Nem hiszem el, hogy Magyarország fővárosában összesen két-háromszáz olyan ember él, aki észreveszi, hogy vannak párhuzamok a harmincas-negyvenes évek és a mostani fejlemények között. Hogy az ötvenesekről ne is tegyek említést. Nem hiszem el, hogy csak ennyien értik, miért veszedelmes a múltfosztás és múlttaposás. Nem hiszem el, hogy mindösszesen két-háromszáz liberális és baloldali értelmiségi, valamint hajléktalan és cigány érti meg, mi következik abból, ha egy egyházat, amelyik emberek ezreit istápolja, eltörölnek, valami szektának minősítenek.
Tudom, hogy nem alszanak az emberek és nem is közömbösek, pontosan érzik veszélyt. És azt is, hogy ők sem ússzák meg. Legalábbis aligha. Talán azzal, hogy otthon lapítanak, az időt próbálják megállítani. Fura érzés lehet a "járkálj csak halálraítélt" állapotában azt számítgatni, hogy ha nem megyek el valahova, akkor mennyi időt nyerek. Sőt, ha kimaradok valamelyik Kubatov-féle listáról, akkor talán addig tudom húzni, hátha addig, amíg nélkülem bukik a diktatúra. Nem vetem meg az ilyen embereket, értem a félelmeiket, a családra, a nyomorra hivatkozást, sőt, szeretettel figyelem a gyávaságukat. Szükségük is lesz rá, amikor életük végéig gyötri majd őket a lelkiismeret.
Legközelebb augusztus másodikán, kedden, délelőtt tízkor lesz alkalom a lapításra. A IX. kerületben, a Duna Nehruról elnevezett partján akkor ácsorgunk majd csöndesen a Roma Holokauszt emlékművénél ötvenezer áldozatra emlékezve. Tízen-húszan biztosan.
.
4 megjegyzés:
:(
Basszus ... De sokszor érezzük, hogy ott is ott kellett volna lennünk, meg amott is ott kellett volna lennünk.
Jogos a kritika. Még azt is féltjük, ami nincs.
Igen, fel kéne ébredni.
Talán az önkritika már több a süketségnél. Talán. Nem biztos. Biztos nem? Nem tudom.
Basszus.
:(
Egy gondolat még. Igazából már elsőre is eszembe jutott, de az önkritika fontosabbnak tűnt, mint a kritika.
Kritika annyiból, hogy nem feltétlenül lapítás a lapítás, legalábbis nem teljes mértékben. Lehet mögötte egyfajta tájékozatlanság is. Kevés a publicitása ezeknek az összejöveteleknek. Többet kell róluk beszélni, és legfőképp jóelőre közzétenni, hogy lesznek.
Szerencsére tényleg csak pár száz olyan ember van, aki képes Ságvári Endrére emlékezni. Ennyi az Önök létjogosultsága nálunk.
Lehet többször is a Kubatov-listára kerülni? Mert már biztos rajta vagyok néhányszor. Voltam listán a hetvenes években is, akkor is le sem szartam. Kedves Iván, fáradt vagyok, öreg vagyok, vidéki vagyok. Vegy úgy, vegyék úgy kirekesztő gatyás-magyarok hogy lélekben mindig Önnel vagyok.
Megjegyzés küldése