péntek, július 15, 2011

Mondaná Vonnegut

Kicsit később ébredtem, mint szoktam. Reggel orvoshoz kellett volna mennem, hogy fölírassam a gyógyszereket, mert elfogytak. Gondoltam, fölhívom, mégis úgy illik. De a telefonom visszabeszélt. Hogy a kimenő hívásokat kikapcsolták, mert nem fizettem be a számlát. Meglepett, mert még soha nem hallottam ilyet. Még soha nem jutottam odáig, hogy ne legyen telefonom. Az én mesterségemben nem is nagyon lehet anélkül dolgozni. Persze rögtön eszembe jutott, hogy mi lesz akkor, ha internet se lesz. Bár a számítógépem is olyan, hogy óránként újra kell indítani, lassan, de haldoklik. Mire az internet, ha meghal? Aztán úgy döntöttem, hogy kár is telefonálni, minek menjek orvoshoz, ha úgyse tudom megvenni azt, amit fölír. 
Törvényszerű ez. Amikor először autót vettem, azonnal fölment a benzin ára. Amikor életemben először kölcsönt vettem föl, jött a világválság. Egy csöppet sem csodálkoztam azon, hogy amint megbetegedtem, valahogy azokat a gyógyszereket drágították azonnal, amit nekem ír föl az orvos. És persze csökkentek a fizetések, a honoráriumok, amelyek vagy jönnek, vagy nem, de soha nem időben, pont akkor, amikor őrült iramban nőnek az adósságok.
“Így megy ez.” - mondaná Vonnegut. 
Erzsike, akivel egy szobában dolgozom, azt kérdezi, hogy miért van az, hogy én egyre kevésbé vagyok ideges, amikor ő egyre idegesebb attól, ami történik velünk. Azért, mert három hétig itthon voltam, mert belebetegedtem abba, ami történik velünk, de közben fölismertem magamban, hogy megőrülük, ha nem nézek szembe a valósággal. Azzal, hogy vannak emberek, akik tönkre akarnak minket tenni, és meg is van az erejük ahhoz, hogy megtegyék. Fontos tudni, tudatni magammal, hogy én csak egy vagyok a sok közül. El kell döntenem, hogy hagyom-e. Azellen semmit nem tudok tenni, hogy tönkre tegyenek, de azt nem engedhetem meg, hogy elvigyék a lelkemet is. Ha már Vonnegut: “A lélek az a részed, amely rögtön észreveszi, ha az agyad nem úgy működik, ahogy kellene.”
A testem már nem úgy működik. De az agyam nem csak a testem része. Úgy is mondhatnám, hogy az agyamhoz tartozik a testem. Bizonyos részeknek meg kellett betegedniük, talán figyelmeztetés gyanánt, hogy észnél maradjak. Van ilyen a természetben.
Most már legalább azt tudom, hogyan jutnak el az emberek odáig, hogy például lopnak. Amikor a feleségemet úgy találom, hogy sír, zokog, és azt mondja, hogy nem tud enni adni a gyereknek, és mindenhonnan összeszedjük a maradék fémpénzeket, akkor már nem lehet nem szembesülni. Hét krajcár, bizony.
Hálás vagyok Bakácsnak, hogy megtette, amit megtett, és figyelmeztetett minket arra, meddig mehetünk el nyomorunkban. De mit lehet? Koldulni? Üljek ki az utcára egy tilinkóval? 
Persze munka kellene. Még egy, vagy kettő. Olyan, amit meg is fizetnek. Rendesen és pontosan. Már mindegy, milyen munka. Azzal is szembe kell nézni, hogy amit csinálok, az nem nagyon kell az embereknek. Tehát, ha úgy adódik, abba kell hagyni. És el kell számolni azzal, hogy már nem lehet csak úgy “alámerülni”, mert esetleg öreg vagyok ahhoz, hogy valami jobb időkben visszatérjek. Nem lesznek jobb idők. 
Persze ki alkalmaz ma egy ilyen embert? A homlokunkon a bélyeg. Bátrabb az, aki ma segít, munkát ad nekünk, mint mi, akik nem mertünk időben gyávák lenni.

 .

25 megjegyzés:

Sheila G. írta...

egyszer voltam fillérgyűjtő helyzetben, amikor a hétkrajcár jutott eszembe.
nem kívánom senkinek az érzést...

kiyoko írta...

Személy szerint én 5 gyerekkel szinte mindig abban voltam,vagyok,úgyhogy meg tudlak érteni.A fizetésem1/3-át ettől a hónaptól kezdik el levonni,úgyhogy lassan én is mágnest keresek és hajrá a fémpénz után.Lakásom már nincs, egyebem meg minek.Albérletbe nem kell ingóságokat nagyon hurcolni.Már reményem sincs arra,hogy valamikor egy jobb kor köszönt rám és a gyerekeimre.A nyomor meg öröklődik!A Fiam az unokámmal szintén albérlet,2 munkahely 3 óra alvás és semmire sem megy vele,csak kizsigereli magát.De rád szükség van és az írásaidra is,mert valakinek le kell írnia ezeket a gondolatokat,amit a panelnép és a többiek nem tudnak továbbítani a "nagyoknak"

kelgyo írta...

EMBER! Így csupa nagybetűvel.
Emberi vélemények, emberi hang, emberi sors(ok). De legfőképp emberi gerinc: ha megkopni látszik is, de meg nem törik.
Bár sokkal többen gondolnánk, hogy ép gerinccel ki lehet törni ebből a kelepcéből. Biztosan nem itt tartanánk.

kelgyo írta...

Kedves Sheila G.! Egyre többen tudjuk már, és mi se kívánjuk senkinek, pedig igazán vannak, akiknek bizony ki kéne próbálni, mindjárt kisebb hévvel dobálóznának az emberi sorsokkal.
De nem kívánom nekik.

zajcsik írta...

ÉS gondold el, Iván, Vonnegut után szabadon, doktor Kevorkian is feldobta a talpát. Fogynak a liberálisok.

kelgyo írta...

"zajcsik": tessen már egy nem liberálist mondani, aki nem dobja fel sosem a pacskert. Vagy amit Ön említ, az csak a libik előjoga, mindenki más örökéletű?

Benjamin a Vörösmacska írta...

Igen! Egyre többen jutunk ebbe a klubba! És hatalmaséknak nincs szemük a látásra, nincs fülük a hallásra!:-(

Fekete Károly írta...

Ne aggódj, zsidó. Majd csak eljön értetek a moszad, és kimenekít repülőgépekkel az ígéret földjére.

Értünk senki nem jön el. Mi ugyanis tényleg ide tartozunk.

Muzsi Attila írta...

Ha lenne egy valamiféle víziójuk a mai kormányoknak, a gyerekeinkért szívesen felakasztatnám magam. De azt látom, hogy még véleményük sincs, nemhogy tervük lenne, netán gazdasági tervük, legalább olyan, mint a nagy kommunista álom. Nincs ezeknek semmiféle tervük. Pancsolnak és tapicskolnak, mint az idióták. És ez azért veszélyes dolog, mert az idióták, mindig találnak maguknak lelkes követőket és szövetségeseket. A gyermekeink jövője, csak amennyit a magyarországi és romániai megtévesztésig hasonló kormányzási stílusból kiolvasok, egyenesen az akasztófa. Olyan, mint amikor csak mind teregetnek, senki nem tudja, hova, miért? És egyszer csak kiderül, kinyírni visznek...És no komment. Majd aztán a történelem fog fabulálni erről...

kelgyo írta...

Fekete Úr: ha egy országból (vagy bárhonnan) bárkit menekíteni kell, az aligha a menekítendőket és a megmentőiket minősíti.

Petya írta...

Fekete Úr!
Ha majd nagyon ég a képén a bőr, akkor gondoljon erre a hozzászólására!

Névtelen írta...

Kedves Iván,
Miért nem csinálod azt, amit a Galamus? Adj lehetőséget arra, hogy azok, akik szeretik az írásaidat, s egyelőre még nálad jobb anyagi helyzetben vannak, támogatást küldhessenek. Pusztán azért, hogy továbbra is olvashassák a blogodat.
Üdvözlettel, egy régi ismerősöd

kelgyo írta...

Petya: ez csak akkor következik be, ha rájön, mit is írt valójában. De hadd segítsek: valójában fenti kijelentésével Fekete Úr EZT AZ ORSZÁGOT, A HAZÁNKAT minősítette, degradálta egy olyan világgá, ahonnan embereknek menekülnie kellene.
Hát, ott még nem tartunk, bármennyire szeretnék is a hozzá hasonló gondolkodású emberek.

vontolla írta...

HERKULES!
MUSZÁJ!

zajcsik írta...

Válasz erre:Kelgyo: az Úrjézus.

Pu'Show írta...

Kedves Iván!

Névtelen hozzászólónkhoz kapcsolódnék. Fontold meg, hogy alkalmazd a Galamus módszerét.
Úgy is kérlek, mint "buddhista" a buddhistát!
Nevezhetjük ezt is a "szangha építésének", de nevezhetjük a társadalom alulról építkező (ezért eleven és életképes!) kis, szabad köreinek!
Mindennek ára vagyon! A szabadságnak, szabad gondolatnak minden koron a legnagyobb! Eljött az idő! Fizessünk, tiszta szívvel, szabadon.
Biztos vagyok abban, hogy megerősödve kerülünk ki ebből az áldatlan helyzetből, ha megtanuljuk segíteni egymást! Vagyunk egy pár ezren, akik szeretjük az írásaidat, szeretjük gondolataidat, szeretjük azt, hogy vagy, és ahogy vagy! Nagy felelősség ez neked, és nekünk egyaránt! Éljünk vele!
Számomra fontos, hogy olvashassalak! Kész és képes is vagyok ezért áldozatot hozni, akár csak a Galamus esetében.

Tisztelettel és nem kevesebb szeretettel:

Pu'Show
a zen fogász, aki bármikor, bárkinek kész odvas bölcsességfogával egy ülésben, vásott bölcsességét is eltávolítani

Andrassew Iván írta...

Fontolom, fontolgatom. Persze, nem lesz más. Kínos, de előbb-utóbb erre szorulunk. De én inkább a Galamust támogatnám. Koromnál és pozíciómnál fogva az lenne a normális, ha egy normális világban élnénk. Arról nem is beszélve, hogy Mihancsik Zsófit az egyik legnagyobb magyar újságírónak tartom.
Most is lehet engem támogatni, például ezzel: http://andrassew.blogspot.com/p/andrassew-ivan-mondottkonyv.html

Fekete Károly írta...

Én látom azt a hihetetlen mennyiségű hazugságot, szemétséget és mocskot, amit az évek alatt a nyakunkba öntöttél, Iván.

Nem tudlak sajnálni.

Ennél sokkal, sokkal több szenvedést érdemelnél. Az talán megtisztítaná a lelked.

kelgyo írta...

Fekete Úr: szeretem az igazi hazafiak ilyen mélyen emberbaráti szavait ...

Attila Ruszkibaka írta...

Borzasztóan sajnálom,hogy így alakult az életed,kedves Iván.
A sors nekem se adott sajnos könnyebbet. Bízom abban,hogy kilábalsz belőle és talpra állsz,mert te nem is tehetsz másként. Nagy szükségünk van Rád! Írásod megosztom a facebook-on és készítek egy linket nálam a blogomon. Nem lehet,hogy nincs megoldás..Küzdenünk kell,még ha bele is döglünk.. Én már feladtam. Te ne tedd!
Baráti öleléssel: Attila Ruszkibaka a meleg költő

vontolla írta...

Kedves Sötét Úr! ( a „fekete” nyilván álnév.)
Fontos ügyben kérem a segítségét!
Talán buzdító, ha jelzem, minden bizonnyal nem csupán nekem, másoknak, sőt, sokaknak segítene megvilágosodni, vagyis megszabadulni méltatlan képzetektől, ha közreadná a megsemmisítő véleményét igazoló dokumentumokat a honlap gazdájáról.
El kell hinnie, utálok bepalizott lenni, sajnos megtörtént olykor. Ezért is lennék különösen hálás, ha segítene kiirtani az utóbbi idők egyik legerősebb meggyőződését a talán még mindig naiv elmémből: A. I. kortársaink azon kevesek egyike, akit Petőfi, Arany, Ady, Attila, Bibó, és hasonmásaik, nem említve az élő méltóakat, szeretettel ölelnék, ölelik át találkozások idején. Mert nem csak rettenhetetlen, de okosan, építően, vagyis a valóban a JÓT akaróan, ráadásul önpusztítóan az.
Gondolja meg, mennyire az Ön vélekedését igazolná, ha nevezett személy nem merné közkinccsé tenni leleplező bizonyítékait. Ha megtörténne ez a gyáva, sunyi elhárítás, küldje el nekem azokat, a legnagyobb nyilvánosságot ígérem.
(bandi1733@gmail.com)

egy távoli ismerős írta...

A híres "megélhetési rettegő" már nem él meg. Látható, hogy állami apanázs nélkül, piaci körülmények között, mennyire van szükség az ilyenek "munkájára". Nagyon sok hasonló embernek föl kell kötni a gatyát. (vagy magát -by Daróczi) Csak azt tudom javasolni, amit a szüleimtől is láttam az építőipar csődje után: lakást eladni (látom ez már folyamatban), gyerkőcökre/rokonokra ráhatni, hogy segítsenek egy picit...(pl telefonszámla,internet. Ennyit elisznak egy hétvégi buliban) és munkát váltani. Fordítás, tanítás... hétvégenként segédmunka. A megélhetési rettegés pedig maradjon hobbi. Én -a túloldalról- jókat szórakoztam az rajta. Hiányozna.

somorjaizsi írta...

@fekete:
Ezt a naplót azok olvassák, akik kíváncsiak Andrassew Iván gondolataira, mert becsülik azt.
A felforgatók, mocskolódók, rágalmazók keressenek magunknak a hasonszőrüek v. magukfajták között megnyilatkozási fórumot. Önnek is jobb lenne Eszmetársai között. Családban maradna. Tudja: egy az alom... vállalja, ahogyan mi is vállaljuk.

efraim írta...

Fekete Károly postjára:

Az a helyzet, hogy a zsidóknak tényleg van MÁR hová menniük, még a Moszád sem kell hozzá, de mi a helyzet azokkal, akik Fekete Károlyhoz hasonlóan gondolkodnak? Hiába harsogják, hogy ők oda tartoznak, csak a pusztításhoz, a felforgatáshoz, a gyalázkodáshoz értenek. Ha nekik is menniük kell, akkor őket ki fogadja be?

Névtelen írta...

Fekete és távoli ismerős urak,
az önök szavai adnak Andrassew Ivánnak igazolást arra, hogy eddigi tevékenysége nem volt haszontalan.
Sokkal nagyobb kulimászban ülne, ha maguk kedvelnék őt és az írásait.

tüske

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések