szerda, december 29, 2010

Hócipő FEBRUÁR Öngyilkosok hava

Februárban már nyilvánvaló volt, hogy forradalom készül, a hülyeség forradalma. Már senki nem gondolta komolyan, hogy a Fidesznek lesz programja, az viszont szintén világos volt, hogy a népnek ez nagyon tetszik. Lássuk be, ebben a taktikában volt valami zseniális, és ne vessünk az emberekre követ, hiszen egy kalandozókból háziasított ősöktől származó nép zsigerien szereti a meglepetéseket. Ha nincs elég, csinál magának. És ne lepődjünk meg attól se, ha arra megy, amerre a meglepetés lehet. A sötétbe, pláne, ha valami szakadék is rémlik arrafelé. 
Voltak figyelmeztető jelek. Például Mádi László kampányszélben azt merészelte mondani, hogy „az ingatlanadót rövid távon el kell felejteni, de kellő előkészítés és a társadalommal folytatott egyeztetés után bevezethető”, és azonnal ki is rúgták a Fidesz választási listájáról. (Arról a pártról van szó, amelyik akkoriban még azzal készült a harcra, hogy a szocialisták ellen fogja majd megvédeni a nyugdíjpénztárakat, és arról az ősfideszesről, aki ott volt az alapító kölykök között.) De a nép nyilván nem vette észre, hogy zord idők jöhetnek, ha egy olyan párt jut erős hatalomra, amelyikben ilyen könnyedén lehet leszámolni egy baráttal. (Már most lehet látni, hogy a következő nagy családi leszámolás úgy 2011 februárja körül kezdődik.)
Az MSZP akkor már halott volt, mindenki azon töprenkedett, hogyan mutassa a legfotogénebb arcát, amikor főbelövik. Ezt abból is lehetett látni, hogy az egyetlen értékelhető évértékelő beszédet az a Bokros Lajos mondta el, akit persze nem mert fölvállalni az MSZP, így aztán az MDF színeiben indult - ha ugyan akkoriban lehetett még színekről beszélni. Bár Debreczeni Józsefben is volt annyi becsület, hogy esélyt adott egykori pártjának. Bokros történetéből az volt a tanulság, hogy Magyarországon semmiképpen nem lehet olyan programmal indulni, amelyikben akár csak egy szemernyi igazság, vagy bármilyen olyan vízió van, amivel szembe kell nézni, ha élni akarunk. Debreczeniéből pedig az, hogy ha előre, pontosan megjósolod, ami egy diktatúrára hajlamos ember hatalomra jutásával bekövetkezhet, akkor esélytelen vagy, mert elveszed a hit alapélményét, belerontasz a közreménybe.
A szocialisták bukása februárban már nyilvánvaló volt. Öngyilkos különítményként várták a végüket, miközben elhatárolódtak egymástól és önmaguktól, és főleg a múltjuktól. Meg is érdemelték a kétharmadot, de a nép nem. Bár az is lehet, hogy ez kellett a nagy történelmi gyógyulás előtt. Igény volt a diktatúrára, hogy egyszer majd megint igény legyen a szabadságra.

 .

2 megjegyzés:

aero2zero írta...

Nagyon ül ez az írás.

kelgyo írta...

Igen, hát Bokros és Debreczeni ... Voltak még páran, akikre érdemes lett volna hallgatni. De győzött a régi igazság: saját kárán tanul a magyar. Remélem, tanul ...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések