csütörtök, május 22, 2008

Lassan ideje lenne

Időnként fölhorgad valami vallási vita. A történet rendszerint úgy kezdődik, hogy valaki beszól. A legritkább esetben fordul elő, hogy mondjuk számottevő hitetlen mondjon valamit az egyházakra, a vallásos emberekre, vagy valamelyik vezetőre. Hanem az amúgy a türelemről szóló vallásosok hívei tesznek türelmetlen megjegyzéseket. A lehető legtermészetesebb, hogy például minden baj okául az ateizmust teszik felelőssé, mintha az ateisták döntő többsége nem lenne ugyanolyan tisztességes, a Tízparancsolatot is betartó ember, mint azok, akik vallásosnak mondják magukat.
Történelmileg úgy alakult, hogy a tudomány addig vizsgálta a homoszexuálisokat, amíg a tudósok rá nem jöttek arra, hogy ez a szexuális jelenség nem valami ördögtől való dolog, hanem, mondjuk így, a teremtés része. A szexuális irányultság a méhen belül dől el: ha a magzat kap bizonyos anyagokat, akkor heteroszexuális lesz, ha nem, akkor homoszexuális. Ha van Isten, és ragaszkodunk ahhoz, hogy minden egyes ember személyes teremtésében részt vesz, akkor Isten személyes akaratából születnek homoszexuális emberek. De az is lehet, hogy a teremtés rendszerében elkövetett hiba az ok, amit mi nem tudunk, Isten pedig nem akar kijavítani.
Volt idő, amikor ezt nem tudtuk, azt hittük, hogy a gonosz költözik a melegekbe kamaszkorukra – a lelkiismeretesebbek pedig megpróbáltak társadalmi magyarázatot adni. Azt gondolták, hogy a társadalmi minták teszik homoszexuálissá az embereket. Ma úgy gondoljuk, hogy a bizonytalan identitású emberekre ugyan lehet némi hatással valami minta, összességében a dolog biológiailag meghatározott.
Azokban a társadalmakban, amelyekben a születésszám rendkívüli jelentőséggel bírt, hiszen munkaerőre, katonákra, vagy éppen a szülőket, nagyszülőket eltartó fiatal, munkaképes családtagokra volt szükség, rendkívül fontos volt, hogy mindenki szaporodjon, így legalább magyarázható a homoszexuálisokkal kapcsolatos ellenszenv. A gyilkos ellenszenv már csak történelmi összefüggésekben magyarázható, ám meg nem bocsátható. Ne gondoljuk azt, hogy ez régen volt, és azt se, hogy csak azokban a társadalmakban, amelyekben a vallás jelentős szerepet kapott. Pontosan tudjuk, hogy a náci német állam nem csak megjelölte, hanem föl is koncolta, haláltáborokba küldte a melegeket. De gyerekkoromban a kommunista hatalom is börtönnel büntette a homoszexualitást – és azt is tudjuk, hogy milyen megaláztatásokon estek át az akkor még méltán szerencsétlennek nevezhető homoszexuálisok, sőt azt is, hogy – éppen a fenyegetések miatt - milyen jelentős számban lehetett őket például besúgónak beszervezni. Lassan ideje lenne, hogy a polgári társadalmak legalább parlamenti szinten bocsánatot kérjenek a homoszexuálisoktól.
A homoszexualitás kérdése, és pláne a velük való bánásmód dolga nem csak azért fontos, mert a legalapvetőbb emberi jogokat érinti, hanem azért is, mert rendkívül nagy népességről van szó. Magyarországon, pláne ha a biszexuálisokat és a látenciákat is beleszámítjuk, legalább egymillió emberről.
Vannak csoportok, sajnos egyházak, párt is, amelyek valamilyen nem is annyira kideríthetetlen oknál fogva folyamatosan mások nemi életével foglalkoznak, sőt fölhatalmazva érzik magukat például a nem hívők életének törvényi befolyásolására is. Bizonyos értelemben, bármennyire sajnáljuk, hogy ez ki kell mondanunk, az egyházak a szélsőjobboldallal teljesen azonos módon rekesztik ki a homoszexuálisokat, sőt a nekik járó - alapvető emberi jogokon alapuló - azonos állami elbánást alkotmányjogi értelemben is vitatják. Talány, hogy ezt miképpen tudják összeegyeztetni a keresztényi szeretetparancsokkal. Talány, hogy ez a mérhetetlen gőg miképpen viszonyul az isteni akarat elfogadásához, és a szerencsétlenek és kirekesztettek iránti irgalom kötelességéhez. Még nagyobb talány, hogy egy olyan egyház, mint a katolikus, amelynek papjairól az utóbbi években kiderült, hogy gyerekek ezreit rontották meg, és ezt szentszéki szinten hazudozással és vesztegetéssel, vagyis további bűnökkel takargatták, miért nem tud hallgatni egy kicsit – akár vezeklésül. Miért nem érti meg végre, hogy szexualitás sokkal bonyolultabb és titokzatosabb dolog annál, mint hogy politikai nyilatkozatokban és papi kinyilatkoztatásokban merészeljünk ítélkezni emberek fölött nembéli mivoltuk viselt és elviselt dolgai alapján.

7 megjegyzés:

Malvina írta...

Amíg egy társadalom és tagjainak többsége kizárólag negatív önmaghatározással, csak valaki/k vagy valami/k ellenében képes meghatározni önmagát - ezzel bizonyítva a teljes bizonytalanságát saját magában, saját társadalmában - addig sajnos ebben a kérdésben sem remélhetünk jelentős változást. Addig az abban érdekeltek mindenféle másságot csak kijátszanak, felhasználnak arra, hogy hamis, hazug módon összekapaszkodási késztetést indukáljanak azon kiszolgáltatott - közösség, információ, ismeret és tudás hiányában vegetáló - emberekben , csoportokban , akiktől, anelyektől majd saját létezésük legitimitásának növelését remélhetik.

bellapeti írta...

...jutott eszembe,hogy az egyház például fizet-e a befolyt adományok után forrásadót,a papok után TB-t,járulékokat...stb.
Miért gondolom,hogy nem?
(nem lázításként, vagy mégis?)
ha valaki esetleg tudja a választ,tényleg megköszönném,ha megírná!
üdv,bellapeti

bellapeti írta...

malvinának
múltkor vki megdícsért vkit,a választékos hozzászólásaiért.azt
hiszem ez most Téged is megillet.
tényleg jó,nem vagyok tök hülye,mégis kétszer el kellett olvasnom,hogy kijöjjek belőle.
üdv,bellapeti

Malvina írta...

Igen, természetesen adóznak. Ha rákeresel az "egyházak adózási rendje 2008" vagy " egyházi személyek utáni járulékfizetés" szövegekre, jópár találatot kapsz.

üdv.

Malvina írta...

bellapeti,

kösz. És elnézést a hosszú mondataimért, ez nálam születési hiba. Tehát nem a te készülékedben van. ::))

Jaya írta...

érdekes ez az egész - szóról szóra egyet értek az íróval. az én esetem azért is figyelemre méltó, mert mindkét felet tökéletesen látom - 2002 előtt uyganis (szélső)jobbos voltam magam is.

azóta, egy jókora nyári, vb lázban égő politikai undort követően jobbára liberális vagyok. a fentiekhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem folyamatosan, örülök, hogy látom leírva is.

tehát tudom, mit érez(het) az egyik, onnan maradt jóbarátaim még mindig ilyenek, és tudom, hogy a melegek mit éreznek (több csapattársam is van, mindkét nemből), és egyre inkább tudom, mit érzek én.

számomra a világvallás a szeretet maga. bevallom, messze vagyok még a jézusi parancstól, mert ezeket a homofóbokat, és a műjámbor papokat nagyon nehezemre esik szeretni.

láttam egy nemrégi, angol játékfilmet, a címét nem tudom idézni, egy papnak (Liam Neeson) "becsúszott" egy gyerek, aki felnőve igazi transzvesztita lett, női identitással. a film meghatározó jelenete, ahogy a pap(a) kissé kényelmetlenül, de szeretettel fordul furcsává érett "bűnéhez". hát nem így az igazi?

Jaya írta...

amit még le szerettem volna írni a magam történetéről, hogy én ezt fejlődésnek fogom fel. vannak emberek, akik megtérnek, és vannak, akiknek a szeme is kinyílik utána.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések