Mindig csodáltam és értettem azokat a népeket, amelyek nem nagyon engedik az arcképábrázolást. Nyilván azért, mert a dolog mágikus, már egy lefényképezés is elviheti a lelket, vagy annak egy darabját. Hát még ha elpusztítják a képet, amin ember van!
Ez persze arról jutott eszembe, hogy egy újságból kivágott Gyurcsány-képet égettek a héten a Batthyány-örökmécsesnél. Előtte kicsit megtaposták. Utána meg úgy vélekedtek, hogy igazából el kellene égetni a miniszterelnököt.
Tették ezt egy örökmécsesnél, ami azért van ott, hogy örökké égjen egy kicsi tüzecske első miniszterelnökünk emlékezetére. Biztos megvannak ennek is az ősi időkbe nyúló hiedelmi okai, mindenesetre a katolikus templomokban egy mécseske világít örökké az oltáriszentség közelében, és jó is ez, sokat mond. A szeretetről, arról, hogy az sose halhat ki bennünk.
Ezért abszurd egy kicsit, hogy pont egy örökmécses alatt gyűlölködnek és égetnek rituálisan el egy másik miniszterelnököt. Ez is ősi dolog persze, annyira, hogy nem kell cukorkás embert keresnünk a téboly magyarázatára. Alighanem a jelenség közönséges boszorkányság. Tulajdonképpen lehetne úgy is, hogy viaszból készült Gyurcsány-figurát visznek a térre, és megtaposás előtt még jól meg is szurkálják. Állítólag az nagy szenvedést okoz, bár valahogy olyan időben kellene, amikor a miniszterelnök például éppen a parlamentben beszél, napirend előtt. Milyen jó lenne látni, ahogy rángatózik, illetlenül magához kapkod a fájdalomtól! Aztán meg hamar el lehetne égetni, amitől pirulna, vörösödne ország-világ előtt. Nevetséges lenne!
Persze az se lenne baj, ha - például valami műveltebb, vallásos tüntető - csöndesen fölhívná a sült vér szagára vágyó tébolygók figyelmét arra, hogy régebben az ilyen képtaposós-égetős boszorkányságot büntették máglyával, és ha úgy zuhanunk vissza a történelemben, ahogy szeretnék, netán őket sütik meg. Nevetséges lenne.
Ez persze arról jutott eszembe, hogy egy újságból kivágott Gyurcsány-képet égettek a héten a Batthyány-örökmécsesnél. Előtte kicsit megtaposták. Utána meg úgy vélekedtek, hogy igazából el kellene égetni a miniszterelnököt.
Tették ezt egy örökmécsesnél, ami azért van ott, hogy örökké égjen egy kicsi tüzecske első miniszterelnökünk emlékezetére. Biztos megvannak ennek is az ősi időkbe nyúló hiedelmi okai, mindenesetre a katolikus templomokban egy mécseske világít örökké az oltáriszentség közelében, és jó is ez, sokat mond. A szeretetről, arról, hogy az sose halhat ki bennünk.
Ezért abszurd egy kicsit, hogy pont egy örökmécses alatt gyűlölködnek és égetnek rituálisan el egy másik miniszterelnököt. Ez is ősi dolog persze, annyira, hogy nem kell cukorkás embert keresnünk a téboly magyarázatára. Alighanem a jelenség közönséges boszorkányság. Tulajdonképpen lehetne úgy is, hogy viaszból készült Gyurcsány-figurát visznek a térre, és megtaposás előtt még jól meg is szurkálják. Állítólag az nagy szenvedést okoz, bár valahogy olyan időben kellene, amikor a miniszterelnök például éppen a parlamentben beszél, napirend előtt. Milyen jó lenne látni, ahogy rángatózik, illetlenül magához kapkod a fájdalomtól! Aztán meg hamar el lehetne égetni, amitől pirulna, vörösödne ország-világ előtt. Nevetséges lenne!
Persze az se lenne baj, ha - például valami műveltebb, vallásos tüntető - csöndesen fölhívná a sült vér szagára vágyó tébolygók figyelmét arra, hogy régebben az ilyen képtaposós-égetős boszorkányságot büntették máglyával, és ha úgy zuhanunk vissza a történelemben, ahogy szeretnék, netán őket sütik meg. Nevetséges lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése