Borzasztó lehet azt látni, hogy tíz- és tízezrek jönnek és jönnek, mert nem tetszik a rendszerem, aminek most már egyetlen ismérve van: minden értelmes ember undorodik tőle. Mert undorító.
De komolyan: Orbánnak látnia kellene, hogy már nagyon benne vagyunk a végjátékban. Ha még egy kicsit is szereti a népét, akkor visszavonul, mielőtt nagyon nagy baj lesz. Ha fideszes lennék, lassan elgondolkodnék azon, hogy meddig lehet bűntársul szegődni vagy maradni.
Ott voltam minden millás tüntetésen, és látom, ahogy egyre növekszik a tömeg. Karcos fagyban is, esős időben is. Hogy egyre több olyan arc van, akik azelőtt nem jöttek el. Hogy egyre több a fiatal. Hogy nincsenek rossz arcok. Nincsenek rossz mondatok sem. Hogy ahogy növekszik az országban a félelem, úgy nő a bátorság is. És ez nem a “nincs veszteni való” bátorsága, hanem a büszkeség, a méltóság, amitől ember lesz az emberféle.
Orbán fura terve sikerült: minden réteget, minden csoportot, szinte minden családot megalázott valamivel. Nyilván van valami üdvgondolat abban, amit művel, csak mi nem értjük azt az abszurd drámát, amit az ország egyre dörneribb színpadán rendezget. Mert nem hiszem el, hogy nincs abban tudatosság, hogy egy hónapon belül élesbe fordul egy koncepciós eljárás, hogy hajléktalanokat üldöznek, hogy újnácikat tojnak a kultúrába, hogy éppen pont Károlyit és József Attilát akarják elpucolni. A köztársaságot és a lelket.
Hacsak nem az van, hogy ha beledöglöm, akkor is megbüntetem azt a népet, amelyik kétszer elzavart. Hacsak nem az elemi gonoszság tobzódik.
A millán meg az elemi tisztesség áradt az Erzsébet hídtól az Astoriáig. Bár féltem egy esetleges összecsapástól, most már sajnálom, hogy nem volt ott az a tízezer maradék fideszes, aki még eljött volna egy Orbán-beszédre. Az utolsóra, ha ez így megy tovább. Járt volna nekik a megvilágosodás kegyelme.
.
1 megjegyzés:
sajnos, szerintem meg varnunk kell, amig Orbanban felmerul a gondolat, hogy talan most kellene tavozni....
Megjegyzés küldése