szombat, december 18, 2010

Az elbecstelenedés ellen

A nyugdíjpénztáras tüntetésen érdeklődtem a többnyire öregecske emberektől, hogy szerintük vajon miért vagyunk ilyen kevesen. Azt is megkérdeztem, mit mondtak azok, akik nem jöttek el, pedig hívták őket. Azt, hogy félnek. És azért jönnek az öregek, mert ők meg már nem félnek. Hiába veszi le őket a tévé, már nincs honnan kirúgni őket, és nincs főnök se, aki meglátná, fényképen, tévében, hogy tüntetnek valami nyugdíjjogokért..
Én meg azon gondolkoztam, hogy ha politikus lennék, azonnal lemondanék, ha azt hallanám, hogy bárki fél tőlem. És el is bujdosnék. Komolyan. Miféle ember az, akitől mások félnek. Lehetséges, hogy valaki éveken, évtizedeken át normálisnak tűnik, egyszercsak arra ébred, hogy hatalma van, és az már nem arról szól, hogy nála van az összes pénz, az ő hűbérese mindenki, hanem már csak attól boldog, hogy félik. Őt. A nevét is. Félnek, hogy börtönbe jutnak, hogy az adóhivatal elé rendelik őket, hogy kirúgják őket az állásukból, hogy nem lesz nyugdíjuk, hogy megfigyelik őket, hogy megbüntetik őket, ha beszélnek, írnak...
Miféle dolog ez? Miféle érzés lehet? 

A héten volt szerencsém a MÚOSZ-ban találkozni Majtényi Lászlóval, akit talán a legtöbbre becsülök mostanában ebben az országban. Nem azért, mert baromi sok esze van, mindent tud a jogról, az alkotmányról, kristálytisztán, pengevillantással fogalmaz, nem is azért, mert volt bátorsága lemondani az ORTT éléről, amikor kiderült, hogy az MSZP és a Fidesz mutyizott a frekvenciabizniszben, hanem azért, mert erkölcsi alapon bátor.
Ez azért fontos, mert a kollégákkal beszélgettünk arról is, hogy mit lehet csinálni a médiagyilkosok ellen. (Azért gyilkosok, mert a politikai elit szépen lemutyizta, hogy a gyűlölt újságírókra kilövési engedélyt kap a Fidesz. Egyszerűen meg akarnak szabadulni tőlünk. Ez a médiatörvény alapjaiban már réges-régen elkészült, szocialista egyetértéssel. Az más kérdés, hogy a hatalmas győzelemtől beborult, vérszemet forgató Fidesz még fejlesztette. És nem csak a politikai elit pacsizott: az amúgy erősen multiellenes Fidesz egyeztetett a multikkal is. Azokkal, akiknek magyarországi érdekeltségük van a médiában. A Fidesz elhitte, hogy ez elég, mert azt hiszi, hogy a nyilvánosság dolgában is elegendő a háttéralkudozás. Tévedtek. A nyugdíjpénztárak dolgában megtalálták a maguk vizitdíj-ügyét, a sajtósanyargatással meg jogos okot adtak a nemzetközi beavatkozásra.)
Szóval arról beszélgettünk, hogy a kollégákat nem lehet nyílt lázadásra buzdítani, mert ugye ott vannak a gyerekek, a devizahitelek, meg amúgy sem lehet már megélni azokból a nyomorult bérekből, amiket kapnak. Nem veszélyeztethetjük őket egzisztenciálisan.
Ne is! De arra azért hívjuk föl a figyelmet, hogy az ilyen rendszerek, a sunyiskodó diktatúrák előbb vagy utóbb egyenként, de egytől egyik bedarálják őket. Ismerjük ezt már a szocializmusból. Kíváncsi vagyok, mikor tudom meg az első emberről a környezetemben, hogy besúgó. Mert ne legyen senki naiv: az ilyen hatalom nem csak akarnok, hanem hamarosan rátör a paranoia is. Elkezdi keresgélni a belső ellenségeket. Aztán jönnek az összeesküvések. Aztán föl kell fejteni a külföldi szálakat. Ehhez be kell épülni. Előbb a politikai közegbe, aztán a szerkesztőségekbe, aztán már mindenhova. Még azt se mondom, hogy a titkosszolgálat kezdi majd fenyegetni és vesztegetni az embereket. Hanem majd az a mélységesen romlott párt, melyik még hatalmon sem volt, máris Kubatov-listázta a teljes lakosságot.
Ne legyen kétség: az a párt, amelyik arra akarja kényszeríteni az újságírókat, hogy azok adják ki az informátorokat, mert különben milliós büntetést kapnak, amit - gondolom - majd leülhetnek a nyomorultak, nem fog itt megállni. Annak a pártnak, amelyiknek a miniszterelnöke átveszi a nácik dumáját és kettéosztja a népét mimagyarokra, és őkre - vagyis magunkfajtákra és magukfajtákra -, annak már megvan az ideológiai alapja is arra, hogy akár hazafias dumával kezdjen neki a beszervezéseknek. Megfélemlítem, elszegényítem, aztán csillantok lehetőséget és még pénzt is adok, és már meg is van az ügynököm.
Csak csöndben figyelmeztetem azokat is, akik ebbe belekezdenek, meg azokat is, akiket megzsarolnak, hogy mégegyszer nem lehet itt végigjátszani azt, amit az utóbbi húsz évben az ügynöklistákkal mutyizott a politikai elit. Hamar vége lesz Orbán rendszerének, mert rá nem vigyáznak a szovjet fegyverek, viszont az egész világ megveti. És akkor minden kiderül. Nem lesz bocsánat. 
Az elbecstelenedés ellen a legjobb módszer a nyilvános ordítás. Ha valamit nem mondhatsz el senkinek, azonnal mondd el mindenkinek!
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy megőrültem: nem véletlenül írtam le ezt. Aki érti, adja át.

 .

4 megjegyzés:

Pocakos írta...

"....Hamar vége lesz Orbán rendszerének, mert rá nem vigyáznak a szovjet fegyverek, viszont az egész világ megveti...."

Ebben – szerintem - tévedsz, Iván. Lásd kedvenc témádat: náci Németország. Ott sem volt külső hatalom (és fegyverek) mögötte, és a világ megvetése sem riasztotta vissza, sőt nagyon sokkal bámulattal (ha nem rajongással) figyelték, ahogy mindennel és mindenkivel dacolva építette ki és fel „ütőképes” államát. A westphaliai béke óta Európában a „be-nem-avatkozás” politikája dívik, amit szuverenitásnak hívunk.

Mint kívülálló - véleményem szerint Orbán nagyon okosan, vagy inkább a manapság divatos "ügyesen" járt el. Ez is része a nagy "illúzió"-nak, mert számomra - egyelőre - OV egy remek illuzionista. Olyan témákhoz nyúl(t), ami a lakosságot - egyelőre - közvetlenül NEM érinti. "Nem érzi a zsebén!" Sőt imponál és tapsol neki(k)! Ugye milyen jól hangzik a „gazdagok” (bankok, nagycégek, multik, stb.) megadóztatása?

A nyugdíj mindenki számára valami távoli jövőt jelent, amit meg KELL érni! Ki a franc garantálja, hogy elérem a korhatárt? És ki garantálja, hogy a most (vagy akármikor) - addig - befizetett összeget valaha is visszakapom? - szerintem így gondolkozik az átlagember (én is így tettem kb. érettségi óta - pedig annak már 45 éve!)

A világon mindenütt tudják az emberek, hogy csak az "állami" nyugdíjból - a korhatár elérésekor - NEM lehet megélni! Az a szociális, gondoskodó állam már jó, jól működik, ha annyi pénzt ad, folyósít nyugdíjasainak, hogy abból a lakbért, a rezsit és a napi betevőt biztosítani lehet!

Hiába számolgat a jóember ma, hogy mennyit kap, mennyit fizetett be, és a mennyit veszít (MAJD!) - ennek semmi jelentősége nincs napjaink életében. Abszolút elvont, meddő vitának érzem. Jól illik rá az "amit unokáink sem fognak látni" szlogen. Viszont kiváló elterelő manőver a gazdaság és a társadalom sokkal fontosabb ügyeiről.

Kiszámította már valaki, hogy a 40 év alatt befizetett járulék összege, illetve akkori és mindenkori értéke mennyi idő alatt fog „megtérülni” a nyugdíj folyósításától? Mennyi ideig kell élnem, hogy a 40 év alatt befizetett összeget visszakapjam (mai áron), és hány éves korban mondhatom majd el, hogy most már nem a saját pénzemet kapom (vissza), hanem valóban az „állam tart el”?

kissate2 írta...

én hallom, és...

Rege írta...

Én egyszer hevenyészve kiszámoltam. Az elmúlt 40-50 év alatt kb. 70 milliót fizettem be az állami kasszába. Beteg nemigen voltam, táppénzt nem csaltam, egyedül a gyógyszerkasszát fejtem olykor. Évente kb. 1,4 millió forint nyigdíjat adnak. Kizárt, hogy még legalább 50 évet éljek. A befizetett pénz a legrosszabb helyen az állam kezében van!

Júlia írta...

Pocakos, butaságokat írsz. 37 éves vagyok, mégis tudom, h magamról kell gondoskodnom. most is, nyugdíjas koromban is. de, ha nem látnék 30 évre előre, akkor is érzem a pénztárcámon, h mennyit fizetek a benzinért, mennyit törlesztek CHF-alapon. és mennyit az üzletekben, ahol nagyon jól nyomon követhető a benzin ára és az euro árfolyama. azt is minden hülye tudja, h az adórendszer átvariálása is az alacsonyabb keresetűek kárára hoz gyarapodást a magasabb bérűeknek. szóval, kikről beszélsz, amikor azt mondod, h a lakosságot nem érinti közvetlenül OV politikája?

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések