Üzenet Ilham Alijev Elnök Úrnak és Azerbajdzsán népének

Az Origo képe

Illő tisztelettel fölhívom Ilham Alijev Elnök Úr - és rajta keresztül baráti Azerbajdzsán népének - figyelmét arra, hogy a világon sehol nem szokás olyan embert hősként tisztelni, katonaként főtiszti rangra előléptetni, aki éjjel, fejszével, előre megfontolt szándékkal, kirívó kegyetlenséggel ver agyon egy alvó embert. Akkor sem, ha az, akit meggyilkol, népének vélt vagy valódi halálos ellensége. Egy katonatiszttől elvárható, hogy békeidőben még az ébren levő ellenségét se támadja hátba. Aki így viselkedik, azt az világon mindenhol a katonai etika a tisztekre és az úriemberekre vonatkozó elvárásainak megfelelően lefokozzák és elbocsájtják a hadsereg kötelékéből. Akkor is, ha ő is áldozatnak tekinthető.

Nagyon jó lenne, ha Ramil Sahib Safarov őrnagy ünneplése után Azerbajdzsán népében tudatosulna, hogy a magyar bíróság - kifogástalan eljárásban - őt nem azért ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre, mert egy továbbképzésen vita hevében, netán kocsmai verekedésben ölte meg a huszonhét éves örmény Gurgen Markarjánt. Fejszét és fenőkövet vásárolt, azokat elrejtette Gurgen Markarjánnal közös szállásán, kivárta az alkalmat, és orvul gyilkolt. Nincs mit, nem lehet mit szépíteni ezen. Ezért a világ minden kulturált jogrendjében a legsúlyosabb büntetés jár.

Nyilván nem sokat számít a szavam, de azt hiszem, jó lenne, ha a tiszteletre méltó Ilham Alijev Elnök Úr és Azerbajdzsán tiszteletre méltó népe elgondolkozna azon is, hogy minek lett áldozata Ramil Sahib Safarov. Hogyan történhetett meg, hogy egy kitűnően, a hadviselés etikájából is kiválóan kiképzett, művelt, élenjáró katonában a nacionalista gyűlölet olyan indulatot keltett, hogy az minden emberi törvényt, erkölcsi alapelvet elnyomott? Mennyire felelős egy nép azért, hogy ilyen mértékű elvetemülés bekövetkezhet egy katonájában? Azt hiszem, ezekkel a kérdésekkel akkor is szembesíteni kell az embereket, ha kínosak, és akkor is, ha kifejezetten tabunak számítanak.

Nem tagadom, azért hívom föl minderre a tiszteletre méltó Ilham Alijev Elnök Úr és a baráti Azerbajdzsán népének figyelmét, mert azt szeretném, ha nem csak Azerbajdzsán és esetleg Örményország népe - ők most a magyarok ellen fordultak gyilkos indulattal - gondolkozna el ezeken a kérdéseken, hanem mi, magyarok is. A Ramil Sahib Safarovban végzetessé növekedett, emberhez méltatlan indulatok a saját hazámban is nagyon sok ember lelkébe beköltöztek, és bármelyik pillanatban emberéletek ezreivel felelhetünk elképesztő felelőtlenségünkért.

Hiszem, hogy mindenért mindenki felel, és csak úgy kerülhetjük el az értelmetlen pusztítást, ha emberekhez méltó módon beszélünk olyan dolgokról, amelyekről nem lehet nem beszélni. Állam és állam között sajnos még lehetnek határok, de ember és ember között ezeket akkor kell eltörölnünk, amikor ez a legreménytelenebbnek látszik.

Tisztelettel:

Andrassew Iván író, hírlapíró, úgy is, mint a magyarországi Polgárjogi Mozgalom tagja

 .

Jól jegyezzük meg!

Hanti Vilmos az ATV műsorában, arcán a jellel

Szerdán olyan tüntetés volt, amelyen Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a Magyar Antifasiszta Liga felhívására először vett részt közösen egy meglehetősen széles antifasiszta koalíció: MSZP, DK, SZDSZ, Munkáspárt 2006, Zöld Baloldal, Magyar Szociáldemokrata Párt, Dunakör, Demokratikus Polgári Ellenzék, amenca.org, Bajcsy- Zsilinszky Endre Emlékbizottság, Magyar Szolidaritás Mozgalom, Kisgazdák Történelmi Szövetsége, és a Nemzetközi Roma internetes Hálózat.

Jól jegyezzük meg ezt a sort, mert végre azt mutatja, hogy létezhet olyan csoportok között összefogás, amelyek sok fronton egymás ellen feszülnek, de fölismerve egy veszélyt, mégiscsak képesek egy irányba indulni.

És jól jegyezzük meg ezt is: “Ki kell mennünk, hogy a mai antifasiszta tüntetéstől esetlegesen kedvre kapó, de egyelőre még otthon maradó vadliberális agyhalottaknak eszükbe se jusson legközelebb utcára vonulni! Nem érdekel a gágogásuk, minden fronton meg kell nekik mutatni, hogy az utcát nem engedjük át semmilyen nemzetellenes törekvések zászlóvivőinek.” - ezt írja a színnáci deres.tv, majd kiteszi néhány szervező képét, köztük Hanti Vilmosét. Akit a tüntetés után kórházba kellett szállítani, mert csoportba verődve kaffogva inzultálták, és valaki megütötte.

Amellett, hogy elvárhatjuk: a rendőrség vonja felelősségre a rá támadó falkát, hiszen most nem lehet azzal magyarázkodni, hogy nem volt tettleges gyűlöletbűncselekmény, elvárhatjuk a magyar kormánytól, hogy azonnali hatállyal számolja föl az újnyilas alakulatokat, és tiltsa be a Jobbik nevű náci pártot.

Ha ezután is szabadon vonulgathatnak vidéken a gárdisták, szabadon ünnepelhetnek a Hősök terén vagy éppen a Várban, és azt vernek meg, akit kedvük tartja, akkor kénytelenek leszünk egy olyan ellenerőt létrehozni, amelyik a puszta tömegével elriasztja a náci hordát.

Elvárható az imént  fölsorolt pártoktól és szervezetektől, az itt élő zsidóktól, cigányoktól, melegektől, anarchistáktól, keresztényektől és minden tisztességes célt követő csoporttól, hogy az olyan eseményekre, amelyeken nácik jelenléte várható, nagy számban küldjenek erős embereket, akik a puszta jelenlétükkel is elrettentik azokat, akik között természetes nyilvános beszéd az, hogy “az a magyar, ki megöl tíz liberálist”.

Nem engedhetjük tovább, hogy a magyar nép Európa szégyene legyen.

 .

Immunmentes övezet

Fotó: Várnai Zsolt, Index

A hétvégi gárdavonulás megint azt mutatta, hogy a magyar nép immunrendszere - beleértve az azt megtestesítő jogrendszert - nem működik. Csak néhány embernek jutott eszébe, hogy személyesen, a Hősök terén tiltakozzon azellen, hogy egy náci párt újnyilas csoportjai, bírósági megerősítéssel ünnepelhették Európa legszégyenletesebb szervezetének ötödik születésnapját. Annak ellenére, hogy betiltották őket, a Magyarországon évek óta a politika leghatékonyabb eszközeként működő joggal való visszaéléssel tulajdonképpen azt tesznek az országban, amihez kedvük tartja. Egyre pofátlanabbul vonulgatnak, provokálhatnak olyan területeken, ahol bármelyik pillanatban robbanhatnak az etnikainak látszó szociális feszültségek, vagyis emberéletek ezreivel fizethetünk. A magyar kormányok mindeddig tehetetlennek, felelőtlenül gyávának mutatkoztak a gárdák és gárdaféle csoportok teljes fölszámolásában. 

A maradék demokratikus erőknek ki kellene nyilvánítaniuk, hogy amennyiben emberi életekbe kerül ez a hitvány és gonosz taktikázás, akkor polgárháború megakadályozásának elmulasztásáért az Európai Unió megfelelő bírósága előtt kell felelniük mindazoknak a politikusoknak, akik nem teljesítik a nemzetközi szerződésekben nekik előírt kötelességeiket. Beleértve azt is, hogy nem engedhetik meg náci párt működését Magyarországon. 

 .

Pozitív

Barátom azt mondja, egyszer írhatnék már pozitívabban. Biztos gonosz ember vagyok, mert nem tudom a világ jobbik oldalát látni - a rosszabb dolgokban is.

- Példát!

- Jártál már Afrikában? A Szaharában?

- Igen.

- Olyan volt ott az idő, mint itt, most?

- Nagyjából. 

- Akkor megspóroltam egy utat. Föltéve, hogy el akartam menni Afrikába, hogy megtudjam, milyen az idő a Szaharában.

Jó, rendben. A vége az lett, hogy elmeséltettem vele, milyen a Balatonnál, mert én már olyan régen fürödtem benne, hogy el is felejtettem. Így meg is volt a nyaralás.

Fölvetettem, hogy ételekről is beszélgethetnénk. Mondjuk vasárnap, ebédidőben. Akkor legalább nem kell vásárolni. De, fölhívtam a figyelmet, hogy ez sehogyse lesz ám pozitív, mert a nyomorúságunkról szól. Akkor is, ha vidáman viseljük.

Másik barátom szellemi táplálékot ajánl: elküldi - ha akarom - Csurka koporsós drámáját.

Mondom, hogy nem. Nem vagyok hajlandó elolvasni. De, hogy az olyan, amit el kell, mert...

Mert? 

Nincs mert. Több tucat könyv vár rám szerteszét a lakásban. Remekművek. Nem találnék mentséget, ha helyettük Csurkát olvasnám. Ennyire nem lehetek pozitív.

 .

LIBIK GYÖRGY DÍJ

Azt hittem, hogy Libik André és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete 60. születésnapom alkalmából egy olyan jó kis közös vacsorára, beszélgetésre hív. Kiváló emberek jelentek meg - nem sorolom, mert mindig kifelejtek valakit. Aztán egyszer csak kiderült, hogy egy díjjal lepnek meg:

Nyilván kicsit túlzó, ami az oklevélen van, és a beszédekből is meglepő dolgokat tudtam meg magamról. Zavaromban azt tudtam mondani, hogy nem is igaz, amit a bátorságomról mondtak. Annak idején - már több, mint negyven éve -, amikor a barátaimmal elindultunk kalandozni, az én fiatal kora dacára rendkívül bölcs öcsém mindig fölhívta a figyelmüket arra, hogy vigyázzanak rám, mert nincs veszélyérzetem. Mivel igaza volt, és ez azóta se jött meg, semmiféle bátorság nincs abban, amit csinálok. Pláne amikor módosult tudatállapotban írok. A demokrata - ugyebár - az, aki nem fél. Ezzel én egyáltalán nem értek egyet. Azt hiszem, a demokrata az, aki ha fél, akkor is meg meri tenni azt, amit helyesnek gondol. Rám ez sem vonatkozik, hiszen akkor sem félek, amikor már illene. Ez nem bátorság, hanem születési rendellenesség.

Az oklevél mellé - más csodás ajándékok mellett - kaptam egy gyönyörű kis ládát:

Ebben egy tégla található. Ezt Libik André - Libik György testvére - filmforgatás közben “lopta” Francia-Guyana hírhedt Ördögszigetéről, ahol Alfred Dreyfus raboskodott. Elképesztő, csodálatos ötlet, hogy egy ilyen - rabok által készített mesélő tárgy - díj lehet. Megtisztelő, hogy ma egyedül nekem van ilyen a világon.

.

Takarodjanak!

Nem mondom, hogy mondjon le Áder János - mert minek -, de azt igen, hogy szégyellje magát. Azt volt képes válaszoltatni egy fogyatékos, fogfájós kislány anyjának “kegyelmi kérvényére”, aki januárra kapott időpontot kezelésre, hogy "sajnálattal tájékoztatom, hogy Elnök úrnak - megértése és segítő szándéka ellenére - nem áll módjában az Ön által leírt panaszt kivizsgálni, illetve annak érdekében intézkedést tenni vagy kezdeményezni." 

Nem hiszem, hogy Göncz Árpád ezt válaszolta volna.

Ám úgy tűnik, hogy Szócska Miklós ideje kitelt, miután azt olvasom Biró Marianna írásában, hogy “noha tudomása van az ügyről, máig egyetlen lépést sem tett a fogyatékkal élő kiskorú - nem egyedi - helyzetének megoldásáért”. Azt gondolom, hogy takarodjon a posztjáról az ilyen ember a miniszterével, Balog Zoltánnal együtt, és vigye ahova akarja az embertelen erőforrásait meg a baromi nagy kereszténységét.

És szégyelje magát minden olyan állami kórház- és rendelővezető, aki tudott erről az ügyről, módja lett volna rá, de nem tett semmit. Mint ahogy azok a magánklinikák sem, amelyek egyeben mellett egymilliárdot kaptak Orbán Viktortól a fogturizmus fejlesztésére. 

Ha ez megtörténhetett, azt mutatja, hogy ez az állam nem működik - benne az egsézségügy sem. Ha pedig nem működik, akkor azoknak, akiket azért választottunk, hogy működtessék a rájuk bízott rendszereket, távozniuk kell. Mivel itt minősített esetről van szó, hiszen egy fogyatékos gyereket hagytak szenvedni - és ezzel orvosi és állami esküjüket is megcsúfolták -, a helyes kifejezés: takarodni.

Mekkora szégyen, hogy Áder János, Orbán Viktor, Balog Zoltán és Szócska Miklós, a kórházigazgatók és a fogorvosi klinikatulajdonosok helyett egy Németországban élő házaspár menti meg a gyereket attól, hogy januárig várjon a kezelésre. Mert véletlenül olvasták az újságban a történetét. Kifizetik a kezelést. Most.

Ennyi volt. Ez a rendszer már javíthatatlan. Rohadt és embertelen. 

És itt azt is jegyezzük meg, hogy a magyar szolidaritás (együttérzés, irgalom) ma nagyjából úgy működik, mint az orbánista állam. Sehogy, de kegyetlenül.

 .

Ez van: zsák a múltra

A http://magyarinfo.blog.hu Kettősmérce blogja figyelt föl: a Kossuth Rádió Krónikája különös módon emlékezett meg arról, hogy eltemették Zwack Pétert. 

A kiváló férfi “rendszerváltás előtti cselekedeteiről beszámolnak, kiemelik az 56-os magyarok megsegítését, elmondják, hogy a Zwack gyár tulajdonosa volt, de azt, hogy  a Vállalkozók Pártjának és az SZDSZ-nek is parlamenti képviselője, az már kimarad.”

Meg az is, hogy washingtoni nagykövet volt.

Az is lehet, hogy csak egy rövid, kettétépett életrajz jutott a szerkesztőknek. Vagy: a szakma szabályait nem nagyon ismerő emberek. Vagy: nagyon jól ismerik azokat, de megint megparancsolta valaki, hogy egy kiváló ember életének azokra a részleteire, amelyek az új rendszerben kínosak, húzzanak zsákot.

Mindezt azután, hogy világra szóló botrány és éhségsztrájk lett abból, amikor Tőkés László mellől kisatírozták Lomnici Zoltán volt főbírót. Akkor az volt a parancs, hogy húzzanak zsákot a fejére.

Internetes oldalukon a Krónikát így ajánlják: “Az MR1-Kossuth Rádió hírműsora továbbra is biztos támasza marad azoknak, akik egy közszolgálati rádiótól pontos, elfogulatlan, hiteles információkat várnak.”

Ez van: hiteles információ arról, hogyan működik az orbánista állam propagandagépezete.

 .

Talán, egyszer

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes képes beszédben válaszolt Sólyom László kritikus megjegyzéseire. Kifejtette: a volt államfő kritikája a most zajló átalakulási folyamatban nagyjában olyan, mint amikor egy felújításra szoruló épületben a bontási és kezdetleges építési szakaszok után valaki azt mondja, hogy "ez rondább, mint amilyen korábban volt". Lehet, hogy jelenlegi állapotában nem olyan szép, de látni kell, hogy az alaptörvény és a kiépülő intézményrendszer egy új politikai és intézményi kultúrát eredményez.

Pontosan emiatt aggódunk. Hogy befejezhetik a művüket. Attól, hogy a már most is végletekig erőszakos, kíméletlen, embertelen és tahó rendszer nem csak megszilárdul, hanem még erőszakosabb, embertelenebb, kíméletlenebb igazi, virtigli vértahó diktatúra lesz. Márpedig semmi jele annak, hogy bármi eltéríthetné erről az útról. Sőt, éppen ellenkezőleg: szemmel láthatóan egyenesen tobzódik, örömét leli a hatalommal való visszaélésben. Ilyen jel volt mostanában egy klubrádiós ítélet legújabb semmibe vétele, vagy éppen Budai Gyula cinikus, osztjónapotozása dinnyekartell-ügyben.

A tragédia az, hogy éveket kell várnunk arra, hogy az olyan föltűnően okos és tisztességes hírű emberek, mint Sólyom László megszólaljanak. Talán majd egyszer a másik bűnrészes, Navracsis Tibor is. És talán egyszer majd őszintén. 

 .

A megátalkodott

Azt olvasom a Klubrádió honlapján, miszerint “A Médiatanács (...) ismét kizárja a 95.3 MHz frekvencia pályázatán indult összes pályázót, eredménytelennek nyilvánítja a pályázatot. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Fővárosi ítélőtábla jogerős ítéletében kimondta: a pályázat eredményes volt.”

Vannak gyerekek, akik, ha egyszer kieszeltek valami gonoszságot, azt akkor se tudják abbahagyni, ha már agyon akarják verni őket. Orbán Viktor a fejébe vette, hogy márpedig a Klubrádiót akkor is elhallgattatja, ha már az egész világ tudja, hogy ez elemi gonoszság, a népe akarata ellen való, és amúgy is a joggal való visszaélés. De akkor is! Csakazértis! Orbán és a Médiatanács viselkedésének alapvetését Budai Gyula fejezte ki közérthetően: “És akkor mit tudnak velem csinálni? Vagy a minisztériummal? Vagy a kormánnyal?”

Orbán abban téved, hogy mindenki engedelmeskedik neki. A bírók is, mert ők nagyon félnek tőle. De nem: a bírók félnek, de ragaszkodnak az igazsághoz. A Médiatanács meg Orbán igazságához: csakazértis. Megátalkodottan. 

Pedig Orbán megtehetné, hogy parancsot ad a törvényes viselkedésre. Rájöhetne, hogy a föladás néha győzelem.

Fölnőhetne végre a szerepéhez. Egy miniszterelnök nem államsuhanc, hanem államférfi.

 .

Nincs mentség

Olvasom: vizsgálgatják az illetékesek a fogyatékos gyerek esetét, akinek fáj a foga, és fél évre kapott időpontot. Örülök, hogy az állam illetékesei ilyenkor teszik a dolgukat és szorgalmasan vizsgálódnak. De legelőször is hatalmukkal élve - de az se baj, ha visszaélve - talán küldhetnének egy autót a gyerekért, bevitethetnék egy klinikára, és rendbe tehetnék a fogát.
Bár az is megoldás lenne, ha a magánfogorvosok közül akadna egy vagy több, aki telefonálna a szerkesztőségünkbe, hogy adjuk meg a gyerek szüleinek elérhetőségét, mert szívesen ellátná.
Az állam hivatalnokai és az orvosok arra esküdtek, hogy nem hagynak fájdalomban egyetlen embert sem, pláne, ha gyerek, pláne, ha fogyatékos. Nincs mentség.
Olvasom továbbá: Hiába a kiemelt finanszírozás, a fogyatékossággal élők fogászati és más egészségügyi ellátása jelenleg nem megoldott - állapította meg Szabó Máté. "A fennálló jogi helyzet ellentétes az egyenlő bánásmód követelményével, valamint az érintettek egészséghez, ezen belül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogával összefüggő visszásságot okoz”.
És még továbbá: Szócska Miklós egészségügyi államtitkár tavaly azt közölte: "kétségtelen, hogy a fogyatékos személyek egészségügyi ellátása jelenleg súlyos hiányosságokat mutat", sőt, "a jelenlegi helyzet méltánytalan és sürgős intézkedést igényel".
Semmiképpen nem szeretném kioktatni az államhatalmat arról, hogy mi a dolga, de ne feledkezzünk meg arról, hogy egy olyan országban élünk, amelyikben százával lehetett - akár sarkalatos - törvényeket hozni, amelyeket pikkpakk beterjesztettek és meg is szavaztak. Ez azt mutatja, hogy a miénk messzeföldön a leghatékonyabb hatalom: gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Bár amit az utóbbi két évben az elesettekkel, a kiszolgáltatottakkal tettek, messzeföldön a legszégyenletesebb. Mi lenne, ha most az egyszer kivételt tennének a kiszolgáltatottak sanyargatásában, és legalább a fogfájós fogyatékos gyerekekre hoznának vagy betartatnának valami olyan törvényt, amelyikből tükröződik valami európaiság, valami emberiesség?
Mondom: nincs mentség. Szégyen van és fájdalom.

 .

Bocsánatot Kertész Ákostól

Képzeljék el, pár napja 80 éves lett Kertész Ákos. Azért mondom, hogy képzeljék el, mert azt akarom, hogy képzeljenek hozzá egy embert, akinek önkéntes számüzetésbe kellett menni. Ott van valahol sokezer kilométerre szeretett hazájától, és vélhetően nézegeti az internetet. Megállapíthatja, hogy egy esztendő sem kellett ahhoz, hogy itthon szinte teljesen megfeledkeztek róla. Bár a számos magyar értelmiségi szerint mérsékelten konzervatívnak mondható, valójában az erősen szélsőségesek szabad véleménynyilvánítási lehetőségeit kihasználókból élő mandiner.hu beidézi az Amerikai Népszava köszöntését, így aztán kommentárok tucatjaival gyaláztathatja Kertész Ákost. A legenyhébb a bátor El Presidente hozzászólása, miszerint “Kertész Ákosnak 80. születésnapjából tiszta szívemből kívánom, hogy mihamarabb dögöljön meg!”. Aaronboy  azt kívánja neki, hogy “Éljen még nagyon sokáig, és nagyon, de nagyon fájjon neki!” A minősítetten antiszemita, gyűlülködő megjegyzők között egyetlen-egy sincs, aki egyetlen jó szót is szólna a magyarok egyik legnagyobb élő írójáról, aki évtizedek óta emberek százezreinek életét tette jobbá, boldogabbá azzal, hogy csodálatos könyveket adott nekünk.

Egy olyan hazafiról beszélek, aki dadogóssága ellenére úgy tud magyar verset mondani, hogy az őt hallgatók háta borsózik. Aki tudott és mert olyan beszédeket mondani, amelyekben nagy elődeihez méltó hangon merészelte ostorozni a saját népét - és talán még nagyobb erővel a sajátjait, a baloldali népséget. 

Egyszer hibázott, leírt egy kicsit vagy talán nagyon hülye mondatot, amit aztán vissza is vont, bocsánatot kérve. De ez már nem menthette meg, nem csillapíthatta az ellene indult totális jobbikos és fideszes támadást. Tarlós főpolgármester, aki náciknak színházat adott, odáig merészkedett, hogy megfosztatta fővárosi díszpolgári címétől. Fölmerült, hogy a Kossuth-díját is el kellene venni. Az utcán inzultálták. De alighanem az adta neki az utolsó, halálos döfést, amikor egy, a cipőknél rendezett esti megemlékezésre meghívták, hogy mondjon ott verset, de aztán azt üzenték neki, hogy mégse, mert most nem alkalmas a pillanat, de szívesen látják a közönségben. Az az ember nem mondhatott egy kis Radnótit, akinek emlékére csak azért nem áll ott egy cipő, mert szerencsés kölyök volt, és nem lőtték a Dunába.

Az egész magyar értelmesebb népségből a hazai sajtóban egyedül Széky János emlékezett meg - az Élet és Irodalomban - arról, hogy közeleg a születésnapja.

Pedig alkalmas lett volna a pillanat, hogy megüzenjük: tűrhetetlen, hogy elmentél, tűrhetetlen, hogy ez megtörténhetett, tűrhetetlen, hogy egy magyar írónak el kell ódalognia ebből az országból, mert - joggal - érzi, hogy veszélyben az élete, és vénemberként is elege van a megaláztatásokból. Pedig megüzenhettük volna, hogy bocsánat. Így most aztán kétszeresen kell bocsánatot kérni Kertész Ákostól. Bele a gyűlölködők pofájába is.

Ha a hétköznapi fasizmus biztos jeleit keressük, akkor ne feledkezzünk meg az egyre növekvő csöndről. Arról, hogy egyre többen hallgatnak. Arról, hogy az agy elkezd úgy működni, hogy inkább megfeledkezik arról, amiről nem feledkezhetünk meg, csak, hogy ne legyen konfliktus abból, ha meg kell szólalni. Mert azt hisszük, hogy így olcsóbban megússzuk. Nem jutunk olyan sorsra, mint Kertész Ákos.

Pedig már jutottunk. És nem is biztos, hogy könnyebb a belső emigráció kussoló gyávaságában élni, mint elmenekülni innen. A Tarlós Istvánoktól félünk? Miért nem inkább a saját megszégyenülésünktől?

(Klubrádió Hetes Stúdió 5 perc 25 másodperc után)

 .

Méltatlan és szánalmas

Novák előd Végh István képén

Mekkora pofátlanság kell ahhoz, hogy a Jobbik a cigány holokauszt napjára időzítse azt a javaslatát, hogy ezentúl be kellene jegyezni a bűnözők etnikai hovatartozását?  Mindezt a rendszerváltás ideje óta leggusztustalanabb rasszista botrány idején, amikor a szánnivaló Szegedi Csanádról, a szánnivaló náci párt alelnökéről kiderült, hogy kissé nagyonis zsidócska, és megpróbálta megvesztegetni leleplezőjét, amiért távoznia kellett a Jobbikból. Ugyanő az, aki pár éve azzal a vélekedéssel állt elő, miszerint a cigányság a zsidók biológiai fegyvere. Nagyjából az lett volna  a legalkalmasabb pillanat a Jobbik betiltására, amit a gyáva szocialisták és szabad demokraták nem mertek megtenni. 

Szegedi Csanád viszont marad az Európai Parlamentben, ahonnan - a HVG leleplezése nyomán okkal föltételezhetjük - ezután is csorgathatja a pénzt például Novák Elődnek a magyarországi frakcióvezetőnek, aki egyéb nyegleségei mellett az EU-zárszló elégetésével tette magát nevetségessé. Novák szerinte “klasszikus munkabérként” kapott 3500 eurót Szegeditől. De jutott az asszisztensi keretből olyanoknak is, akik - bár tagadják, hogy a Jobbik választási kampányában médiapartnerként föltüntetett kuruc.infohohoz közük lenne - mégiscsak kénytelenek elviselni magukon ezt a mocskos pecsétet. Ilyen például Kürk Roland és Molnár Balázs, akik euróezrekért asszisztáltak.

Úgy néz ki, hogy a magyar antifasiszták egyetlen reménysége, a Fidesz fölismerte, hogy addig kell rúgni a botrányokba kicsit beleroggyant Jobbikot, amíg megint föl nem fújja magát, például az ízlésesen időzített bűnözési etniakai szemétséggel. Erre utal a Magyar Nemzet kiváló kérdése, amelyet Tompos Ádám írásában olvastam. Mirkóczki Ádámtól, a törvényjavaslótól azt kérték, hogy legyen kedves abba a hét rasszba besorolni a jobbikos képviselőket, amelybe a bűnözőket soroltatnák majd a nyilvántartásban. Mirkóczki méltatlannak és undorítónak nevezte a kitűnő kérdést.

Méltó és undorító mindaz, ami a Jobbikról az utóbbi hetekben kiderült. Méltó és helyénvaló lenne az a bizonyos két pofon, amit Orbán a gárdának, vagyis nekik ígért. Jó lenne, ha a Fidesz csakugyan belátná, hogy még ezeknél is szánalmasabb, aki mutyizgat velük.

 .

Pápai Gábor rajza 60. szülinapomra meg arról, ami van

Fölhívom a figyelmet Szász István rendkívül hiteles tekintetére

.Várkonyi Tibor túlzó írása a Népszavában

Kulturterror-elhárítás

Elképesztő hír: Ókovács Szilveszter kitiltotta az Operából az operaház örökös tagját, Tokody Ilonát. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művésszel 10-15 perces beszélgetős műsort szeretett volna felvenni az egykori fideszes miniszter, Rockenbauer Zoltán (aki jelenleg a köztévé főszerkesztője) stábja, de a kormánybiztos megtiltotta, hogy Tokodyval a házban forgassanak. Ókovács azzal indokolta a döntést, hogy a világhírű művésznőhöz kapcsolódó sajtómegjelenések valótlanságot is tartalmaztak, s ez hátrányosan befolyásolta az operaház megítélését.

Elképesztő lenne a hír, ha az utóbbi két évben nem lett volna általános gyakorlat, hogy a volt vezetőket, munkatársakat, bárkit, aki már nem kell, gyakorlatilag terrorelhárító eszközökkel távolítanak el, amikor kirúgják őket. Csak az szokatlan, hogy egy világhírű művésszel is meg lehet ezt tenni.

A kérdés most az, hogy Rockenbauer Zoltán esetleg jelzi-e Orbán Viktornak, hogy a sajtóvilágban szintén igen jártas Ókovács Szilveszter őt is megsértette, hiszen őt is kitiltotta. Nyilván föltételezte, hogy a Tokodyról készült filmben valótlanságok lesznek. Ami azt is jelenti, hogy Tokody hazudós és gonosz, Rockenbauer pedig fölkészületlen, hiszékeny és dilettáns.

Kitől kér majd először bocsánatot Ókovács?

Tokody Ilona a Blikk képén Ókovács kitiltó levelével

 .

 .

A fölháborodott MSZP frakciónak egy Közgép-hirdetés ügyében

"Felháborodott az MSZP, hogy a párt lapjának tekintett Népszava megállapodott a Fidesz-közeli cégként elkönyvelt Közgép Zrt.-vel, és lehozta a milliárdos közbeszerzéseket zsinórban nyerő építőipari cég reklámját.

A hvg.hu-nak több MSZP-s forrás is azt mondta, a párt parlamenti frakciójában nagy a felháborodás a keddi hirdetés miatt, többen az elnökséghez fordultak azt kérve, hogy ne hagyják következmények nélkül a hirdetés megjelenését."

Miről is beszélünk? A Népszava olyan fizetett, hazug írást jelentetett meg, amelyik Simicska Lajost vagy a Közgép zéertét a haza megmentőjének, a nemzeti boldogság letéteményének magasztalta? Vagy az történt, hogy egy sokat támadott cég reklámkampányba kezdett, aminek az az egyik, a művelt világban elfogadott módja, hogy hirdetéseket tesz közzé arra alkalmas helyeken? 

Joga van egy lapnak olyan hirdetést visszautasítani, amelyik sem nem emberellenes, sem nem valósít meg bűncselekményt?

Anélkül, hogy akár csak érintőlegesen is vázolnám a Magyar Szocialista Párt és vezetőségének a Népszavával kapcsolatban viselt dolgait, hiszen ez legföljebb egy dokumentumkötetben foglalható össze, tisztelettel értesítem - csakis a magam nevében - a Magyar Szocialista Párt névtelenségükben is rettentően fölháborodott frakciójának tagjait a következőkről:

Miközben gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozom, az utóbbi hónapokban kikapcsolták nálam a gázt, az internetet és a kábeltévét, valamint a telefonomat - vagyis a munkaeszközeimet -, mert nem tudtam fizetni a számlákat. Többször előfordult, hogy a közművek kikapcsolását csak sürgős baráti kölcsönökkel tudtam elkerülni.

Az utóbbi két hónapban kétszer kellett azt hazudnom a gyerekemnek, hogy beteg vagyok, ezért nem tudom elhozni a hét végén, noha az volt az igazság, hogy nem tudtam volna neki enni adni. Tehetséges vízilabdázó, de ezen a nyáron szégyenszemre nem tudtam hozzájárulni a sporttáborozásához, mint ahogy gyerektartást sem tudok idejében fizetni.

Az utóbbi héten a szó szoros értelmében szalonnán, kenyéren és hagymán éltem, mert másra nem jutott. Megtehettem, mert szabadságot vettem ki, hiszen nem tudtam fizetni a munkába járás költségeit. (Ma az 2002-es bérem 60 százalékát kapom és ebben nincs benne a tíz éves infláció.)

Három hete nem tudom megvenni a cukorbetegségem karbantartásához szükséges gyógyszert.

Ezzel szemben az utóbbi héten legalább három halálos és tucatnyi rendkívül ocsmány fenyegetést kaptam, mert a Magyar Szocialista Párthoz köthető lapnál dolgozom, és az arcommal és a nevemmel vállalom föl baloldali mivoltomat.

Illő tisztelettel értesítem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakcióját, hogy teljes mértékben egyetértek Németh Péterrel abban, hogy elfogadta a Közgép hirdetését. Nem is tehetett mást, hiszen nem a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciójának, hanem neki kell szembenéznie azzal, hogy évek óta így élnek a munkatársai, mint ahogy azzal is, hogy ezt évek óta, minden részletes tájékoztatás dacára leszarja a Magyar Szocialista Párt. 

(Továbbá illik itt megjegyezni – és ezt nem tőle tudom -, hogy Németh Péter mindig utoljára veszi föl a fizetését, ha jut neki.)

Illő tisztelettel kikérem magamnak, hogy a Magyar Szocialista Párt fölháborodott frakciója - amely a Népszava jelenlegi helyzetéért éppen úgy felelős, mint a párt elnöksége - az elnökséghez fordult és egyáltalán kérhet olyasmit, hogy "ne hagyják következmények nélkül" a hirdetés megjelenését.

Hacsak nem az a következmény, hogy végre egyszer szembenéznek azzal, hogy az utóbbi tíz évben miféle sajtópolitikát folytattak, és azzal is, hogy meddig tartható fönn a nekik kiszolgáltatott baloldali újságírók elkötelezettségével való visszaélés cinikus gyakorlata. 

Andrassew Iván

publicisztika rovatvezető

Népszava

 .

Hipno

Van abban valami  egészen elképesztő, hogy miközben az IMF-fel és az Unióval való tárgyalásokon a legalább féléve tartó önfeledt, boldogságos, forradalmi pávatáncban eddig 800 milliárdot vesztettünk, még mindig ott tartunk, hogy az is lehet, hogy októberben, de lehet, hogy mégis inkább csak jövőre lesz itten megegyezés. Vagyis addig újabb százmilliárdokat veszíthetünk azon, hogy Orbán Viktor nem mer belemenni a gazdaságpolitika szoros ellenőrzésébe. Mert akkor vége az unortodox marháskodásnak. Ez nem csak azt jelenti, hogy az államnak nagyon drága ez az atavisztikus szexuális előjáték, hanem egyenként szinte mindenkinek, hiszen havonta ezrekkel többet fizetünk a kölcsönökért, a benzinért, ennivalóért és mindenért, amibe a pávatáncos tangamadzagjából hiányzó bankjegyek mégiscsak beépülnek valahogy. Hogy ezzel a bizarr képzavarral éljek.

Egyetlen politikai szervezetben, mozgalomban nem merül föl, hogy ki kellene mondani: ha legkésőbb októberig nincs megegyezés, akkor hatalmas tüntetésen követeljük a teljes Orbán-kormány azonnali francbatáncolását - volt kormánypárti áldozatok támogatásával. Mert talán addigra fölébrednek végre azok is, akiket eddig eredményesen néztek teljesen hülyének.

Hogyan lehet egy egész népet védtelenné hipnotizálni ezzel a beteges riszálással?

 .

Két köszönöm

Molnár Rozália, a kiváló polgárjogi harcos ezt üzente a héten a Facebookon: “Kedves ismerőseim, barátaim! Elszörnyedve látom miket osztogattok Bándy Katával kapcsolatban. Bándy Kata áldozat. Isten nyugosztalja békében, családjával együtt érzek, el sem tudom képzelni mit érezhetnek. Az elkövetőnek azt kívánom ott pusztuljon el a börtönben ahol van, mert megérdemli!!!! DE NEM MI CIGÁNYOK ÖLTÜK MEG KATÁT!!!!!!! Ahogy Szögi Lajost, Marian Cozmát sem. Megölték őket bűnösök!!! A bűnnek nincs színe!!! A CIGÁNYSÁG NEVÉBEN IGENIS KIKÉREM MAGUNKNAK, HOGY AZ EGÉSZ CIGÁNYSÁGRA KIVETÍTETEK EZEKET A SZÖRNYŰ TETTEKET!!!!!! 

Aki mégis úgy érzi, hogy a "CIGÁNYOK" ölték meg őket, azt arra kérem, most töröljön az ismerősei közül.

Köszönöm!”

Bándy Kata édesanyja pedig ezt írta gyászában is elképesztő méltósággal és felelősségtudattal: 

"A család kérését is tolmácsolom, amikor arra kérem a civil és a politikai szervezeteket, hogy se a lányunk nevét, se a személyes tragédiáját ne használják fel uszítás, gyűlölködés vagy a halálbüntetés visszaállításának ürügyéül.

Köszönöm." 

Ma este héttől a Szent István téren, a Bazilikánál virrasztanak mindazok, akiket mélyen megrendített Bándy Kata rettenetes halála és az emberi méltóság megtiprása.

 .

Egyszer majd

Csatáry László letartóztatását sürgető aktivistákról készült felvételeket töltöttek föl a náci kuruc.infora. Arra kérik az olvasókat, hogy 100 ezer forintos pénzjutalom ellenében szolgáltassanak adatokat az antifasiszta flashmob résztvevőiről.

Nagyra becsülöm azokat a szervezeteket, amelyek a végsőkig üldözik a háborús bűnösöket,  mert az emberiség egyik legfontosabb döntése volt, hogy soha ne éljenek többé biztonságban a világ legrohadtabb gyilkosai. 

Ideje lenne új adatbázisokat létrehozni. Azokról, akik most készülnek arra, hogy megdöntik a demokráciákat és újabb gyilkos rendszereket vezetnek be. A magyar kormány és titkosszolgálatai nyilván tudatosan nem semmisítik meg ezeket a szervezeteket, csoportokat - ahogy az előzőek sem. Hagyják, hogy egy parlamenti párt alatt széles, részben katonáskodó, de erős médiafegyverzettel mindenképpen rendelkező terrorbázis szerveződjön. 

Érthetetlen az is, hogy az egyre lepusztítóbban virágzó nácizmus ellen olyan erők sem lépnek föl, amelyek egyébként képesek tönkretenni akár egy középhatalom teljes információs rendszerét is.

Lelkük rajta. De az jó lenne, ha legalább pontos és mindent följegyző adatbázisokat építenének. Most. Mert egyszer majd szükség lesz bizonyítékokra a gyilkosok és a fölbujtók felelősségre vonásakor.

 .

Ahonnan még

Aki egy megrázó bűneset után azzal áll elő, hogy ő majd megvédi a városa népét a szexuális bűnözők ellen, azt azonnal le kell váltani. Mert ha azt állítja, hogy ezután meg fogja védeni az embereket, akkor eddig miért nem tette. (A helyes válasz: nem lehet. Mindig lesznek borzalmas emberek.)

Valami pici remény azért lenne a védelemre. Először is: a nevelésben vissza kellene térni ahhoz a régen volt alapvetéshez, hogy a nőket éjjel haza kell kísérni akkor is, ha tiltakoznak, és akkor is, ha ezért macsónak csúfolnak minket.

Másodszor: ezer és ezer magvas írás jelenik meg arról, hogy mit kell tennünk, ha köhögünk, vért látunk a vizeletünkben, csomót találunk a bőrünk alatt, vagy éppen fura foltot a bőrünkön. De hogy mit kell tenni, kihez kell fordulni akkor, ha a fura érzésekre bukkanunk a lelkünkben, arról nem esik szó. Mit kell tenni, ha még ép ésszel azt érzi valaki, hogy akár erőszak árán is magáévá tenne egy nőt? Vagy akkor, ha valaki meglepve érzi, hogy gyerekek után kukucskál, és erotikus képeiket keresgéli az interneten. Biztos van olyan szakasz a szexuális eltévelyedések felé vezető úton, ahonnan még gyógyászi segítséggel vissza lehet fordulni. Már akkor is megérné ezt tudatosítani, ha ezerből csak egy ember kapna így segítséget. Talán, ha erre is figyelnénk, csakugyan megvédhetnénk életeket.

 .

Virtus

Ha a fideszes képviselők indítványozzák, hogy legyen megint halálbüntetés Magyarországon, és Orbán nem záratja ki őket a frakcióból, az rossz jel. (Ha a jobbikosok, akkor az természetes, hiszen nem is várható el tőlük más, mint az alantas ösztönökre építkezés.) 

A környezetemmel erős vitában vagyok, mert ők azt állítják, hogy Orbán nem merné a halálbüntetés visszaállítását meglépni, én meg azt, hogy ez attól függ, hova “fejlődik” mentális értelemben. Az, hogy bármiben nemzetközi egyezményekhez csatlakoztunk, neki nem számít. Egyrészt évek óta bármire képes a szélsőségesek kedvéért, másrészt egész jogipari trösztöt tart fönn annak érdekében, hogy kormánya kijátszhassa a nemzetközi- és a magyar jogrendszert. Régóta talány, hogy miért nem vezeti be inkább a kevésbé macerás rendeleti kormányzást a jogi pávatánc helyett. Talán a virtus miatt.

Aki nem mondatja le azt a médiatanácsot, amelyik a hátoldali aláírásokra hivatkozva semmisít meg pályázatokat, aki maga siet kijelenteni, hogy az alkotmánybíróság határozata nem érdekes, az bármikor bevezetheti a halálbüntetést is. Csak azért, hogy megmutassa. Az egész politikai létének nincs már más összetartó fonala, csak az, hogy márpedig ő megmutatja. Bármit. Bármikor. Bárkinek. Oszt annyi.

 .

Ez van

P. László, akiről most úgy tudjuk, hogy Bándy Kata gyilkosa, utoljára azt jegyezte be a Facebookon, miszerint: "azota lizingeltem pár zsiros kenyeret".

Ez pénteken volt, éjfél előtt háromnegyed órával.

Hétfőn - mintha valaha is olvashatná -, megjöttek a neki szóló üzenetek. 

Merci Vagyok Pacsee: Éghet a pofádról a bőr arany apám!!!!! ha lehetne jelentkezni hogy meg öljenek téged én lennék az első de elsőnek jól megkínoználak és a pofádba röhögnék !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Patkányok közé raknálak be egy sötét pincébe , Rohadjál meg te féreg !!! Erre van eszed !!!!!!!!!!!!! (Ez 641 embernek tetszik.)

Gyenis Manó: Egy kádba sósavat öntenék...összekötném kezed lábad úgy, hogy a kádfelett csak két db léc tartana... Majd az egyik lécet kihúznám alólad.... Na tartsd meg magad, ha nem akkor szépen végignézem ahogy szétmar a sav... Ez a köpök a sírodban volt... De neked pont megfelelő halál lenne most ebben a pillanatban... amikor kiontottad egy fiatal lány életét... Ésezzel tönkretetted a fiad életét... Remélem a cellatársaid nagy szeretettel fogadnak... (Ez 395 embernek tetszik.)

Erna Vigh: Ne legyen öngyilkos túl kegyes halál! Szivesen bevagdosnám besóznám kinlódjon a retek! A kezét meg levágnám véletlenül se tudjon védekezni! (159 embernek tetszik.)

Ez van.

 .

Egy példa a statuálásra

Csaknem egy hónapja jött a hír: kirúgták az RTL Klub híradójától azt a riportert, aki rasszista támadásról készített beszámolót, de abban nem az egyébként valóban megtörtént eset áldozata szerepelt és a támadás időpontját is tévesen közölték. Mivel az a bizonyos riporter Novák András volt, akit régóta ismerek, és a munkáit is évek óta érdeklődéssel figyelem, írtam neki, érdeklődtem, hogy mi történt. Dolgoztam a közelében, tudom, milyen újságíró, nem hittem el, hogy ezért a csakugyan fura, megmagyarázhatatlan riportért csak ő a felelős. Azt mondta, hogy korántsem úgy történt, nem is az, ami eljutott az emberekhez, de hagyjuk. Aztán addig piszkáltam - és rajtam kívül mások is -, amíg kötélnek állt.

- Ezt a riportot akkor tűzték műsorra, amikor Schweitzer főrabbit megtámadták. Arról szólt, hogy nem csak őt. Mi történt valójában? Miért csak akkor vetítették? Miért nem akkor, amikor valójában fölvettétek?

- Amikor történt az eset, akkor azt titokban tartották. Az idős úr, akit megvertek, nagyon félt és nem mert beszélni. Többször hívtam telefonon, és a történetét is csak alig akarta elmondani. Az eset: ment haza este az utcán, többen neki estek, szidni kezdték, majd a földre lökték és ezután ököllel az arcát ütötték. Nagyon félt hetekig, ezért nem került nyilvánosságra az ügy.  

-  Vagyis tulajdonképpen azért engedte meg, hogy szó legyen az esetéről, mert meghallotta, hogy verbális bántalmazás érte Schweitzer főrabbi urat?

- Nem erről szólt az ő esete. Egyszerűen időnek kellett eltelnie az inzultus után. Alig merte így is a részleteket elmondani. Kérte végig, hogy az adatait ne említsem, sem a nevét, sem pedig a monogramját és még az életkorát sem. Ezért lett más életkor a riportban. Ötvennyolc helyett hetven éves lett. Ez hiba, tudom. De így gondoltam, most már látom, elég lett volna “idős úr”-ként emlegetni.

- Én egyáltalán nem gondolom hibának, bűnnek meg semmiképpen. Teljesen mindegy ugyanis, a történet lényegét tekintve, hogy ötvennyolc vagy hetven éves volt.

- Én is így véltem, de ez volt az egyik ok, ami miatt távoznom kellett.

- A másik az, hogy nem az eredetileg megtámadott idős ember szerepelt a riportban, hanem egy szintén idősnek látszó ember? Az arcát nem láttuk.

- Képeket vettünk fel a környéken, és ott sétált a bácsi. Természetesen, engedélyt kértem tőle a vágóképekhez. Nem volt riportban felismerhető, végig úgy szerepelt, ezért értelmetlen lenne azt állítani róla, hogy őt verték meg. Abban valóban hibáztam, hogy a riportban nem jó helyen jelent meg a kép. Ezért vállalom is felelősséget. Valóban úgy tűnhetett, hogy akit a képen látunk azzal történt az incidens. A csatornánál tilos az illusztráció a hírekben. Ez egy vita volt bent, mert szerintem nem illusztráltam, nekem akkor tűnt volna annak, ha a képeken öt ember ver valakit az utcán. De nem erről van szó.

- Mi az, hogy “nem jó helyen”?

- Amikor az hangzik el a riportban, hogy “nem vállalta az arcát”, akkor oda üres utcaképeket kellett volna tenni, nem pedig az idős úr képeit, ez hiba volt.

- Jó, ezek szerkesztési hibák, elfogadom. De nem olyanok, amelyek a történet lényegének meghamisítását jelentik. Egyszerűen arról van szó, hogy véded a riportalanyt. Ráadásul a saját kérésére, és manapság nem is indokolatlanul. Ez valóban akkora bűn, hogy a riportert ki kell rúgni? Elég lett volna megmagyarázni, figyelmeztetni, netán elnézést kérni a nézőktől. Ezt te is megtehetted volna.

- Ez pontosan így van. A másfél perces riport lényege szerintem az, hogy egy, már nem fiatal embert ártatlanul megvertek az utcán. Azt tudtam, hogy eredetileg figyelmeztetni akartak, aztán egyszer csak ott volt előttem a közös megegyezéses papír. Nem nagyon volt más választásom, mint aláírni. Nem gondolnám, hogy ez olyan mértékű hiba lenne, amiért távoznom kellett volna! Szerintem túlreagálták.

- Nem magyarázták el, hogy miért? Volt valami előzmény? Olyasmire gondolok, hogy más “hibát” is elkövettél régebben. Nem tudom, mióta vagy a képernyőn riportokkal, tudósításokkal, de én legalább tíz éve figyelem a munkádat. Nem emlékszem, hogy botrányba keveredtél volna, vagy súlyos hibát követtél el.

- Nem volt más “hibám” az RTL-nél sem, ha már így kérdezed. Tizenöt éve vagyok riporter, tudósító. Soha egy perem nem volt az általam végzett munka miatt. Biztos hibáztam, tudom ennél az esetnél mulasztottam. Azon a bizonyos szerdán, annyit mondtak ebben az ügyben, hogy nem tudnak velem tovább együtt dolgozni.  

- Semmiképpen nem szeretném, ha neveket mondanál, de az emberben mégiscsak fölmerül, hogy a szerkesztőségekben van egy rend. Én például teljes fölhatalmazással dolgozom, vagyis ami a rovatomban megjelenik, azért én felelek. De ha hibázom, azonnal fölmerül, hogy a napos szerkesztők hogyan nem vették észre, mielőtt az oldal nyomdába ment. A szerkesztőségi értekezleteket minden nap azzal kezdjük, hogy elemezzük a hibákat - mert hibátlan médiamunka nincs - és megnevezzük a felelősöket. Az esetek kilencven százalékában nem csak az újságíró hibás, természetesen. Az esetedben föl se merült, hogy egy szervezetben dolgozol, vannak fölötteseid, akik felelnek a munkádért? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kényes témájú riportra nem figyelt senki.

- Szerintem nem csak az én felelősségem volt, de most már hagyjuk ezt, mert úgy tűnik, hogy a balhét nekem kellett elvinnem és különben sem szeretnék másra mutogatni.

- Ha jól emlékszem, indexes kollégák “lepleztek le”. Kérdeztek téged a körülményekről, mielőtt ezt megtették?

- Nem kérdeztek meg, és ez egy érdekes hozzáállás a “kollégáktól”: hogyan kérdőjelezik meg a munkámat, hogyha rólam írnak és nem mondhatom el az álláspontomat? 

Érdekes az is, hogy pár napja az Origo is megkeresett, mondjam el a véleményem erről az ügyről. Elkészült az interjú, majd azt a választ kaptam, hogy beszéltek az RTL hírigazgatójával, és ezután inkább jobbnak látják nem megjelentetni a cikket - ez no comment. 

- Így megy ez. Jó, én is csak viccből kérdeztem hogy az indexesek megkérdeztek-e, mert pontosan tudtam, hogy a kollégáknak eszükbe se jutott megkérdezni téged. Az egy másik iskola, ahol az ilyesmi kötelező, de legalábbis illik. Az RTL-nél nincs olyan, hogy ha valaki hibázik, akkor, mondjuk három hónapig nem forgathat külföldön, vagy itthon értelmes dolgokról, hanem, mondjuk “vaddisznó esett a gödörbe, de a tűzoltók kimentették” típusú rendkívül izgalmas riportokat készíthet? Mert én túlzottnak találom az azonnali kivégzést. Pláne egy olyan világban, ahol a kirúgás csakugyan egy pálya végét jelentheti.

- Szerintem túlreagálták az ügyet. Nem kicsit, nagyon. Sok barátom és kollégám hívott fel, hogy bár olvasták a történetet, nem értik az ítéletet. Számomra is megmagyarázhatatlan. Példát akartak statuálni velem, azt hiszem. Tényleg meglepett, hogy bár elismertem, hogy hibáztam, ennyire gyorsan kihátráltak mögülem. De ez mostanság talán így szokás.

Sokan viszont éppen mögém álltak, egykori kollégák, és szinte már zaklatás szinten kérték, hogy én is nyilatkozzak az ügyben. Te voltál az egyik. Köszönöm. A távozásom után egyből volt egy munkám, Iránba tudtam utazni - ez ugye nagy lehetőség, ritkán történik ilyen -, szóval azt nem lehetett kihagyni, ezért csak most ülünk le és mondom el a véleményemet. 

- Így, kissé megbélyegzettként milyen munkákra számíthatsz? Nem tudom mennyire szűk vagy tág most a televíziós emberpiac, és számít-e az, hogy mégiscsak tudhatsz valamit a szakmából.

- Nem gondolnám, hogy megbélyegeztek. Aki dolgozik, az hibázik, előfordulhat mindenkivel, szóval az vesse rám az első követ... De a lényeg, hogy szeretnék maradni a szakmában. Még pontosan nem látom hogyan alakul a jövőm, de rögtön kaptam három igen komoly ajánlatot, mindet a médiában. Most még tárgyalok a részletekről. Az rögtön kiderült a hívásokból, hogy akik ismerik a munkámat, azok tudják, hogy mire vagyok képes, egyáltalán nem érdekelte őket az a bizonyos riport. A részleteket egyelőre nem szeretném elárulni.

Nagyon jól esett, hogy a CNN is kérte az Iráni anyagot, pár napja fel is töltöttük az atlantai szerverükre. Most a könyvemet írom, ha minden jól megy októberben már a piacon lesz. A témája egyelőre titkos, remélem nagyot durran. Közben a PhD-met fejezem be a Pécsi Egyetemen, ősszel vizsgázom.

Novák András Pakisztánban, Abbottabadban, Osama bin Laden házánál 

 .

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől

Szabolcs Bagoly Szabo írja a Facebookon az amenca.org oldalon: "Irigylem a melegeket...

Minden évbe hallatnak magukról az ország Fővárosában. Teszik ezt nagy tömegben a vezetőkkel tudatva azt, hogy számolni kell velük. Nem köti őket össze a vér, rokonság, nem beszélgetnek annyit mint mi a csoportjaikban (már ha van nekik) mit hogyan csináljanak.Csak kitalálják a legegyszerűbb dolgot amit tehetnek és demonstrálnak a jogaikért. Meg mutatják, hogy sokan vannak és egyet akarnak."

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől: miért is nem lehet egy olyan cigányparádét szervezni, mondjuk őszre, mint amilyenre a melegek képesek? Miért is nem lehet az, hogy például a különféle mozgalmak és szervezetek egy-egy platós kamionon - vagy szekéren, mert ez mindegy - mutassák meg magukat? Vagy ne is mutassák? Nem lehet esetleg azt mondani, hogy semmi politika, csak úgy vonulunk egyet, hogy kilátszódjunk a nyomorúságból? Miért is nem lehet összehozni a sokezer cigány művészt, akik zenélhetnének, táncolhatnának, énekelhetnének nem csak a cigányok örömére? Miért nem lehet megmutatni azt a csodálatos életerőt, ami bennetek van? Hogy kevesen jönnének? Voltam én már olyan melegparádén, ahol többen vonultunk mi, heterók, mint a melegek. Miért is nem bíztok abban, hogy mi is ott lennénk? Azok akik szeretnek és tisztelnek titeket, sokszor jobban, mint ti, magatokat, akik tudják, hogy nélkületek mennyivel sivárabb lenne ez az ország, akik felelősséget éreznek a sorsotokért. Nem lehetne csak úgy, bulizni egyet? Közösen, szépen, békésen, egy-két órára boldogan, hogy egyszer más is sugározzon, mint a keserű nyomorúság. Ez nagyobb erőt mutatna, mint bármilyen politikai fölvonulás.

Miért más országban? Mire vártok? Miért nem hiszitek el, hogy vagytok olyan fontosak, mint a melegek? Cigányok százezrei között nincs száz, aki elkezdi? Csak ennyi: el kell kezdeni. "Szeptember ...-én cigányparádé!" Ennyi. Ha száz ember lesz ott, akkor száz. Jövőre majd ezer.

Szervezzétek meg! 4700 tag van az amenca.org oldalon! Egészen biztos, hogy segítene nektek a Milla, a melegek, mindenki. Az én 8000 "ismerősöm" kilencven százaléka is. Segít a Klubrádió, a Népszava. Biztos, hogy a Facebookon található magyar és külföldi antirasszista oldalak is beszállnak. Ez lehetne az amenca.org legnagyobb akciója, és értelmet is adna mindennek - annak a sok vitának is - ami eddig volt.

Jegyezzetek meg valamit: aki azzal kezdi, hogy "úgyse lehet", az lelkében már régen gádzsó. A sápadt arcú magyarok - ritka kivétellel - mindent ezzel a dumával utasítanak vissza. És még valamit: akinek feltételei - pláne politikai feltételei - vannak, azoktól tisztelettel el kell köszönni. Aki azt hozza elő, hogy csak akkor megy, ha a másikat kitiltják, attól is - lehetőleg örökre. Ezek a gádzsópolitika alapelemei, és ezért nem megy itt senki, semmire. Ezért tapicskoljuk itt évek óta egyhelyben a szart, ezért lehet itt állatként kezelni a cigányokat, a melegeket, bárkit. Egy nagy, színes, méltóságos fölvonulás tartást adna a cigányoknak. 

Igen, számolni kell azzal, hogy a nácik is ott lehetnek. De ők mindig kevesebben lesznek, mint ti, és azok, akik mellétek állnak. Az emberek alapjában jók és tisztességesek, csak alkalmat is kell adni nekik arra, hogy ezt megmutassák.

 .

Kedves Hugh Grant Úr!

Elnézést, hogy így a sajtóban üzenek Önnek. Egy kicsit fölhatalmazva érzem magam, mert nagyon sok filmjét láttam, nagyon sokszor. Ez azért van, mert a feleségem kedvenc színésze. Jó az a táncolós, amelyikben miniszterelnököt játszik - bár abban az a kivénhedt popsztár a kedvencem, aki “tíz perc alatt csatakbuzi lesz Elton John buliján”. Az is jó, amelyikben Julia Roberts-sel esik szerelembe. A könyvesboltot Notting Hillen a múlt héten hiába kereste a feleségem, aki most Angliában tanít, mert itt nem tudunk megélni, és amúgy is emigrálni akar, mert teljesen reménytelennek találja az itteni állapotokat. 

Nem tudom itthon tartani, mert igaza van. Egy rémisztő országban élünk, ahol a hetyke bunkóság és a félelem mindent lerombol és tönkretesz. Elnyomorodásunk első számú oka az, hogy Orbán Viktor - mivel nem meri betiltani - ellehetetleníti, kiéhezteti az ellenzéki sajtót. Én egy olyan napilapnál dolgozom, amelyik 139 éve jelenik meg, de ez már igazi csoda. Orbán Viktor kitalálta ugyanis, hogy úgy lehet minket megölni, ha nem kapunk állami hirdetéseket, és éreztetik a magánhirdetőkkel, hogy nem lesz jó pont a különféle pályázatoknál, ha nálunk hirdetnek. Talán még ennél is ocsmányabb és szánalmasabb, amit a másik munkahelyemmel, a Klubrádióval művel: nem csak a kiéheztetésre játszik, hanem ráadásul odáig merészkedik, hogy az illetékes médiahivatal, amelynek vezetősége csak Orbán embereiből áll, úgy próbálja elvenni tőlünk a frekvenciánkat, hogy pitiáner trükkökkel ellenszegül a bírósági ítéleteknek. (Most Orbán megpróbálja a bírókat is maga alá gyűrni, és nagyon úgy néz ki, hogy ez is sikerül.)

Ha gondolja, fölkeresem Angliában - úgyis lesz arra dolgom nemsokára -, és szívesen elmagyarázom a magyarországi sajtóhelyzetet. Kiváló tolmácsom lesz, aki ráadásul az ön rajongója. 

Addig is, kérem, írja meg Orbán Viktornak a kedves címét, mert levelet akar Önnek küldeni, nyilván arról, hogy Ön tévesen bírálta Magyarországot és az itteni médiatündérkertet. 

Sokan nagyon szeretnénk, ha mihamarabb megkapná és nyilvánosságra hozná, mert mostanában az az egyetlen vigaszunk, hogy jó nagyokat röhögünk az orbáni diktatúra elmebeteg propagandaüzenetein.

(Angolul: "Dear Mr Grant")

 .

Az édi fiú rikoltozása

Novák Előd jobbikos képviselő szerint - akinek egyetlen szimpatikus tulajdonsága, hogy erősen emlékeztet a folyamatosan hisztériázó, de amúgy édi vérmeleg fiúcskákra - már ott tart a rémlátásban, hogy “Budapest a homoszexuálisok európai fővárosa lett”. Azért meg tiltakozott: kétezer rendőrt vezényeltek vidékről a melegfölvonulók védelmére.

Kezdjük az utóbbival: ha szintén meglehetősen furán viselkedő - korbácsos, újságírókat anális illetéssel fenyegető - Zagyva képviselőtársa morcos híveivel nem akart volna rátámadni a melegekre, akkor nem lett volna szükség rendőrökre. Pár száz, a gyilkos indulattól gyűlöletgörcsben öklendező jobbikos náci kerül nekünk sokmillióba. 

Ami a fővárosságot illeti: Novák pontosan tudja, hogy annak éppen az ellenkezője igaz, hiszen Budapesten van félnivalójuk a melegeknek. De ettől még a magyar melegek fővárosa. Kicsit több meleg él Budapesten, mint gárdista. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy az országban hány leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) él - a “queer” azt jelenti, hogy majdnem olyan “szokatlan”, mint Novák -, plusz még hozzávesszük ezek rokonait és barátait is, akkor bizony jóval többen vannak, mint a jobbikosok. Vagyis, ha lenne annyi eszük és bátorságuk, hogy pártot alapítsanak, több képviselőjük lenne, mint a náciknak.

Így csakugyan lenne mitől félni a kappanhangon rikoltozó Nováknak. Ha a melegek (stb) végre fölismernék: ahhoz politikai képviselet kell, hogy egy Tarlós főpolgármester ne tehessen kínos megjegyzéseket rájuk, egy főkapitány ne tilthassa be - jogellenesen - a parádéjukat. A cél nem lehet más, mint az, hogy például ne a melegek érezzék magukat az utcán veszélyben, hanem a nácik. 

Jó lenne, ha végre egyenként és együtt fölismernék, mennyire fontosat mondott Majtényi László a Budapest Pride Fesztivál megnyítóján pár napja: “jogaink vannak, amelyek nem az állam ajándékai, hanem amelyeket az állam, akár fogcsikorgatva, de köteles tiszteletben tartani”.

Ha ez az összefogás már pár éve megvalósult volna, az is lehet, hogy ma a Fidesz nem a náciknak udvarolna titkos, konspirálós szerelmes révületben.

 .

Dear Mr Grant,

Mr Orban

I am terribly sorry for putting this message to you through the press. I feel kind of entitled to do so since I have seen many of your films quite many times. You know, you are my wife’s favourite actor. I like the one in which you play the role of the PM but I particularly love that old-sod rock star who almost turns gay at Elton John’s party. I also love the one in which you fall in love with Julia Roberts. My wife just simply couldn’t find the travel bookshop in Notting Hill last weekend. You know she is teaching in England at the moment since we just can’t make ends meet here in Hungary and she is considering the circumstances hopeless. I cannot force her to stay here since she is right. We live in a terrible country where cocksy brutishness and fear ruin and spoil everything. The main source of our impoverishment is that Mr Orban makes the existence of the opposition press impossible – but he doesn’t dare to ban it. I work for a newspaper which has been published for 139 years – which is a real miracle itself. Viktor Orbán figured out that the best way to kill us is not to let companies advertise in our daily paper. What he does with my other employer - Klubrádió - is even more miserable – he does not only make our life impossible, but he is even trying to get the media supervising agency to take back our radio frequencies using shameful tricks completely against the court verdict. ( Now Mr Orbán is trying to overpower the judges, and he seems to succeed in doing so.) 

If you wish, I can visit you in England – since I am going there soon – to have a chat over a cup of tea about the situation of the press in Hungary. I will take my excellent interpreter, who is also your great fan.

Meanwhile, would you be so kind as to let Mr Orbán know your address because he wants to send you a letter about how wrong you were when you judged Hungary and this lovely media fairy garden here. Many people here would like him to get it and publish it asap since our only consolation is laughing out loud at the insane propaganda letters of Orban’s dictatorship.

Iván Andrassew

andrass1952@gmail.com

Az áldozatok természetéről

Kitettem egy képet meg egy üzenetet a Facebook-oldalamra. A kép egy megnyomorodott idősödő férfit ábrázol, félmeztelenül. Az egyik karja hiányzik. De csak neki, mert a mellé tett üzenetben a sógornője tudatja a világgal: hogy munkahelyi balesetet szenvedett, rokkant volt, eddig, de most meggyógyult. 

Egy bizottság úgy döntött, hogy menjen csak szépen vissza dolgozni. Arról a bizottság nem tehet, hogy nincs munkahely, és ha lenne, akkor is nehéz találni egy félkarú embernek, aki ráadásul az emberpiacon idősnek is számít, ésatöbbi. A bizottságot azzal bízta meg a fülkeforradalmi országtisztogató hatalom, hogy szűrje ki azokat a csalókat, akiket alaptalanul rokkantosítottak, vagy alappal, ám időközben meggyógyultak. 

A letépett karú ember esetében nyilván arról van szó, hogy vannak olyan munkakörök, amelyeket így is nagyon jól el lehet látni. Például a nyakába akaszthat egy reklámtáblát és ügyesen sétálgathat, mondjuk a Váci utcán. A választások előtt akár a Simicska-reklámbirodalom Fidesz-plakátjait is rá akaszthatják majd. Nem csak azt hirdetné, hogy szavazzunk a Fideszre, hanem azt is üzenné, hogy azért teheti ezt, szép és méltányos javadalmazásért, mert a Fidesz emberséges, hiszen még egy idősödő, volt rokkantnak is ad munkát.

Mielőtt önök ádáz szörnyülködésbe kezdenének, megjegyzem, hogy a héten lett volna erre alkalom. A Hősök terén napokon át - a rendkívüli melegre való tekintettel gyakorlatilag életük kockáztatásával - tüntettek rokkantak a méltatlan, embertelen állami bánásmód miatt, a fővárosi lakosság teljes közönye mellett.

Budapesten úgy kétmillió ember él. Ezek közül szűken számolva is legalább százezer érintett. Van pár százezer rokonuk, barátjuk, jó ismerősük. Ezek mind-mind szinte teljesen rendbenlévőnek találják azt, hogy egy magát forradalminak mondó kormány legnyilvánvalóbb tevékenysége nem csak az, hogy segíti a gazdagabbakat és szerencsésebbeket, hanem az is, hogy szabályosan letapossa a szegényeket és szerencsétleneket azért, hogy az előbbieknek több jusson. Nem is emlékszem, hogy valaha is történt volna ilyesmi, ennyire arcátlan nyilvánvalósággal bárhol is a művelt világban.

De ez nem mozdítja meg az embereket. Állítólag azért, mert félnek, ráadásul úgy gondolják, hogy pár száz fős tüntetésekkel nem hogy elzavarni, de még csak megzavarni se lehet egy kormányt.

Legyünk jóhiszeműek, és gondoljuk azt, hogy még nem értik: az efféle tüntetéseknek nem az a céljuk, hogy elzavarják a kormányt, hanem az, hogy az elnyomottakban erősödjön az összetartozás tudata, és fölkészítse őket arra, hogy teljesítsék alkotmányos kötelességüket: minden törvényes eszközzel küzdeni kell az olyan politikai erő ellen, amelyik a hatalom kizárólagos birtoklására törekszik. Ami abban is megnyilvánul, hogy intézkedéseiben nyoma nincs a jogállamban szokásos egyeztetésnek, jogorvoslatnak, a közösségi érdekképviseletet pedig gyakorlatilag semmibe veszi.

Divat mostanában a mengelézés, a hatalom fasiszta jellegére való utalás, ami aztán arra jó, hogy ne arról kelljen vitatkozni, hogy mit tesz a hatalom, hanem arról, hogy miképpen lehet a cselekedeteiről beszélni. Ahhoz azonban, hogy helyesen határozzuk meg a hatalom természetét, talán az áldozatok természetének vizsgálatával kellene kezdeni. Én kimondom: a hétköznapi fasizmus ma elsősorban a tömegek, az áldozatok viselkedésében jelenik meg. De fura módon nem csak akkor nem állunk ki a másikért, ha a jogtiprás minket még nem érint, hanem akkor se, amikor már minket is, nagyon is. 

Egy nép, amelyik folyamatosan azt akarja magáról elhitetni, hogy az egész történelme az elnyomás elleni harcok fényes sorozata, mai állapotában talán arra is rávehető egy könnyű rendelettel, hogy a saját ásójával és kapájával jelenjen meg tömegsír ásáshoz, tudván tudva, hogy abba belelövik. Mert fölösleges egyedekből áll, egyenként és együtt is a hatalom útjában áll, és amúgy el kell ismerni a forradalomnak azt az általánosan megfigyelhető hagyományát, hogy márpedig rituális gyilkosságok nélkül semmit sem ér, hiszen csak vérrel lehet megtisztítani a társadalmakat. 

És végülis nem idegen az igazságtól az, hogy aki elveszítette a fél karját, a másikkal még ügyesen tarkón is lőheti magát a tömegsír szélén. Az is munka, ha úgy vesszük.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 5:00 percnél)

 .

Aknamezőn

A hét végén néztem a televízióban, ahogy a Balatonban fölrobbantottak valami aknát. Föl is hívták a figyelmet, hogy nagyon kell vigyázni, mert tele van a tó, és ezek élesek, érintésre robbanhatnak. Ahányszor ilyen hírt hallok, átszalad rajtam, hogy a háború egyik legundorítóbb következménye, hogy még évtizedekig pusztítanak a gyilkos szerszámok. Generációk sora fölnőtt már a Második Világháború óta, és még mindig tart.

Aztán olvastam Orbán Viktor rendőrtisztek előtt mondott beszédét: “Önök egy ezeréves állam folytatására, a magyar állam fenntartására vállalkoztak. Idegen kultúrák, idegen nyelvek, idegen népek és hatalmak között, gyakorta szorításában, mi, magyarok csak akkor maradhatunk meg, mi, magyarok csak akkor élhetünk szabadságban és jólétben, ha lesz, ha van saját, erős államunk”.

Nem lehetne úgy építeni azt az erős államot, hogy nem teszünk megjegyzéseket idegen népekre és hatalmakra? Nem lehetne úgy beszélni fegyveresek és fegyverek közelében, hogy ne utaljunk arra, hogy az “idegen népek” ellenségek? Hol van ma a fegyveres ellenség, amelyik veszélyezteti a mi ezeréves államunkat? Nem lehetne valahogy közmegegyezéssel kiirtani a politikusi beszédből ezt a “szorongatottságot”, amiből egy szó nem igaz. Pláne hogy éppen az ellenkezője igaz: Orbán Viktor és emberei provokálják folyamatosan a szomszéd népeket, a birodalmakat mindenféle eszelős baromsággal. 

Meg tudja valaki magyarázni, hogy mi értelme volt például ezer érzelem-aknát elhelyezni Kövér Lászlónak a beteges Nyírő-hadműveletben? Ráadásul egy “idegen nép” szorításában maradt, egyre zavarosabb státuszú magyarok közé is jókora aknákat rejtve? 

Nem lehetne végre örülni a hihetetlenül hosszú békének, és az “idegen népekkel” együtt imádkozni érte?

 .

Kecskenép

Esztendőnként elérkezik a nap, amikor elolvashatom, hogy most aztán már kellene tenni valamit a parlagfűvel, mert minden ötödik ember életét tönkreteszi. A hó végéig ki kell irtani tövestül, mindenki köteles. Nem csak a kertekből, hanem a földbirtokokról is, amelyek öt százalékán parlagfüvet termesztenek. Erre törvény van, és rettenetesen nagyon büntetik azokat, akik nem tartják be. Egyáltalán nem meglepő módon ennek alig van hatása, hiszen minden évben ugyanakkora a baj: kétmillió magyar kezd el tüsszögni. Nagy részük annyira beteg lesz, hogy dolgozni se tud.

És minden évben eszembe jut, hogy az a kétmillió ember miért hagyja magát, miért nem indít mozgalmat, miért nem kezdik el a járőrözést, miért nem jelzik térképes honlapokon, hogy az országban hol találtak fertőzést, miért nem teszik föl az internetre a felelősök nevét, miért nem kényszerítik az önkormányzatokat beavatkozásra. A kétmillióból legalább egymillió cselekvőképes ember. Eszükbe se jut, hogy tehetnének valamit magukért.

Még azt se lehet mondani, hogy birkanép, mert a birka se legeli ezt az önhibáján kívül szörnyeteg növényt. Hanem, ha kecskenép lennénk! Pintér tábornok kedvenc állata zabálja a parlagfüvet! Hallgassunk végre bölcs tanácsára, és vegyünk egyet. Legalább.

 .

Szesztisztán

Érdekes, hogy milyen lassan kattannak az EU érzékelői: mostanában jutottak el odáig, hogy kifogásolják Orbán pálinkatörtvényét, miszerint adómentesen lehet Magyarországon főzőcskélni. Leszámítva, hogy ez a törvény volt az, amellyel a fülkeforradalom elkezdődött, ebben testesül meg szesztisztán az orbáni populizmus, és ez az a törvény, amelyikben a legátláthatóbban mutatkozik meg a vezér eszméletlen felelőtlensége.

Szeretném jelezni, hogy semmi bajom azokkal, akik pálinkát főznek és isznak, magam is drogfüggő vagyok, nikotinista. Azt is belátom, hogy tudatmódosító szerek nélkül nemigen lehet elviselni az itt életet mostanában. (A szocializmusban volt az a ma is érvényes vicc, miszerint az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan.)

Nekem ezzel a törvénnyel nem az adómentesség a bajom, hanem a szemlélet, amit a mentesség tükröz. Az, hogy miközben Orbán perverzségig szigorúskodó állama börtönnel fenyegeti a könnyű drogok fogyasztóit is, ösztönzi annak a szernek a termelését, amelyik Magyarországon emberi életek ezreinek kioltásában, halálos balesetekben, gyilkosságokban kap döntő szerepet, és százezreket tesz beteggé. Vagyis Orbán a legveszedelmesebb drogot támogatja magyarvirtuskodó adómentességgel. 

 .

Eszkaláció

A demográfiai katasztrófával szembenéző országokban azon mesterkednek, hogyan tarthatnák minél tovább munkában azokat a nagy tudású embereket, akik dolgozni képesek és akarnak is. Rájöttek, hogy a tudásuk nagyon sokba került, és a pótlásukhoz nagy társadalmi ráfordítás kell - ráadásul bizonyos dolgok nem taníthatók, csak megtanulhatók. Ezek az “öregek” nemzeti jövedelmet termelnek, egyebek mellett a saját későbbi nyugdíjas éveikre is. Kivéve Unortodoxiában, ahol most majd mindenkit elküldenek a közszolgaságból, aki elérte a korhatárt. Mert ezen lehet majd valami húszmilliárdot megtakarítani. Meg ugye a fiatalok előre lépnek, sőt az alsóbb szinteken munkához jutnak azok is, akik eddig nem. És majd a Fidesznek lesznek hálásak. Attól tartok, hogy az unortodoxia - amit másképpen közhülyeségnek vagy közelborulásnak is mondhatunk - eszkalálódik Magyarországon.

Persze értem én: például ez nagyon jól beleillik a pedagógus életpálya modellbe, hiszen tanárok, tanítók ezreitől lehet majd megszabadulni. Az a teljes káosz biztos jele, hogy az egészségügyi államtitkár rögtön összeomlott és bejelentette, hogy az öregecske orvosok és segítőik nélkül döghalál lesz az egészségügyben. Vagyis megint nem volt egyeztetés.

El kellene már zavarni ezeket. Mielőtt mi is megzavarodunk.

 .

Márpedig

Mielőtt ez a dugódíj-vita átcsap a nemzeti abszurd humor újabb megtestesülésébe, be kellene rekeszteni. Mégpedig úgy, hogy Tarlós úr kimondja: dugódíj márpedig nem lesz. Hídpénz sem. 

Addig kellene abbahagyni, amíg a kerületek nem vetik föl az árumegállítási jog lehetőségét. Az úgy nézne ki, hogy a kerületi őrszemek minden teherautóról leszedhetnék azt a cuccot, amire az önkormányzatnak szüksége van. Aztán majd egy tanácsi olcsóboltban árulják a rászorulóknak. (Az önkormányzati dolgozók és ismerőseik persze kedvezményt kapnak. Hogy legyen szavazat két év múlva.)

Vagy Tarlós úrnak az jut eszébe, hogy minden sofőr harács gyanánt annyi BKV-jegyet köteles venni, ahányan a kocsijában ülnek. És azokat mindjárt odaadják a kapuknál várakozó, szegénységi bizonyítványt lobogtatóknak. (Mert tulajdonképpen erről szól a dugódíj.)

Akik más nagyvárosok dugódíjára hivatkoznak, úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy azokban elviselhetetlen volt a forgalom, vagyis dugó volt. Szemben Budapesttel, ahol ma szinte akadály nélkül lehet suhanni, mert az embereknek nincs pénzük benzinre. És belátható időn belül nem is lesz. (Rosszabbul élnek, mint két éve.) Tarlós úr nemsokára egy gyalogos város kapujában ácsorog majd és kalózkukkerral lesi, hogy jön-e végre valami hülye eltévedt vidéki.

 .

Világszégyen

Elie Wiesel visszadja a kitüntetést, mert Kövér László részt vett egy Szálasit követő író újratemetési bohóckodásán. A Nobel-békedíjas írót nyugtalanítják azok a hírek is, amelyek szerint köztereket neveznek el Horthyról és rehabilitálják Wass Albertet. 

A szélsőjobb - amely már a Fideszen belül is hangadó - nyilván ünnepli a nagykereszt-visszaadást: dögöljön meg ez a magyar származású büdös zsidó is. 

Semmi baj: a propagandaminisztérium gondoskodik arról, hogy az emberek többsége ne is halljon erről a hírről - ha mégis, akkor ne értsék, mekkora lépés az ország teljes elszigeteléséhez. Pedig, ha megértenék Wiesel gesztusának súlyát, talán látnának összefüggést: ahol a világtörténelemben szinte egyedülálló módon olyan “forradalom” zajlik, amelyben a látható cél olyan új osztályviszonyok létrehozása, amelyben az alsóbb népséget tudatosan és tervszerűen szorítják a legkétségbeejtőbb szolgaságba, nem az a legnagyobb baj, hogy a vezetők mindenre kapható dilettáns köztahók. Hanem az, hogy a viselkedésük és a horthyzmussal meg a nyilas múlttal való sunyiskodó kokettálás a már nem is lopakodó hétköznapi fasizmus természetes következménye. Nagy baj lesz, és sok évtizedes világszégyen, ha ezt a cinikus hatalmat és a cinkos szolgahadat nem zavarjuk el idejében. 

 .

Hajrá

A hét végén abban a meglepetésben volt részem, hogy találkoztam egy élő választóval, aki még mindig a Fideszre szavazna. Hetek óta nem leltem ilyenre, pedig ahol csak lehet elbeszélgetek a választókkal. (Lemegyek a piacra, a tóra, vagy csak úgy eldiskurálok a környéken élő földmívesekkel. Velük a legjobb, mert szinte csak értelmes dolgokról hajlandók társalogni: az időjárás, a termés, az élelmiszerek termelői ára.)

Két éve annyira túlsúlyban voltak a jobboldali szavazók, hogy gyakorlatilag nem is igen ismertem olyat, aki bevallottan balra szavazott volna - de még az LMP-re se, ami csak úgy bal, hogy a Fideszhez képest, ugye. Akkor azt kértem, hogy amennyiben rájönnek, hogy nekem van igazam abban, hogy a Fidesz kétharmadából nagy baj lesz, legyenek kedvesek jelezni. Nem kell hosszasan bűnt bánni, bőven elég, ha csak csippentenek a szemükkel, és egy kézjellel ráerősítenek. Idén tavasszal egyre többen közölték, hogy igazam volt.

A derék ember, akivel most találkoztam azzal indokolta Fidesz-hűségét, hogy ő a focisportban dolgozik, és van a gyerekeknek cipő, mez, minden. És hogy ez jó. Van jövő.

Mondtam neki, hogy igaza van, meg Marxnak is, aki Hegellel ellentétben úgy vélte, hogy a lét határozza meg a tudatot. És azt is mondtam, hogy hajrá. Őszintén.

 .