduktív, méghozzá épp az úgynevezett “antifasiszta harc” szempontjából. A Hollán Ernő utcai tüntetéseken sikerült egy széles körű társadalmi koalíciót létrehoznunk, sőt végre sikerült megállapodni egy “antináci minimumban” is. Ezt a konszenzust és ezt a bázist erodálja látványosan az a diskurzus, amelyben Andrassew Iván örvényszerűen egyre inkább elmerül. A Népszava parkolójába szervezett akció nem erősíti, hanem marginalizálja az antináci platformot: bumeráng, amely épp az ellenkező hatást éri el, mint amit szeretne - amit szeretnénk.
2008 van, liberális demokráciában élünk: jó lenne meghaladni végre a kínos-emlékű “aki nincs velünk, az ellenünk van” háborús logikát.

Bitter Brunó
szociológus, a judapest.org alapító szerkesztője
(A Hollán Ernő utcai antináci tüntetések egyik szervezője).

A Konzervatórium válasza: Az ember, aki lekéste a náciveszélyt

2008.04.22. 11:48 :: Király Rák

Andrassew Iván az a fajta, egyszer szebb napokat látott tréfamester, aki – vagy így, vagy úgy – de átveszi kiüresedett poénjai szerepét. Olvasói már rég nem vele, hanem rajta nevetnek. Ha valaki nem követné, urambocsá teljesen hidegen hagyná, milyen tréfát is húzott ki varázskalapjából fent említett, örökös Farkasházy-díjas érdemes művész, akkor elmondom: nemes egyszerűséggel lebuzizta a Gój Motorosok nevű motoros, és mostanában magát Aktív/Fókusz szinten bulvárpolitikailag is exponáló szervezetet. A GM erre úgy döntött, bőgeti egy kicsit a gépet bejelentett demonstráció keretében, április végén Andrassew kenyéradó szerkesztőségei, a Népszava és a Hócipő lapok előtt. Ivánunk – to keep a long story short – rögtön, az állandóan farkast kiáltó pásztor módjára náciveszélyezésbe és ellentütetés szervezésébe kezdett.
Az is bebizonyosodott, hogy a hollán ernő utcai ellentüntetést szervező, azon részt vevő civilek – köztük a Judapest és mi is – átlátnak a szitán és nem kívánnak azonnal egységbe tömörülni, valahányszor egy kockás inges, hózentrógeres publicista fasisztázni kezd. Eddig a megélhetési antifasisztákon és egy neve minél többszöri nyilvánosságra hozatalát kérő, közelebbről meg nem nevezett köztársaság bukófélben lévő miniszterelnöke jelezte részvételét.
Miért is untatom ezen a napsütéses tavaszi délelőttön Andrassew Iván és a Gój Motorosok csörtéjével a drága olvasót? Egyszerű. A mai Népszava 12. oldalán egy kis szösszenetet jelentetett meg a hózentrógerestől, amelyben minket is megszólított. A cikk meglehetősen zavaros és rendkívül útszéli, klasszikus gyűlöletkeltő eszközökkel (buzizás, zsidózás, hülyézés, valamint ezek tetszőleges keveréke), és magánlevelek nyilvánosságra hozatalával operál. Ráadásul megdöbbentően hosszú (biztos flekkre fizetnek Népszaváéknál), és kiszámítható a tartalma (aki nincs Andrassew-val, az a Gójokkal van).
Igazából azon kívül, hogy szánjuk a lecsúszó, fogalmatlan, témátlan, antifa közírókat, egy oka van annak, hogy ez a reflexió megszületett. A remény, hogy hátha Iván egy kicsit elgondolkodik. Például azon, hogy milyen hamisan zengő operett hangszereléséhez használja fel Franz Müller (tényleg minden irónia nélkül) tragikus halálát. Mert ha egyszer cicaruházni tetszik, utána megijedni, majd pedig halottat gyalázatos percpolitikai célokra felhasználni, akkor ne tessék meglepődni, hogy mi – a Judapesttel, a Humanistákkal, és a többiekkel együtt – ebből nem kérünk.
,,Konzervatórium meg sose leszek." - veti oda nekünk A. I. Nem is baj. A tagfelvétel egyelőre úgyis szünetel.