Tekintettel arra, hogy nem vagyok Budapest díszpolgára, így nem tudok arról lemondani azért, mert Kertész Ákos barátomat a véleménye miatt egy náci párt javaslatára attól megfosztották, ezután mindaddig, amíg Tarlós István lesz a főpolgármester csak a hivatalos ügyekben vallom be, hogy Budapesten születtem. Mindenhol máshol azt a kis falut jelölöm, amelyben nevelkedtem.
Miért gondolom azt, hogy ha drága Ranschburg Jenő barátom élne, akkor most visszaadná a Budapest díszpolgára címet?
Miért érzem mostanában, hogy megint ki kellene írnom valahova, mint a szocializmus idején egy vállalati vécébe, hogy "ELVTÁRS, NE SZARJ A BIDÉMBE!"?
Mit jelentenek ezek a mondatok két héttel Gyurcsány Ferenc ügyészségi kihallgatása előtt?
"...az MSZP nem vállal közösséget azokkal, akik vétenek a párt etikai normái ellen."
...a határozat rögzíti, hogy aki az MSZP többségi döntéseinek megvalósulását akadályozza, vagy a párt működésével, megújulásával kapcsolatos kritikáit nem a belső fórumokon fogalmazza meg, "nem méltó a szocialista párt szolidaritására".
.
3 megjegyzés:
Jó kérdések, Iván, és szerintem sokunkban felmerülnek még.
Budapestet Tarlós és társai miatt kár megtagadni, nem a város bűne, ami történik.
Már amikor Popper Péter meghalt az volt az első gondolatom, hogy elment. Itt hagyta azt az országot, azt a világot amit élhetetlennek talált. Pontosabban nem akarta újra átélni. Aztán amikor Ranschburg professzor úr is elment (nem sokkal emlékezetes cikkének megjelenése után), akkor végleg megbizonyosodott az az érzésem, hogy ő is elment.
Ők így mennek, koruknál és bölcsességüknél fogva. A fiatalabbak még próbálkoznak, fizikai létükben emigrálnak.
Menekül az értelmiség, fut ki merre lát. Nem gyávák, csak emberek, kisemberek, akik sejtik és érzik, hogy az életből egy jutott és azt boldogan kellene élni. Már amennyire lehet.
Szauron hatalmát azonban előbb utóbb le kell győzni és nem elfutni előle.
Sajnos most még nagyon nem látszik, hogy az majd hogyan lesz. Bizony most mindenkit csak a gyűrű, az Egy Gyűrű hatalma érdekel és marakodás folyik, Gollamok és megtévedt varázslók bűvkörében él a világ, él a nemzet.
De a remény hal meg utoljára, ki tudja, hogy hol jön majd egy áldozatkész Frodó vagy egy nagyreményű Aragorn..?
Igen, elmentek... ahogy Édesanyám is, aki megérezte, hogy mi következik. 2007 tavaszán - még a magyar gárda ünnepélyes megalakulása előtt - mondta:" Édes gyerekem, ezt én már átéltem a harmincas, negyvenes években. Auschwitz lett a vége.Azt túléltem, nem úgy, mint szüleim, testvérem és rokonaim.Még egyszer nem akarom !!!" Beteg lett, feladta és elment, elmenekült.
Megjegyzés küldése