csütörtök, december 22, 2005

A mesterlövész

December 21. (szerda) Egész nap rohantam, aztán elmentem Milosért az óvodába. (Előtte óvatosan bevásároltam, nehogy együtt menjünk.) Elmentünk Szentendrére is, kicsit vásárolni. Mondjuk, nem volt egészen zavartalan, mert például egy könyvesboltban az egész vásárlóközönséget szórakoztatta azzal, hogy talált száz forintot és mindenkit megkérdezett, hogy elteheti-e. Aztán mégse merte, hiába mondta neki a pénztáros, hogy ha ő találta meg, akkor az övé. Egyedül egy nagyon kedves pasi tudta megfogni azzal, hogy latin szavakkal sűrűn tűzdelt szövegeket mondott neki. Talán orvos lehetett.
Aztán nézegettük a kecskéket meg a nyulakat. Ezeket valamiért egy karámba tették a főutcán, a gyerekek örömére.
Aztán elmentünk sült krumplit meg efféléket enni, majd egy mignonnal fejeztük be a gasztronómiai sétát. Itthon aztán még említésre méltó volt, hogy a kádban azt találta ki, hogy én fújjak neki szappanbuborékot, ő meg majd eltalálja azokat vízipisztollyal. Nagyon ügyes volt, gyakorlatilag mindet levadászta. (Gyengébb idegzetű szülőknek: remek játék, de el kell viselni, hogy a plafon, a fal, a tükör, a padló, az összes vécéújság, a száradó ruha, vagyis minden vizes lesz. Nagyon. De megéri. Azt hittem Milos valami új játékot talált ki, de amikor meséltem Katának, azt mondta, hogy már olyan buborékfújót is lehet kapni, ami egy vízipisztolyban végződik.)

Nincsenek megjegyzések:

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések