Petíció

Aláírtam egy petíciót, a peticiok.com oldalon a tervezett kényszermunka ellen. Ez ugyanott van, ahol a Klubrádió érdekében is lehetett és még mindig lehet tiltakozni. Egy barátom a Facebookon azonnal megjegyezte: nem érti, miért gondolom azt, hogy ebben az országban ilyesminek bármilyen hatása lehet. Aláírja, de csak a kedvemért.

Vannak bizonyos dolgok, amelyekben egy agresszív hatalommal szemben látszólag tehetetlenek vagyunk. Valóban kicsi a valószínűsége annak, hogy néhány ezer ember tiltakozik, mondjuk azért, mert a legkiszolgáltatottabb emberek még méltatlanabb körülmények közé kerülnek, akkor a miniszter vagy az államtitkár, netán maga a miniszterelnök elgondolkodik azon, hogy csakugyan vannak határok, amelyeket nem nagyon illik átlépni egy ezeréves kultúrállamban. Át lehet, mert itt az a szokás, de nem illik, ami persze nem számít. Dehogynem. 

Egyszer, kétszer, talán még százszor is át lehet lépni, de van egy pillanat, amikor túl sokan kezdenek el tiltakozni, vagy valaki megcsömörlik a csapatból. Talán azért, mert egyszercsak emlékezni kezd arra, hogy az apja meg az anyja nem ilyennek nevelte. 

Ha nem tehetünk semmi mást, mert a társadalom védszövetei nem elég erősek ahhoz, hogy hatékonyabban tiltakozzunk, csak tudatjuk, hogy figyeljük ám, ami történik, sőt már azt is, amit terveznek, és erősen gyanakszunk, talán az is valami. A hatalomnak tudnia kell, hogy az emberek akármekkora csoportja érez magában akkora felelősséget, hogy legalább szóljon. És nem csak otthon vagy a kocsmában sutyorogva, hanem úgy, hogy aláírja a nevét, a foglalkozását, meg még azt is, hogy hol lakik. Az internet nem csak a csevegésre ad korlátlan lehetőséget, nem csak arra, hogy álnevek mögé bujkálva bátorkodjunk, hanem arra is, hogy a nevünket, az arcunkat és a véleményünket vállalva tiltakozzunk, ha kedvünk és erőnk van. 

Mert nem félünk. Annak ellenére, hogy az egész országban terjed a félelem, és ez az egyik oka annak, hogy a tiltakozás más módjai kevéssé működnek. Egy olyan hatalmat, amelyik tudatosan arra épít, hogy sokan vannak, akik nem mernek tüntetni, mert lekamerázzák őket, mert listára kerülhetnek, sőt a rokonaikat is elbocsáthatják azért, mert lajstromba kerültek, az idegesíti a legjobban, hogy mégiscsak kiderül, hogy ezer és ezer ember nem fél. Mert az ilyen hatalom pontosan tudja, hogy az ezrek és ezrek mögött tíz és százezrek állnak. Egy darabig az árnyékban. De aztán egyszercsak kilépnek.

És egyáltalán nem igaz, hogy a petícióknak semmi hatásuk. A legjobb példa erre a Klubrádió kiszorítása elleni petíció, amelyet már több mint huszonhétezren írtak alá. Az egy magyar város lakossága. Ha megnézzük a tervezett és az ezen a héten napvilágra került végleges frekvenciapályázati kiírást, valami kicsi változás mégiscsak látszik. Mikroszkópikus, de legalább mikroszkóppal látható. A rések és a törések mindig mikroszkópikus repedésekkel kezdődnek.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .