Jegyzetkék a Vörös Emigrációból (ja és Bayer kicsit hazudik)

Milyen érdekes, hogy például rádiót indíthatsz úgy, hogy beraksz egy számlára egymilliót, aztán ígérgetsz. Nem számít, hogy van egy tíz éve működő, félmilliós hallgatottságú rádiód. A közbeszerzéshez kicsit szigorúbb feltételek kellenek. Nem lepődnék meg, ha ügyes kollégák előre kiszámolnák, ki fog nyerni, illetve ki az, aki nem indulhat, mert pont egy pici hiányzik.

Én azt a pályázatot várom, amelyikben az van, hogy csak olyan indulhat, aki 1952. július 29-én éjjel fél egykor született, a mamáját Németh Danának hívták, és nettó 800 millióért vállalja, hogy egy sort se ír többé addig, amíg a Fidesz kormányon van. Ezért lesem naponta a Közbeszerzési Értesítőt, de nem lelem. >>> HVG

Érdekes, hogy az ilyen szabadságharcosok sohase gondolnak arra, hogy a szétröpülő bombaszögek eltalálhatnak például egy kiskutyát, betörhetnek egy akváriumot, tömegkatasztrófát, elképesztő szenvedést okozva ezzel, nem is beszélve a derék kis pókokról, akik mindenhol ott szorgoskodnak. Mennyivel humánusabbak lennének, ha állatnak tekintenék az embert, amit nem is olyan elvadult gondolat. >>> BUMM

Árok Kornél minden sunyi diktatúrára jellemző technikájú és színvonalú kipiszkálásában az a figyelemre méltó, hogy a hatalomnak még mindig nincs veszélyérzete. Még mindig nem értik, hogy az egész világ figyel rájuk, és minden ilyen lépés azt bizonyítja, hogy egyre szalonképtelenebbek. (Ugyanilyen tegnapi ostobaság volt a Világgazdaság és a Klubrádió kitiltása sajtótájékoztatóról.) >>> NÉPSZAVA

Bayer Zsolt kicsit hazudik. Azt írja rólam, miszerint "Ma az a hír járja be a hazai sajtót, hogy az új alaptörvény megünneplésére az Operában összegyűlt „fideszes közönség” ellopta a rézkorlátok gömbjeit, a kristály hamutartókat, továbbá nem fizette ki a büfében a számláit. Andrassew Iván kezdte a Népszavában, ráadásul az operaház igazgatójára, Ókovács Szilveszterre hivatkozva hazudozta tele lapját ezzel a szemétséggel."

Ezzel szemben én ezt írtam: "Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”

Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe."

Vagyis Orbán Viktor facebookos oldaláról idéztem, az akkor már mindenhol olvasható szöveget, és jeleztem, hogy nem hiszem el. (Csakugyan nem hittem el.) De ez kellett szakmailag Bayernek a ma is élő vörös emigrációról szóló végkövetkeztetései fölépítéséhez. De legalább megtudtam, hogy a vörös emigrációban vagyok. Ebben is téved: még csak belső emigrációról se beszélhetünk. A horthysta fehérterror korszakához képest annyi változott, hogy van pl. internet. Meg annyi, hogy nem félünk. Borzasztó lehet a Fidesz ötös számú párttagkönyve tulajdonosának azt a szégyent megélni, hogy bármekkorákat morcoskodik, senki nem fél tőle.

dajcstomi

Hajrá, Magyarország; hajrá, Fidesz; hajrá, MTK!

"Az USA nem akarja leváltani az Orbán-kormányt"-nyilatkozta az Egyesült Államok magyarországi nagykövete. Szerintem a kölcsönösség jegyében a washingtoni nagykövetünk kijelenthetné, hogy Magyarország nem akarja leváltani az Obama-kabinetet. Az amerikai nagykövet asszony megnyugtató nyilatkozata után nem lenne szép, ha hagynánk tovább idegeskedni az amerikai közvéleményt."

Dajcstominak lenni se lehet könnyű mostanában. Kitalált magának egy tréfás szerepet - amíg Fábry műsora szünetel, addig ő mond kakis-pisiseket, és akkor jó híres lesz, és vicces, és egyszercsak az van, hogy már senki nem nevetgél. Senki. Szerintem már szóltak is neki, mert tőle szokatlan módon nem kurvázta le Clintonnét. Kár. A végén még elveszti az arcát gyávaságában. >>> DAJCSTOMI

 .

Abrosz és bazseva

Valamikor a hetvenes években, amikor csak üzemi újságíró lehettem, egy karácsonyi munkásőr vacsora után a gyár gondnoka elmesélte nekem - persze úgy, hogy nem írhatom meg, ami teljesen fölösleges kérés volt, mert nem volt hova megírni -, hogy a vacsora után az egyik parancsnokfeleség lebukott. Magára, a kabátja alá tekerte a damaszt abroszt, de alul kilógott, a portás letekerte róla. Eltűnt evőeszköz, hamutartó is. 

Most meg azt olvasom - még van hova megírni - , hogy Orbán Viktor személyes Facebook-oldalán közölte egy olvasó a hírt, miszerint “Az Operaház vezetője, Ókovács Szilveszter elmondása alapján a tegnapi este folyamán az épületből sajnálatos módon eltűnt néhány kristály hamutartó, egy-két réz korlátgömb és rendezetlen maradt a büfében pár tízezer forintnyi fogyasztás is.”

Természetesen ezt én nem hiszem el. Bár, ami az emberi természetet illeti: belefér a képbe.

Az is, amiről hitelesnek tűnő források számolnak be: a 13 milliós költségből nem nagyon jutott a zenészeknek. Ingyen kellett játszaniuk az ünnepségen, még az egyébként szokásos szolgálati, vagy ügyeleti, díjat sem kapják meg. Aki pedig ezellen szólt, annak befenyegettek: ki lesz rúgva!

Sőt, állítólag a nagy műsor után ezeknek a magasan kvalifikált, egyetemet, Zeneakadémiát végzett művészeknek csoportokra osztva a büféasztalok mellet kellett "zenét szolgáltatni", magyarul: bazseválni.

Ezt se hiszem el, de ha igaz, akkor mindjárt bemutatót kaptak arról, hogy működik az új alaptörvény, sőt az új Munka Törvénykönyve is.

Ezek a hírek azért tragikusak, mert csakugyan beleférnek a képbe. Ha nem igazak, akkor is azért terjednek gyorsan, mert tudjuk, tapasztaljuk, évszázadok óta, hogy a gátlástalan hatalmak kiszolgálói maguk is gátlástalan emberek, akik ráadásul fölkentség-tudatban élnek. A forradalmi munkás-paraszt munkásőrök ugyanúgy, mint a mostani fülkeforradalmi hatalom sleppjei elhitették magukkal, hogy a nép érdekeit szolgálják, ezért több jár nekik. Nem csak abrosz, hamutartó, rézgömb, bazseva, hanem minden. Szégyentelenül. Mindenekelőtt egy jó nagy bebetonozó aranyozott rézgömb alaptörvény.

 .

Lélekben

Szerkesztőségi értekezletünkön fölmerült, hogy az Operaház előtti ellenzéki tüntetésről melyik tudósít majd a rádiók, a televíziók közül. Hogy hívjuk föl a Duna Televíziót is: ha a műsorújságban az van, hogy  este nyolckor “élőben közvetíti a Magyar Állami Operaházból az új Alaptörvény hatályba lépésének tiszteletére rendezett ünnepi koncertet”, akkor nyilván kitelepülnek közvetítő kocsival, vagyis hat és nyolc között nyugodtan közvetíthetnék az ellenzéki tüntetést. Akár annak árán is, hogy a híradójukat meghosszabbítják, és kimarad két háttérműsor, esetleg az “Államiságunk története a művészetben” is, ami arról szól, hogy kiállítással ünneplik az új alaptörvény hatályba lépését. (Bár kár lenne lemaradni Kerényi egetverőségeiről, az is igaz.)

Aztán az értekezlet után rájöttem, mi a bajom. Az, hogy már mi is a lehető legtermészetesebbnek vesszük, hogy esetleg nem közvetítenek, vagy egy pöttyi hírnél több nem lesz a közszolgálatiban a köztársaságiak tüntetéséről.

Lélekben mi is csúszunk az alaptörvényes diktatúra normáinak természetesként való elfogadása felé.

 .

2012: kettős állampolgár leszek

A hazámat elfoglalta egy hatalom, megdöntötte a köztársaságot, és azt gondolja, hogy ezzel megszerezte az ország minden pontját, de még a lakások mélyét, sőt a lelkek bugyrait is. Azt képzeli, hogy alattvalóvá tett mindenkit, aki itt él. Pedig nem. Azt képzeli, hogy fölzabálhatja az emberi viszonyainkat, meghatározhatja, hogy milyenek legyenek a gyerekeink, megmondhatja, miket gondolhatunk, és pláne mondhatunk ki. Pedig nem.

Mivel a “haza nem lehet ellenzékben”, viszont az ellenzékiség eszközeit elveszik tőlünk, sokan, sok millióan kettős állampolgárok leszünk. Szívünkben, erős önuralommal a Magyar Köztársaságé, rabként pedig az orbánista Magyarországé. 

Még nem tudjuk, hogyan, de ezt a hatalmat meg fogjuk dönteni. Remélem békés eszközökkel. Nem úgy, ahogy a mostani hatalom próbálta az előző kormányt. Nem gyújtogatókkal, őrjöngőkkel.  Az is lehet, hogy Magyarország határai előtt ki kell írni, jó nagy betűkkel, hogy ez itt az 

Európai Unió 

ÉHSÉGSZTRÁJKRA KIJELÖLT TERÜLETE,

de az is lehet, hogy magától dől össze a zsarnokság új állama, ahogy az ilyenek szoktak.

Csak azt tudom, hogy egyszer majd megint a Magyar Köztársaságban élhetünk. Okosabban, mint eddig.

 .

Novák öröme

Novák Előd Jobbik-alelnök a parlamentben örömét fejezte ki amiatt, hogy a Klubrádió elveszítette a 95,3-as frekvenciát. Az most nem érdekes, hogy ez a szokatlanul nevetséges kis ember miket beszél, de arra jó alkalom, hogy fölhívjam a figyelmét arra, hogy ő és pártja nemsokára a Klubrádió sorsára jut. Nem ferekvenciát nem kap majd, hanem levegőt.

Novák úr mostanában nyilván azt gondolja, hogy a Fidesz-Jobbik álháborúskodó háttérpaktum kitart majd 2014-ig, és elhiszi azt a belebegtetett baromságot is, hogy “végső esetben” elképzelhető egy nemzeti koalíció. Én meg most megmondom, hogy ha Orbán hatalmon marad, és úgy gondolja, hogy már jól legyőzte a tőle balra állókat, akkor jön a Jobbik. Bármilyen fura, Orbán nem a szocialistákat véli fő ellenségnek, hanem a nemzeti szocialistákat, a nácikat. (A Gyurcsány-gyűlölet nem politikai, hanem magánemberi betegség.) Ő teremtette a Jobbikot, de túlnőtte magát, és Orbán számára már az is elképzelhetetlen, hogy egy ilyen mocskos erővel együtt kormányozzon. Azért mocskos, mert még nála is lealjasultabb politikai eszközöket használ. Olyanokat, amelyeket még ő se merne.

Ha minden rosszul megy és Orbán marad, akkor egy év múlva indul a gőzhenger. Akkor majd mi is csókoltatjuk Novák Elődöt. Bár inkább mégse.

 .

Más

Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere levélben emlékeztette Tarlós Istvánt, hogy 2012 nyarán Budapest rendezi a 14. EuroGamest, a nagy meleg-leszbikus sporteseményt.

Tarlós erre így fogalmazott: tudomásul veszi, hogy vannak a szervezőcsoport által képviselt életformával "azonosan gondolkodó és érző embertársaink. Tiszteletben tartom a jogaikat, ugyanakkor a szervezet munkájába beavatkozni nem óhajtok. A magam részéről főpolgármesterként és magánemberként a képviselt életformától és a rendezvénytől egyaránt elhatárolódom, így azt támogatni sem tudom".

Ebből nem csak az derül ki, hogy Tarlós nem államférfi - hiszen nem képes fölfogni, hogy az előző főpolgármester vállalásai őt is kötelezik -, nem csak az, hogy egyszerűen homofób, hanem az is, hogy nem tekinti magát legalább 200 ezer budapesti meleg és leszbikus főpogármesterének. Ami bizony politikai hiba. (Bár tulajdonképpen mindegy, mert úgyse választják újra, hiszen Orbán a pokolba kívánja. Kegyvesztett lett. Talán azért, mert politikai tahóságban versenytársra akadt.)

Van olyan, hogy valaki nem európai ember. Hol nácikat nevezget ki, hol meg melegeket utál kifele. Ja, meg átnevezget. Más, jelentősebb cselekedetét nem jegyezzük.

 .

Pontosan

Azért rúgják ki a tisztességes közmédiáért éhségsztrájkolókat, mert "több mint két hete tartó demonstrációjuk során folyamatosan provokálják a munkáltatót. Tudatosan jogszabályellenes magatartásukkal, tevékenységükkel megsértették a Médiatörvény és a Munka Törvénykönyve vonatkozó szabályait, politikai szerepvállalásukkal pedig semmibe vették a Közszolgálati Kódex előírását, mely szerint politikai ügyekben közéleti szereplést nem vállalhatnak, a nyilvánosság előtt véleményt nem nyilváníthatnak".

Na, pontosan ezen az alapon kell majd földig rombolni az egész médiaszörnyeteget, az orbáni diktatúrával együtt. Létük alapja a joggal való visszaéléssel született médiatörvény, amely nem csak Magyarország népét provokálja és alázza meg, hanem az egész világ megvetését bírja. A közszolgálati médiarendszer vezetői minden sajtónormát fölrúgva politikai szerepet vállaltak azzal, hogy elfogadták: nyilvánvalóan egypárti irányítás alatt állnak, vélt vagy valós elvárásra, vagy utasításra hamisíttatnak.

Miután többszörösen hamisításon, hírtorzításon kapták őket - vagyis korlátozták az igazság ismeretéhez való jogot - még van arcuk valami közszolgálati kódexre hivatkozva eltávolítani azokat az embereket, akik ezellen tiltakoznak.

Ez van, drága Magyarország. Tessék csak tovább punyhadni az ólmelegben.

 .

Jó hír, rossz hír

A telesport.hu képe

Olvasom, hogy Orbán Viktor szerint egy életerős ellenzék nem abban reménykedik, hogy valahogy majd belülről szétesik az ellenfele, vagy egy nagyhatalmi központ kiüti riválisát, hanem hogy meg tudja győzni a választók többségét. "Abban reménykedni szánalmas, hogy majd valakik leváltják nekik a miniszterelnököt".

Jó hír, neki: nincs életerős ellenzék. Legalábbis a parlamentben, bár mintha mostanában mégis kezdene életre kelni. Rossz hír - neki, mert talán nem tudja -, hogy egyre többen vannak odakint. Fidesz-szavazók is. Jó hír, mert Orbán életét is megmentheti: csakugyan sokan reménykednek abban, hogy “kívülről” - már amennyiben az EU annak számít - kényszerítik arra, hogy távozzon. Azért, mert nem szeretnének véres összecsapásokat. 

Az a baj ugyanis, hogy Orbán olyan helyzetet teremtett, amelyben nem lehet demokratikusan leváltani. Illetve igen, esetleg két év múlva. Csakhogy addigra összeomlik az ország. Ez nyilvánvaló.

Ezért aztán az egyetlen értelmes megoldás, ha külső nyomásra Orbánt a sajátjai váltják le, kormányostul. Hiába próbálja sebtiben milliókkal közpénzen megvenni a közalkalmazottait, ők már pontosan tudják, mi a tét. Eljön a pillanat, amikor a nép söprésbe kezd. És akkor már nem lehet - két és fél évre se - megtartani a hatalmat. Minden odavész, és felelni kell a hatalommal való visszaélésért, emberek százezreinek megalázáséért, családok tízezreinek tönkretételéért. Orbán pontosan tudja, hogy az ő személyesen kijelölt, rövid pórázon tartott, vele boldogan kollaboráló képviselői mekkora jellembajnokok. Ugyanolyan szilárd gerinccel árulják majd el, amilyennel a szolgálatába álltak. Jó, ha ehhez tartja magát, és addig megy önként, ameddig még mehet. 

Az is jó lenne, ha a fideszesek nem gondolnák azt, hogy ott folytathatják, ahol abbahagyták. Eszükbe se jusson, hogy Lázárt, Kósát, Navracsicsot vagy éppen Vargát tegyék Orbán  helyére. Ezek - és a Fidesz teljes vezérkara, frakcióstul és kádéenpéstül, államfőstül cinikus módon részt vettek a jogfosztásokban, a hatalommal, a joggal való visszaélésekben, a diktatúra bevezetésében. Nem lehet többé semmit rájuk bízni.

Elég a blöffölésből. Elkezdődött a végjáték.

 .

Egetverő

Nem bírom nem nézni azt a rettenetes képet, amit a tegnapi számunk címoldalán közöltünk: a Rókus kápolnától a Blaháig áll a több száz méteres sor, vélhetően éhező vagy éhezés-közeli emberek tömege várja, hogy az ökumenikus segítséggel jótékony krisnásoktól kapjon valami kis meleg ételt.

Gondolom, más szükségkonyhákon ugyanilyen sorok állhatnak.

Rémisztő látvány: a háborús, régi világválságos időket idézi. Rémisztő, hogy megint itt tartunk, és csak nő, növekszik a sor.

Remélem a mi drága istenfélő politikusaink, élükön Orbán Viktorral és Semjén Zsolttal arrafelé limuzinoztak sürge dolgaikat intézve, és látták, hogy rosszabbul élünk, mint hat éve, és pláne, mint két éve. És nincs helye a dumának, a mellébeszélésnek. Ez a tény.

És talán egy pillanatra eszükbe jutott, hogy - a szó ezúttal nagyon szoros értelmében véve is - egetverő baromság volt Iványiékat, a krisnásokat és más derék kis vallásos közösségeket kilökni az egyházak közül, kihúzni alóluk azt a talajt, amit arra használtak, hogy jót tegyenek a népnek. Ami amúgy az állam dolga lenne, és lesz is talán, ha ez így megy tovább.

Remélem a mostanában már egyre kevésbé nagyképű középosztálybeliek is jártak arrafelé a jóllakott ünnepeket zsírját lesétálgatni. Mit mondtak magukban? “Ez van.” Vagy azt, hogy “ez vár”?

Jó reggelt Magyarország!

 .

Genyák

Karácsonyra a Kunigunda utcában, az MTV előtt éhségsztrájkolók hangulatos zenét kaptak, jó hangosat, hogy jól rögződjön a fájdalomig erősített muzsika. Plusz még reflektorfényt is, mert nem volt gyertyájuk meg csillagszórójuk az  MTVA-soknak, nyilván. Próbálkoztak mással is, de nem sikerült őket vasrácsokkal körülkeríteni.

Mindezt nem csak hogy karácsonykor, hanem éppen akkor, amikor már az egész világsajtó figyeli, mi történik Nagy Navarroval és társaival, vagyis a magyar sajtószabadsággal. Tényleg, kik ezek, akik azt hiszik, hogy nem csak az LMP veszi észre, hogy a guantánamoi táborban alkalmaztak az éhségsztrájkolók ellen bevetetthez hasonló kínzási módszereket?

A zenével gyilkolás módszerét Fassbindertől, a Lili Marleenből lesték el - hacsak nem eredeti náci szakipari kézikönyvekből - az amerikai demokráciát a guantanamoi rabtáborban védő keretkatonák. Tőlük csak átvették az MTVA tréfamesterei. Jó ötletnek tűnt.

Az MTVA a jogról magyaráz és följelent. Merthogy ilyeneket nem lehet róluk mondani. A per elkerülésére finomítok: ők nem guantánamói hóhérszaksegédek, hanem pitiáner genyák. Mint  a hatalom, amelyet oly nagy odaadással szolgálnak.

 .

Mert azt hiszi, hogy minek

Karácsony van, és mondtam a feleségemnek, hogy azért se fogok a Klubrádióról beszélni, az országbóvliságunkról se, mert nincs kedvem. De akkor miről? Azt mondta, kicsit tréfásan persze, hogy néha azért megemlíthetnéd, hogy szeretsz.

Aztán azon gondolkoztam, hogy eléggé abszurd, amit mond, hogy jövök én ahhoz, hogy egy rádióban ilyesmiről beszéljek, de aztán rájöttem, hogy igaza van: tulajdonképpen az egész évben másról se beszélünk, mint a félelmeinkről meg néha a szeretetünkről, de szinte soha arról, hogy konkrétan, pontosan mit köszönhetünk azoknak, akikkel élünk.

Például nekem állandó lelkismeret-furdalásom van, hogy már megint nem hívtam föl a nénikémet, pedig nagyon szeretek vele beszélgetni. Állandóan furdal valami, hogy nem mondom meg a gyerekeimnek, hogy mennyire büszke vagyok rájuk, hogy mekkora szerencsém van: mind csodálatos emberek, és nehogy azt higgyék, hogy amikor úgy néz ki, hogy rám dől a munka és a világ, nem gondolok rájuk. És nehogy azt higgyék, hogy amikor dühös vagyok rájuk, mert például valamiért úgy döntöttek, hogy összevesznek, akkor külön-külön nem szeretem őket - habár az is lehet, hogy együtt jobban szeretném. Ezt még végig kell gondolnom.

És akkor még sorolhatnám a testvéreimet, az unokáimat. Ha gondolnék rá, minden nap hálát adhatnék azért, mert jó emberek, csodás emberek.

És igen az ember a feleségével is úgy van, hogy persze, nem mondja ki minden nap, hogy szereti, mert azt hiszi, hogy minek. De ha arra gondol, milyen lenne nélküle, bizony valami üresség van ott. Szomorúság. Nem csak a szerelem hiánya, hanem a szeretet apró jeleinek hiánya miatt.

Tényleg: ha egy hétig nincs velem, szemmel is láthatóan kezd elkoszolódni minden. Pedig én egy takarítós típus vagyok. Csak ugye férfi. Felületes. Mindig fölöslegesnek találtam a vasalást, mert jó az úgy is, mégis tudom, hogy mennyivel jobb valami vasalt dologban lenni, mert olyan, mintha tisztább lennék. Pedig nem, de mégis. És tudom, látom, hogy hány órát vesz el az életéből, hogy ott áll a deszka előtt és laposítja a rongyaimat. És akkor is vasal, akár éjszaka is, ha előtte reggel nyolctól este hétig tanított. Mert ilyen.

Ja, és a legfontosabb: képzeljenek el egy olyan nőt, aki uzsonnát pakol. Na, ebben minden benne van. És csakugyan, amikor megeszem, mindig rá gondolok. Hogy ez jó. Hogy akkor is gondoskodik rólam, mikor nem vagyok vele.

Ilyen apró dolgok miatt érdemes élni. Gondolom én.

Egész életemben megpróbáltam rendes ember lenni. Visszaadni valamit azoknak, akik törődtek velem. De soha nem sikerült igazán. Sose mondtam meg elégszer és időben, hogy szeretem őket. Nem mintha röstellném az ilyen szavakat, talán csak úgy neveltek, hogy nem kell annyit beszélni.

Mostanában a kicsi fiamat arra tanítom, hogy mindig hajtsa le a vécé fedelét, soha nem nyomja meg a fogkrémes tubust a közepén, és ne egyen állva. Nem nagyon érti, én meg csak próbálom neki elmagyarázni, hogy megéri. Nem azért, mert ezek azok a dolgok, amik miatt egész életében üldözik majd a nők, hanem azért, mert ha már ilyenek, meg kell adni nekik azt a tiszteletet, hogy nem idegesítjük őket. Jó, találnak helyette mást, de mégis: talán megérzik, hogy ha természetes hajlamaink ellenére szinte kulturáltan viselkedünk, akkor az azt jelenti, hogy szeretjük őket.

Jó, jó, de azért néha mondani is kell. Próbálják meg. Kezdetnek jó alkalom a karácsony. Olyan világ lesz mostanában, amikor megint meg kell tanulni összebújni. Az nem valami férfias dolog, de sokat segít a túlélésben.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Itt hallható 4 perc 30 másodperctől

 .

Karácsonyi köszönet

A karácsony alkalmából köszönöm azt a sok szeretetet és segítséget, amit kaptam tőletek. Az ünnep alkalmából kérem, ha van erőtök, imádkozzatok azért, ami erről a bódvalenkei freskóarcról tükröződik. Vagy legalább gondoljatok azokra, akikhez képest csodás és gondtalan a mi életünk.

 .

A Klubrádió kivégzése

A Klubrádió frekvenciájára kiírt pályázat napvilágra hozásának pillanatában pontosan tudtuk, hogy kivégzik az utolsó ellenzéki rádiót. Ez a dolog arról szól, hogy Orbán Viktor ezt is megteheti félmillió emberrel. És ha megteheti, meg is teszi, mert éppen ez az a félmillió ember, akiket meg kell alázni, meg kell félemlíteni. Mit ér a hatalom, ha senkinek nem mutogathatja? 

Orbán Viktor súlyosan beteg ember, végképp összezavarodott udvartartással. Egyszerűen belehibbantak a hatalomba. Testületileg. Aki ezt megteszi Európa közepén, az már olyan állapotba jutott, hogy csak a szoros felügyelet mellett, elvonással lehet gyógyítani. Hatalomelvonással. Bandástul.

Orbán és főhivatalnokai, frakciószolgái pontosan tudják: nincs már idejük arra, hogy amit leromboltak, arra építkezzenek és szépen be is lakják az új világukat, hát jobb ötlet híján folytatják a pusztítást. Orbán olyan, mint azok a tábornokok, akik akkor is fölrobbantják az aláaknázott hidakat, amikor már bekerítették őket. Mert ami alá van aknázva, az robbanjon. Úgy katonás. Talán csak annyi a különbség, hogy Orbán önmagát keríttette be csapataival: a diktatúra egyszercsak a saját kelepcéje lett. De január elsejéig az utolsó szögig le kell bontani a jogállamot. Ha lenne benne becsület, szilveszterkor kiállítaná szolgáját, Szűrös Mátyást a parlament erkélyére, és visszakiáltatná vele a köztársaságot.

Amikor napok óta arra figyel a világ, hogy emberek azért éhségsztrájkolnak, mert utoljára a sztálini rendszerben tapasztalt manipulációkat enged meg magának a pártközmédia, amikor az alkotmánybíróság belekaszál a beteges médiatörvényükbe, csakazértis elveszik a Klubrádió frekvenciáját. Pedig Orbánt többször, több helyről figyelmeztették: ha az utolsó ellenzéki adót kivégezteti, azt a legbefolyásosabb demokráciákban úgy értékelik, hogy az alapvető emberi jogok tekintetében vonal alá került. Vagyis mostantól - ideológiai értelemben - Orbán Viktor a rendszerével olyan lesz Nyugat számára, mint Kádár volt ötvenhat után. Azzal a különbséggel, hogy mögötte nincs itt a szovjet hadsereg, atomfegyverekkel. Csak a szarkupac, amit maga alá meg mögé gyűjtött. Attól pedig nem fél senki, csak undorodunk.

 .

Szánalmas

Eszembe jutott az, amikor szegény Grósz Károly ellátogatott Amerikába, és megtekintette Disneyland csodáját. Emlékszem, ahogy végigszaladt rajtam, mennyire kínos. Azt mondta a nagyanyám a tévé előtt: olyan, mint amikor a parádéskocsis lett a téeszelnök, és a gróf helyén peckeskedett a hintón. 

Ugyanazt érzem, amikor Orbánt látom szerencsétlenkedni. Hogy ez az egész röstellni való. Méltatlan. Gyarmati. Járási.

Csak most fordítva történik az egész. Visszafelé megyünk az időben.

Grósz Károly úgy lett államférfi, hogy előre látta, mi következik - “kháosz és fejérterror” -, volt is fegyveres erő mögötte, katonaember is volt, vallásosan hitt a proletárdiktatúrában, mégis engedte, hogy demokrácia legyen.

Orbán úgy vesztette el az államférfiasságát, hogy megkapta a legnagyobb lehetőséget arra, hogy egyesítse a népet, rendbe tegye az országot, semmi máson, csak a pitiánerségén múlott, hogy ez nem sikerül. Ellenkezőleg: ahova nézünk, esik szét minden. Szánalmas törvénykezés, szánalmas parlament, szánalmas alkotmánybíróság, szánalmas gazdaság, szánalmas kultúra. Mindezt akkora orcával, amekkora még magyar miniszterelnöknek nem nőtt.

Még nem tudni, hogy az éhségsztrájkolók húzzák ki alóla a talajt vagy az egyháztörvény miatt kerül védhetetlen helyzetbe. Az is lehet, hogy az EU rúgja ki alóla a sámlit a Nemzeti Bank miatt. Vagy az IMF. Mindegy.

Most ott tartunk, mint amikor a rendszerváltás előtt két-három évvel ment a pusmogás arról, hogy mi volt Lázár elvtárssal a politikai bizottságban. Csak most egy másik Lázár van, és a sutyorgás arról szól, hogyan készül a hatalomváltásra. Bár most nincs arról szó a népek körében, hogy addig jó, amíg Orbán él.

Unom. Ismerem már. Tudom, az a terv, hogy ha sikerül a hatalmat megtartani, stabilizálni, akkor jövőre már jöhet a konszolidáció, az apró engedmények, gesztusok az értelmiségnek. Kerényi, mint új Aczél. Nem akarom. Fájna.

Elég! Nem akarom újra végigélni azt a nyomasztó unalmat, ami arról szól, hogy mikor mennek már el a francba. Botrány, hogy egyáltalán fölmerül bennem, miszerint Grósz alatt jobb volt kifelé menni a diktatúrából, mint Orbán alatt befelé. Én kérek elnézést.

 .

Csillag Ádám kamerája elromlott

Csillag Ádám filmrendező korszakunk egyik legjelentősebb polgárjogi munkása. Ma semmivel nem összehasonlítható mindennapi feladatot lát el, szinte magányosan: kamerájával dokumentálja a fontos eseményeit. Nem csak a tüntetéseket, nem csak az éhségsztrájkot, hanem például rendkívüli erejű kép és hanganyagot készített a gyöngyöspatai valóságról. Százhúsz videója látható ezen az oldalon: http://vimeo.com/user3119084 . 

Elképesztő munkáját néha csekély támogatással, többnyire igen nehéz anyagi körülmények között végzi.

Mégegyszer hangsúlyozom: nem túlzok, ha az állítom, hogy ha nem tud dolgozni, nélküle kevesebbet tudunk a mai magyarországi valóságról, és szegényebb lesz az emlékezet.

Most elromlott a kamerája. Kérek mindenkit, hogy aki teheti, akár jelképes összeggel is segítse a kamera javítását, a kieső időre a bérlést, és egyáltalán Ádám munkáját.

A legcélszerűbb, ha a  Versmaraton számlájára utaltok: MKB RT Fülöp Viktória 10300002-50324436-11103281 - a "megjegyzéshez" azt írjátok be, hogy "Csillag Ádám, kamerajavítás". 

Andrassew Iván

úgy is, mint a Polgárjogi Mozgalom tagja

 .

Ördögűzőt!

Pápai Gábor képe (Népszava)

Talán mégiscsak érdemes tiltakozni, aláírni, éhségsztrájkolni, tüntetni ebben az országban. Talán erre utal, hogy Tarlós Csurkát tanácsolta ki az Új- vagy nemsokára mit tudom én milyen nevű - Színházból náci dumák miatt, és a Lomnici-ügy, vagyis közönséges hamisítás miatt leváltották az MTI Hírcentrumának igazgatóját és felmentették az MTVA Hír- és hírháttér Főszerkesztőségének vezetőjét. 

Dörner György nem sértődött meg, sőt hetykén kijelentette, hogy eddig sem gondolt Csurka alkalmazására, sőt ő maga is pusztán szellemi jelenlétnek tekintette intendánsi szerepét.

Ügyes, hogy Élő Gáborral vitették el a balhét, úgy tűnik, Papp Dániel viszont félkegyelmet kapott: maradhat, bár azt nem csinálhatja, amiben eddig a legkártékonyabb volt. Talán akkora szolgálatot tett annak idején Orbánnak Cohn Bendit-ügyben, hogy nem lehetett csak úgy kirúgni.

Éppen úgy, ahogy Dörner megkérésével, mint a dilettáns manipulátorok leváltásával valamit jelezni akart a hatalom. Talán azt, hogy akik ennyire hülyék, azoknak nem lehet posztjuk az újjászervezett Magyarországon. Aki önfeledten zsidózgat akkor is, amikor már egyszer megintették, az legalábbis hivatalosan ne legyen élember egy színházban. Akik annyira amatőrök, hogy lebuknak, azok vigyék el a balhét.

Persze a kulcsszó a “szellem”. Dörner megmondta. Legföljebb nem intendáns lesz Csurka, csak szellemi vezető. Ha be se tenné a lábát a színházba, akkor is az lenne persze, mert szétpetézte Dörner agyát, mint a magyar újnácizmus atyuskája. Hogy aztán a MTI-nél meg a Médiaszolgáltatás-izénél változik-e a szellemiség azon kívül, hogy új parancs jön, miszerint ügyesebben hazudozzatok és manipuláljatok, nem tudni. Bár aligha, hiszen ezeknek a forradalmi intézményeknek az a médiatörvény a létalapjuk, aminek a szelleme csupán hordozó gyanánt használta Élő Gábor és Papp Dániel testét. Demokrácia akkor lesz megint, ha a kísértés lehetőségét is kiirtjuk.

Addig is célszerű, ha az éhségsztrájkolók keresnek maguk helyett valami becsületes fölszentelt, ördögűzésben is jártas plébánost vagy legalább egyházfit, a színháziak pedig valami népi szelleműzőset játszanak a - még - Új Színház előtt.

 .

A bubusok jogfosztása

Na, megjöttek a fideszistás jogászkodók, a csűrcsavarás szakemberei, a joggal való visszaélés forradalmárai: Nagy Navarro sztrájkja jogellenes és egyértelműen sérti a sztrájkról szóló törvény előírásait - közölte az MTVA, amely szerint sztrájk akkor kezdeményezhető, ha az azt megelőző egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, stb. Munkaügyi bíróságra szaladnak.

Mintha lehetne arról dumcsizni egy diktatúrában, hogy rúgják ki magukat az MTVA vezetői.

Nincs bennük szégyenérzet. Három ember álldogál meg üldögél a Kunigunda utcai tévégyár bejáratánál és tiltakoznak. Másképp nem tudnak: nem esznek. Nem munkajogi problémák miatt, hanem azért, mert a hatalommal való visszaélés médiamérnökei megszállták az egész közszolgálati hírtrösztöt, és egyszerűen belehazudtatnak az emberek arcába. Meg azért, hogy ne a megzsarolt kis médiamelósokat tegyék felelőssé a hamisításokért, hanem azokat, akik parancsolnak nekik. Ha már nem lehet szétzúzni ezt az egész szégyellnivalóan szégyentelen kamugyárat. Új hír: találtak egy helyettes felelőst, de nem mondják meg, hogy kicsoda.

Pontosan tudtuk: ha a Fidesz telepszik, totális manipulálásba kezd, és nem lesz határ. Gyakorlatilag elvették a tájékozódáshoz való elemi jogot. 

Az más kérdés, hogy a dolog értelmetlen. Az embereknek van eszük: apró jelekből mindig észreveszik, ha hülyének nézik őket. Ezért aztán a megszállt kormánycsatornákat egyre kevesebben nézik és hallgatják. Tehát fölösleges volt a sok elbocsátás, a nagy forradalmi átszervezés. Nyomatják a milliárdokat a semmibe. Az persze baj - és ezellen senki nem tiltakozik -, hogy az úgynevezett kereskedelmi csatornák is a Fidesz-kívánságokhoz igazodnak. A néhány másodperces politikai hírek a tizedik hely, a “hogyan szedték ki a tűzoltók vaddisznót a gödörből” típusú életképek után jönnek. Így teljes a magyar tévébubusok jogfosztása.

Most szólok: kifejezetten jót tesznek, ha a bérjogászok beperlik az éhségsztrájkolókat. Nekik már úgyis mindegy, úgyis kirúgják vagy kipiszkálják őket. A kollégák meg tovább sunyíthatnak. De legalább megint reped egy jó nagyot a hatalom maszkja.

Beperelni az éhségsztrájkolót! Zseniális. Néha nem könnyű embernek maradni.

A 168 óra képén Nagy Navarro Balázs, korunk legveszedelmesebb
munkaügyi bűnözője látható

Fölkészül Szávuly Aranka (balra), akit nyilván veszedelmes
fölforgatóként vezettetne el száron, bilincsben
a jogforgató, de talán jó lesz a "közlekedés akadályozása"
is, vád gyanánt

 .

Sorrabszolgák

Voltam katona. Tudom tehát, hogy mire jó a sorkatonaság. Először is, és mindenekfölött: a világ legjobb üzlete. Nehéz kiszámolni, hogy ma mennyibe kerülne egy közhonvéd fölszerelése - ruha, cipő, laktanya, körlet, fegyver, gépjármű, napi étkeztetés, utazás, zsebpénz, orvosi ellátás ésatöbbi - de vélhetően olyan egymilliócskába. Havonta. Azt a leghülyébb ember is tudja, mert világjelenség, hogy az így elköltött milliárdokért bármit megadnak a beszállítók, így nem csak a gazdaság élénkül, hanem a korrupció is. (Árulkodó, hogy a hadseregre vonatkozó közbeszerzési szabályokat a Fidesz-kormány erősen megpuhította.)

Ezen kívül egy diktatúrában a sorkatonai szolgálat politikai, fegyelmezési célokat is szolgál: én történetesen olyan alakulatban voltam katona, ahol úgynevezett B-kategóriások szolgáltak. Politikailag megbízhatatlanok, kispapok, bűnözők, cigányok, analfabéták meg effélék. Vagyis pontosan tudom, hogy a sorkatonai szolgálat bevezetése arra is alkalmas, hogy folyamatosan zsarolják vele az ellenzékieket és más rosszalkodókat: elég ha csak elterjed, hogy aki hibázik, pláne sokat pofázik, azt könnyen behívhatják. (Mondjuk, egy év láger, és azt tesznek veled, amit akarnak.)

Azt is tudom, mire nem jó a sorkatonaság. A haza megvédésére. Közhely, hogy a katonai szakmák elsajátításához évek kellenek, így a legföljebb alakizásra, nótázásra és őrszolgálatra kiképezhető sorkatona valóságos bevetés esetén legföljebb arra jó, hogy hamar hősi halottá váljon. (Nekünk legalább megmondták, hogy háború esetén az alakulat várható vesztesége 96 százalák. “Önök nem kellenek senkinek szarházi elvtársak.” - mondá a csipkelődős F. hadnagy. Én a magam részéről azonnal be is szereztem egy gyalogsági ásónyélre köthető fehér zászlót.)

Az egyik legnagyobb szabadságvívmányként éltem meg, amikor eltörölték a sorkatonaságot. Azt, hogy a gyerekeimre nem vár abszurd rabszolgasors. 

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a sorozás elrendelére után a következő lépés a sorkatonásdi újraindítása lesz. Minden diktatúrának szüksége van törvényesen tartható rabszolgákra. Akkor is, ha semmire nem jók, csak ugráltatni, gyötörni és nézegetni lehet őket. Ha szerencséjük van, és túlélik.

Az utolsó sorkatonák 2004-ben a Blikk képén

 .

Duma és szemforgatás

Tisztelem az életet, négy gyerekem van, és soha egyet se vettek el orvosi vagy javasasszonyi segítséggel. Ezen kívül gyerekkorom óta nem vágyom arra, hogy énekesmadarakat terítsek le puskával. Talán annyiban különbözöm a kereszténykedőktől, pláne azok “demokrata” párti hangadóitól, hogy az abortuszt nem gyilkosságnak tekintem, hanem öngyilkosságnak. Akkor is, ha látszólag nem viseli meg a nőt, és akkor is, ha egész életére szóló gyászt ültet a szívébe. Meg a férfiéba is, ha amúgy kicsit ember is.

De soha senki nem hatalmazott föl arra, hogy mások sorsa fölött hatalommal ítéljek. Isten meg pláne nem.

Minden kereszténytől elvárom, hogy soha ne menjen úgynevezett küretre, és soha ne engedje meg a szerelmének, hogy így döntsön. Csak akkor van baj, amikor nem értik meg, hogy ezt csak egymástól várhatják el. 

Az első lépés az volt, hogy belepottyantották az alkotmányba, hogy az élet a fogantatás pillanatában kezdődik - erről Bitó László e lap hasábjain bizonyította, hogy tudományosan marhaság. És természetesen megjósolta, hogy lesznek következő lépések is.

Most csak annyi, hogy el kell venni az összes abortuszra szánt költségvetési pénzt. Ami azt jelenti, hogy a legszegényebb asszonyok kétségbeejtő helyzetben is megszülik a gyerekeket. Ha valaki, mondjuk a bedőlő lakáshitel miatt, kilakoltatás előtt nem teheti meg, hogy az abortuszt választja, akkor az égbekiáltó. Ha már Istent belekeverjük rémisztő játszmáinkba. Ilyen helyzetben, hárommillió koldus országában, ahol a hajléktalanokat ugyenezek a keresztények börtönbe küldik, ahol nemsokára már a bölcsödéért is fizetni kell, ahol most egyesek elakarták venni a beteg gyerek ápolására járó fizetésnélküli szabadságot, az életszeretetre való kormánypárti hivatkozás szánalmas alpári demagógia. És mindezt egy olyan pártban, amelyiknek elnöke a legfőbb nemzeti gondjának azt tekinti, hogy lehessen már végre védett madarakra lövöldözni. Mert nyilván szereti az életet meg a természetet. Istenke teremtményeit.

Megmondom, hogyan lehet szaporodási kedvet kelteni a népben. Olyan gazdaságpolitikával, hogy egy éven át 160 forintos legyen svájci frank. A többi duma és szemforgatás. És gonoszság.

 .

A sértett kokis ember

„Viktor meg van győződve arról, hogy az európai politikusok többsége korlátolt, nem mer határozott döntéseket hozni, inkább hagyományos módon politizál, ami a legtöbb esetben a problémák elodázásához és nem megoldásukhoz vezet. Ezt az EU-s tárgyalásai alatt rendszerint el is mondta az érintetteknek, és úgy érzi, hogy a jelenlegi helyzetet kihasználva sokan most vesznek elégtételt rajta, ellehetetlenítik a gazdaságpolitikáját” - ezt egy nevének elhallgatását kérő kormányzati tényező mondta a HVG-nek.

Nyilvánvaló, hogy a neves és névtelen orbánkörnyéki fideszesek nem merik megmondani Orbánnak az igazat. Azt, hogy elsősorban a lehetetlen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt bóvlisodott le, országostul. Azt, hogy másodsorban azért, mert nagyon is kiszámítható a belpolitikája: ha valamit törvényesen is meg lehetne csinálni, ő csakazértis visszaél a hatalmával, és tesz valamit, amitől egy demokrata undorodik. És csak harmadrészt vesznek azért elégtételt, hogy prosztó módon pofába mondta a véleményét - vagyis kokizott és sallerozott - ott, ahol ez még egy kültelki kocsmában se szokás.

Kicsit meglepő, hogy a kokizós, sallerozós ember megsértődik, ha egyszercsak visszakap valamit. Akkor is meglepő, ha amúgy még a sápítozásában is van valami nyomorúságos önteltség. Csakugyan elhiszi, hogy ő akkora, de akkora, hogy a kedvéért egy egész országot bedöntenek - még akkor is, ha erre ráfizetnek. A valakik. Azok. Ott.

Az van, hogy nem téved: utálják, mindenhol a világon.

Fogadjuk el, hogy mégis igazat gondol.

Ha valakinek szemmel láthatóan fogalma sincs a gazdasági viselkedés elemi szabályairól, ráadásul úgy ront rá a népére a leggusztustalanabb módszerekkel és eszközökkel, amire évtizedek óta nem volt példa Európában, majd még nagyképűsködik is, akkor bizony előbb-utóbb ellehetetlenítik. Miért ne tennék? Kár, hogy vele minket is.

Ezek az emberek nem félnek tőle, mint a saját népe. Nem engedheti rájuk az ügyészeit, a hivatalnokait, nem tudja kirúgatni őket, de még az is nevetséges, ha a sajtóját uszítja rájuk. Ezek nem filozófusok, nem színházigazgatók és nem is újságírók, hanem politikusok, államok és államok fölötti szervezetek vezetői.

De vajon mit tenne Orbán, ha nem kis országa lenne, és még nagy hatalma is, és valaki odasallerozná neki ezt a Széchenyi idézetet, mondjuk: ”Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”

Mit tenne, ha lebóvlizhatná azt, aki így beszél? (Bár az is lehet, hogy ha sokat pofázik a múltból ez a Széchenyi nevű, akkor mégis inkább visszanevezteti Tarlóssal a méltatlanul neki rendelt köztereket. Jó lenne, ha figyelne Nagy Imre sorsára, aki hirtelen megint nagyon kommunista lett.)

.

Önként és újra és legalább

A héten gimnazistákkal találkoztam. Arról meséltek, hogy teljes zűrzavar van a fejükben, fogalmuk sincs, kinek higgyenek, össze-vissza beszél mindenki, érzik, hogy baj van a gazdaságban, az országban, a családjukban, mindenhol szinte, de nem nagyon értik, hogy miért, azt se, hogy mi lesz ebből. Rákérdeztem, megmondták, hogy fogalmuk sincs, hogy ők akkor most jobboldaliak vagy baloldaliak, tulajdonképpen mindkét oldalról hallanak olyan dolgokat, amiket elfogadnak, meg olyanokat is, amit semmiképpen. Mitévők legyenek? Ők segíteni akarnak, tenni valamit, de nincs ehhez keret, tér.

Azt mondtam nekik, hogy először is ne hisztériázzanak. Legalább otthon legyenek ők a nyugodt erő, ha már az MDF kiesett. (Az egy párt volt, nem is olyan régen és azt mondta magáról, hogy ő a nyugodt erő.) A politikára figyeljenek nagyon, legyenek kritikusak, ne higgyenek senkinek se elsőre, se másodikra, és ha tenni akarnak valamit, akkor találják ki, hogy mit lehet. Újra kell kezdeni mindent ebben az országban, ezt nem úszhatjuk meg, és nekik még szerencséjük van, mert úgy kezdhetik újra, hogy még nem is kezdhettek bele semmibe.

Jó, de mondjak példát!

Például hallottak-e arról, hogy még egy hónapig az önkénesség évében vagyunk?  Persze nem hallottak. 

Nem baj, attól még lehetnek önkéntes önkéntesek. Már késő szervezetekhez csatlakozni, legyenek ők maguk a szervezet. 

Hallottak-e már arról, hogy a múlt télen legalább ötszáz ember halt meg a saját lakásában, csak azért, mert nem volt fűtés, nem volt pénzük tüzelőre, és nem is fordultak sehova segítségért? Hallottak. 

Hajlandók lennének-e egy órácskát, félórácskát sétálni naponta? Figyelni, hogy füstölnek-e a kémények. Pláne ott, ahol öregek laknak egyedül vagy együtt. Ahol szegények laknak. Éreznek-e annyi erőt magukban, hogy bekopogjanak az olyan házakba, ahol laknak, de nem fűtenek? Képesek-e arra, hogy akkor, ha bajt éreznek, írnak egy levelet a legközelebbi jegyzőnek, szociális szervezetnek, egyháznak. Ha már ők magukra nézve ezt nem találják kötelezőnek... Csak annyit kellene, hogy itt és itt emberek élnek, de nincs fűtés. Semmiképpen nem az ő dolguk, hogy Timur és csapatába szerveződve fát vágjanak, tüzelőt hordjanak... Ja, a Timur és csapata egy szovjet ifjúsági regény. Volt.

Szóval újra kellene kezdeni. Az alapoknál. Hogy figyeljünk egymásra és azokra, akikre senki nem figyel. Hogy legalább senki ne haljon meg. Aztán majd csak lesz valahogy. Ebben maradtunk.

Tegnap az egyik gyerek írt nekem egy e-mailt, hogy talált egy nénit.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .

Keresztényhátrány

Az Európai Püspöki Konferencia Tanácsának ülésén Erdő Péter bíboros - a tanács elnöke - a Kathpress katolikus hírügynökség szerint arról beszélt, hogy ma Európában hátrányos megkülönböztetés éri a keresztény hívőket. 

Erdő Péternek teljesen igaza van. Például a bíboros úr áltat vezetett egyház KDNP nevű politikai szervezete a Fidesz nevű koalíciós partnerrel olyan törvényt fogadott el, amely keresztény felekezetek tucatjaitól vette el az egyházi státuszt. Mint ahogy a keresztényeknél semmiben sem hitványabb  egyéb egyházakat is kikülönböztetett. 

Azzal, hogy a nekik járó támogatást is elvesztették, emberek ezrei kerülnek végveszélybe. Azok a hajláktalanok, betegek, idős emberek, iskolások, akik a kikülönböztetett egyházak szállásain, iskoláiban, és egyéb intézményeiben segítséget kaptak az emberibb élethez, vagy éppen a túléléshez.

Persze nem csodálkoztunk: a bíboros úr egyháza évek óta égbekiáltó közönnyel szemléli a Magyarországon újra tobzódó rasszizmust, kirekesztést, miközben papjai a szószékről politizálnak a Fideszért, szavuk sincs, amikor cigányokat gyilkolnak, vagy nácik jutnak a parlamentbe. Mint ahogy akkor sem, amikor hajléktalanokat rendőrök vezetgetnek bilincsbe verve, törvény fenyegeti őket börtönnel, és akkor sem, amikor a legszegényebbeket rabolja le a kormány a gazdagok gyarapodása kedvéért, vagy  folyamatosan emberi jogokat csorbít.

Tudtuk eddig is, hogy a Katolikus Egyház életeleme az alkalmazkodás, de azt soha nem gondoltuk volna, hogy a Kádár-rendszer alatt megtapasztalt őssunyiskodás a legelső új diktatúra próbálkozása idején teljes fegyverzetével tér vissza. Azzal a különbséggel persze, hogy egy ateista ideológia helyett most a sajátjával próbál kis pártocskája segítségével rátelepedni az országra - például az úgynevezett köznevelésben.

Erdő Péter szeptember végén, amikor újraválasztották a CCEE élére, kifejtette: az új evangelizáció újrafelfedezést jelent. 

Csakugyan itt lenne az ideje. Talán, ha bíboros úr legelébb is vetne egy kegyes fölfedező pillantásnyi figyelmet az egyházi törvény miatt Strasbourgban éhségsztrájkoló Izsák-Bács Jeremiásra. Bár ő csak egy hátrányoskodó magyar mennonita keresztény, talán imádkozni lehet érte.  Ha már vele nem.

"Izsák-Bács Jeremiás fel akarja hívni a világ figyelmét arra a disznóságra,
 ami Magyarországon zajlik. Támogatásra lenne szüksége
a tiltakozó akciójához." ( Az Amerikai Magyar Népszava képén)

 .

Hitler anyja újra terhes

Ez egy falfirka volt valamikor, nem is olyan régen. Az is ott volt, hogy “cigány, zsidó reszkess”. Arról jutott eszembe, hogy Csurka megint írt. Jó nagyot. Nem tudtam végig elolvasni, mert ez a kiváló tehetségű ember szétesett, beborult, követhetetlen. Össze-vissza csapkolódik, féligazságokból kikalapált, hagymázzal összekent nyelű baromságpöröllyel, mint mindig. Vagy legalábbis nem ér annyit, hogy a követési erőt ráfordítsam. Talán ha pszichiáter lennék. Nem lenne baj, hogy írt, hiszen tette ezt eddig is, ilyen már évek óta. 

Az a baj, hogy már megint társadalmi esemény lett, megint téma a közbeszédben, megint figyeli a világ a mi szégyenünket, noha már évek óta szinte senki nem törődött vele. Ezt köszönhetjük Tarlós Istvánnak meg Orbán Viktornak. Sikerült megint tényezővé tenni Csurkát. Ha úgy tetszik megtermékenyíteni, hormont nyomni bele, mi meg várhatjuk, hogy mi lesz belőle. Milyen lesz a termés, a gyerek.

Ha majd a Fidesz összeszámolja vereségének, az ország bóvlisodásának okait, a matolcsyzmus országlása mellé ezt is vegye bele. A nácikkal való nyílt mutyit. Mert azért lássuk be, hogy ennél nagyobb bóvliság nem történhetett velünk.

 .

Egetverések

Minden napra jut valami egetverő. Baromság, mint például a magyar tenyésztésű kutyák adómentessége, gonoszság, mint például az, hogy Tarlós fideszesei és jobbikosai megszüntetik Károlyi szobrának díszkivilágítását. 

Olvasom: a filmek végső vágásának joga is járna az Andrew Vajna által vezérelt Magyar Nemzeti Filmalapnak. "A Támogatót megilleti a produkció végső vágás jóváhagyásának joga. Vagyis az állami pénzért cserébe a filmalap beleszólna a film történetvezetésébe.”

Egy Jancsót Vajna úr bírálhatja fölül? A rendező bemutatja neki a filmet, nézegeti, és ha úgy gondolja, hogy nem jó, akkor átvágatja? Kicsit rambósíthatja? Netán politikai vagy hazafias üzenetű filmeknél Vajna úr meghívja a vetítőjébe Orbán, Kövér, Semjén urakat - legendásan kulturált emberek - és demokratikusan megvitatják, hogy jó-e a vége, és ha nem, akkor mi legyen?

Romániában régen vizionálásnak nevezték azt, mikor a színházban a cenzor megtekintette a darabot a bemutató előtt. Mikor lesz az, hogy a közismerten zeneértő Orbán operákat pakolászgat? És mikor irkálhat bele végre a kiváló költő Simon L. László a verseimbe, ha kapok egy kis állami támogatást a megjelenéshez?

Kik ezek, és mit képzelnek?

(Távoli napló) 

.

Versmaraton, titkos társakkal

Hónapok óta azzal próbálom erősíteni a gyerekem olvasási kedvét, hogy “azok, akik olvasnak, egy titkos társaságba tartoznak: fölismerik egymást”. Abból ahogy viselkednek. Úgy tűnik, sikerült a fejébe pöttyenteni ezt a kegyes hazugságot, ami vélhetően igazabb, mint az összes többi nevelési hazugságom.

De mi van akkor, ha pénteken vagy szombaton elviszem József Attila szobrához, ahol versmaratonnal tiltakozunk a szobor elmozdításának terve ellen, és keresztkérdéseket tesz föl: miképpen fordulhat elő, hogy éppen olyan emberek terve ellen tiltakozunk, mint a nemcsak, hogy olvasó, de egyenesen József Attila-díjas L. Simon Lászlóé? Hogyan magyarázom a pláne József Attila-díjas Szőcs Géza szerepét, aki nem menekült azonnal a Fidesz nevű nyilvános titkos társaságból, amikor meghallotta a tervet? 

A legnagyobb szerencse, ha nem tesz föl keresztkérdést Kövér Lászlóról, akinek József Attila a kedvenc költője, tehát olvasgat. Ha nagyobbacska lenne, nyilván föltűnne neki, hogy a legcsekélyebb jele sincs ennek sem a szavaiban, sem a viselkedésében. Talán ezt idézném neki: “Boldog hazug, kinek van istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát.”

(Távoli napló)

 .

Kuksoljon sötétben, aki köztársasági!

A Heti Válasz képe

Ezt az üzenetet kaptuk, amikor a Fővárosi Közgyűlés elfogadta a díszkivilágításról szóló rendelet módosítását. 

A Jobbik  frakcióvezető kezdeményezte, hogy szüntessék meg a Károlyi-szobor díszkivilágítását, ezt a javaslatot az előterjesztő befogadta. 

Éppen a Függetlenség Napján engedte meg magának ezt az újabb arcátlan provokációt a Jobbik és a Fidesz. 

Azon a napon, amelyet persze nem ünneplünk államilag, de azért néhányan, akik még hiszünk egy új, szabad köztársaságban, Károlyi szobránál emlékezünk. 

“A magyar köztársaságot 1918. november 16-án kiáltotta ki az akkori budapesti Országház teret ellepő, kétszázezresre becsült tömeg, illetve a parlament kupolacsarnokában ülésező, a vidéki nemzeti tanácsok küldötteit is magában foglaló nagy Nemzeti Tanács. Még nevezetesebbé teszi e napot, hogy az őszirózsás forradalommal elnyert függetlenség ugyanekkor öltött törvényes formát.” - írja a lexikon erről a napról.

A Fidesz-Jobbik mutyizás újabb rúgás azokba, akik nem egészen hat hét múlva fegyelmezetten lesznek kénytelenek tudomásul venni, a Magyar Köztársaság megszűnését. Fegyelmezetten kuksolva, hiszen ők demokraták.

A Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) képe

( Távoli napló )
 .

Márton Áron és a gyalázat

A Katolikus Egyházban szinte szentként tisztelt Márton Áron püspök ezt mondta egyszer a tanítványainak: “Fiaim, bármi történjék veletek, nektek mindig a szegények, a kicsinyek, a börtönökben vagy kórházakban szenvedők, az elnyomottak mellett van a helyetek.” Ez jutott eszembe, amikor az országgyűlés 293 igen szavazattal, 61 ellenében úgy döntött, hogy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság december elsejétől azokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg, mert az utcán élnek. Ezt egy keresztényi alapjaira büszke hatalom hozta, amelyiknek egyik koalíciós tagja magát egyenesen a Katolikus Egyház lándzsája hegyének tekinti. 

Ez az embertelenség perverz tobzódása. Pedig észrevehetnék, hogy az egyház kezd okosabban helyzkedni. 

Erdő Péter bíboros a múlt héten egy szakszervezeti vezetőnek arról beszélt, hogy "a Katolikus Egyház társadalmi tanítása a munka méltóságát a dolgozó ember méltóságából vezeti le.” Nem üres szöveg ez jogfosztások idején! 

Mi legyen a hajléktalanok méltóságával? Miből vezeti le az egyház a képviselők gyalázatos méltatlanságát? Mit tenne Márton Áron a börtönbe vetett hajléktalanokért?

Egy éve, Márton Áron szobrának avatásakor
életművét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
és Pokorni Zoltán polgármester méltatta

 .

Kényelmetlen

Az origo.hu képe

A Petőfi Irodalmi Múzeumban vasárnap, a Magyar Nyelv Napjának ünnepélye előtt a rendezőkkel kicseréltették az első széksort, hogy Szőcs Géza államtitkár kényelmesebben ülhessen. Nem egy karosszéket cseréltek le - amit szintén testes emberként én is hálásan vennék -, hanem az egész sornyit, hogy ne legyen föltűnő. 

Ennél persze fontosabb, hogy úgy tűnik, a kiváló költőből lett teljesen súlytalan államtitkár kényelmetlenül érzi magát a lényegében nem létező szerepében: a kibontakozó kulturkampfban szembefordult a szánalmasan bugris fideszes-jobbikos nyomulással. Ki merte jelenteni: a Kossuth tér 1944 előtti arculatának visszaállítása nem elégséges érv a József Attila szobor elmozdításához. "Nem is tudom, mit mondanék, ha itt ülne József Attila, és meg kellene magyaráznom, most mi történik a szobrával".

Az is lehet persze, hogy megértette: a szobor eltávolítása egy újabb dörneri pont, ahonnan már nem lehet hátrálni. A hét végére már kétnapos versmaraton - tüntetés - készül. Addig kell fölállni a kényelmetlen rongyszékből, amíg lehet.

Persze ezt csak azért írom, mert szerkesztő vagyok. Valójában tudom, hogy a romlott társaságba keveredett Szőcs Géza jó ember, és belehalna, ha József Attilát megint egyszer meg lehetne alázni.

 .

József Attila: Ülni, állni, ölni, halni (VERSMARATON!)

(nagyobb kép)

 .

Hajrá, kampfoljunk!

Pápai Gábor képe

Orbán nem akar kulturkampfot. Úgy tesz, mintha semmi köze nem lenne Tarlós, Dörner, Csurka és pláne Kerényi országra szabadításához. Jó rendőr akar lenni. Azt hiszi, hogy van még olyan hülye, aki ezt beveszi.

Orbán kezdte a kulturális háborút, és úgy is jár, mint a legtöbb hadvezér, aki Napoleonnak képzeli magát: bohóctréfába keveredik. Most már például nem az a legnagyobb kérdés, hogy mit kezdjünk Kerényi sokmillióért megszerzett képeivel, mert azok láttán már a jobboldaliak is henteregnek a röhögéstől, hanem az, hogy Orbán tiszteletre méltó felesége megpofozza-e Kerényit. Mert ezt ígérte neki arra az esetre, ha Orbánt belefösteti valamelyik képbe. És ott van. Picike, savanyú, de Orbán.

Maguk a képek és a Kerényi-féle kulturkampferek szerepeltetése azt ígéri, hogy a hiányzó magyar kabarét nem kell nélkülöznünk addig, ameddig ők hatalmon vannak. Az ilyen emberek - ezt látjuk a politika minden szintjén - úgy igazolják önmagukat, hogy csakazértis folytatják a megkezdett utat akkor is, ha már nyilvánvaló, hogy zsákban vannak.

Ezért aztán vélhető, hogy lesznek újabb képrendelések. Annál is inkább, mert például kimaradt a szovjet csapatok kivonulása. Olyasmire gondolok, hogy  “Staller Ilona tréfásan a lábai közé kapja a Honból utolsónak távozó szovjet harckocsi ágyúcsövét.”  Azt se értem, hogyan maradhatott ki az a kép, amelyen az látható, amikor “Orbán Viktor Miniszterelnök Felcsút határában megvilágosul, hogy pont ott ajánlotta föl Szent István a Magyarok Nagyasszonyának az Országot.” És nagyon hiányzik az a történelemfordító pillanat is, amikor - mintegy az előbbi ellenpontjaként “Gyurcsány Ferenc Sukorónál eladja a hazáját és a harcmező magyar hőseinek csontjait egy zsidónak”.

Van még ötletem, de azokért most már fizessen a bőkezű Kerényi. Hacsak nem lesz erről nemzeti konzultáció, kérdőívvel, mert akkor ingyen adom. 

Az is lehet, hogy a kulturkampf úgy folytatódik, hogy a baloldaliak is rendelnek közadakozásból képeket. Például javasolnám megfestésre a Sárkányos Szent Police ellenpárjának a “Kerényi Imre intésére Satu Parancsnok beszól a kossuthtérieknek, hogy ne hugyozzanak a szobor mögé” címűt.

Addig is: hajrá Lévai Anikó!

 .

Összefüggések

Tisztelt bíróság, a Gyuricán... vagyis  Gyurcsányi Ferencet a Sukoró-felőli nádasnál ismertem meg 2006-ban, ahol nyaranta önkéntes természetőrként teljesítek hazafias szolgálatot. Egyben önkéntes halőr is vagyok, így a nádason át csónakommal odaközelítettem ahhoz a kis csoporthoz, akik a part egy néptelen zugában szemmel láthatóan horgásztak. Kedélyesen elbeszélgettem velük, megkérdeztem, van-e engedélyük, mire ők közölték, hogy Magyarországon nincs olyan dolog, amire nekik ne lenne engedélyük, így nem firtattam a dolgot. Különös tekintettel arra, hogy a közelben, néhány lépésre ezektől egy kigyúrt férfiakból álló csoport tartózkodott, valami csövekkel a fülükben, és szerintem fegyverekkel a hónuk alatt, ami kipúposodott erősen.

Ezért aztán visszavonultam a csónakommal. De nem mentem messze, csak hallótávolságra. Az emberek nem tudják, hogy hülyeség a víz közelében hangosan titkosan beszélni, mert az úgy viszi a hangot, mint a szél. Óvatosan figyeltem őket.

Igen, hallgatóztam, bevallom. Ez a munkám része, hiszen figyelnem kell, és az ember füllel és szemmel figyel.

Ezzel a Gyurcsányival... vagyis Gyurcsánnyal, akit onnan jegyeztem meg, hogy egy nagyorrú, nyurga alak, volt még egy kopasz, valami Görgényi, meg Vörös vagy mifene nevű, meg egy zsidó. Aki azzal keltette föl a figyelmemet, hogy amikor beszélgettem velük, akkor csak külföldiül szólalt meg, ám amikor már a nádasból hallgatóztam, akkor magyarul is, igaz eléggé törte azt. Ez a zsidó nem horgászott, hanem állandóan lehasalt, és a tenyerébe vett a vízből, és kóstolgatta. A kopasz se úgy horgászott, mint mások, hanem volt nála egy kihúzható bot. Amikor meglátott egy halat, kirántotta, és egy pillanat alatt odacsapott a vízre, vagyis a halra. De olyan ügyesen, hogy vagy a gerincét vagy a szemét találta el, és a hal már meg is döglött. A Gyurcsányi, a nagyorrú, akiről később megtudtam, hogy valami miniszterelnök, kérdezte is tőle, hogy hát ez meg mifene szerszám, mire ő nevetett és azt mondta, hogy ez titkos fegyver. Később aztán az októberi sajnálatos események idején láttam ilyet a tévében, és ott viperának mondták, és arra szolgált, hogy püföljék vele a Belfegornak öltözött rendőrök a békés járókelőket, hogy elkábuljanak, mielőtt kilövik a szemüket.

A zsidó nézegette a földet Sukoró felé, mire a Vörös János megkérdezte tőle, hogy kéne, mi a jó kis kaszinódnak? 

Erre ő azt válaszolta - de csúnyábban, csak a bíróság előtt azt nem mondhatom, ugye -, hogy tojok én a földedre, más kell nekem.

Gyurcsányi erre rákérdezett, hogy most akkor kell az a kurva föld, vagy nem.

Erre azt mondta a zsidó, sose felejtem el, hogy kell hát, de nehogy má fizessünk érte. Azért van itt a tábornok úr -, bökött a fejével a kopasz felé. Róla meg azt láttam a tévében, hogy valami rendőrfőnök. A Vörös meg miniszter. 

Akkor feleselés kezdődött, Gyurcsányi kezdte, hogy na az nem úgy van. Legalább valami földet kellene adni a földért, mert úgy illik. Van földed?

A zsidó meg: van valami, de az aligha ér annyit, mint ez. De elhíreszteljük, hogy arany van benne a Medvecsapáson, és akkor mindjárt értékesebb lesz.

Törvényes ez? - kérdezte Gyurcsányi a Vöröstől.

Erre ő nagyot röhögött: arról nem tehetünk, hogy az emberek azt hiszik, hogy arany van a Medvecsapáson.

A nagyorrú erre úgy csinált, mintha csodálkozna: egyáltalán van Medvecsapás? Vagy ez ugyanaz, mint ami abban a hülye Folytassa-filmben van?

Olyasmi. Csak példa volt. - mondta a zsidó.

Gyurcsányi erre azt firtatta, hogy az ott mögöttük állami föld-e. 

A zsidó ravaszat mondott: úgy néz ki. De ha nem az egész, megkérjük Görgényi urat, hogy valami hülyeséggel csalogassa Pestre az itteni parasztokat, tüntessenek, aztán már csak meg kell puskázni őket, hogy aki életben marad, az is disszidáljon.

És ekkor mondta  a Gyurcsányi, hogy régóta gondolkozik: napvilágra kellene hozni valami beszédet. 

Vörös meg rá is vágta, hogy na abból jó nagy balhé lenne. Belenézett a légbe, mintha álmodozna, hogy valami hangfölvételt szét kellene küldeni a rádióknak, szépen megszerkesztve, és lesz nagy cirkusz. Aztán már csak irányítani kell az egészet, hogy a sok csürhe bemenjen a csőbe.

Tisztelt bíróság ez tudom elmondani arról a napról, amikor kihallgattam a nádasból ezt az embert, aki itt ül a vádlottak padján. Meg a barátait.

Még egy furcsaságról tudok beszámolni. Amikor ott röhögcséltek ezek azon, hogy mekkora balhé lesz, ez a Vörös nevű megkérdezte a zsidót, hogy mi a francot kóstolgat azon a koszos vízen. Erre az röhögött egy olyan eszelős félét, aztán fölállt és elkezdett arról mesélni, hogy ezek milyen hülyék, azt hiszik, hogy neki kaszinó kell. Pedig az úgy lesz, hogy a kaszinó egy csövön kapja a vizet a tóból, de az alagsorban egy hatalmas palackozó lesz, és az az igazi üzlet. Merthogy kell a magyar víz a zsidóknak. Röpülövel viszik majd a palackokat Izráelbe, minden nap. Mert hogy az csodavíz. Az itt lakók nem tudják, hogy a varáskosi vagy mifene hegységrendszer közelében mindig olyan víz fakad, ami tíz-húsz évvel is meghosszabbítja az életet. A hülye magyarok meg elfürdik meg elhorgásszák, ahelyett, hogy innák. 

Így volt ez tisztelt bíróság, magam se hinném el, ha hallanám.

(Hócipő)

 .

Förszt prezident

Az index.hu képe

Az interneten látható egy tudósítás. Arról szól, hogy a fölkokárdázott Lenhardt Balázs jobbikos országgyűlési képviselő odasunnyog Károlyi Mihály szobrához, összeszedi a koszorúkat és a virágokat, spontánul belenéz a kamerába és azt mondja, "hazaárulónak nem jár virág", majd férfias léptetekkel elindul a Kossuth tér egyik szemetes kosara felé. Odaérvén belegyömöszöli a koszorúkat, miközben magában beszélget valakivel, talán Károlyi szellemével: "Ez a minimum, amit megtehetünk nemzetünk egyik sírásója felé." Tömköd, majd az angolul saját bevallása szerint fölsőfokon beszélő képviselő így folytatja: "Szomorú, hogy itt tart még Magyarország 2011-ben, hogy vannak olyan szervezetek, például a rejtélyes nevű förszt prezident förszt demokratik repjúblik of hangeri...” és így tovább. Végül megjegyzi, hogy reméli: legkésőbb jövőre el fogják távolítani Károlyi Mihályt és azt a szellemiséget... ésatöbbi. A Jobbik ezért küzdeni fog minden erejével.

Erre már semmi szükség: a dolog eldőlt. Ha nézné Echo nevű hangadó televíziójukat, a múlt hét végén, magától Kövér házelnöktől tudta volna meg, hogy csak hecckampány és hisztériakeltés, amit a baloldaliak beszélnek a Kossuth tér kipucolásáról, valójában Károlyi lelkének megvédéséről van szó: "szerintem, ha van pokol, akkor valószínű Károlyi Mihály egész nap ott ül egy székhez lekötözve és nézi a saját szobrát".

Az, hogy a bátran sunyiskodó Lenhardt képviselő kegyeletet sértett, lopott, fosztogatott, rongált, teljesen normális egy nácitól. De mi van akkor, ha rossz szalagot olvasott a koszorún, és az angol szöveg azt jelenti, hogy magyarország első köztársasági elnökének tiszteletére tétetette oda, mondjuk az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, vagy az EU? Mert akkor ebből baj lesz. Kövér készülhet a kidumával.

Éppen egy éve a jobbikosok pogromosdit játszottak Károlyi szobránál, táblát akasztottak a nyakába, Zagyva képviselő kipát tett a fejére. Akkor a sokak által vérmessége miatt néha méltán bírált Dániel Péter ügyvéd egymaga bement a nácik közé, és egy szál virágot tett a szobor talapzatára.

Nem sunnyogva, nem rongálva, nem gyalázkodva, nem gyávák módjára. És angolul se nagyképűsködött.

(a nemzeti1tv tudósítása)

 .

Minden élet

Carol Guzy Pulitzer-díjas képe menekültekről, 2000-ből, Koszovóból

A hajléktalanná vált külföldi menekültek ellátásával kapcsolatban Szabó Máté ombudsman azt javasolta, hogy a téli fagyok miatt fenyegető közvetlen életveszély elhárítására engedjék vissza a befogadó állomásokra azokat az engedély nélkül távozó, így jogosultságukat elvesztő menekülteket, akiket a hajléktalanellátó rendszer nem tud elhelyezni. Pintér Sándor válasza: ha egy menekült nem képes teljesíteni a befogadó állomások ellátásainak igénybevételéhez meghatározott feltételeket, akkor megkérdőjelezhető az együttműködési készség, és ilyen esetben az államot nem lehet kötelezni a segítségre.

Tarlós István azt közölte az ombudsmannal, hogy az ellátó intézmények ismerik a hajléktalanná vált külföldi menekültek problémáját, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ilyen emberek biztonságos ellátására. 

Az az érzésem, hogy ezek az emberek félreértik a szerepüket. Bizonyos kormányzati pozíciókat azért adunk, mert emberi életeket bízunk rájuk. Ha úgy tetszik a belügyminiszter elemi és megkérdőjelezhetetlen kötelessége, hogy a Magyar Köztársaság területén minden emberi életet megvédjen. Nincs de, nincs ha, nincs esetleg. Ha bármilyen ürüggyel kijelenthető, hogy az “államot nem lehet kötelezni a segítségre”, akkor minek az állam? Ha Pintér tábornok úgy véli, hogy azok az emberek, akik nem működnek együtt megfelelőképpen az állammal, azok dögöljenek meg a fagyban, akkor erkölcsi értelemben teljesen alkalmatlan a belügyminiszteri feladat ellátására.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Tarlós István főpolgármesterré választása is súlyos tévedés volt. Átnevezgetésre, provokálásra van esze, de lássuk be, hogy aki egy világváros felelős vezetőjeként azt mondja, hogy tudomása van a menekültek problémájáról, ám a jelenlegi feltételek alkalmatlanok az ellátásukra, és nem arról kezd el beszélni, hogy a nagy fagyok beállta előtt hogyan véd meg mégis mindenkit a halától, az szánalmas botrány.

Ezek az emberek feladatuk elvállalása előtt elfelejtettek arról tájékozódni, hogy mi a fene dolga van egy politikusnak. Most tanácstalanul lepődgetnek, hogy mik nem vannak. 

Van olyan, hogy valaki alkalmatlan. Néha az egész rendszer.

Magyar menekültek, 1956 - egy Ata Kandó
és Violette Cornelius fotói közül

 .

Az utolsó éjszaka joga

Kicsit szorult szívvel nevetgéltem azon, hogy az esztergomi képviselők a halottak napján buszokat béreltek és a saját zsebükre szállították a város tömegközlekedés nélkül maradt polgárait. Talán az vezette őket ebben a jótékonyságban, hogy a lelkük mélyén maguk is beismerik: ők is tehetnek arról, hogy az ország egykori szellemi és közigazgatási fellegvára századnyit hullott vissza az időben. Úgy esett szét, ahogy sohase gondoltuk volna, hogy előfordulhat bármelyik magyar várossal. 

Mindenesetre szép dolog, amit tettek.

Sokan mondják, hogy Esztergom a Fidesz uralom mintavárosa, és a nyolc évi, az egész országban pusztító kettőshatalom, majd a mostani eszement és megátalkodott kormányzás következtében előbb-utóbb az lesz az országban is, ami most ott. Az is lehet, hogy egy esztendő múlva a parlamenti képviselők fizetik majd az egész ország temetőlátogatásait.

Nincs kétségem arról, hogy ez bekövetkezhet, ha Orbán így folytatja. Nem tudom, hogyan lehetne tapintatosan megmondani neki, hogy itt lenne az ideje a távozásnak, mert abból, amit művel, totális katasztrófa lesz.

Jó, tudom, hiába mondjuk, hiába várunk a Fideszre, hogy valami küldöttséget menesszen Orbánhoz azzal, hogy na ennyi volt. Vagy megátalkodottak a beteges hűségben, vagy gyávák. Mert azt nem hihetjük komolyan, hogy egy olyan országban, amelyiket a sok hülyebeszéddel, jogtiprással és nagyképűsködéssel sikerült a legkockázatosabbak mocsárvidékére terelni, komolyan gondolják, hogy mondjuk a túró rudi megáfáztatásával, szoborhurcibálással, átnevezgetésekkel el lehet kezdeni a kikecmergést.

Olvasom: jobb ötlet híján olyasmikkel bíbelődnek, hogy a szegény emberek ne vihessék haza a halottaik hamvait! Ha már, akkor van egy javaslatom: a hatalom szerezze meg az utolsó éjszaka jogát azok fölött, akiket az ostoba politikájával nem hagy ugyan az út szélén, hanem inkább a halálba kerget. Legyen annyi becsület bennük, hogy az adósrabszolgaság áldozatait, a kilakoltatás elől az öngyilkosságba menekülőket ingyen, államilag eltemetik. Legyen a hatalomban annyi tisztesség, mint az esztergomi képviselőkben.

 .