Lassan ideje lenne

Időnként fölhorgad valami vallási vita. A történet rendszerint úgy kezdődik, hogy valaki beszól. A legritkább esetben fordul elő, hogy mondjuk számottevő hitetlen mondjon valamit az egyházakra, a vallásos emberekre, vagy valamelyik vezetőre. Hanem az amúgy a türelemről szóló vallásosok hívei tesznek türelmetlen megjegyzéseket. A lehető legtermészetesebb, hogy például minden baj okául az ateizmust teszik felelőssé, mintha az ateisták döntő többsége nem lenne ugyanolyan tisztességes, a Tízparancsolatot is betartó ember, mint azok, akik vallásosnak mondják magukat.
Történelmileg úgy alakult, hogy a tudomány addig vizsgálta a homoszexuálisokat, amíg a tudósok rá nem jöttek arra, hogy ez a szexuális jelenség nem valami ördögtől való dolog, hanem, mondjuk így, a teremtés része. A szexuális irányultság a méhen belül dől el: ha a magzat kap bizonyos anyagokat, akkor heteroszexuális lesz, ha nem, akkor homoszexuális. Ha van Isten, és ragaszkodunk ahhoz, hogy minden egyes ember személyes teremtésében részt vesz, akkor Isten személyes akaratából születnek homoszexuális emberek. De az is lehet, hogy a teremtés rendszerében elkövetett hiba az ok, amit mi nem tudunk, Isten pedig nem akar kijavítani.
Volt idő, amikor ezt nem tudtuk, azt hittük, hogy a gonosz költözik a melegekbe kamaszkorukra – a lelkiismeretesebbek pedig megpróbáltak társadalmi magyarázatot adni. Azt gondolták, hogy a társadalmi minták teszik homoszexuálissá az embereket. Ma úgy gondoljuk, hogy a bizonytalan identitású emberekre ugyan lehet némi hatással valami minta, összességében a dolog biológiailag meghatározott.
Azokban a társadalmakban, amelyekben a születésszám rendkívüli jelentőséggel bírt, hiszen munkaerőre, katonákra, vagy éppen a szülőket, nagyszülőket eltartó fiatal, munkaképes családtagokra volt szükség, rendkívül fontos volt, hogy mindenki szaporodjon, így legalább magyarázható a homoszexuálisokkal kapcsolatos ellenszenv. A gyilkos ellenszenv már csak történelmi összefüggésekben magyarázható, ám meg nem bocsátható. Ne gondoljuk azt, hogy ez régen volt, és azt se, hogy csak azokban a társadalmakban, amelyekben a vallás jelentős szerepet kapott. Pontosan tudjuk, hogy a náci német állam nem csak megjelölte, hanem föl is koncolta, haláltáborokba küldte a melegeket. De gyerekkoromban a kommunista hatalom is börtönnel büntette a homoszexualitást – és azt is tudjuk, hogy milyen megaláztatásokon estek át az akkor még méltán szerencsétlennek nevezhető homoszexuálisok, sőt azt is, hogy – éppen a fenyegetések miatt - milyen jelentős számban lehetett őket például besúgónak beszervezni. Lassan ideje lenne, hogy a polgári társadalmak legalább parlamenti szinten bocsánatot kérjenek a homoszexuálisoktól.
A homoszexualitás kérdése, és pláne a velük való bánásmód dolga nem csak azért fontos, mert a legalapvetőbb emberi jogokat érinti, hanem azért is, mert rendkívül nagy népességről van szó. Magyarországon, pláne ha a biszexuálisokat és a látenciákat is beleszámítjuk, legalább egymillió emberről.
Vannak csoportok, sajnos egyházak, párt is, amelyek valamilyen nem is annyira kideríthetetlen oknál fogva folyamatosan mások nemi életével foglalkoznak, sőt fölhatalmazva érzik magukat például a nem hívők életének törvényi befolyásolására is. Bizonyos értelemben, bármennyire sajnáljuk, hogy ez ki kell mondanunk, az egyházak a szélsőjobboldallal teljesen azonos módon rekesztik ki a homoszexuálisokat, sőt a nekik járó - alapvető emberi jogokon alapuló - azonos állami elbánást alkotmányjogi értelemben is vitatják. Talány, hogy ezt miképpen tudják összeegyeztetni a keresztényi szeretetparancsokkal. Talány, hogy ez a mérhetetlen gőg miképpen viszonyul az isteni akarat elfogadásához, és a szerencsétlenek és kirekesztettek iránti irgalom kötelességéhez. Még nagyobb talány, hogy egy olyan egyház, mint a katolikus, amelynek papjairól az utóbbi években kiderült, hogy gyerekek ezreit rontották meg, és ezt szentszéki szinten hazudozással és vesztegetéssel, vagyis további bűnökkel takargatták, miért nem tud hallgatni egy kicsit – akár vezeklésül. Miért nem érti meg végre, hogy szexualitás sokkal bonyolultabb és titokzatosabb dolog annál, mint hogy politikai nyilatkozatokban és papi kinyilatkoztatásokban merészeljünk ítélkezni emberek fölött nembéli mivoltuk viselt és elviselt dolgai alapján.