Kihalófélben

Dunavirágok Tahitótfalunál

Bár minden okunk megvan, ne mindig csak keseregjünk, hiszen van ám, amiben Magyarország csakugyan jobban teljesít: pár héttel ezelőtt hír és fényképes beszámoló jelent meg az interneten arról, hogy Tahitótfalu magasságában emberemlékezet óta először dunavirágzás volt a Szentendrei sziget keskenyebbik Duna-ágában. Az ugyanolyan, mint a tiszavirágzás: a tiszaihoz hasonló kérészek nagyon rövidke nászrepülése. A dolog jelentősége az, hogy a sok-sok környezetvédelmi cselekedet valahogy mégiscsak annyira megtisztította a Dunát, hogy ez megtörténhetett. Vagyis: élhetőbb lett a világunk, és nyilván nem csak a kérészek számára.

Ahhoz, hogy a világot a lehető legteljesebb mértékben megtisztítsuk a saját fertőző, sőt gyilkos mocskunktól, évtizedekig tartó, rendkívül következetes sziszifuszi munkára van szükség. Szerencsére az emberben megvan az ilyesmire a hajlam: fölismerjük, hogy hülyék voltunk, vagyunk, és szépen, lassan elkezdünk korrigálni. Hosszú távon talán egyszer lesz egy lakható, élhető, kellemes Földünk, fönntartható fejlődéssel, fönntartható népességgel.

Föltéve, hogy a politikai és egyházi vezetők - meg az összes többi - egyszer végre megértik, hogy ha az emberiség létszámát nem csökkentjük legalább a jelenlegi felére, akkor bizony magunkba pusztulunk. Ma nem látom, hogy remény lehetne arra, hogy megjön az ész, de azt se hittem volna, hogy dunavirágzás lesz egyszer. Pláne, hogy nem is tudtam arról, hogy valaha is léteztek dunavirágok.

A másik lehetőség: a lakhatóság elérésében a hosszú táv legföljebb úgy rövidíthető, ha az amúgy komplett hülye emberiséget egy túlnépesedési világháború józanítja ki. Ennek csatái már elkezdődtek, például Afrikában, de a figyelmeztetések - a különösen kegyetlen csatajelenetek dacára - nem jutottak el a globális köztudatig.

Nálunk biztosan nem. Orbán - “a legjobb exportcikkünk”, ami azért nagy baj, mert az csak úgy lehet, hogy állandóan hasad - még mindig ott tart, hogy “Ma még egy veszélyeztetett fajta vagyunk, folyamatosan fogyunk”. Ezt egy olyan országban, amelyik több mint száz éve nem képes eltartani a saját népességét - most éppen nem termel és nem eszik csak “jobban teljesít”, noha jó a földje és kiválóan képzettek a polgárai, - arról nem is beszélve, hogy egy évszázad alatt elmenekült innen legalább egymillió ember, és meg is öltünk legalább egymilliót... Bár az is lehet, hogy éppen ezért nem tudjuk eltartani a népességet, vagyis magunkat.

Az az Orbán Viktor mondja ezt, aki ahelyett, hogy arra törekedett volna kormányzása idején, hogy az emberek minél tovább dolgozzanak - ameddig bírnak, és amit bírunk -, hiszen ez a közösségi érdek: csakugyan nem lesz, aki eltartsa az öregeket. Ezt régen tudjuk: talán, ha magunkat tartanánk el... Orbán egy paradigma-váltás helyett az utolsó csapást mérte például az egészségügyre, amikor munkaképes, idősebb orvosokat és szakembereket szekírozott ki az elképesztő szakemberhiánnyal küszködő ágazatból. (Vajon ettől nem “fogyik majd a magyar”? Nem csak az öregek!)

Majd talán legközelebb lesz olyan vezetőnk, aki átlát. De addig is igyekszünk. Vitázunk, cselekszünk, és mindig egy kicsit jobb lesz nekünk. Vágtatunk, mint a teknősbéka.

Az őszi hazai vitatéma az úgynevezett PET-palackokra kivetendő betéti díj dolga volt.

Ezek eléggé könnyen kezelhető jószágok. Hazavisszük, kiisszuk belőlük a többnyire magyar csapvíz minőségű vizet, aztán vagy újratöltjük, vagy gyűretlenül, esetleg morzsinkálásos maroktöpörítéssel összezsugorítjuk és szemétre vetjük őket. (Egyszer próbáltam venni elektromos zsugorítót, de kicsit százszor annyiba került, mint amennyire én gondoltam. És akkor még oda számoltam a villanyszámlát, mert árammal működött - igaz akkor még a csökkenetlen rezsik bánatos korszakában éltünk.)

Mellékszál, de jellemző egy október végi hír a magyarok közmondásos zsenialitásáról: nagyüzemben készíthetik a PET-palackokat egy magyarországi gyárban csak azért, hogy a müncheni szupermarketek üvegvisszaváltó-gépeit kijátszva felvegyék a palackokért járó 25 eurócentes betéti díjakat – számol be egy müncheni lap, az Abendzeitung München cikke alapján az Origo.

Az egyik Tengelmann-szupermarketben arra lettek figyelmesek az alkalmazottak, hogy a visszaváltó gépek tele vannak hamisított kóddal felcímkézett műanyag palackokkal, később pedig kiderült: szinte minden bolt gépeiben voltak ilyen palackok. Az Abendzeitung München azt írja: a rendőrség nagy értékű csalás gyanúja miatt indított nyomozást az ügyben.

Az ember hajlamos arra, hogy azt mondja: úgy kell a németeknek, akik telehordták a bálás mocskukkal az országunkat. De nem gondolunk ilyet, mert kulturált európai emberek vagyunk, és tudjuk: attól, hogy pár éve néhány német - magyar közreműködéssel - nagy szemétséget követett el ellenünk, nem általánosíthatunk a németekre vonatkozóan.

De ez csak - mocskos - színfolt ahhoz képest, hogy itthon vita alakult ki a PET-palackok betétdíjasításáról. Ez sokmindenre rávilágit: egyebek mellett a hülyeségünkre és a gonosz irigységünkre is.

Az irigységről annyit. hogy közösségi oldalakon jómagyar vita alakult ki arról, hogy milyen disznóság, megint a hajléktalanok járnak jól. Mert ugye az emberek döntő többsége nem váltja majd ki a betétdíjat, és a kukákba dobott palackokat megkaparíntják a hajléktalanok.

Magyarországon föltűnő jelenség, hogy miközben Európában szinte egyedülálló módon csakugyan kiváló minőségű a csapvíz, a lakosság 40 százaléka naponta veszi, issza az ásványvizet.

Első látásra ez rendben is van. Sajnos úgy adódott, hogy idén nyáron naponta három palack ásványvizet kellett meginnom egy kórházi kezelés alatt. Közben leszoktam a dohányzásról, aminek következtében rendkívüli mértékben megnőtt az ízérzékelő képességem. Ráadásul bizonyos gyógyszerek miatt ez az érzékenység tovább fokozódott.

Ebből az lett, hogy egyszercsak elkezdtem valami fura mellékízt érezni ivás közben. Rájöttem, hogy ez a kioldódó műanyag. Ízre legalábbis.

Ha igaz, hogy csapvíz helyett oldott műanyagot iszunk, akkor ez szívszorítóan nyomorúságos.

A Wikipédia szerint a PET-palackokra jellemző a jó kémiai ellenállóképesség, gyenge savak, lúgok, olajok, zsírok és aromás szénhidrogének nem támadják meg. (Mi a gyenge? A Coca Colában állítólag egy nap alatt föloldódik egy emberi fog.)

A WEBBeteg arra hívja föl a figyelmet, hogy miért nem szabad újratölteni a PET-palackokat. “Otthon is jól elvégezhető kísérlettel bizonyítható a PET-palack használatának higiéniai veszélye. A felbontást követően 24 órával - a hűtőben való tárolás ellenére is - megjelennek a baktériumok és penészgombák. Miután elfogyasztottuk az ásványvizet vagy üdítőt, és újból megtöltjük ezen palackokat, a számos mikroorganizmus azonnal fellelhető a palackunkban, majd két-három nap után szabad szemmel is jól láthatjuk a felrakódásszerű telepeket. A PET-palackok belső felszínén lévő kis egyenetlenségek ugyanis ideálisak ezen baktériumok és gombák számára, hogy telepeket alkossanak.”

Ha nem az oldódás a magyarázat az ízre, akkor ez: “Számos mikroorganizmus olyan koncentrációt érhet el a palackban lévő folyadékban, amelyek szervezetünkben (különösen a szánkban) megváltoztathatják a normál flóránkat. Másik fontos dolog, hogy a baktériumok és a gombák anyagcseréjük során számos toxikus, daganatkeltő anyagot termelnek.”

Vagyis a kényes és furfangos magyar fogyasztó nem iszik csapvizet, hanem csak a tízezer éve a földben pihenő ásványvizet, aztán daganatot kap tőle. Jogos, ha valaki több évtizeden át dohányzik, aztán amikor rákot kap, azt mondja: “hülye voltam”. Na de az ásványvíztől? Ezen a kockázati alapon génmanipulált kukoricát is ehetnék.

“De vajon tényleg olyan egészséges az ásványvíz?” - Kérdi a fogyasztovedelem.info-  “Német tudósok 15 kanadai és 48 európai ásványvízminta megvizsgálása után arra a következtetésre jutottak, hogy a PET-palackba töltött termékek antimontartalma sokkal magasabb, mint azon vizeké, amelyek polipropilén-palackban kerültek a boltokba. A feltételezések szerint a mérgező fém a palack anyagából oldódik ki, mert a PET előállításakor gyakorta antimonvegyületet használnak. A PET-palackkal szembeni gyanút erősítette, hogy a beletöltött víz antimontartalma alaposan megnőtt. (Nyugtatásul: a Heidelbergi Egyetem munkatársai azt is hangsúlyozták, hogy az ásványvizek a megengedettnél nagyságrendekkel kevesebb antimont tartalmaznak.)

Talán ennyi is elég  a rémisztésből. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a teljesen veszélytelennek látszó anyagok nem rongálják a termékenységet és a nemzőképességet. Nem azért, mert akkor Obán Viktor bánatosan halna ki, hanem azért, mert egyszerűen csak nevetségesek lennénk, ha úgy járnánk, mint a dunavirágok: pár évtized múlva tudományos szenzáció lenne, hogy gyereket nemzett egy magyar férfi.

Tudom, hogy kicsit hülyén

Tudom, hogy kicsit hülyén hangzik, de 2013 életem egyik legjobb éve volt. Csakugyan rettenetes dolgokkal kellett szembenéznem.Vélhetően rászolgáltam arra, hogy kilátástalan és nyomorult helyzetekbe kerültem, hogy megismerkedtem olyan fájdalmakkal, amelyeket azelőtt elképzelni se tudtam. De mindez semmi nem volt ahhoz képest, amennyi örömöt kaptam. A munkatársaimtól, a barátaimtól a családomtól, és akkor még nem is beszéltem az olvasóimról, a hallgatóimról, olyan emberektől is, akikről nem is tudtam, hogy az ismerőseim. Pláne, hogy szeretnek. Azzal kellett szembesülnöm, hogy a világ tele van jó emberekkel. Talán ebből az a tanulság, hogy idejében mondjuk, jelezzük, ha valami kis mondani valónk van egymásnak. És még valami, ami fontos: a jó gondolat, a szeretet üzenete és az ölelés igenis segít. Életben maradni. És ez akkor is jó, ha amúgy nincs különösebb jelentősége annak, hogy még pár évig maradunk-e, avagy sem. Hacsak nem azt tartjuk szem előtt, hogy jó élni.

Köszönök mindent.

Iván

Ezüstvasárnap

Magyarország egyre jobban teljesít: néhány napja fölfigyeltem arra, hogy a tévéreklámokban immár arra biztatják az embereket, hogy vegyenek karácsonyi ajándék gyanánt szeretteiknek gyógyszert. Mivel elég drága készítményekről van szó, arra gyanakszom, hogy ezek a hirdetések a középosztálynak szólnak. Vagyis csúszkálunk lefele. Végülis, ha műlesiklásig fokozzuk, akkor úgy is lehet venni, hogy még jobban teljesítünk.

A kérdés az, hogy karácsony idején ez megmérgesíti az embert, vagy legyen inkább békesség. A középosztály akkor kapott ekkora józanodási lehetőséget, amikor pár éve megértette: bőven elég, ha a Könyvhéten egy könyvet veszünk, pedig valaha az úgy volt, hogy egész héten minden nap egy szatyornyival jöttünk haza. Meg is volt egy évre az olvasni való. És aztán egyszercsak untig elég lett karácsonyra is egy kötet. (És ez még nem azért van, mert az elektronikus könyvek olcsók, a papírból valók pedig drága luxustermékek - ez nagyjából 10-15 év múlva lesz így.)

Mennyivel elegánsabb "karira" egy jó kis gyógyszer, pláne egy hónapra való vitamin-adag, mint valami hülye könyv, tele marhaságokkal! Na jó, eltúloztam. Ez lett a baromi nagy piacgazdaságból. Valami nagyon szociális.

Persze nem most találkozom először a lopakodó szegénységgel. A dédanyám nagyon szegény volt. És büszke. Nem fogadott el családi adományokat. De karácsonykor úgy tudott adni egy szépen becsomagolt narancsot, hogy szinte mindenki megkönnyezte. (A szocializmus cseperedésének idején csak karácsony táján láttunk narancsot. Később aztán a banán s megékezett.)

A dédanyám szeretete bármit karácsony ajándék rangjára emelt volna. Egy darab birsalma sajtot, vagy akár egy fényes almát is. De valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy marék csudavitamint tett volna szép papírba, és magához ölelt volna, csak hogy ne vegyem észre a csalást és a hazugságot.

Ha ez így folytatódik, az lesz, hogy ezüstvasárnap bemegyünk egy antikváriumba, plusz elszaladunk az MDF-piacra két kiló almáért, meg valami szép csomagolópapírért. És az almaillattól megrészegedve csakazértis boldogok leszünk a szentestén.

Neumannal (Klubrádió, Egyébként, 131220)

I. rész: 6 perc 50 másodperc után: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-135855.mp3

II. rész: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-142855.mp3

III. rész: http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20131220-145854.mp3

Nagy határ

Pedig máskor milyen kemények tudunk lenni

Extra vizsgálatra - vagyis parlamanti bizottságra és affélékre - nincs szükség - mondja Orbán. Le is szögezi: nagyon jól mennek a dolgok az országában. Pedig nem. Nem hazudik, csak elvesztette a realitsérzékét. Évekkel ezelőtt.

Megdöbbentő, hogy szembe kell nézni: csakugyan olyan országban élünk - mert Orbán ilyen országot teremtett -, amelyben esély nincs arra, hogy az állam, a parlament vagy az igazságszolgáltatás részrehajlás nélkül, demokráciában elvárható módon kivizsgáljon egy legalább ezer-kétezer milliárdos korrupciós ügyet. Számolgatom: nem lehet ekkora a kár, pláne évente, hanem vélhetően ennek az áfája - mondjuk 270-500 milliárd. Az is akkora összeg, amely azonnali és feltétlenül többpárti és több hivatal közreműködésével végrehajtandó vizsgálatot követel. Éppen azért, mert lehetetlen, hogy ekkora összeg összefonódásos pártkorrupció nélkül észrevétlenül mozoghat. Igen, ez magyarul azt jelenti, hogy ha igaz a vád, akkor a politikai osztály számos tagjának, csoportjának távozni kell a politikából - lehetőleg a börtönbe. Orbánnal az élen.

Nem azért nem bízhatunk a korrekt kivizsgálásban, mert nem lenne rá elég sok alkalmas ember, hanem azért, mert az egész állam, és legfőképpen vezetőinek személyi összetétele, összefonódása, nem más, mint egy nagy határ korrupció. Ha valaki eddig nem értette, hogy miért kellett minden hatalmi posztot megszerezni, és azokon saját embereket tartani életfogytig, az most megértheti.

Orbán meg is mondta: mindenki tudja, hogy nagy a korrupció az országban. Érdekes módon én már évekkel ezelőtt hallottam szakemberektől ezt az 1000-2000 milliárdos számot. Biztos Orbán is. Nyilván nem tehet arról, hogy tehetetlen.

Még szerencse, hogy nem csak a mi kis járási pártbizottságra emlékeztető államszervezetünkhöz fordulhatunk. Még szerencse, hogy kettős állampolgárok vagyunk, és talán rá lehet venni az Uniót egy olyan ügy kivizsgálására, ami rájuk is tartozik, mert egész Európának kárt okoz.

Elég baj, hogy mondjuk Matolcsy nem arra kérte föl Olly Rehnt, hogy ebben segítsen. De a legfőbb számvevő Domokos László és Orbán helyett a DK fordult Brüsszelhez. Nincs más hazafias út: valahogy meg kell tisztulnunk, hogy ne legyen polgárháború.

Képernyőre!

Most sajnálom csak, hogy nem vagyok későkamasz: a közszolgálati televízió  "új, fiatal képernyős munkatársakat" keres, akiknek "szenvedélye a kultúra" és a "társadalom számára fontos értékeket" szeretne közvetíteni.

16 és 35 közötti ifjakat várnak ezzel a dumával: "Nálunk fontos, hogy magadénak érezd a közszolgálati média erényeit, megbízható és alapos legyél, és természetesen az, hogy szeresd, amit csinálsz. Előzetes tapasztalat nem hátrány, de nem is kötelező" - írják a felhívásban.

Persze én a 40 év tapasztalataival szeretnék részt venni a képernyőstenyésztésben, mint tanuló. Annál is inkább, mert sokszor fölvételiztettem médiaszakon, és amikor a jelölt semmire nem tudott válaszolni, megkérdeztem, hogy mégis mi szeretne lenni, igen gyakran az volt a válasz, hogy “képernyős”.

Igazából persze arra lennék kíváncsi, hogy milyen, társadalom számára fontos értékeket akar közvetíteni az a médiakonszern, amelyikhez hasonlóan részrehajló és hazudós még nem volt emberemlékezet óta Magyarországon. Arról nem is beszélve, ahogy a munkatársaival elbánt.

Kínai kártya

Nem is nagyon merem ide írni, mert hátha Vágó Pista is nézegeti: 

Még születésnapomra kaptam egy nagyon jó kis játékot Dávidtól: egy dobozka nagyon mágneses acélgolyócskát. Annyira erősen húzzák egymást, hogy afféle dísztárgyakat kehet létrehozni a csomóból. (Meg különben is nagyon szeretem a mágnest. Nem csak tárgy, hanem a világ egyik legtalányosabb jelensége.) Tegnap addig pakolgattam a golyókat, amíg egy karkötő lett belőlük. Pont illett a karomra. Csinos is volt. Föl is tettem. Aztán arra gondoltam, éjszakára magamon hagyom. Állandón hirdetik ezeket a mágneses cuccokat, úgyis fáj a térdem, úgyis sajog a vesém, nézzük meg, mi lesz reggelre.
Az lett, hogy éjjel háromkor ébredtem föl először. Kimentem pisilni - nem prosztata, hanem vízhajtó -, és csoda volt: a térdek nem fájtak. A vesék környéke is éppen csak. Most, délután is eléggé jól van a sorvadt lábam, és a vese se fáj.
Kíváncsi vagyok, mi lesz reggelre. (131105FB)

Szóljatok!

Nagy örömömre már lehet kapni két újabb könyvemet e-book változatban is. Ez azért fontos, mert az utóbbi évben - persze főleg külföldön élő barátaim a világ minden tájáról - sokszor kérdezték, hogy a Tőkés Lászlóról és a Róna Péterről szóló könyveimet mikor lehet letölteni. Mostantól. Szóljatok másoknak is, hátha érdekel valakit.

Tőkés László: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/3264

Róna Péter: http://www.multimediaplaza.com/ekonyvek/adatlap/2749

Kínai kártya

Az amúgy kitűnő állapotomra az a jellemző, hogy vasárnap bementem a városba, hogy a kisfiamat edzésre vigyem, aztán úgy délután négykor elaludtam, és hétfőn délután kettőkor ébredtem. És ez így megy, szinte mindennap.(Ja: a múlt héten Szentendrére költöztem, internetem se volt.)

Szóval ezek a 24 órás szunyókálások nem igazán egészségesek. De nem baj, már csak két kemó van, aztán majd virrasztok.

Volt még egy jó: Dávidtól kaptam egy telefont, amit ő ingyen kapott egy előfizetéshez, hogy adjam oda a kisöccsének. (Aki, amikor megtudta, hogy beteg vagyok, elkezdett nekem ájfonra gyűjteni, mert egyszer, régebben azt mondtam neki, hogy olyat szeretnék.) Megpróbáltam beindítani, de sajnos a menü nyelve valahogy kínaira ugrott. A PIN-kódot még csak be tudtam vinni, így tudta volna használni beszélgetésre, de kicsit hülye dolog, ha valakinek végre van húsz-harminc alkalmazása, játéka, csak azokat kínai nyelvvel nehéz használni. Vasárnap persze nincsenek nyitva a szolgáltató boltjai, így úgy nézett ki, hogy két nap is kell az átállításhoz. De útközben eszembe jutott, hogy a kínaiaktól kell segítséget kérni. Be is mentünk egy kínai étterembe, ahol találtunk egy olyan kamaszforma gyönyörű kíni lányt, akit megkérdeztem, hogy tud-e kínaiul. Mondta, hogy igen. És olvasni is tud-e. Persze! Mutattam neki, mi a baj a telefonnal. Olyan fél perc alatt rendbe tette az egészet. Mindigis szerettem, hogy vannak itt kínaiak.

Na, erre ma sehogyse jutott eszembe a saját PIN-kódom.Szerencsére még nyitva volt a T-pont, ahol az eddigi borzalmas T-tapasztalataimat megcáfolva, egy fiatalember nagyjából öt perc alatt csinált új kódot. Sőt: fizetni se kellett, mert fölhívta a figyelmemet, hogy vannak még jutalom-pontjaim, amelyeket ilyesmire is lehet költeni. (Többnyire órákat kell várni, rendkívül körülményesek, ha probléma merül föl, ahelyett, hogy igyekeznének megoldani, fölteszik a kezüket. De nem így Szentendrén!) (131127FB)

Ja, ezt még:

Baranyi Ferivel találkoztam a villamoson. Jól megijedhetett, hogy egy tök kopasz csupaszképű idegen mellé ugrik és megöleli. Persze, nem ismert meg. Jót beszélgettünk még a megállóban is. Nagyon kedvelem: jobb lenne a többen olvasnák. Nem csak formaérzéke, jelleme is van neki. (131129FB)

Rontás

Most szólok, hogy amennyiben a lóverseny-fogadás a nemzetinek csúfolt dohányboltokba kerül, a magyar államnak számolnia kell azzal, hogy beperlem, méghozzá megrontásért.

Történt ugyanis, hogy naptárilag éppen pont a trafiknyitások pillanatában leszoktam a dohányzásról. Jó lenne, ha azzal henceghetnék, hogy politikai okokból, tiltakozásul keményedtem meg, magamtól is megvonva a jót csak azért, hogy Orbán Viktor kegyeltjei rajtam ne keressenek… Valójában diócskányi szörny dagadozott a tüdőmben, és egy rettenetes vizsgálat után jobbnak láttam, ha negyven év után befejezem a dohányzást. (Megjegyzem, ha amerikai lennék, bepereltem volna a dohány- és pláne a reklámipart.)

Ha a dohányboltokban lehet majd fogadni a lovakra (nem csak ott, de nekem az lesz legközelebb, és nehézkesen, bottal járok), akkor rendkívüli kísértésnek leszek kitéve. Eddig például azért sem tettem be a lábamat trafikba, mert félek, hogy a látvány, az illat ugyanúgy elcsábít, mint kamaszkoromban. Szinte biztos, hogy elcsábítana, mert én nagyon szerettem dohányozni.

Ha nem is szenvedélyes, de - tréfásan: Csurka István emlékére - szeretetteljes fogadó vagyok, aki 1000 forintnál többet soha nem költ ilyesmire, ne is próbálkozzon majd az állam jogásza azzal, hogy szenvedélybeteg lennék, és úgy kell nekem.

Már előre látom: megyek majd a nemzeti dohány- és lóversenyzős boltba, és ha nem figyelek oda, egyszercsak azon kapom magam, hogy nézegetem a dobozokat. Így kezdődött jópár évtizeddel ezelőtt is - sőt: gyűjtöttem a dobozokat. Sőt: az orosztanárommal csereberéltünk! És majd eszembe jut, hogy mennyire jó volt, amikor először vettem cigit, és a Feneketlen tónál elszívtam: Hogy például férfinak éreztem magam - ami most megint rám fér, úgy néz ki.

Azok közül sámosan, akik Amerikában rákot kaptak, milliós kártérítésekhez jutottak. Én eddig nem indítottam pert, mert a felelősök, a felelős állam a rendszerváltáskor elenyészett. De ha most, másodszor is megrontanak, indítom a pert, akkor is, ha érzem majd, hogy egy picikét visszaélek a joggal. De sajnos az úgy van, hogy a joggal való visszaélőkre a saját nyomorult eszközeikkel lehet hatékonyan támadni.

Színes lapocskák

A bajai - hányadik? - eset után végre folyamatos közbeszéd tárgya, hogy miképpen lehetne megszüntetni a választási csalások lehetőségét. Nyilván sehogy, mert ez egy választási csalásra hajlamos, igen találékony népség, főleg a politikai elit meg azok a szerencsétlenek, akik éheznek vagy munkával zsarolhatók. (Most éppen egy egész nép van ilyen állapotban: Orbán nyilván kísérleti “laboratóriumában”, aminek a messzi Albionban volt szíves minősíteni országát. Kénytelenek vagyunk asszisztálni egy soha nem látott csaláshoz, ami egy - nyilván kíséleti - “választási törvényben” testesül meg, amit ámulattal figyel a világ. (Készenlétben tartva a Tavares-jelentést, amivel én nem heccelődnék a Fidesz helyében.)

Reményünk nemigen maradt a törvény eltörlésére, ám mégiscsak lehetne valamicskét tenni a legpitiánerebb és legnyilvánvalóbb csalások ellen. Ilyen például a láncszavazás. (Az az, amikor a zsarolható kicsi embereket például a közmunka-visszafogás lebegtetésével ráveszik, hogy - ha már odaszállították őket, spontánul persze - szépen, sorban menjenek be a fülkébe, az első vegye magához a szavazólapot, az üres borítékot dobja az urnába, hozza ki a szavazólapot, aztán a többit majd a politikai bandagazdák kitöltik és bevitetik a fülkébe, hogy hamar az urnába jusson.) Ezt kellene valahogy lehetetlenné tenni.

Annyira egyszerű: színes borítékokat és színes szavazólapokat kell bekeverni a fehérek közé. És mielőtt a szavazó leragasztaná vagy lezárná a borítékot, köteles lenne megmutatni hogy a színek párban vannak-e. Tucatonkét három-négy, mondjuk háromféle színű boríték és szavazólap elegendő. Ha nincsenek párban, akkor a csaló azonnal lebukik. És akkor nem baj, ha mindjárt viszik is áristomba, legalább két évre. Aki meg beszervezte-megzsarolta, az kapjon öt évet.

Azért kellene ezt ilyen szigorúan venni, mert mégiscsak a demokrácia ellen elkövethető legsúlyosabb bűncselekményől van szó, ami megalázza, nevetségessé teszi azt a népet amelynek életében az ilyesmi elharapódzik.Egyszer el kell számolnunk azzal, hogy mi minden történt az orbáni csudalaborban.

Kültéri

Az utóbbi hónapokat többnyire kórházakban töltöttem, így szükségem volt mobil internetre. A családom a Vonafone-t választotta. Nem túl drága - igaz, kicsit pitiáner, hogy amit - mondjuk a befizetett egy hónap alatt - nem használunk el, az odavész. Bár az eleganciára keveset adó társadalmakban ez így természetes.

Ami jobban zavart: a kórtermekben gyakran előfordult, hogy az egyik sarokban volt internet, a másikban nem. Sőt: az ágyam egyik végében igen, a másikban nem. Például műtét után eléggé macerás így még olvasni is, nemhogy levelezni, rendeltetésszerűen keresgélni.

Aztán, amikor kijutottam, és ismét láthattam tévéreklámot, megértettem, mi a baj. A Vodafone reklámja valami építkezést mutat, amelyen megáll az élet internet nélkül, persze mi rögtön megtudjuk, kit kell választani, hogy ilyesmi ne forduljon elő. És legott kiderül az is, amit az irodákban elfelejtenek közölni: a Vodafone hallatlan, 97,4 százalékos országos lefedettsége kültéri. Kültéri!

Ez magyarul azt jelenti, hogy nincs abban semmi, ha lakásban, kórteremben néha vagy gyakran nincs jel. Ha nem tetszik, ki lehet menni. Ideális esetben emberek tucatjaival találkozunk, akik tabletekkel a kezükben sétálgatnak. (Ennek kedvező egészségügyi kihatásai felbecsülhetetlenek.)

Bár kétségtelen, hogy gyakran használtam kórházkertben a masinámat, összességében mégsem gondolom, hogy az emberek többsége a külteret gondolja a legalkalmasabbnak vagy egyáltalán vonzónak az internetezésre. Esetleg az építészek - elismerem. Meg talán a pásztorok. Ede unokám a nyáron mezőgazdasági táborozáson vett részt, ahonnan úgy jött haza, hogy mégis inkább pásztor lenne. El is képzeltem mindjárt, hogy nem furulyával vagy tilinkóval ücsörög a fűzfa alatt, hanem egy muzsikálásra kiválóan alkalmas tablettel, ami persze nem csak csábításra alkalmas, hanem arra is jó, hogy csodás képeket készítsen az ő Iluskájáról, amit azonnal a Facebookon oszthat meg az immár élénk közéletet élő pásztortársadalommal.

Mindegy: a lényeg az, hogy nézzük meg, mit veszünk. A politikai reklámokat is nézegessük bizalmatlanul, mert hátha ott van valami apró betűvel, hogy “kültéri”.

Sztriptíz

Milyen hülye ez a betegség! Egész nyáron nem ettem dinnyét, legföljebb egyszer vagy kétszer, csipegetve. Erre most a boltban rám jött, hogy azonnal kell ennem egy negyed görögdinnyét. Meg is ettem, jó is volt. Lehet, hogy mégis inkább áldott állapotban vagyok? (130914 13:48)

Ma megvilágosodtam, hogy azért fázom jobban az indokolhatónál, mert a kopasz fejem nagyon sok hőt ad le. Azóta jobban vagyok. A család meg röhög azon, hogy egy zsák alszik bárhol, ahol csak egy kicsit le lehet feküdni. (130917 1450)

Na, kezdődik az újabb bátorságpróba. Most inkább lelki. Ma úgy nézett ki, hogy szinte jó napom lesz. Visszakapcsolták a villanyt, ki tudtam jönni Veresegyházra, hogy az ügyeim rendbetételéhez szükséges papírokat keresgéljem. Meg is találtam egy csomót.Ezek nagyon fontos dolgok mostanában az életemben. Na, erre az előbb a zuhany alatt elkezdett csomókban hullani a szakállam. 

Már most kérek mindenkit, hogy ne értsen félre - mint amikor a hajammal volt ugyanez a sugár miatt. Az, hogy kihullik az arcszőrzetem, ami mögé én sem láttam negyven éve, nem hiúsági kérdés. Hanem egyszerűen megdöbbentő, hogy akár órák alatt elveszthetem az arcomat úgy, hogy semmit nem tehetek ellene. Valami tüdőrák miatt, amit valami kemó nevű méreggel kell locsolni, hogy ne egyen meg egészen. Azért az arcomról lezabálja, amit lehet. Ez akkor is rémisztő, ha tudom prsze, hogy visszanő.

Most el kell aludnom, mert hajnalban jön értem Laci barátom, hogy bevigyen a Székesfővárosba, de holnap este elmesélem, miért lett szakállam. 130918 22:30)

Milyen hülye vagyok, hogy ez csak most jutott eszembe! A múlt héten voltak elintézhetetlen hivatali ügyeim. Ha hagytam volna ezeket a szakállhullás idejére, előadhattam volna, hogy prófétai dühömben a tehetetlen vagy embertelen ügyintéző előtt ordítva tépem ki a szakállamat. Azt nem tudom, hogy az ügyekkel mi lett volna, de azt hiszem, a jelenetnek lehet egy picike, életre szóló pedagógiai hatása, és így a jövő ügyfeleivel jót tettem volna. (130920 11:26)

Ma összeszámoltam, hogy tegnap családilag mennyit fizettünk a Komjádi uszodában, hogy megnézhessük a kisfiam mérkőzéseit. (Úgynevezett kísérőjeggyel lehet bemenni, ami 600 forint, és kapunk egy csinos rózsaszín karszalagot egész napra. Összesen 3000 forintot fizettünk.) Ehhez képest az uszoda klotyójában olyan szag van, mint egy falusi kocsma szurokkal lekenyt falu hátsó pisáldájában.) (130922 08:30)

Na, akkor most már szakállam sincs. Sajnos nem sikerült az a rövidfilmem, amelyben egy könnyű porszívóval borotválkoztam. Túl sok szőr maradt az arcomon. Az édes családom bizonygatja, hogy sokkal szebb vagyok így, meg okosabbnak is látszom. Nekem nem tetszik, és nem is maradok így. Három-négy hónap múlva visszanő. (130922 16:00)

Kemó, Dzsudzsák, zabálás

Eddig nem mertem leírni, mert ma estig még jöhetett volna rosszullét, de úgy néz ki, hogy minden baj nélkül túl vagyok az első kemón. Vagyis már tegnap átestem ezen - öt órás hatalmas infúzión. Sem hányinger, sem szédülés, sem erős kipirulás. A kezelés után kismetróval és villamossal jöttem haza. Persze nagyon fáradt vagyok, de az természetes is. Három hét múlva ismétlés. Lehet, hogy akkor majd másképp reagál a testem. Talán jót tett, hogy kicsit előkészítettem magam - fizikailag is. Sokat járkáltam, például elmentem a Pozsonyi Piknikre, ahol nagyon sok kedves emberrel beszélgettem. Érdekes, hogy minden járkálás után jobban érzem magam. Az viszont talány, hogy miért pont kemó közben kívánok meg olyan ételeket, mint az erőspaprikás chips, amit évek óta nem ettem. És meg is vettem, és nem is lett semmi bajom tőle. Az is talány, hogy miért pont ma tudtam befejezni, és postára adni egy hónapok óta mondatról-mondatra fogalmazgatott NAV-kérvényt. Persze rettenetesen fáradt vagyok, és már csak az a kérdés, hogy a bennem levő mérgek hagynak-e reggelig aludni. (130904 22:03)

Szerda este kicsit elsiettem jóléti örvendezésemet, mert aztán csütörtökön lecsapott rám a kemó-hatás. Péntekre már gyakorlatilag teljesen bénán feküdtem egész nap, annyira elment minden erőm, plusz még rettenetesen fájt és tekergett a hasam is. Azt hiszem, a péntek volt a legrosszabb napom, amióta kijöttem a kórházból. Így maradtam szombatra is, de valamicskét enyhült. Ma reggel már szinte jól voltam, azt leszámítva, hogy először alig bírtam fölkelni, aztán egyszercsak valami fura módon elkezdett fájni a lábam, és ki is ment alólam, ami elég ijesztő érzés. Kicsit aludtam rá, és úgy néz ki, hogy kiment belőlem. Szinte állandóan alszom. Bár néha fölriadok a hülye álmaimra. Például: a romániai vereség után Orbán Viktor személyesen bízott meg azzal, hogy költözzek össze Dzsudzsákkal, és tegyem rendbe lelkileg. Na jó, így jár, aki megnéz egy magyar meccset.

Megint fogytam öt kilót - bár Peti vejem szerint ez nem is látszik rajtam. (Úgy tudom átfogni a combomat, hogy a  kezeimen a két kisujj és a két hüvelykujj ér össze. Ezért ez úgy néz ki, mintha nem annyira soványság lenne, mint inkább sorvadás. Szerintem ezt gyerekkorom óta soha nem tudtam volna megcsinálni. Na jó, Neuman Gábor egy hete világosan megmondta, hogy ne hagyjam magam megtéveszteni: a ráknak az egész test kell, mindent föl akar zabálni.) 

Azért csak nem hagytam magam és lementem a boltba. Nem mondom, hogy könnyű volt visszaérni. Aztán jó meg is fürödtem. Most alhatok jó lelkiismerettel. (130908 14.58)

Megjelölve

A kormány nem találta eléggé biztonságosnak a nemzeti drogárusok jövőjét, és sürgősen bebetonozta őket arra az esetre is, ha például mégiscsak kormányváltás lenne. Ez, legalábbis arra mutat, hogy Orbán Viktor sem olyan nagyon biztos a győzelmében. Lázár János sem, aki erősen félti élete főművét, ezt a világon páratlan jogtiprás-gyűjteményt és -folyamatot, amellyel a magyar nikotinpiacot politikai alapon újraosztotta.

Van azonban egy nagyon érdekes dolog, amivel sem a jogfosztók (békeidőben jogalkotóknak mondtuk őket), sem a büszke és méltán boldog, szépen gazdagodó nemzeti sárkányfűárusok sem számoltak.

Mi van akkor, ha Orbán győz, ám hamarosan zavargások törnek ki, például azért, mert a világ vezető hatalmai nem ismerik el a választás eredményét? (Ez könnyen így lehet, hiszen egy - a trafikjogászkodáshoz hasonlatos - a jogtörténetben egyedülálló választási csalási lehetőség-gyűjteményéről van szó.) De az is lehet, hogy Orbán, mondjuk negyedévi országlás után lesz kénytelen szembesülni azzal, hogy a népségnek elege lett: például még a közszolgálati médiumoknak se hiszik el, hogy az immár ismét emelkedő közüzemi díjak nem valami orbáni ravaszságú rezsicsökkentés részei, hanem kezdjük visszavinni a kasszákba, amit kiloptunk.Borzasztó dologgal szembesülnek majd a nemzeti dohányboltosok, ha beindulnak a hónapok óta rájuk gyúró jobbikosok - akik már most is, szinte jobban utálják őket, mint a cigányokat -, a hirtelen megvilágosodott fideszesek, a Fradi szabadcsapatai, meg persze a baloldali csőcselék jelesei. A Fidesz létrehozott egy több ezer célpontból álló rendszert, amelyekre csőcselékvonulás esetén nem kell se dávidcsillagot, se horogkeresztet festeni, nagyszerűen meg vannak már jelölve. A boltok pillanatok alatt összetörhetők, az elrabolt árú zsebben, sporttáskában, de még sapkában is hatékonyan szállítható. Egy dohánybolt négy-öt perc alatt csontig takarítható.

Nagyon jól szolgálnak az első vészterhes órán. Amíg a nemzeti dohányboltosokat verik és rabolják, a TEK biztos helyre menekítheti majd a legbelsőbb fideszeseket. Valamit valamiért.

Ne így legyen!

A csomag

Az öregember kilépett a liftből, és látta, hogy a postás éppen befordult a függőfolyosón, ami csak ahhoz a lakáshoz vezet, amelyikben ő is lakik. Utána szaladt. Egy meglehetősen nagy, lapos dobozfélét hozott. Mint kiderült, az unokájának. Aláírt mindent, aztán már vitte is a dobozt. A lánya ajtót nyitott, így máris átadhatta, és megkérdezhette, hogy kitől jött. Orbán Viktortól, mondta a lánya. Az én kisunokám a miniszterelnöktől? Személyesen?! Én bezzeg sose kaptam semmit Fock Jenőtől!

Egy ideig tanakodtak, hogy illik-e az ilyesmit kibontani. Aztán úgy döntöttek, hogy illik, nem illik, márpedig kinyitják, mert kíváncsiak.

Egy nagyon szép könyv volt benne Szent István királyunkról, kitűnő szerzőtől. Meg egy fura kis levél, merített papíron. Pont akkora, hogy könyvjelzőnek is használható. Hangosan fölolvasták maguknak: Orbán Viktor gratulál fiatal honfitársának, hogy jól érettségizett. Aztán mindjárt rátér a lényegre: kifejti, hogy a kormány 2010-ben hozzákezdett a felsőoktatás rendszerének újjászervezéséhez. Olyannyira, hogy most már nemzetközi mércével is versenyképes diplomát szerezhet, és kibontakoztathatja képességeit önmaga és a hazája javára. További tanulmányaihoz sok szerencsét, kitartást és erőt kíván.

Az öregember majdnem megkérdezte a lányától, hogy azok, akik eddig külföldre mentek, hogyan helyezkedhettek el a versenyképtelen diplomájukkal, de aztán csak legyintett.

A lánya azt vetette föl, hogy ilyenkor illik-e írni egy rövid levelet a miniszterelnöknek és abban udvariasan tájékoztatni arról, hogy kedves küldeménye kicsit későn érkezett, mert a nevezett gyerek hetekkel ezelőtt Angliába távozott, ahol néhány hónapig a vendéglátóiparban dolgozik, majd beiratkozik egy egyetemre. Illik-e Orbán Viktort azzal keseríteni, hogy eláruljuk neki: a gyerek minden nyilatkozata arra utal, hogy soha többé nem akar Magyarországon élni, legföljebb látogatóba jön majd haza. És ha írunk ilyen levelet a miniszterelnöknek, illik-e legalább a végén kegyesen azt hazudnunk neki, hogy mi, szülők, nagyszülők, minden erővel azon leszünk, hogy a gyereket lebeszéljük erről a butuska élettervről?

Lánykérés, csakazértis, végelgyengülés

Na, ma odáig jutottam, hogy írtam egy rövid jegyzetet a Népszavába, ami talán holnap meg is jelenik. Hogy ez most nekem mekkora dolog, ahhoz tudni kell, hogy egy ilyen 2100 karakteres jegyzetet általában legföljebb fél óra alatt írok meg. Ehhez most 12 óra kellett, mert a szó szoros értelmében minden egyes mondat után le kellett feküdnöm pihenni egy kicsit. Ez eléggé rémisztő volt, de csakazértis megcsináltam. (És akkor még szó sem volt a minőségről. Remélem, Dési János nem teszi be a lapba, ha nagyon gyönge.) (130825 15:58 Facebook Andrassew Iván Bemutatja.)

Sajnos nem nagyon tudok írni - nincs is miről - mert napok óra gyakorlatilag állandóan alszom. Ez vélhetően a besugárzás következménye. Majd azért igyekszem kicsit összeszedni magam. (130824 9:42 FB AI bemutatja)

Na, ma megkaptam a megrendítőt. Reggel egy lány elém állt az utcán, és mondta, hogy olvasta a legújabb Hócipőben, amit a betegségemről írtam. És hogy ő két hónapja öngyilkos lett, mert otthagyta valami pasi, meg volt valami kis betegsége is. És hogy megígéri nekem, hogy többé soha nem lesz öngyilkos. És hogy írjam tovább, mert akkor hátha mások se. (130812 12:38 FB AI bemutatja))

Eléggé megdöbbentő, hogy amióta kopasz lettem, minden tükröződő felületről Ákos öcsém néz vissza rám.

 (130807 0:31 FB. AI bemutatja)

Hőguta és leánykérés

Sokan kérdezték, hogy miért nem írok mostanában. Az utóbbi pár napot gyakorlatilag kómában töltöttem. Részben az iszonyatos hőség miatt, részben azért, mert már nem szedek szteroidot, ami eddig akadályozott az alvásban - ja, és vízhajtót sem, ami óránkét szaladgáltatott, éjszaka is. Ráadásul pénteken kaptam egy kis gutaütést a melegtől. Sajnos a lakásban elviselhetetlen hőség volt, ráadásul a vizet is lezárták valami csőtörés miatt, és nem tudtunk hova menekülni. (Onnan vettem észre, hogy baj van, hogy szombaton reggel hidegrázósan ébredtem, ami a szervezetem összeomlásának biztos jele.) Már pénteken is éreztem, hogy nincs minden rendben. Este, amikor a Moszkva téren egy nagy kijelzőn Dávid fiam megkérte Viru kezét - csodás volt, meg is hatódtam rendesen -, már éreztem, hogy valami hűvösbe kellene elbújni. Kicsit még maradtam egy teraszon, ahol Viru mamájával is megismerkedtem. Végül aztán azért menekültem - negyven évnyi láncdohányzás után -, mert nem bírtam a dohányfüstöt. (Ha tudtam volna, hogy ez ennyire undorító, biztosan előbb hagyom abba a dohányzást.)

Vélhető, hogy kómás fáradtságomhoz az is hozzájárul, hogy túl vagyok a tizenötödik besugárzáson, és az talán mégiscsak lehetetlen, hogy ennek semmiféle hatása ne legyen a szervezetre. A látásom se tökéletes. Nem baj, már csak két sugárzást kell kibírni. (Egyelőre, persze.) (130812 11:32 FB AI bemutatja)

Hatalmas nyaralás volt itt két napig. Akárhogy is az utóbbi hónapok két legjobb napja. Brigi sógornőmmel és Ákos öcsémmel először Balatonföldvárra mentünk, ahol gyerekkorunk nagy részét töltöttük, hogy fürödjünk egy fél órát a szabad strandon. Ez lett volna az ezévi nyaralás vízparti része. Nagyon jót merítkeztünk, aztán máris indultunk Mernyére, ahol Zsuzsa Nénémnél, András öcsémnél és a családjánál - vagyis a mi családunknál - tettünk látogatást. Nagyon jó éreztem magam, kiválókat ettünk, aztán újonnan előkerült családi képeket nézegettünk. Derűs, boldog szombat délután volt.

Eredetileg úgy volt, hogy este hazajövünk, ám úgy alakult, hogy mégis inkább Almádiba mentünk, ahol megaludtunk, majd vasárnap folytattunk az ádáz nyaralást. A képen Ákos öcsém legújabb találmánya látható, egészen kiváló sporteszköz. (Nem olyan régen egyszer óvatosan megközelítették a vízi rendőrök, és hallotta, hogy az egyik megkérdezi a másikat, hogy "milyen kategóriájú vízíjárművet észlelünk?")

Rossz hír, hogy ma bekövetkezett, amit vártam: csomókban kezdett el hullani a hajam, így aztán holnap elkerülhetetlen a kopasztás. (Mielőtt bárki megjegyzi, hogy ez nem baj: de baj. Nem azért mert az ember hiú, hiszen tényleg nem, hanem azért, mert szembe kell nézni azzal, hogy a test egy része megint föladta, Kicsi rész, lényegtelen rész, de föladta,)  (130804 23:06 FB AI bemutatja)

Nyaralás, munka, csúfság

130802 1207 FB AI bemutatja: Úgy alakult, hogy az éjszaka munkába álltam. Mint rendesen, nem tudtam aludni, addig nézegettem-olvasgattam a Hócipő Yes, comment... és SMS alaphíreit, amíg egyszercsak azon kaptam magam, hogy dolgozom. Nem olyan rossz ez három héttel egy agydaganat-műtét után. Remélem, a jövő héten már a Népszavában is lesz saját írásom. Ha bírom a kemót, akkor talán már egy Hetes Stúdiót is összehozhatunk szeptemberre a Klubrádióban. Végülis az agy csak úgy gyógyul meg, ha dolgoztatjuk. Ha meg nem működik, akkor miféle gyógyulásról beszélünk? Meglátjuk. Vagyis meglátjátok a Hócipőben, a jövő hetiben. (Szerintem még senki nem mert ennyire őszintén írni a gyógyszerektől keletkező impotenciáról.)

Nehogymá megtörténjen az a csúfság, hogy az idei Goldenbolog PopArt kategóriáját nem Pápai Gábor nyeri meg! (Apápai). (Nem csak azért, mert a legközelebbi munkatársam és a barátom, hanem azért is, mert megérdemli.) Osszátok, esetleg, ha egyetértetek!
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=4875#_=_

130801 FB Andrassew Iván bemutatja: A szombati Népszavában lesz beszélgetés velem, Várkonyi Tiborral, aki az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek, erről a dologról, ami itten mostanában történik velem. (Tök jó volt találkozni Tiborral, akivel szinte naponta beszélünk, és úgy harminc évvel idősebb nálam. Meg az is jó volt, hogy Kertész Gábor jött fotózni, akit nagyon szeretek.)A jövő heti Hócipőben pedig egy összeállítás a bejegyzéseimből. De az is lehet, hogy még ma este írók egy-két terápiás Yescommentet, vagy SMS-t. Úgy néz ki, hogy szombaton hatalmas nyaralás lesz, mert a Ákos öcsém levisz fél órára a balatonföldvári szabad strandra, aztán megyünk Mernyére, ahol a nénikémmel találkozom végre, meg András öcsémékkel.

130731 este: Facebook AI bemutatja: Szerintem nincs semmi csoda abban, ha nagyon rövid idő alatt találunk olyan embert, aki ad egy számítógépet egy ismeretlen, beteg embernek. Az emberek jók. Csak kicsi részük gonosz, de ők annyira romboló hatásúak, hogy azt képzeljük: a többség gonosz. Azért jobb, ha idejében megértitek ezt, mert az semmiképpen nem jó, ha úgy jártok, mint én: életetek vége felé kezdtek el bízni az emberekben, akik egy válságos pillanatban sokkolnak a jóságukkal és a szeretetükkel.

Fontos, jó lenne osztani
https://www.facebook.com/events/527468713974889/

Legyen világosság! (Isten.)
És lett teljes világosság? (Kérdezem én.)
Ha nem lett teljes világosság, akkor van-e nekünk dolgunk a teremtéssel kapcsolatban? (Kérdezem én.)

130731 12:13 FB AI bemutatja: Néhány héttel ezelőtt, amikor a kórházban kifosztottak, többen fölajánlottatok nekem használt, de használható gépeket. Szerencsére akkor egy általam nem ismert, de annál kedvesebb cég adott nekem egy iPad-et, amivel megmentett. Most az egyik ismerősöm azzal küzd, hogy agyvérzéses kollégájának szerezzen egy használható masinát. Ha még nem ajándékoztátok el azt, amit nekem szántatok, esetleg láttok másikat, legyetek kedvesek jelezzétek. Azt hiszem csak így tudom meghálálni azt, amit értem tettetek.

(A gép rövid időn belül meg is lett.)