csütörtök, május 29, 2008

A rajtakapott vidéki mentalista

Kamaszos lélekről árulkodik, ha valaki folyamatosan azt vizsgálja, hogy ő maga profi-e, persze máshoz, másokhoz képest. Ez nyilván arról jutott eszembe, hogy olvasgattam az orbáni őszödölés szivárogtatásait, és föltűnt, hogy éppen az őszödi beszédre utalva azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc nem profi - ellentétben vele -, hiszen egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatai, nem lehetnek érzelmei. Aktualitást ad a dolognak, hogy éppen most van a beszéd évfordulója.
Azt leszámítva, hogy az elemzők jelentős része történelminek minősíti, meglehetősen nagy marhaság a beszéd érzelmi töltését így bírálni. Valójában a beszéd és Gyurcsány egyetlen - bár az igen súlyos - hibája: nem a parlamentben mondta el. És persze az, nem számolt a belső ellenségeivel, akik kiszivárogtatták.
Most Orbánnak szembesülnie kell azzal, hogy az ő belső ellenségei, akik jobboldali mivoltuk dacára nem szeretnék őt az ország élén látni nem különbek, mint az antigyurcsányista szocialisták. Népének meg azzal, hogy szemben Gyurcsánnyal, aki magáról és társairól - nagy érzelmi töltéssel - állította, hogy hazudtak, kiderül, hogy Orbán és csapata folyamatosan hazudik. A vállalkozóknak, a nyugdíjasoknak, a külföldieknek, de még a suttyó szélsőjobbnak is, amellyel eddig mutyizott, most mégis inkább pofozkodna.
Ma Magyarországon profi politizálásról beszélni sem lehet. Ez független attól, hogy akadnak-e profi politikusok. Ahhoz ugyanis, hogy a profizmus uralkodjon, olyan rendszer kell, amelyik hatékony. Mégpedig „végtermék-hatékony”.
A politizálás célja az, hogy jobban éljünk, „mint négy éve”. Semmi más. És ezért együtt kell működni. Bármi áron. Mindenkinek. Az ellenzéknek is.
Magam is szeretem magamat profinak látni. Csakhogy hiába tudok bármilyen műfajban bármikor bármilyen terjedelemben írni, ha ehhez nincs megfelelő szerkesztőség, akkor teljesen mindegy, mit tudok, és mit akarok. Az újságírás végtermék-centrikus csapatmunka, amelynek az a végcélja, hogy egy olvasható, jól szerkesztett, kellemes megjelenésű, újdonságokat tartalmazó, ám mégis elemző, tájékoztató, életminőséget is óvó lapot hozzunk létre. Minden nap. Teljesen mindegy, mekkora szenvedéssel, teljesen mindegy, hogy mennyit ordítozunk közben - ha úgy tetszik, ideiglenesen ellenzéki szerepben -, és az is mindegy, mekkora árat fizetünk ezért. Nem rendelkezünk se a saját időnkkel, sem a magánéletünkkel, rá is megy erre az életünk. Természetesen vannak határok, de addig mindent fölülír az együttműködés és a legjobb egyéni teljesítményekből összeálló csapatmunka kényszere. Ha ebben a rendszerben akadnak olyanok, akik nem egy irányba húznak, azoktól elbúcsúzunk. A napi küzdelem egyik legfontosabb része, hogy a lehető legkegyetlenebbül - ha kell, megint ordítozva, egymást gyalázva - elemezzük saját hibáinkat, éppen azért, hogy - legalább egy időre - ezek ne fordulhassanak elő még egyszer. Mert ránk naponta szavaznak az olvasók, és nincs kegyelem, nincs mellébeszélés. Aki elpártol tőlünk, azt szinte örökre elveszítjük.
Így dolgoznak az orvosok, a rendőrök, a tűzoltók, a katonák, és vélhetően majdnem mindenki. Biztosan kivéve a politikusokat.
Ha a politikai rendszer is így működne, ha úgy tetszik, „termékcentrikusan”, akkor nem tűrné el azt, hogy bárki - beleértve az ellenzéket is - föladja a szerepét, megengedje magának az utcai politizálást, a zavargások szítását, a külföldön való hazaárulkodást, az erőszakos csoportokkal való kokettálást, a választáson alapuló hatalom legitimitásának folyamatos megkérdőjelezését. Ha profi rendszerben dolgozna a politika, akkor egyeztetne a köztársasági elnök, nem járna külön utakon a parlament elnöke, döntések előtt kínosan ügyelne a miniszterelnök az érdekegyeztetési kötelezettségekre, az ellenzék pedig folyamatosan tárgyalna a hatalommal.
Valójában azt se lehet eldönteni, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja-e, hogy az érzelemmentes politizálás lenne a profizmus jele, vagy csak nagyképűsködik. Ha egyszer elemezné a saját sorsát, rájönne, hogy éppen az érzelmes politizálásnak köszönhet mindent. Nem csak úgy lehet érzelmes valaki, ha ordibál, kacarászik, vagy vinnyog. Az a mérhetetlen szomorúság, ami Orbán arcán van, amióta nincs hatalmon, az az állandó kínos szenteskedés, az a döbbenetes bosszúvágy, ami gyakorlatilag megöregítette, úgy látszik, sokak számára vonzó. Talán azért, mert kifejezetten illetlen testbeszédével azt fejezi ki, amit nagyon sokan gondolnak ebben az országban, és úgy foglalható össze, hogy „Gyurcsány takarodj.”
Nem hiszem, hogy profibb lenne ez a belső lelki karóra feszült gyűlöletgépezet, amit Orbán mutat, mint az a kétségtelenül kamaszosan komikus önfeledt érzelmesség és üdvpátosz, ami néha Gyurcsányból árad.
És attól, hogy másokkal - Répássyval, Szíjjártóval, Kövérrel, Bayer Zsolttal vagy éppen Morvai Krisztinával - mondatja el, amit nyilvánosan neki nem szabad, senki sem gondolja ám azt, hogy ezeket nem ő gondolja, vagy ő másképp gondolja.
És lám: ha azt hiszi, hogy nem nagy nyilvánosság előtt beszél, és titokban marad, amit mond, mekkora amatőr lesz belőle! Rajtakapott vidéki mentalista.
A nyilvánosság rendkívül jelentős tényező a profi politizálásban. Ha a profizmus elvárásait keressük, legyen az az első számú ismérv, hogy az a profi, aki nem sunnyog, hanem ki mer állni a másikkal, vitában. Miért van az, hogy Orbán Viktor a választások óta még egyszer sem merte Gyurcsányt vitára hívni, és ha meghívás lebegett, elutasította? Követeljük együtt, hogy a választásokig hátralévő időben félévente üljenek le a televízió nyilvánossága elé, és beszéljék meg a dolgokat! Kapjanak két órát, hogy jusson mindenre idő.
Van egy másik javaslatom is: a világon egyedülálló, de divat- és hagyományteremtő módon kérjük el Jakupcsek Gabriellától a hazugságvizsgáló gépét, és nézzük meg, ki hazudik. Ha már úgyis a hazudozásról szól az életünk. És ha megszólal a vészduda, a rajtakapott legyen köteles addig magyarázni, amíg újra és újra megszólal. És legyen az a rendkívül liberális szabály, hogy aki két órán belül tíznél többször hazudik, az önként távozzon a politikából. Örökre.
Na persze az lesz a válasz, hogy nem lesz válasz. Ha meg sokan megkérdezik a politikai vezetőinket, hogy hajlandók lennének-e erre, azt mondják majd, hogy de hát ez vicc: „profi politikus ilyesmibe nem megy bele.”
Akkor maradjanak inkább amatőrök. Mi meg a balekok, akik ezt az idők végezetéig eltűrjük.

23 megjegyzés:

Malvina írta...

Engem sokkal inkább az érdekelne, hogy miért nem politika és erkölcs viszonyán gondolkodik az ügyes sanszos. Megjegyzem az ügyesség még messze nem jelent profizmust, pláne nem az ügyeskedés. Orbánból bizony lehetett volna, ha nem is profi, de jó politikus. De hát ő is csak e hon gyermeke, az ő arcélét is az a rettenetes örökség és jelenkori mentalitás formálta, formálja, ami a többiekét is. /Ezért is nem beszélhetünk nálunk profi politikusokról./ És akkor ezen a ponton politikusaink vonatkozásában /is/ lehet némi distinkcióval élni, annak mentén, hogy mindennek ellenére kibe, mennyi elemi tisztesség, erkölcsiség szorult.

Névtelen írta...

Az elemzők nagy része történelminek minősíti..." :-DDDD

Igen?!

TÖRTÉNELMI MÉLYPONTNAK: egy súlyosan jellemhibás, tök béna Borderline-pszichopata zagyva vallomása arról,
hogyan HAZUDOTT SZÉT egy fél vál. ciklust, A VÁLASZTÓKAT ÁTVÁGVA, és azt azóta is folytatja !!

Endreszjú, nem vagy magadnál: HITELTELEN senki a magyarság számára ez a beteg Félnótás Gémeskút !!

Malvina írta...

Ha történelmi mélypontnak, az akkor is történelmit jelent. Tehát ez a történelmi kitételt egy pillanatig sem cáfolja, csak még jobban alátámasztja!
Az pedig, hogy a történelmet, azok történéseit ki, hogyan ítéli meg, igen sok összetevőtöl függ. De egy biztos, a tárgyszerű gondolkodást, megközelítést nem nélkülözheti. Végül még egy gondolat a tárgyszerűséghez, a tárgyilagossághoz:

"A tárgyilagossághoz szükséges egyfajta erkölcsi erőfeszítés." / Orwell /

És ezzel az , aki a JOG embere, tisztában van.

holdropi írta...

Elképzelhető, hogy azért sem mennének bele, mert modern politika nincs kisebb-nagyobb hazugságok nélkül. Már Széchenyi megírta, hogy a magyar nem az igazságot akarja hallani, csak azt, hogy hízelegnek neki. Nagy nemzet, satöbbi, ez manapság a jobboldalon divatos.

Én még azt sem merném állítani, hogy nem vagyunk kisebb nemzet senkinél, ha azt vesszük figyelembe, hogy mit értek el pl. angolok, kínaiak, rómaiak évszázadok-ezredek alatt, és mi mit.

Még mindig gyereknemzet vagyunk, amelyik nem akar felnőni, a jövő számolgatva nézni, és felelősséget vállalni magáért itthon és a külföld előtt.

Gyurcsány nagy reménység volt, de nem igazán jött be. A megkövült MSZP-s gondolatvilágot nem könnyű szétrobbantani, neki nem is sikerült. Ráadásul, a lakosságot sem tudta megnyerni az ügynek, mert nem mondták el előre, mekkora szarban vagyunk (azért sejteni lehetett). Gyurcsányék egyetlen pozitív eredménye a költségvetési hiány lefaragása, ami viszont kötelező, ha az Unióban akarunk maradni. Szóval nem valami sok.

Érzelemmentesen sztem csak akkor kell politizálni, ha konkrét dolgokról van szó, számokról, tényekről. A nagymagyarság taglalásába nyugodtan bele lehet hevülni. Még a Gyurcsányt is le lehet hülyézni, pláne annak, aki már a 2. választást bukja el :))) Ha a 3. se sikerül, talán ott is eltűnődnek a Viktor vonzóerején.

És még 1, Kündü, szakadj már le a shiftről! Ha tényleg ügyvéd vagy, márpedig azt beszélik, az vagy, akkor a mondatszerkezettel hangsúlyozz, ne nagybetűs szavakkal, mert totál lúzernek tűnsz. Uff :)

Malvina írta...

Nekem két meglátásom van. Egyáltalán nem biztos, hogy helyesek, de hát akkor is az enyimek. ::))

1./ Nekem Gyurcsány megjelenése előtt sem voltak vérmes reményeim abban a tekintetben /sem/, hogy ott és akkor majd csillag születik! Pontosabban csak olyan csillag születhet, amilyet a galaxis a különböző ott és akkor meglévő összetevőiből kitermelhet, kitermelni képes. És ezen a ponton kiderül, hogy én biza nem hiszek a csodákban.

2./ Ugyanakkor, a fentiekben leírtakból számomra egyáltalán nem következett és következik, hogy azzal a lehetőséggel, amihez Gyurcsány megválasztásával /no meg a választási győzelmük/ okán jutottak - mert azt azért lássuk be, hogy ha sokkal jobbat nem is, de rosszabbat biztosan kaphattunk volna helyette -, ennyire ne tudjanak élni, ill. ennyire sikeráljon nekik elpuskázni.

De azért üröm az örömben, hogy néminemű folytonosságot azért mi is csak fel tudunk mutatni! :) Hiszen ebben a lehetőség elpuskázásban pontosan az Antall-kormány nyomdokaiban haladtak tovább. Azt azért illik megjegyezni, hogy Antallék lehetősége hatalmas történelmi lehetőség volt, amelynek súlyos következményeihez sorolhatjuk az utána történtek összes eltúrását. A felelősség ettől még persze közös, az mindannyiunké!

Névtelen írta...

az első pont kivételével maradéktalanul egyetértek Veled.
Azért pontosan emlékszem arra a sokkra,mikor az a rakás barom majdnem a Kiss Pétert választotta meg,aztán változott a helyzet 1 napon belül.Végre lett egy antiorbánunk, és érzékelhető volt ahogy Viktor kisebbségi komplexusa a mindenkori tetőpontjára hágott.
Hittem benne,hogy más lesz ezután.
Ezért is gyűlöltem meg az egész Mszp-t,vele együtt a sunyi Szdsz-el,mikor választás után pofonköptek.Cégszerűen gondolkodva,ebben a politikai helyzetben a felszámolás lenne az egyetlen lehetőség.Rajtam múlna sikerdíjért egy gazdasági társaságnak adnám át az ország irányítását, a politikát mint olyant pedig jegelném.
üdv,bellapeti

Malvina írta...

Bellapeti,

"Hittem benne,hogy más lesz ezután."

Az első pontban pontosan erre gondoltam. Azaz, hogy csak hinni lehetett benne, de a galaxis és csillagai összefüggésében számítani rá nem. Tehát ilyen értelemben a csalódását mindenki maga generálta saját magának, amennyiben nem számolt az előzményekkel. És szerintem mindig itt csúszunk el, illetve le a tárgyilagosság keskeny ösvényéről, mert a jogos bírálaton túl, olyasmit is felrovunk ezen bírálat alá vontaknak, amiről azért nem csupán ők tehetnek.
Ugyanakkor a politikához, pláne a politikusokhoz nem politikus érzelmekkel viszonyulni. Az soha nem tett még jót egy társadalomnak sem, sőt mondhatni az egyfajta kórisme az adott társadalomra nézve , amikor egy ország politikusaihoz, az általuk képviselt politikához a népeknek ez a jellemző viszonyulása.

Ami a felszámolást illeti, azt gondolom, hogy folyamatokat, struktúrákat, szövevényes rendszereket felszámolni képtelenség. Tehát, ha valamikor bárki, bárkik ilyesmit állítanak, na azt nem szabad komolyan venni. Azt már megnt csak elhihetik majd a népek, aztán megint minden ott folytatódik, ahol abbahagyták.

Ami a politika jegelését illeti, az már régóta teljes mértékben megvalósult. Mert én ezt, ami ebben az országban ezen a címen folyik, egészen másnak nevetném, ha találnék rá valamilyen jó kis kifejezést.

üdv.

Ladek írta...

Sok észrevétel közül csupán egy: "hiszen egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatai" (idézet Orbán Viktortól).
Fransoa Miteran idejének min. fele alatt egymerő indulat volt. És volt a világ egyik valaha élt legnagyobb politikusa. Orbánnak (nemzetünk apraja-nagyjának) ez is kevés. Miteran egyszerűen nem lehetett profi, mert orbán szerint nem úgy volt megcsinálva.
Na tessék!

Malvina írta...

Azért indulatból politizálni és indulatosságot mutatni, kommunikálni közé én nem teszek egyenlőségjelet. És ezt egy profi politikus sem keveri össze.
Hányszor láttam én már Orbán Viktort látszólag, a felszínen kimértnek, józannak, miközben alig bírtam a hátsómon egyensúlyvesztés nélkül ülve maradni, akkora slunggal csapott ki a mondandója mögötteséből a fékevesztett indulat. Megjegyzem, én ilyenkor mindig hülyének nézve érzem magam. Igaz a szavai nem hozzám szólnak. De hát Orbán sem hülye, nagyon jól tudja, hogy a tömeg mindig sötét, a tömeg mindig hülye.

holdropi írta...

Ne haragudj, Malvina, hogy szóvá teszem, de lassan a te véleményedet jobban ismerjük, mint az Andrassewét :)
Minden megszólalásra válaszolni kell?

Névtelen írta...

malvina-
talán még számítottam is rá.hidd el úgy viszonyulok egy politikushoz ahogy kell.tehát sehogy.bak,bak ascendensel, túlságosan is racionális vagyok. viszont nem akarok azonosulni a pesszimizmusoddal. biztos elmentél szavazni, kérdem, akkor minek!
a cégszerüség alatt a cégszerűséget értettem,ami azt jelenti,hogy mint egy csődeljárással,megszüntetni.a jegelés alatt pedig ,hogy felfüggeszteni.ez egy radikális vizió volt,valóságalapja sajnos nem lehet,tudom.
tehetetlen düh beszél belőlem, annyi egyértelmű dolgot kellene megtenni,és az szdsz-nek nem a k...va kórházi ágyakat kellett volna tologatni,hanem adókat járulékokat, közalkalmazottak létszámát radikálisan csökkenteni,vagy pl.a népszavazást értelmessé tenni avval a kérdéssel,hogy akarja e a nép hogy csökkenjen a parlament létszáma a felére? lett volna soha nem látott egység ebben az országban.
nem folytatom.
üdv,bellapeti

Névtelen írta...

holdropinak-
...ez most nagyon nem volt szép tőled.javaslom ne klikkelj a megjegyzés szóra.az Iván cikkein kívül,engem pl.kizárólag Malvina késztet hozzászólásra.választékos kitekert mondatai,felébresztik mindig bennem a radikális énemet,pont azért, mert nem kedvelem ezt a stílust,viszont az értelmet,és mások véleményét feltétel nélkül tisztelem.
üdv,bellapeti

Malvina írta...

Holdropi,

nem kell, de nem is tilos. Andrassew Iván véleményéről pedig posztjaiból, no meg irodalmi és egyéb írásaiból azért egyet s mást lehet tudni. De ha hiányérzeted van, azt szerintem neki jelezd! ::))

Amúgy pedig, ameddig értelmes kommentelőkkel lehet értelmes gondolatokat cserélni - mint bellepeti
és te is -, addig élni is fogok a lehetőséggel.

Bellapeti,
szóval, ha jól értem, akkor idegrohamot kapsz a stílusomtól. Na, akkor most magamba nézek egy kicsinyt. De ne számíts gyors eredményre, mert a stílus, maga az ember, és ennek értelmében nekem, magamnak kell/kéne változnom ahhoz, hogy a stílusom is megváltozzon. És ez így 50 évesen már kicsit lassabban megy, ha megy egyáltalán. Azért én próbálkozom. ::))

Üdv.

Ladek írta...

Malvina,

kérlek, meg se próbáld! Így vagy jó!

Nem mondom, volt mondatod, amit min. 2x kellett elolvasnom, hogy hozzá tudjak szagolni, de nagyon szeretem.

A stílusod, ha már itt tartunk Stanislav Lem-re emlékeztet, akinek egy 200 oldalas regénye kb.400-500 mondat lehet, de minden mondat végének van köze a mondat elejéhez (csak rá kell jönni), és a könyv végének is van köze az elejéhez. Ő sem kispályás.
De Te sem. Úgyhogy mindent bele!

Malvina írta...

Ladek,

én most nagyon zavarban vagyok! :O))))

Kösssssssz!

Névtelen írta...

malvina.könyörgöm meg ne változz.
megkedveltelek.
üdv,bellapeti

Malvina írta...

:D

Akkor csak egy kicsit igazítok, mint a hajnali sminken. Az mindig ráfér az emberre ! :))

Névtelen írta...

Malvina,

kend egy monomániás, tudatbeszűkölt, poszt-klíma(x)változásos
könyörtelenül hülye wén spiné.

Névtelen írta...

Ladek,

te alulművelt ökör:

AZ Francois Miterrand...csezmeg..:)))

Hijába, a rendőr az kötelezően csak tapló ember lehet...:-DDD

Névtelen írta...

kündünek
diszkriminálva érzem magam.
kihagytál.
csezmeg helyesen cseszd meg
(bár én általában ha nem vagyok biztos egy szó helyes alakjában akkor inkább cserélem.elég primitíven hangzik egyébként is.)
hijába helyesen hiába bár ez is olyan határeset szó.
mielőtt megmagyaráznád,ne fáradj,tudom,hogy a vagyok az vok,a valami vmi,de ha magadra nézve alkalmazod a slenget,akkor nézd ezt el másnak is.
üdv,bellapeti

Malvina írta...

Az, aki nem csupán túrja a kultúrát, az tisztában van vele, hogy az, ahogyan másról nyilatkozik, másról ír, azzal elsősorban és kizárólag ő, saját maga azonosítható.
Tehát, sajnálom Önt, kedves Kündü, hogy ilyen lesújtó az önképe , de nem tehetek mást, be kell vallanom, hogy most és ebben teljesen egyetértek magával.

:D

Névtelen írta...

kündünek
egyébként meg a lényeg:
helyesen MITTERAND,és látod,
mégsem mondom ,hogy tapló vagy!
(túl magas a labda.van amikor nem illik leütni.)
üdv,bellapeti

Névtelen írta...

Igazad van, "bellapeti":

csak közepes RANDÚ volt a szoccjálista francoá miniszterelnök...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések