kedd, augusztus 04, 2009

Nincs mentség


Félve, szégyenkezve, szorongva, de ki kell mondani: ha Sólyom László képtelen megszólalni a cigányellenes terrortámadások dolgában, akkor mégiscsak itt az ideje az előrehozott választásnak. A parlamentben, ősszel új köztársasági elnököt kellene keresni. Tudom, hogy szinte lehetetlen leváltani, de a legmagasabb szinten legalább föl kell vetni ezt a lehetőséget. Mert ha a köztársaság rendkívül intelligens és példásan becsületes elnöke nem érzi magát alkalmatlannak, akkor az ennek gyanújára mutató jeleket tudatni kell vele.

A magyar interneten hemzsegnek azok a hírek és bejegyzések, amelyek erőteljes szavakkal szólítják meg az elnököt. Talán a legmértékadóbb a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért szervezet közleménye: "a nemzet egységét megtestesítő és az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés alkotmányosan rárótt kötelességének" eleget téve, szakítsa meg a hazai romák elleni gyűlöletkeltés és fegyveres támadások ügyében mindeddig tanúsított hallgatását. Kérik, az elnök nyilvánítsa ki, hogy "őszintén együtt érez a saját hazájukban és otthonukban immár a naponkénti gyilkos fenyegetettség rémületében élő cigány polgártársainkkal, és mélyen elítéli a kiszámíthatatlan végzetszerűséggel rájuk leselkedő - bárhonnan is jövő - vadállati cselekményeket".

Felejtsük most el Sólyom László meglehetősen részrehajló politikai állásfoglalásait, setesuta kezet nem fogó idétlenkedéseit, a nemzeti ünnepekre időzített külhonba meneküléseit, de még azt is, hogy nem volt szava akkor sem, amikor fasiszták gyűltek az ablaka alatt. Felejtsük el, hogy a tatárszentgyörgyi gyerekvadászat után is csak semmitmondóan, nem hogy köztársasági elnökhöz, de apához, nagyapához sem méltó módon szólalt meg.

Van egy határ, amikor nincs mentség: ki kell állni, észre kell venni, hogy még a bazsarózsák és a szlovák nyelvtörvény ügyénél is vannak fontosabb dolgok, és cinkos, ha az ország első embere hallgat.

Az már kevés, hogy ő majd meghallgatja a miniszterelnököt. Ott kellene állnia a Kislétán szitává lőtt cigánylány kórházi ágya mellett, és dolga lenne az anyja temetésén is. Talán ott mondhatna beszédet a Magyar Köztársaság állami és egyházi méltóságainak körében.

Ha ez nem megy, ne erőltessük. Szomorúan bár, de vegyük tudomásul, hogy golyóra, sörétzáporra várva magunkra maradtunk. Mi: magyar cigányok és magyar magyarok.



5 megjegyzés:

kava írta...

Itt az Elnök Úr csak a probléma egyik része.

Egyik pártnak sem érdeke markánsan kiállni a cigány áldozatok mellett.

A magyar társadalom többsége legalább is passzív a cigányok problémáival szemben.

Vagabund írta...

Nincs kecmec, álnév, vagy mi... Bánfalvy Veronika vagyok és vállalom, hogy a véleményem SOHA NEM volt jó erről az emberről... aki alkotmányjogászként, sőt -annak fejeként regnált, s aztán az első bukott jelölése után nem mondja az őt forszírozóknak (tudjuk kik), hogy ennyi, Uraim! hanem neki megy megint és megint (Hülye lóról szóló vicc illusztrációjaként) s aztán mikor "végre" sikerül, s ez a siker bizony elég jogellenesen és választási-- mondjuk ki-CSALÁSSAL-még utána sem viselkedik az így megszerzett pozíciójának megfelelően...tényleg mennie kell...

Névtelen írta...

Teljesen egyetértek a cikkel. Nem érzem úgy, hogy köztársasági elnök a szívén viselné az ország sorsát.

Malvina írta...

A parlamentáris hatalomgyakorlás esetében a végrehajtó hatalom - a kormány – a parlamentnek felelős. A köztársasági elnök jogosultságai ugyan gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki, és többnyire - főleg Európában - a parlament választja, de attól azért mégsem tekinthetünk el, hogy a protokoll fogalma az illemből és az etikettből származtatható. Ez pedig tágabb értelemben viselkedéskultúra + szertartásrend + rendezvényszervezés, és mint ilyen a diplomácia elengedhetetlen eszköze. Segítségével ugyanis anélkül fogalmazhatjuk meg a gondolatainkat, hogy azzal esetleg megbántanánk másokat.

A protokollban természetesen - akárcsak a mindennapi életben is -, a hallgatásnak, az elhallgatásnak is megvannak a környezettől soha nem független, pontosan dekódolható, értelmezési keretei.

Sólyom László esetében - és ez meggyőződésem - már mindezek felvetésén, számonkérésén réges-rég túl vagyunk! Pontosabban a nemcsak néző, de látó, nemcsak fülelő, de halló, nemcsak olvasó, de értő , az életet nemcsak élő, de megélő emberek számára már régóta egyértelmű, hogy ez az ember teljességgel alkalmatlan - méghozzá a fent leírtak minden vonatkozásában - a tőle elvártak teljesítésére, a köztársasági elnöki funkció betöltésére. És a tragikus nem csupán az, hogy erre már a megválasztásakor is fogadni lehetett , hanem, hogy Sólyom László azóta feketén-fehéren be is bizonyította - méghozzá ország-világ előtt - hogy személyiségét mifélefajta kompetenciahiányok feszítik. De azt is, hogy ezen kompetenciák megszerzéséhez azon a "kisemberi" , durcás toporzékoláson és görcsös akarnokságon, a korlátolt "keverem a szezont a fazonnal" pitiségén , a már-már bohózatba illő kisstílűségén keresztül bizony nem vezet út. Amit ez az ember művel (de az is, amit nem!) már az iróniához is kevés! Ennek megragadásához a helyzet alantassága okán már csak a gyilkos szatíra lehet az adekvát forma. Annál inkább is - hogy szomorúan mondom, de így gondolom -, a dolgok többnyire gömbölyűek. Amint madarat tolláról, úgy országot köztársasági elnökéről, no meg persze fordítva...
::(((

bourke írta...

Egy teljességel alkalmatlan, felfújt kis hólyag. Ez megválasztásának pillanatától evidens volt.

Istenem, mennyivel jobb, tistességesebb, fajsúlyosabb volt nála nemcsak Göncz, hanem Mádl is.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések