Ezt a levelet kaptam:
“Kedves Andrassew Iván Úr!
Hetek óta azon tépelődök, hogy megosszam-e valakivel, a régi munkahelyemen látottakat. Erre Önt választottam, mert emberséges cikkeket ír.
Történt ugyanis, hogy meglátogattam volt munkatársaimat (már akit még megtaláltam).
Az ott tapasztaltak rendkívüli módon megleptek, mert a régi szakemberekből szinte senki nem maradhatott a helyén. Egyik napról a másikra - ahogy manapság szokás - ki lettek penderítve.
A legnagyobb meglepetést nem ez okozta (megszoktuk), hanem a volt szobám falán látottak.
Ott - feltűnő helyen - ki volt függesztve egy faliújság, amelyen jogszabályokat, fontos szakmai, határidős, erősen figyelemmel kísérni való dolgokat föggesztettük ki. Most ezen a parafa faliújságon Orbán Viktor képe és pályafutása van kifüggesztve. Bal felső sarokban a fiatal OV. Aztán ahogy cseperedett, még a szerelmei is fel vannak tüntetve.
Komolyan mondom, az ájulás kerülgetett a látványtól.
Aztán az is kiderült, hogy ügykezelőből egyik napról a másikra kinevezett főosztályvezető lett.
Ez a jövő?
Ez nagyon szomorú.”
Mivel egyre többször kapok ilyen jelzéseket, arra gondoltam, hogy fölhívással fordulok olvasóimhoz. Legyenek kedvesek dokumentálni, lefényképezni, összegyűjteni és nekem elküldeni (andrass1952@gmail.com) a személyi kultusz kiépülésének jeleit. Azért, mert tartozunk az utódainknak, a jövő történészeinek azzal, hogy ezt a kínos, de az utóbbi száz évben egyáltalán nem szokatlan jelenséget dokumentáljuk. Egyszer majd le kell írni ezt a különös diktatúrát, amely - a történelemben szintén nem egyedülálló módon - egy alkotmányos államcsínnyel kezdődött, majd a nép tevőleges semmittevésével cseperedett.
Szeretném hangsúlyozni: nem közvetlenül Orbán Viktort gondolom felelősnek azért, hogy ez megint megtörténhet Magyarországon. Az más kérdés, hogy például legfőbb ellensége, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején nem tapasztaltunk ilyesmit - legalábbis én nem vettem észre. Sőt, Kádár János korszakában sem, noha akkoriban a szocialista világrendszerben elterjedt volt a személyi kultusz. Szomszédunkban, Romániában az össztársadalmi elmebaj határáig fajult. Kádár Jánosról tudjuk, hogy kifejezetten tiltotta, és ezt a szolgaságra hajlamos párttagok is hamar megértették.
Ebből persze azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az ország vezetőjének mégiscsak van valami köze ahhoz, ha bármilyen szinten, de a levélben is leírt jelenség fölbukkanhat a munkahelyeken, netán a lakásokban, talán még a templomokban is. Pláne akkor, ha a hűség és a szeretet ilyen - szerintem beteges - megnyilvánulásai megalapozzák az előmenetelt.
És akkor még nem beszéltünk az olyan jelenségekről, mint a feltétlen tiszteletadás megadásának igénye - elnök úrnak vagy miniszterelnök úrnak kell szólítani, a régi ismerősökkel is magáztatja magát, miközben ő állítólag csendőrpertuzhat, fölállva kell fogadni, eltűri, hogy idős asszony kezet csókoljon neki, ésatöbbi. De ezek nyilván véletlenek, rosszindulatú pletykák, kivédhetetlen helyzetekből adódó kellemetlenségek. Bízzunk Orbán Viktorban!
De azért az épülő személyi kultusz jelenségeit gyűjtögessük! Hátha neki is föltűnik, hogy lassan-lassan elborul az ország. Hátha megérti, hogy csak ő tehet ellene.
.
4 megjegyzés:
rémes érzésem van. mintha a régi kubában lennék, amikor kezdődött.
Iván, én nem érzem, nem hiszem, hogy az 50-es évek jönnének vissza. (szinte) Biztos vagyok benne, hogy pl. a „páva ügy”-höz semmi köze. Túlbuzgó emberek magán (és partizán) akcióiról van szó. Nem hiszem, hogy „pártutasítás” lenne mögötte (mint a szovjet megszállása alatt). Sokkal inkább a „csodacsatár” effektust, a futball-mentalitást érzem. Van egy kiváló focista, aki minden áron győzni akar, akár szabálytalanságok árán is, és közben arra is figyel, hogy a lelátókon legalább 2/3 tapsoljon. Csak emlékezz vissza, az aranycsapatnak olyanok is drukkoltak, akik nem szerették a focit. De a győzelem őket is elragadta. Sőt, mindenhova kirakták kedvencük képét – spontán és dalolva. Szerintem ezt a „tömegszellemet” használja ki (nagyon ügyesen). Ezt kéne megvizsgálni. Alaposan.
Döbbenet, ugyanakkor egyenes következménye mind annak, ami eddig történt. Teljesen logikus menet.
Hogy ki a hibás? Orbán? Nem, valóban nem ő egy személyben. Sokkal mélyebben vannak az okok. Ott, abban az ominózus 2010-es választásban, ahonnan a sorsfordító többség otthon maradt. Nem véletlenül ugattunk mindig: TESSÉK ELMENNI SZAVAZNI, MERT BAJ LESZ! Hát, lett.
Tisztelt Andrassew Úr!
Nem tudom megokolni, de úgy érzem, mintha talajt, egyensúlyát vesztette volna. Elbizonytalanodott, nem a cél, de a mód tekintetében.
Nyilván alapos indoka van, és nem bántásból írom. Remélem Grecsó nem Önt idézte.
Én csak azzal tudok segíteni, hogy kijelentem, Ön fontos számomra.
Anteus
Megjegyzés küldése