vasárnap, február 27, 2011

Ez van

A kangadesign.hu képe
Fölhívott egy régi, gyerekkori barátom, aki szoros állami szolgálatban dolgozik, valami polgári, de azért parancsnoki beosztásban. Nem mondom, hogy sülve-főve együtt vagyunk - évente, ha egyszer találkozunk, havonta beszélünk telefonon, és hetente az interneten. Van köztünk valami hallgatólagos megállapodás: mivel én újságíró vagyok, soha nem beszélünk a munkájáról, szakmájának titkairól. 
Azért politizálgattunk régebben. Azt is tudtam, hogy a Fideszre szavaz, meg is mondta, hogy azért, mert erős államot akar, és a szocialistákkal mostanában ez már reménytelen. Ha majd jön egy másik olyan párt, amelyik az érdekei szerinti erős állam letéteményese lehet, arra fog szavazni. Ilyen a pragmatikus választó. Amikor a Fidesz győzött, gratuláltam neki, és sok sikert kívántam. Pár hónapja azt mondta valami megjegyzésemre, hogy “már nem politizálok”. Én meg erre azt válaszoltam, hogy na ez az a mondat, amire gyanakodni kell, ha túl gyakran hangzik el: a diktatúra belülről, a lelkekben, a közönyből építkezik. Erre azt mondta, hogy itt nincs diktatúra. Én meg erre azt, hogy szólj, ha te is észreveszed. Kíváncsi vagyok az ingerküszöbödre.
Minden héten fölhívtam a figyelmét a diktatúra jeleire. Ezen a héten például a fesztiválzenekar esetére, a bérkommandó fenyegetésére, az újabb visszamenőleges nyugdíjassarcolás lehetőségére, bizonyos közszolgák hirtelen 2003-as bérszintre való visszapottyantására. Minden nap volt valami. Nem válaszolt, mert nem politizál. Amikor olvastam, hogy alighanem neki is alá kell majd írnia azt a nyilatkozatot, miszerint ezután titkosszolgálati eszközökkel figyelhetik, provokálhatják, sőt a családtagjai is látókörbe kerülnek, nem írtam neki, és nem kérdeztem, hogy mi is van itten akkor a diktatúrával. Legyen az emberben tapintat.
Tegnap fölhívott. Olyan telefonról, amin nem volt számkijelző. Azt mondta, hogy nagyon sajnálja, de törölni fog a Facebookon az ismerősei körül, és arra is megkér, hogy ezután ne küldjek neki levelet a diktatúra jeleiről. Semmiről. Sajnálja. Röstelli. Értsem meg. Majd jelentkezik. Ja és a felesége is töröl majd az ismerősei közül, de nem azért, mert haragszik rám. Ő is sajnálja. Röstelli. 
De ez van.
(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .

4 megjegyzés:

kelgyo írta...

Ma hallottam a jegyzetet, és megdöbbentem.
Most, hogy olvasom, ismét.
Ebbe a helyzetbe nem lehet, nem szabad belenyugodni.
A politikának a kapcsolatokra való hatása nem új jelenség, talán az itt leírt történet fejlődés, ugyanakkor jeli a nyomás erősödését, mert legalább SZÓLTAK, hogy kihátrálnak.
Akkor is elkeserítő, sőt pont ezért még jobban.

Szalai József írta...

Ennyit arról, hogy nincsenek jelei a diktaúrának és él a
szólásszabadság. Már a saját telefonján sem mer őszintén beszélni. Persze nem kell haragudni rá, hiszen maga is elismeri, hogy ez szégyenletes. Ő legalább pironkodik. Nomeg, ha szembeszáll, elveszíti az állását és a közszférában ebben a rezsimben többet nem fog tudni elhelyezkedni. Inkább sajnálatraméltó, még ha többet is keres vele, mint mi. Júdáspénz az. De sok ilyen van manapság.

Hell István írta...

Szerintem ez így abszolút rendben van. A diktatúra így működik. Nem lehet mindenki hős.

Bakti Éva írta...

Klasszikus értelemben nem is diktatúra ez... valami más, valamivel több, valamivel "orbánibb"... olyan "gőgizmus" vezette viktatúra...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések