Tegnap egy kis irgalmat kértem Schmitt Pálnak, mert úgy gondoltam, hogy aki lemondott, azon itt Európában nem illik örömtáncot ugrabugrálni. Pláne, ha módosult tudatállapotában föl sem képes fogni, mi történik vele. Több száz baloldali és liberális olvasó küldött a pokolba. A legfőbb érvük az, hogy amikor Schmitt Pál a Fidesz-bulldózer alkatrészeként aláírta az emberek tízezreit megnyomorító törvényeket, akkor benne sem volt egy szemernyi irgalom sem.
Biztos igazuk van. Bár tovább kellene lépni, mert a harci bulldózer sem állt le egy pillanatra sem. Csakugyan: mennyivel volt bűnösebb az utóbbi évek joggal való visszaéléseiben Schmitt Pál, mint Kövér, Áder vagy éppen Szájer? Vagy részt vettek a törvény-, netán az alaptörvény-gyártásban, vagy eltűrték, hogy Orbán arcátlanul visszaéljen törvényesen szerzett kéthatmados parlamenti többségével. Azért ezek a nevek jutottak eszembe a több száz fős politikai bűnszövetkezetből, mert ugye most ők a lehetséges Schmitt-utódok, legalábbis találgatási szinten. Még a hatalomhoz közel állók is azt vélik, hogy Orbán - szintén módosult tudatállapotában - úgy gondolhatja, hogy leginkább ők testesítik meg a nemzet egységét, tehát nagyonis megfelelnek a Magyarország elnökére vonatkozó alaptörvényi követelménynek?
Csakugyan annyira beszorult Orbán a nemzeti együttműködés centrális erőterének közepébe, hogy csak a Fidesz Központi Bizottságából válogathat? Nincs olyan köztiszteletben álló ember, aki beülne zárlatos elnöki villamosszékbe, amelyben bármikor bárki porig éghet? Csakugyan nincs egyetlen egy ember se a legalább ötmillió fölnőtt magyar között, aki nem csak arra jó, hogy olvasatlanul írjon alá, hanem esetleg arra is, hogy legalább kérdései legyenek, ha úgy tetszik, a nép nevében?
Egy hete azt írtam, hogy aki Orbán rendszerében elfogadja az államfői jelölést, az arról tesz tanúbizonyságot, hogy alkalmatlan a posztra. Ez nyilván csak akkor igaz, ha Orbán nevezi ki. Megtehetné, hogy konszenzust keres, mert valóban komolyan gondol valamiféle konszolidációt. És tudja azt is, pontosan, hogy ezzel sokat emelhetne Magyarország megítélésén.
Hacsaknem ez is mindegy már ebben a szégyenletes erkölcsi végjátékban.
.
4 megjegyzés:
Nem szimpatizáltam Schmittel, de most sajnálom. Igaz, karrierista és hagyta magát Orbán által beráncigálni az elnöki pozícióba, de mikor most bajban volt Orbán cserbenhagyta. Ez gusztustalan dolog. Legalább annyira, mint a politika.
Ezzel csak egyetérteni tudok. Mejegyzem, a közös bűn nagy összetartó erő, mint látjuk. Orbán Viktor talán fölfelé akar bukni? Valóban nagy dicsőség egy megnyomoritott Magyarország miniszterelnökének lenni? Nem. Inkább a Köztársasági Elnök poziciója a megfelelő. Ezért volt útban a Schmitt Pál.
Igazából az jelentene irgalmat, ha Schmitt esete csak a kezdet lenne, és folytatódna azokkal, egyáltalán lehetővé tették neki, hogy köztársasági elnökké legyen. Az lenne a teljes, ha Orbán és társai követnék.
Ja? Hogy ez kivel lenne irgalom? Velünk, Iván, az egész társadalommal, az egész országgal.
Jó estét!
azt szeretném én megkérdezni, ha nincsen alkotmány és köztársaság sem, akkor az elnöki posztot miért akarja bárki is ellátni? hogy legyen egy ember aki szó nélkül aláír törvényváltozásokat és képviseli Magyarországot?
Manna
Megjegyzés küldése