Hétfőn éjjel negyed tizenkettőkor, amikor a Sándor palota után a Kossuth téren is befejezték a fiatalok az alaptörvényes jogfosztások elleni tüntetést, az utolsó szónok azt mondta búcsúzóul, hogy megvárják, megjön-e Áder János józan esze. Merthogy ugye ő az, aki még tehet valamit, ha nem írja alá a módosításokat, akkor azok nem lépnek életbe.
Olyan nagyon sok bizalmam nincs, pláne ha belegondolok: egy hete sincs, hogy aláírta Matolcsy György kinevezését a Nemzeti Bank élére, pedig pontosan tudta, amit minden szakértő harsogott: Matolcsy nem felel meg a nemzeti bankról szóló törvény személyi és szakmai elvárásainak, vagyis a kinevezés törvénytelen. Ráadásul az elnök úr azt is tudta, hogy ha a tündérkerti nagyotmondót kinevezi, akkor azzal sok százezer családnak tetemes anyagi károkat okoz. Úgy is lett: a forint nagyon gyöngül, a törlesztőrészletek emelkedtek.
Ha Áder János komolyan venné elnöki mivoltát, üzent volna a parlamentnek, hogy a Velencei Bizottság vizsgálata előtt semmiképpen ne szavazzanak a módosításról, mert úgysem írja alá. Ennyi. Ennyi a dolga egy olyan köztársasági elnöknek, aki tudja, hogy azért van a posztján, hogy az állam rendjét és méltóságát megőrizze. (Példát vehetne Stumpf Istvánról, aki szintén pártkatonaként került az alaptörvénybírák közé, de ritka kivételként képes volt fölismerni felelősségét, és államférfiként viselkedik.)
Amúgy Áder Jánosnak Orbán bíróságellenes gyalázkodása után most az lenne a dolga, hogy lemondásra szólítsa föl a miniszterelnököt elemi emberi és mentális alkalmatlanságra hivatkozva.
Azért én egy kicsit röstellem, hogy ide jutottunk. (A magyar kormánypártokat figyelmeztetik az EP-képviselők a budapesti alkotmánymódosítás másnapján Reuters - Jean-Marc Loos) |
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése