A Katolikus Egyházban szinte szentként tisztelt Márton Áron püspök ezt mondta egyszer a tanítványainak: “Fiaim, bármi történjék veletek, nektek mindig a szegények, a kicsinyek, a börtönökben vagy kórházakban szenvedők, az elnyomottak mellett van a helyetek.” Ez jutott eszembe, amikor az országgyűlés 293 igen szavazattal, 61 ellenében úgy döntött, hogy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy elzárással sújthatja a bíróság december elsejétől azokat, akiket fél éven belül másodszor büntetnek meg, mert az utcán élnek. Ezt egy keresztényi alapjaira büszke hatalom hozta, amelyiknek egyik koalíciós tagja magát egyenesen a Katolikus Egyház lándzsája hegyének tekinti.
Ez az embertelenség perverz tobzódása. Pedig észrevehetnék, hogy az egyház kezd okosabban helyzkedni.
Erdő Péter bíboros a múlt héten egy szakszervezeti vezetőnek arról beszélt, hogy "a Katolikus Egyház társadalmi tanítása a munka méltóságát a dolgozó ember méltóságából vezeti le.” Nem üres szöveg ez jogfosztások idején!
Mi legyen a hajléktalanok méltóságával? Miből vezeti le az egyház a képviselők gyalázatos méltatlanságát? Mit tenne Márton Áron a börtönbe vetett hajléktalanokért?
 |
| Egy éve, Márton Áron szobrának avatásakor életművét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pokorni Zoltán polgármester méltatta |
.
2 megjegyzés:
Egy önkényességre épülő hatalom bármilyen eszmét is használhat alibi céljából, attól még az őt nem fogja legitimálni, legfeljebb az eredeti eszmét mocskolja be (ld. kommunizmus). Sajnos Magyarországon a kereszténységgel is ez történt, és bár ehhez a magyar katolikus és apostoli anyaszentegyház aktív közreműködése is kellett, azért nem örülök, hogy egy ilyen jó kis vallás ilyen csúnya véget ér minálunk. :(
Jól helyezkedik az egyház, szó se róla.
Márton Áron személye nekem nem mond semmit, de arra, hogy most mit mondana, van tippem, de csak akkor, ha senki nem sértődik meg.
Elmondana 10 miatyánkot.
Bocs.
Megjegyzés küldése