Kínai kártya

Nem is nagyon merem ide írni, mert hátha Vágó Pista is nézegeti: 

Még születésnapomra kaptam egy nagyon jó kis játékot Dávidtól: egy dobozka nagyon mágneses acélgolyócskát. Annyira erősen húzzák egymást, hogy afféle dísztárgyakat kehet létrehozni a csomóból. (Meg különben is nagyon szeretem a mágnest. Nem csak tárgy, hanem a világ egyik legtalányosabb jelensége.) Tegnap addig pakolgattam a golyókat, amíg egy karkötő lett belőlük. Pont illett a karomra. Csinos is volt. Föl is tettem. Aztán arra gondoltam, éjszakára magamon hagyom. Állandón hirdetik ezeket a mágneses cuccokat, úgyis fáj a térdem, úgyis sajog a vesém, nézzük meg, mi lesz reggelre.
Az lett, hogy éjjel háromkor ébredtem föl először. Kimentem pisilni - nem prosztata, hanem vízhajtó -, és csoda volt: a térdek nem fájtak. A vesék környéke is éppen csak. Most, délután is eléggé jól van a sorvadt lábam, és a vese se fáj.
Kíváncsi vagyok, mi lesz reggelre. (131105FB)

Szóljatok!

Nagy örömömre már lehet kapni két újabb könyvemet e-book változatban is. Ez azért fontos, mert az utóbbi évben - persze főleg külföldön élő barátaim a világ minden tájáról - sokszor kérdezték, hogy a Tőkés Lászlóról és a Róna Péterről szóló könyveimet mikor lehet letölteni. Mostantól. Szóljatok másoknak is, hátha érdekel valakit.

Tőkés László: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/3264

Róna Péter: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/2749

Kínai kártya

Az amúgy kitűnő állapotomra az a jellemző, hogy vasárnap bementem a városba, hogy a kisfiamat edzésre vigyem, aztán úgy délután négykor elaludtam, és hétfőn délután kettőkor ébredtem. És ez így megy, szinte mindennap.(Ja: a múlt héten Szentendrére költöztem, internetem se volt.)

Szóval ezek a 24 órás szunyókálások nem igazán egészségesek. De nem baj, már csak két kemó van, aztán majd virrasztok.

Volt még egy jó: Dávidtól kaptam egy telefont, amit ő ingyen kapott egy előfizetéshez, hogy adjam oda a kisöccsének. (Aki, amikor megtudta, hogy beteg vagyok, elkezdett nekem ájfonra gyűjteni, mert egyszer, régebben azt mondtam neki, hogy olyat szeretnék.) Megpróbáltam beindítani, de sajnos a menü nyelve valahogy kínaira ugrott. A PIN-kódot még csak be tudtam vinni, így tudta volna használni beszélgetésre, de kicsit hülye dolog, ha valakinek végre van húsz-harminc alkalmazása, játéka, csak azokat kínai nyelvvel nehéz használni. Vasárnap persze nincsenek nyitva a szolgáltató boltjai, így úgy nézett ki, hogy két nap is kell az átállításhoz. De útközben eszembe jutott, hogy a kínaiaktól kell segítséget kérni. Be is mentünk egy kínai étterembe, ahol találtunk egy olyan kamaszforma gyönyörű kíni lányt, akit megkérdeztem, hogy tud-e kínaiul. Mondta, hogy igen. És olvasni is tud-e. Persze! Mutattam neki, mi a baj a telefonnal. Olyan fél perc alatt rendbe tette az egészet. Mindigis szerettem, hogy vannak itt kínaiak.

Na, erre ma sehogyse jutott eszembe a saját PIN-kódom.Szerencsére még nyitva volt a T-pont, ahol az eddigi borzalmas T-tapasztalataimat megcáfolva, egy fiatalember nagyjából öt perc alatt csinált új kódot. Sőt: fizetni se kellett, mert fölhívta a figyelmemet, hogy vannak még jutalom-pontjaim, amelyeket ilyesmire is lehet költeni. (Többnyire órákat kell várni, rendkívül körülményesek, ha probléma merül föl, ahelyett, hogy igyekeznének megoldani, fölteszik a kezüket. De nem így Szentendrén!) (131127FB)

Ja, ezt még:

Baranyi Ferivel találkoztam a villamoson. Jól megijedhetett, hogy egy tök kopasz csupaszképű idegen mellé ugrik és megöleli. Persze, nem ismert meg. Jót beszélgettünk még a megállóban is. Nagyon kedvelem: jobb lenne a többen olvasnák. Nem csak formaérzéke, jelleme is van neki. (131129FB)