Vasárnap
Amikor ezt mondta, valaki vagy valakik éppen puskát pucoltak, uzsonnát csomagoltak, vizet is, mert meleg az éjszaka. Vadászatra indultak. (Mielőtt valaki azt rikkantaná, hogy na, ez még nem biztos, csak jelzem, hogy a rendőrség álláspontja szerint a kislétai asszony legyilkolása, a kislány megsebesítése beleillik az orgyilkos sorozatba.)
Ez megint nem jött össze. Pedig gondolni lehetett volna, hogy a roma holokauszt emléknapja kitűnő alkalom lehet egy kis vadászatra. Mutatni kell az állati erőt. Aki rákap a gyilkolásra, az addig abba nem hagyja, amíg le nem terítik.
Az ilyen évforduló más erő fölmutatására is alkalmas. Például arra, hogy a társadalom számottevő megmondói legalább néhány szóval üzenjenek: emlékeznek a legyilkolt cigányokra, és tudják, hogy itt, ebben az országban ma sincs minden rendben a romák dolgában. Semmi nincs rendben. Üzenni illik a polgároknak, legalább egy olyan közhelyeset, hogy közös a dolgunk.
Valahogy két párt üzenetét nem leltem: a Fideszét és a kereszténynek mondott demokratákét.
Értem én, hogy van okuk félni: egy jó szó a cigányoknak, és a primitív szavazó szalad a Jobbikhoz. Na de azért ennyire nem kellene. Van olyan, hogy méltóság.
Arra bezzeg azonnal volt szó, hogy mit várnak el a rendőrségtől: „mielőbb eredményt mutasson fel a megdöbbentő kislétai gyilkosság ügyében”.
Márpedig egyhamar nem lesz eredmény. Ilyen a terrorizmus természete. Megelőzni – sok-sok jó szóval - ezerszer könnyebb, mint legyőzni. Hacsak a véletlen nem segít rajtunk, vagy a Jóistennek lesz elege a vértanúságból és a magyarok megszégyenítéséből.
Marad a jó szó. Már késő, de talán sohasem késő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése