Éppen csak vánszorogtam, egész nap. Reggel Kiss Péterrel találkoztunk, mert a szerkesztőségben vendégeskedett. Érdekeseket mondott. Lett volna vagy száz kérdésem, de az ilyen beszélgetések az ilyesmire nem alkalmasak. Az megnyugtató volt, hogy higgadtan értékeli a helyzetet és a dolgokat. Néha az volt az érzésem, hogy túlértékeli Orbán Viktor politikai-stratégiai intelligenciáját és teljesítményét. Bár ez nem lep meg, hiszen elég gyakran hallom szocialistáktól. Mindenki azt képzeli róla, hogy olyan, mint egy nagy sakkozó: jó sok lépést lát előre. Ezzel szemben én úgy látom, hogy Orbán folyamatosan blöfföl, és arra számít, hogy ezt senki nem hiszi el róla. A sok blöfföt az legitimizálja, hogy komolyan veszik, és úgy reagál mindenki, mint ahogy egy normális demokráciában szokás. Mások tartása ad tartást az akcióinak. Ez elég különös, de ügyes. Írni nem tud. A beszédei csapnivalóak. Annyira próbál ravasz lenni, hogy még cselek egymást követő üteme is kiszámítható. A kétfenekezésen azonnal rajtakapható. Ráadásul egyre kellemetlenebb hangon beszél. Olyan ember, aki fölnőtt korában baloldali vagy liberális volt, az nem tud többé hitelesen jobboldali lenni. Nem azért, mert tehetségtelen, hanem azért, mert minden bőrből azért mégse lehet kibújni. Aki ádázul kommunistázik, az olyan, mint a – nyilvánosan - sokat buzivadász jelmezben parádézó férfiak. Látens, és leplezni akarja a hajlamát. Orbán egyetlen számottevő teljesítménye, hogy talált egy csapatot. Nem a szerencsétlen, egyre arctalanabb alvezéreire gondolok, hanem arra, hogy van mögötte pár ember, akik folyamatosan azt kutatják, hogyan lehetne rést találni a demokrácián, a jogrenden, a szokásrenden. Természetesen mindig sikerül. Orbán szinte azonnal lecsap ezekre, és vélhetően valami humort lát abban, hogy megpróbálja megkerülni a parlamentet, az alkotmányt, az íratlan szabályokat. Vitathatatlanul van némi humorforrás ebben, hiszen tükröt tart egy demokráciának. Azonban egy ezeréves társadalmat kár lenézni. Óriási hülyeség folyamatosan azt jelezni, hogy a miénk egy tizenhat éves demokrácia, hogyan is tudna mindenre azonnali választ, meg ugye, most tanuljuk… Nem: ez egy ezeréves ország, amelyik évszázadok óta olyan környezetben él, amelyikben lehetett tanulni. Itt minden rés hamar beforr.
kedd, november 21, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Fodor Ákos: ECCE HOMO
Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.
Népszerű bejegyzések
-
Barátainak egy csoportja 2016. január 14-én a Spinoza Színházban emlékezett meg Andrassew Iván halálának első évfordulójáról. (Az estről p...
-
Az a kép, amit tegnap tett ide a kisfiam (a Facebookra), közvetlenül a gammázás előtt készült. Ez meg utána. Azt hiszem mindkettőn valami...
-
Nem is tudom hány levelet, hány kérdést kaptam Bakács ügyében. Hogy lopott egy áruházból. Szalámit. Mert éhes volt. És hogy mit szólok. Ugye...
-
"Felháborodott az MSZP, hogy a párt lapjának tekintett Népszava megállapodott a Fidesz-közeli cégként elkönyvelt Közgép Zrt.-vel, és le...
-
Nincs ám kedvem ahhoz, amit most megteszek, mert teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom: Fábry Sándort bármiről meggyőzni. Nagy szomorú...
-
Csak azért írok most ide, mert figyelem az agydaganatomat. Hogy egyáltalán meddig vagyok képes gondolkodni. Leírni szavakat. Az egyik jel ép...
-
Minden jel arra mutat, hogy néhány óra múlva megműtenek. Ilyenkor a legderűlátóbb ember is köteles számolni azzal, hogy a véletlenek szerenc...
-
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Médiatanács Szalai Annamária Elnökasszony Magyar Köztársaság Tisztelt Elnökasszony! Tekintettel ...
-
Az Élet Menete napján ezt a levelet kaptam Tóth György Károlytól. Fölhívom Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő figyelmét a következő mon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése