 |
| Én még mártogatóssal tanultam |
Olvasom, hogy az Egyesült Államok 42 államában megszűnik a kézírás oktatása, mert a digitális világban erre nincs szükség. Ez egy hosszú folyamat végefele. Bizonyos államokban már réges-régen abbahagyták a zsinórírás tanítását. Az egyik kolléganőm fia már 25 évvel ezelőtt is csak a nyomtatott nagybetűket tanulta, plusz az aláírását. (Otthon persze anyai oktatásban részesült.)
Értem én, persze, hiszen éppen mostanában jöttem rá, hogy bizonyos értelemben analfabéta vagyok. Történt, hogy valahol jegyzetelnem kellett, tollal, papírral. Írogattam is szorgalmasan, el is fáradt a kezem rendesen. De amikor este gépre kellett vinnem a jegyzeteimet, rájöttem, hogy szinte használhatatlanok, mert magam se nagyon tudom olvasni azokat.
Szembesülnöm kellett azzal, hogy elfelejtettem írni, ami eléggé abszurd ahhoz képest, hogy írásból élek. Tizennyolc éves voltam, amikor - valami érettségi ajándék gyanánt - megkaptam az első írógépemet, azóta gyakorlatilag nem írtam kézzel.
Igen, én aztán kimondhatom, hogy teljesen fölösleges a kézírás. Mégis.
Mégis valami rossz érzésem van. Talán nagy veszteség éri az embert, ha esélye se lesz arra, hogy kézzel írhasson. Mi történik, ha egy kozmikus vihar miatt napokra-hetekre leáll minden számítógép - beleértve a telefonokat is? Ez bármikor megtörténhet.
De talán mégis inkább az kelt bennem rossz érzést, hogy ha ezt az egész világon bevezetik, odavész a sokévezredes emberi kultúra egyik alapja. Talán az egyik legfontosabb örömforrás is. És a személyiség egyik legszebb és legárulkodóbb nyoma.
Pár hete figyeltem a kisfiamat, aki nem nagyon szeret írni. Megszerezte az amúgy féltett töltőtollamat, és elkezdett vele annyira szép betűket formálni, hogy maga is meglepődött. Annyira, hogy órákon át írt.
Az ő kölykének már nem lesz ilyen öröme? Kár lenne, azt hiszem.
.
10 megjegyzés:
Érdekes,én több mint negyven évvel ezelőtt tértem át a nyomtatott betűkkel való írásra,az egyik osztálytársammal.Meg is maradt.
Ezen én is sokat gondolkodtam. Nem jutottam semerre.
Egy kérdésem van: Az a fejlődés amit mi annak nevezünk, és ismerünk, valóban fejlődés?
Teljesen azonosulni tudok, így vagyok saját írásommal is, amikor szembesülök az olvashatatlanságával ...
De ugyanígy érzek a technikai világ sérülékenységét látva is. Éppen tegnap döbbentem meg a Spektrum TV egyik filmjén, amiből kiderült, hogy egy sima napszél mit tud okozni az elektromos rendszernek. Hogyan jutunk az információinkhoz, ha azok csak elektronikusan lesznek tárolva?
Az írástudás elsorvasztása bűn. Veszélyes a jövőre - ha nem is személy szerint a miénkre - nézve.
Vörösmacska: igen, amit hozzáadunk a világhoz, az fejlődés. De amit elveszünk, az mind veszteség, visszalépés.
Hogy ezek eredője milyen? Hát, ha nem járunk észen, akkor katasztrófába torkolló.
Ha kézzel írok, akkor az agyamnak egy olyan részét is stimulálom, amit a gépírásnál nem. És ez a rész kapcsolódik valahogy a gondolkodáshoz, az asszociációkhoz, az érzelmekhez, a tudattalan tartalmakhoz. Közvetlen kapcsolat van az írás és a gondolkodás között, nem kell a közbülső művelet, a billentyűk ütögetése. Olyan, mint amikor kotta nélkül énekelek, sokkal közvetlenebb a kapcsolat.
Ez hazugsag en itt elek az USA-ban tobb mint harminc eve, de ekkora blodseget nem hallottam, minden generacio van a csaladomban altalanos, kozepiskolas egyetemista a kis elsos unokam mar tanulja a zsinorirast. Hihetetlen, hogy mennyi pihentagyu van draga kis hazamban.
Bocsánat, vélhetően arról van szó, hogy ezt nem minden államban vezették be, csak 41-ben - sőt most hallottam, hogy kettőben megint be akarják vezetni a zsinórírás oktatását. Nem hiszem, hogy a mellettem dolgozó, Amerikában élt - ahol gyereket nevelt - kolléganőm hazudna, amikor arról számol be, hogy a gyereke már 25 éve nem tanult zsinórírást.
Ezt találtam a témáról:
http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-14121541
http://www.kultography.hu/2011/07/21/az-arab-kalligrafia-tortenetet-dolgozza-fel-az-iparmuveszeti-uj-kiallitasa/
Megjegyzés küldése