Mostanában, aki csak szembejön, attól megkérdezem, hogy melyik osztályban tetszik lenni. Keresem a középosztálybélieket, hogy tudjam, kik azok, akikre a mostani hatalom épít. Igazodnék hozzájuk, hátha lecsorog valami. De nem lelem őket.
A legjellemzőbb orvos ismerősöm, akit a kérdésemmel annyira fölidegesítettem, hogy fél órán át magyarázta adázul átkozódva, hogy ő miért panelproli Orbán országában. Nem átallotta összehasonlítani a saját sorsát a szomszédban lakó esztergályos - valójában mérnöki tudású - szakmunkás barátjáéval, aki történetesen Ausztriában dolgozik, és csak a hét végén jár haza. Mert ugye ő csakugyan panelproli, hiszen panelban lakik és bérmunkás. Nem volt olyan mutató, ami a baleseti sebész “fölényét”, előnyét mutatta volna. Ám akadt olyan, amelyben az esztergályos ötszörös előnyben volt. A heti utazási költségeket is beleszámítva, ez természetesen a jövedelem. Már azon gondolkozik, hogy precíziós orvosi tudása átvihető-e egy számítógép-vezérlésű esztergapadon végzett munkára. (Őt is a selejtért perlik, elvégre, ha hibát vét, elpazarolja az élőanyagot.)
Márpedig aligha van az úgynevezett polgári középosztálynak jellemzőbb képviselője, mint az orvos. Meg a tanár. Meg a köztisztviselő. Nem találkoztam olyannal, aki úgy gondolja, hogy az Orbán-kormány - a dumát leszámítva - bármiféle előnyhöz juttatta volna. Pláne reménytelen az, hogy majd ezek jövedelméből lecsorog valami a proliknak meg a parasztoknak. Folyamatosan vesztenek.
Talán abban hibáztam, hogy nem beszéltem focistákkal, fidesz-közeli vállalkozókkal, kormánypárti politizálókkal. Mert Orbán nyilván valami ilyenekre gondol, amikor a hatalmát konszolidálni próbálja. Meg azokra, akiket még megvehet. Gondolom ilyesmi lehet a párbeszéd, Orbán-módra: megmutattuk, milyen kemények vagyunk, na dumcsizzunk, hogy mindenkinek megérje. Most már tárgyalni kellene például a pártfinanszírozásról. Miután minden az övék, fehérmosoda lett a pártcégekből, lehetne valami kis alamizsnát nyomni az ellenzéknek. És hátha az EU is bevenné, mert ugye: lám!
Majd ha a panelorvos, akin a gyerekem élete múlhat, mosolyog, akkor hiszek. Talán.
.
1 megjegyzés:
Iván, akkor pacsi, ha találkozunk, mert én is tipikus középosztálybeli vagyok: munkanélküli tanár. :P De még egy fidesznyik se keresett fel, hogy számít rám. Akkor hogy is van ez?
Megjegyzés küldése