hétfő, április 19, 2010

Fény, remény

Remélem, a Jobbik kémei ott sündörögtek az Élet Menete környékén, mert ha látták, amit én, akkor jelenthetik Vona Gábornak, hogy baj van: többen voltak, mint a gárdisták!
Csakugyan csodaféle történt. Sokan azt gondoltuk, hogy azért kell most mindenképpen elmenni, mert a mostani közhangulatban, amikor hónapok óta tapintható a félelem, kilátszik a rejtőzködés, nem lehet, hogy csak néhány száz ember tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ami itt folyik, az megengedhetetlen, égbekiáltó. Nem lehet, hogy újraéledjen a sátánpete, és ha semmi mással nem tudunk tenni a lealjasulás ellen, menjünk, fáklyával, hogy legalább a fénytől elriadjanak a legsötétebb erők.
Akkora fény lett, hogy nem is hittük el. A rakparton a fiammal fölmentünk a sétányra, hogy megnézzük: csakugyan jól érezzük-e, hogy a menet elejét se és a végét se látni.
És persze fürkésztük az embereket, a menetelőket. Föltűnő volt, hogy a többség nem idős zsidó, szintén idősödő gyerekeik és az unokáik karján, és sokan, nagyon sokan jöttek el a tízen- és a huszonévesek közül. És voltak ott szép számmal cigányok is.
(Mielőtt bárki belém kötne, hogy honnan ismerem föl a zsidókat: annak, hogy a szocializmusban is munkálkodott az antiszemitizmus, biztos jele volt, hogy dacára keresztény-középosztálybeli származásomnak, megtanultam fölismerni a zsidókat. Ezt én megrontásként könyveltem el. Remélem, a mai gyerekek is ezt érzik majd pár év múlva.)
Jó dolog, ha egy halálmenetre emlékező, antifasiszta demonstrációvá terebélyesedő Élet Menetén minden demokratikus párt képviselteti magát, fontos politikusokkal.  Jó dolog, hogy azt remélhettük: Bajnai Gordonon kívül Sólyom László és Orbán Viktor csak azért nincs jelen, mert Lengyelországba szólította őket a szomorú kötelesség.
Jó dolog, hogy van remény, még akkor is, ha sajnálhatjuk, hogy ez a sokezer ember nem gárdaavatások idején vonult ugyanígy. De talán még nem késő, talán még idejében ébredtünk.

 

4 megjegyzés:

Kováts Kristóf (kovapapa) írta...

Te Iván, én ott voltam a Dózsa szobornál, a trágyaavatás ellendemonstrációján. És gójnyugdíjasként azt kellett tapasztalnom, hogy ez zsidó belügy. HOLOTT NEM AZ! Tessék már mindenkinek észrevenni.

Péter írta...

>megtanultam fölismerni a zsidókat

Ezt mondani már önmagában antiszemitizmus. Én meg majd felismerem arcról, hogy ki a református és ki a római katolikus! Esetleg arcberendezésről, hogy ki szavazott az LMP-re, és ki az MSZP-re.

Érhetnek meglepetések Iván!

cicukám írta...

Péter!
tévedsz és cinikusan teszed.Kár.
Én is felismerem 90% arányában. + még hozzátenném, hogy segít az,hogy apai ágon én is!.-))

Névtelen írta...

Péter: arcról általában nem, de öltözködésről, testtartásról elég jól belőhető. Szavazatszámláló voltam a választásokon, és ők néha látják, hogy ki hova ikszelt. A klasszikus sémák (öreg néni = mszp, fiatal vidéki gyerek = jobbik, fiatal zsidó gyerek = lmp, mindenki más = fidesz) általában egészen jól működnek.

Iván: azért jó ficc, hogy a fiacskádat fotóztad le ott :-)

Amúgy ne örülj nagyon, én is el szoktam menni, de nálam ez nem politikai állásfoglalás, hanem terepgyakorlat. Elvileg kém lennék, ha jelentenék valakinek, de én magamnak csinálom.

Ugyanazért, amiért a te blogodat is olvasom, Iván.

Az ellenséget meg kell ismerni. Hogyan győzhetnéd le, ha nem ismered?

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések